Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-08 / 184. szám

4 bÍLMAGYARüRSZÁG. Szeged, 1917. augusztus 8. Egy másik fontos kérdés sürgős megvalósításának szükségességét is bátor vagyok ajánlani, és pedig egy központi anyagszertúr. ezzel kapcsolatban egy központi ipari javító mii hely létesítését. A központi anyagszertár kezelése alá kellene utalni minden néven nevezendő városi szükséglet beszerzését, megőrzését, raktározását, kezelését, kiszolgáltatását. Főszámvevői működésem alatt azon meggyőződésre jutottam, hogy a városi vagyon célszerű kezelése és megvédése indokából feltétlenül szükséges a fent jelzett intézmény megvalósítása, annak egy szakhivatal kezébe való csoportosítása, mert a mai rendszer mellett igen sok anyag veszendőbe megy azért, mivel az egyik-másik intézni énvnél beraktároz ott myag létezéséről egy központi szervnek tudomása nincs. Ezen anyagszertár kezelése alá utalnám a városi tüzelőszerek, városi üzemek anyagainak kezelését, a városi nyom tatványok beszerzését, rendezését és raktározását, a városi írószereket, egyszóval, mi. ikéat azt fent is jeleztem, lehetőleg minden néven nevezendő városi szükséglet beszerzését. Nem ke1! bővebben indokolnom, hogy ezzel kapcsolatban egy ipari javító műhely beszervezését mely körülmény, indokolja, mert világos, ihogy egy központi anyagkezeléssel kapcsolatban a városi vagyon célszerű felhasználását csak akkor biztosítjuk, ha az anyagszertárba raktározandó már használt anyagok, gazdaságos btlhasználását, ipari átalakítását az anyagszertái teljesülheti, melynek hivatása lenne a számvevőség felügyelete (mellett a városi anyagok leggazdaságosabb kezelése. .b.aaasbbbbflbbb.babaabasbbbbb..bbbbabbsflsb.kbsa...* Ezredkápolna a fronton. — A Délmagyarország munkatársától. — Az idei havi búcsúra akaratlanul is elvetődtem és különös figyelemmel kisértem a nép ájtatosságát. A felületes szemlélő bizonyára azt állapította meg, hogy nincs már olyan hit buzgóság, mint volt régen. Én azonban, aki csak rövid szabadságon vagyok itthon a harctérről, tudom, hogy sokan, nagyon sokan vannak a lövészárokban a fekete Mária zarándokai közül és akik ott, vannak, azok százszor-ezerszer hitbuzgóbbak, mint az idei kavibuesnn résztvevők, •Mikor ezredünk végigküzdötte az erdélyi harcokat és aztán a hatalmas romániai offenzívát, januárban végre megállapodtunk és kezdődött a rettenetes munka: az állások kiépítése a legkegyetlenebb időjárásban és csontkemény talajban. Kiváló ezredparancsnokom azt kérdezte tőlem, hogy mióta nincs az ezrednek tábori lelkésze? — Mult év julius óta — válaszoltam. — Még ma táviratozunk a honvédelmi minisztériumnak, hogy küldjön lelkészt, inert tovább nem nélkülözhető. Első pillanatra megütődtem az intézkedés t'ölött és aztán lestem a távirat eredményét. Hanudrosan megérkezett az értesítés, hogy N. N. tábori lelkész bevonul az ezredhez. Ezredparancsnokom azonban nem várt a megérkezéséig, hanem addig is misét tartatott meghívott idegen lelkészekkel. Először a falu görög keleti templomában, később, amint kitavaszodott, a szabadban történt az istentisztelet. Amint bevonult a tábori lelkészünk ezredparancsnokom naponta folytatott vele eszmecserét, hogy miképen lehetne ünnepélyesebb misét tartani. Hamarosan gyönyörű fakápolna épült. Mindenki, aki a romániai hadjárat alkalmával értékesebb, gazdátlan szőnyegre akadt, lelkes örömmel ajánlotta fel a kápolna feldíszítésére. Aki pedig a festéshez értett, legjobb tudásához mérten tábori eszközökkel alkotott művészi freskókat. De tudvalevőleg a misén magasztos érzést leggyakrabban a szent énekek keltenek. Tehát énekkar is alakult. Az ezredtörzs legénységi szakácsa Németországban színházi karmester. Valahogyan előteremtett egy hegedűt s mikor elkészült az ebédkiosztással, délután összegyűltek az énekkar tagjai és a vacsora készítéséig folyt a tanulás. Hogy kik voltak a tagok? kocsisok, szabók, telefonteták, Írnokok, málhásállatvezetők, szóval olyanok, akik naponta tanulhattak és amellett elvégezték rendes foglalkozásukat is. Hazulról hamarosan a hangjegyek tömege érkezett. És a misék vasá r» aprói -vasáfen a pr a szebbek voltak. A papunk beszédjét áhítattal hallgattuk, de csak akkor, ha isteni igéket hirdetett. Előfordult az is hogy felsőbb sugalmazásrá katonai mulasztásokról emlékezett meg dorgálólag. Ilyenkor érezhető volt, bogy a nóllfölkelők lelke mintha beburkolózna, hogy ne hallja a nem odavaló szavakat. Az énekkar pedig már annyira fejlődött, hogy sokan megfeledkeztek az imádságról és az ég felé szárnyaló szent éneket hallgattak megindult lélekkel. Időközben az ezred más helyre költözött. És csodák csodája, a legközelebbi vasárnapon a velünk" átköltözött fakápolna ismét összeliitta a híveit- valláskiüömbségre való tekintet nélkül. Az egész tartalékban lévő legénység megj; lent. Sőt eljöttek később az idegen csapathoz tartozók is, mert a kápolna szépségének és ének-karunk kiválóságának híre még a szomszéd lövészárők'határba is elterjedt. Egyszer aztán nem a mi papunk, hanem a dandáré prédikált, mert bizony már valóságos dandár jelent meg az ezred istentiszteletén. És mi történt? A dandár lelkésze nem ismerte ezredünk legénységének gondos kézzel ápolt hitvallásúi és a prédikációjában a hazai és a fronton lévő élet hajairól kezdett beszélni egészen pőrére vetkeztetve az igazságot. Mintha villám cikázott volna végig a lelkeken, a népfölkelők eleinte morogtak, később meg már hangosan zúgolódtak. Hirtelen tehát szörnyűséges fegyelmet lenség támadt, holott ezredparancsnokom azért kért annak idején tábori lelkészt, hogy az emberek lelkében az erkölcsi érzést és a hitvallást megőrizze és fokozza, amiáltal a fog)-elem is tökéletesedik, amely nélkül minden munka és fáradozás hiábavaló. Elgondolható, hogy most milyen kinosan érintette ez az esemény. Azóla se misézik nálunk más, mint az ezred tábori lelkészé, A kápolna pedig egyre szépül. Patyolatfehér az oltár, a miseruhák és egyéb szertartási eszközök pedig aranyoll iiík nálmlójoga egyhangúlag a DIÜHfl púder és krém mellett nyilatkozik meg, mert e két szer a női szépség egyedüli biztositéka. Próbadoboz kor. 1 — Nagy doboz „ 2.50 MlndenQK UapíiaiSI 'saii tündökölnek. Nemrég küldte őket a győri püspök. És a katonák áhítattal sietnek minden misére, mintha a fekete Mária kivná őket. Homo. *nsaaraabkaac.h!9iaaaa8awabaaa«baksaabb..x».aaii..a>a!.a Három évi háború Oroszországgal. A sajtóhadiszállásról jelentik: Három esztendeje mailt ni ár,, hogy a ránk kényszeritett hadüzenet Szerbiának eloldotta láncairól a világháborút. A hivatalos Oroszország, amely oltalmazó kezét Szerbia fölé terjesztette, volt a monarchia ellen irányuló összes mesterkedések lelke. Akarta és régóta előkészítette ezt a háborút, hogy letiporjon benniiket. De máskép történt, egészen máskép, mint az akkori orosz hatalmasok elképzelték. A hadműveleti helyzet a háború kezdetén az osztrák-magyar haderőket északon az elé a. feladat elé állította, hogy a hatalmas túlerőben levő orosz hadseregeket megtámadják, ezzel magukra vonják és lekössék, nehogy az oroszok támadóan vonulhassanak Németország ellen, mintán a szövetséges német hadsereg főereje először a nyugati hadszíntéren volt lekötve.. Ezt a feladatot- a es. és kir. hadseregek tökéletesen megoldották, A hadjárat bevezető harcaiban, augusztus végétől szép tember közepéig két-háromszoros túlerővel álltunk szemben de inieiaiiv előretöréseinkkel ugy össze-vissza ziláltuk és olyan veszteségeket okoztunk neki, hogy — mint a következmények mutatták — hetekig tartott, a mig összeszedte magát. Az ellenség szeptember végén főerejét Porasz-Szilézia ellen való előretörsre kezdte készenlétbe helyezni, de Hindenburg és Dáukl október elején megindult offenzívája veszte.ségteljes harcokba bonyolította Orosz-Lengyelországban, a Visztulától nyugatra és ezzel tervezett előretörését érzékeny módon megzavarták. Középgaliciában pedig az osztrák-magyar főerők offenzívája Przemysl ostromának megszüntetésére és a Sanon át való visszavonulásra kényszerít ette. Még a San mentén, majd ühyrov és Stary-Sambor területén csaknem három hétig tartó csata tombolt. az oroszok a Visztulánál öt ihadseregnyi hatalmas rohamcsotportot vontak össze, ugy, Ihogy Hindenburg és Daxikl hadseregei kénytelenek voltak kitérni nyugat felé, hogy Lengyelország nyugati határán kedvezőbb feltételek mellett, a Obyrovnál győzelmes 2. hadsereg zömével megerősödve vehessék fel újra a harcot. A tizenkét napos lerakói csata megállította az orosz túlerő további előnyonralását Porösz-Szilézia ellen. Az ellenség, amelynek északi szárnyát a németek a Iodzi csatában visszavetették és keményen szorongatták, déli szárnyát az osztrák-magyar csapatok a limanova-lapanovi csatában a Visztulától délre megverték és a Boroevics-hadsereg a Kárpátok felöl oldalt fenyegette, december közepén kénytelen volt egész nyugatgalieiai és lengyelországi arcvonalán megkezdeni a hátrálást. Ausztria-Magyarország hadai, kitűnően vezetett vitéz csapatai, a kedvezőtlen viszonyok dacára keresztül küzdöttük magukat, érzékeny gyengülésig forgácsolva az orosz hadsereget, időrabló hadmüveletekre és el*