Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)
1917-08-05 / 182. szám
Szeged, 1917. augusztus 5. DBLMiAGYABOKSZAG 5 JYiegalakuit Szegect (Saját tudósítónktól.) Az országos demokrata-párt, mint ismeretes, elhatározta, hogy az egész országban pártszervező mozgalmat indit. Szegeden a demokrata-párt hívei szombat este fél kilenc órakor a Kassszálló sakktermében értekezletet tartottak, amelyen kimondották, hogy megalakítják az országos demokrata-párt helyi szervezetét. A pártszervező értekezletről az alábbi tudósításban számolunk be: Az értekezleten elsőnek dr. Balassa Ármin szólalt fel, aki a következőket mondotta: — Hálásan köszönöm — igen tisztelt Uraian — hogy szívesek voltak ma este idefáradni és időt szentelni annak, hogy a demokratikus eszmék mellett hitvallást tegyenek. Meggyőződésem, hogy szükséges megalakítani a dr. Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter vezérlete alatt álló Országos demokrata-pártnak helyi szervezetét. A demokrata-párt, amely 1900-ban alakult ímeg, eddig úgyszólván kizárólag Budapest területére koncentrálta működési terét. A mai viszonyok megkövetelik, hogy a demokratapárt szervezkedését az egész országra kiterjesszük. Elsősorban Szegeden kell kibontani a demokrata-párt zászlaját, Kossuth Lajos szavai szerint a nemzet büszkeségének városában, ahol a városi érdekek is megkívánják a demokrata-párt megalakítását. — Fel kell szabadítani a népet a politikai rabszolgaság alól, a vallási- és osztályellentéteket le kell küzdeni. Örömmel állapítom meg, hogy Önök ebben velem egyetértenek. Indítványozom, hogy a mai előkészítő értekezlet vezetésére elnököt és két jegyzőt választani szíveskedjenek. 77 a demokraiapárt. Elnökké egyhangúlag dr. Balassa Ármint választották meg, jegyzőkké pedig Kardos Mihályt és Vágó Árpádot. Balassa Ármin köszöni a bizalmat és az értekezletet megnyitja. Ezután dr. Fülöp Zsigmond kért szót. Kedves kötelességet teljesítek — úgymond — amidőn Önöknek, igen tisztelt Uraim, átadok egy üdvözletet és egy izenetet. Az üdvözletet dr. Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter küldi, aki nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a demokrata-párt elsősorban Szegeden hódítson tért. Az izenet pedig az, hogy mihelyt abban a helyzetben lesz, hogy a szegedi demokrata-párt szervezkedő nagygyűlésén ímegjelenlhetik, a legnagyobb örömmel jön He Szegedre, ihogy kifejtse a párt programmját. (Éljenzés.) Dr. Fülöp Zsigmond ezután ismerteti a demokrata pártnak még 1900-ban megállapított programmját, amelyen természetesen a mostani időknek megfelelő kiegészítés és változtatás szükséges. Hosszasabban időzik az általános választójog kérdésénél. Foglalkozik azokkal az aggodalmakkal, amelyek az általános, egyenlő és titkos választójogtól a magyarság hegemóniáját féltik és arra a következtetésre jut, hogy az általános választójog a magyarság megerősödésére fog vezetni. Annak a reményének ad kifejezést, hogy Szeged I. választókerületében a legközelebbi választáskor a demokrácia ügyét sikerül diadalra vinni., Dr. Lugosi Döme felszólalása után dr. Balassa Ármin kimondotta a szegedi demokrata-párt megalakulását. A párt szervező bizottságát az elnök indítványára az összes jelenlevőkből alakították meg. A szervezőbizotság elnökévé dr. Balassa Ármint és dr. Lugosi Dömét, jegyzőkké Kardos Mihályt és Vágó Árpádot választották, majd elhatározták, hogy a szervezőbizottság az alakuló nagygyűlésre megteszi az előkészületeket. Abonyi Mihály a szervezőbizottság nevében üdvözölte dr. Balassát, aki válaszában kitartásra buzdította a párt tagjait. Hoffmann Ignác indítványára kimondotta !az értekezlet, hogy taggyüjtő iveket bo csát ki, továbbá elhatározták azt is, hogy a pártot, ha a körülmények ugy kivánják, kerületenkint is megalakitják. Balassa Ármin javasolta, hogy a deomkratapárt csatlakozók a szegedi választójogi blokkihoz. ,Fülöp Zsigmond figyelmeztet arra, hogy a Károlyi-párt a választójogi blok kot pártcélokra igyekszik felhasználni, ezzel a törekvéssel nem értenek egyet és szükségesnek tartja kijelenteni azt is, hogy a választójogi blokkhoz valló csatlakozás nem dokumentálja egyúttal azt, hogy a demokrata-párt a Károlyi-párttal és a szociáldemokrata-párttal minden egyéb kérdésben egy nézeten van. Az értekezlet végül elhatározta, hogy a megalakulás alkalmából a most megalakult párt gróf Esterházy Móric miniszterelnöknek, dr. Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszternek és dr. Székely Ferencnek, az országos demokrata-párt elnökének üdvözlő táviratot küld. A dr. Vázsonyi Vilmoshoz intézett távirat szövege ez: A szegdei demokrata-párt végrehajtóbizottsága mai alakuló ülésében hozott határozatából odaadó 'lelkesedéssel csatlakozik az országos demokrata-párt szervezetéhez, j határtalan bizalommal, ragaszkodással, szej retettel üdvözöljük Nagyméltóságodat, mint Az orosalánsdvü Fodor. Irta: Herczeg István. Fodort az egész város fiatalsága ismerte. Jól megtermett, gömbölyükéipü fiu volt, gyerekes kedélyű és barátkozó természetű. Kék szemeivel mindig vidáman csintalankodott és pisze, kissé hegyes orra harmonikusan emelte a kémikus hatást. Viselkedése kimért, néha komolykodó és ficsuras volt, de hasztalan, 'mert arca és tekintete csak lerontották a hiu törekvéseket. Nem volt azért üresfejű, sem léha. Inkább szentimentális, jószívű fiatalember, akinek kedélye mindig sugarasan derűs volt és másoknál is az érzelmeket .kereste, •a szimpátia, vagy a szeretet meleg megnyilvánulását. A leányok között nagy népszerűségnek örvendett, mivel mindegyikről dicséirőleg nyilatkozott, mindenkibe szerelmes volt és szemtől-szemben szárnyaló pátlhossszal beszélt velők. A leányok egyszerűen csak szok'nyabubusnak hívták,, ezzel is jellemezve FoHort, aki állandóan köröttük legyeskedett és kedvére volt neki,, ha apró szolgálatokat tehette tt egyik n ek-rn á sik n ak. A háború kitörése után Fodor is katona lett. A tüzérekhez került és lovaglópálcával sétált az utcán, (ismerőseinek nevetve köszöngetett és kétes dicsekvéssel újságolta, hogy nemsokára az orosz frontra megy. 1 — Aztán mit csinál maga a muszkákkal, 1— kérdeztek tőle incselkedve a lányok. 1 — Megölöm mindet, — szólott Fodor, — és mosolygó szemeit vadul forgatta. — Hisz a légynek sem tud ártani. — Majd megtanulok. Már el 'is kezdtem a leckét a légyfogdosáson, — tréfálkozott Fodor. — Hátha magát fogják el, — érdeklődött leleplezett en aggodalommal egy kövér, fekete | leány. •— Majd eleresztenek. Legrosszabb esetben megszököm; már mezei futásban is trainiro'zok egy hét óta. Mikor igy mindenkit megnyugtatott a derék Fodor rettenhetetlen hősiessége felől, végül is elmosolyodott: — No meg tüzér vagyok, a lovasitott tengeri tarackütegnél. A mi ágyúinkig nem jut el az ellenség, de nem is tanácsolnám neki, mert ugy megijednék, hogy ők maguk is kétségbeesnének tőlem... Eljött a szomorú, sápadt ősz is. Az első háborus ősz, amely elvitte a lelkes, erőtől és fiatalságtól duzzadó fiukat. Fodor is elment egy esős, borongós hajnalon. Fehér őszi rósza és sápadt krizantémum borította el csákóját. A búcsúzónál szája remegett egy kissé, de jóságos kék szemei szelíden mosolyogtak. Még a vasúti kocsi ablakából is humorizált: — Majd ha alulról szagulom az ibolyát, megirom nektek. Aztán a mozdony -sípolt, füstölgött és lassú méltósággal dübörgött ki a sinek hálózata közül. És a vak .izgalom, bárgyú kiváncsiskodás Iszárnyain gyorsan repültek el az első hetek lés hónapok. Tovatűnt a szörnyűséges tél is, imeg a vérvirágos tavasz. Fodortól érkeztek eleinte rózsaszínű lápok telve sok keserűséggel és fájdalmas girmace-val, de az idő, mely a legnagyobb érzéseket is eltompítja, Fodor lokálpatriotizmusát is elnyütte. Elmaradtak 'a levelek és Fodortól még a legbensőbb barátai sem kaptak sokáig hirt. Félő merészkedóssel és lázas gyorsasággal tanulmányoztuk a veszteséglistákat, de róla nem találtunk semmit. Nem is találhattunk, mert — egy ösmerőse irta meg — megbetegedett a fronton 'és onnan egy prágai kórházba került. Néhány hónap múlva pedig, augusztus vége felé, egy'szerre csak hazajött. Megérkezésének hire olyan gyorsan terjedt el, mintha valami hires hadvezér érkezett volna a városba. A korzón a leányok öszSzesugtak: — Hallottad, itthon a Fodor. A kávéházban is örömmel újságolták a pincérek: — A Fodor ur hazajött. Tetszett már találkozni vele? És a füstös, sarki kávéházban, a meghitt sarokasztalnál kisvártatva tényleg megjelent „a Fodor". Civilruhát viselt és elegáns volt, mint mindig. Telt arcáról az egészség ós a jólét sugárzott, ő maga azonban szinte komoran tekintett szét. Mintha az orra sem lett volna már olyan barátságosan pisze, szemei pedig egyáltalán nem fénylettek a mosolytól. Szertartásos volt, mint régen, de a régi melegség nélkül és majdnem fenyegetőleg mondta az asztalnál: — Szervusztok! Jó napot! Mikor azt mondta, hogy .jó napot" és rám nézett szigorúan, a szavak olyasféle artikulációval jöttek ki száján, mintha igy szólt volna: — Itt élned, vagy halnod kell! Meglepődtem e furcsa köszönésre, de gyorsan tapasztalhattam, hogy Fodor barátunk alaposan megváltozott. — Hogy vagytok, mit csináltok, — kérdezte nyersen, — aztán leült az asztalhoz, mindjárt dörömbölni kezdett a márványon és dühösen kiáltott a pincérekre:
