Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-08 / 184. szám

Szeged, 1917. augusztus 8. DfeLM Aü Y AROasiZii tolásokra kényszerítve mindaddig, 'inig opera­tív ereje ki nem merült és óriási hadianyaga el nem fogyott. Elror aztán elkövetkezett a nap, amelyen az ősi Habsburg-monarchia — harcban az el­lenségek egész világával — öntudatra ébreu* tiszta erejének, Gorlice napja, a nagy viasko­dás fordulópontja. A tarnov-gorlicei áttörés­sel 1915 május 2-án bevezetett szövetséges had­műveletek összetörték az orosz délnyugati arc­vonalát és kiűzték az oroszokat Közép-Galíciá­ból. Przemysl és Lemherg mint e fényes győ­zelem gyümölcsei' megint csapataink kezére jutottak és mig a 7. és 2. 'hadseregből alakult déli és keleti arcvonalunk a Dnyeszter és a Zlota-Lipa mentén a Búgig lekötötte az ellen­séget, a szövetséges Ibadak a Bug ós a Visz­tula közt északnak nyomultak, tömérdek csa­tában és ütközetben megverték az ellenséget, elbódították érődéit és az orosz hadseregeket Lengyelországból egyre kijebb nyomták Kelet felé. Ekkor azonban keleti arcvonalunk meg­erősödve az 1. és 4. hadsereggel, támadásra tört előre, az oroszok délnyugati arcvonalát Volíhiniában és Keletgaliciában visszavetette, mígnem október elején lezárultak a harcok. •A szövetségesek arcvonala most már a Keleti­tengertől kezdve (Rigától nyugatra) egészen az oláh határig húzódott, Botján mellett. To­vább ellenséges területeket hódítottunk és az oroszokat jó ideig tétlenségre kárhoztattuk. Az ellenség ugyan 1915—16 fordulóján meg próbált áttörni Keetgaliciában és Bukoviná­ban, de tömegroham®i vérbefultak és össze­törlek hadseregünk vitézségén. Az oroszok nagy csalódását azonban az 1916 nyarán újra megkísérelt offenziva hozta meg. Ez a belálás hajlandóvá lette II. Miklós cárt a békekötés­re. De elfeledte, ihogy a nyugati államok ha­talmasai nem vehetnek magukra ilyen nagy­lelkű elhatározást, mert ellentétben van lüm borús céljaikkal és föltétlenül bukásukat idéz­te volna elő. Igy aztán a cárnak és vele a dinasztiának kellett buknia és a nyugati ha­talmak által felidézett forradalom bevonult Oroszországba. Vart inch József, őrnagy. Összeomlott olasz előre­törés. BUDAPEST, augusztus 7. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) A tassani ge­rincen, Gavaleselöl délkeletre, egy olasz előretörés ttizünkben összeomlott. Az ellen, séges zászlóalj teljes felbomlásban mene­kült. Az Isonzó mellett az ágyuharc tegnap ismét alábbhagyott. A VEZÉRKAR FÖNÖKE, Macedóniában a helyzet változatlan. BUDAPEST, augusztus 7. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: A helyzet változatlan. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. BERLIN, augusztus 7. A nagy főhadi­szállás jelenti: A macedón arcvonalon a helyzet változatlan, LUDENDORFF, első főszáliásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) HÍREK ocoo Talajdonképpen ugy kellett volna, hogy daloljon, örüljön, ne­vessen; fájt neki és haragudott önmagára, amiért nem tudta megtenni. Ehelyett csodál­koznia kellett; olyan furcsa, zavaros érzései voltak; mintha eddig vak lett volna s most egyszerre belefénylett szemébe az opálos napfény. És ő csak nézett, nézett mohón, vizsga tekintettel; pillanatok alatt mindent látná akart; megérteni a magasságot és a mélységeket és megfejteni a fölrikoltó rébu­szokat, amelyek most mind gúnyos arccal meredtek feléje. iBöldog volt, vagy boldogtalan? nem tud­ta maga sem. Nem is kereste; ezeken a lázas napokon sokkal fontosabbnak találta, hogy olyan útra találjon, amelyen járni lehet. íMert nagyon is ingoványon érezte magát; attól a naptól kezdve, hogy egyedül maradt azzal, akit mint valami második Istent sze­retett tisztelt és beesült, egyszerre sikoltó kétségbeeséssel állapította meg, hogy elkép­zelései csak álmok voltak, amelyekből föl kellett ébrednie, le kellett zuhannia. Ó! mert nincs nagyság, nincs istenség emberben és alkosson bár isteni, öröklétű dolgokat, ő ma­ga ember, fájdalmasan, szürkén ember ma­rad. iMiórt nem örül? Annak nyerhette meg, aminek akarta. Szeretőjének, férjének, szol­gájának; szolgálójának őt, aki a legtöbbnek szinte elérhetetlen volt! Miért nem örült, inért kellett csudálkoznia, mért kellett föl­eszmélnie kábultságából? Álért kellett lezu hannia az álmok piedesztáljáról, le, le a sö tét ingoványba, ahol hiába keresi a talajt megriadt, reszkető lába? De lassan világosodni kezdett. Ahogy először elcsudálkozott, bogy mennyire távoli, idegen tőle az a hely, ahol mindennap élt, már szilárdan haladt a megértés, megisme rés felé. Csak ő maga nem tudta még; egye­dül esak ő. Mások meglátták a változást, ke­serűen és cinikusan és maguk is segítették a bajsza e verejtékes utján. Akarták, hogy mielőbb a végére jusson; topp, itt vagyok. És (egy na p, mikor legjobban, legei visel hetetlenebbiil égette a bizonytalanság, meg­érkezett. Az ágya szélén ült, táncoló ide­gekkel és nem tudta, most mi következik? Csak ült és törte a tejét a kérdéseken, a föl­rikoltó rébuszokon, „miért"-eken; filozofált és töprengett; vajúdott a problémákon, Dr érezte, bogy már nem birja tovább; sajká­jába, befolyni érezte a láp vizét és látta, hogy süly ed, siilyed. Sikoltani akart, de nem tu­dott és végigvágódott döbbenetes erővel a pallón. És a kezéből kihullt a könyv, amely­ről azt hitte, fegyvere az élet ellen s amely most igy ellene fordult. És üvegesedő sze­mei iszonyodva taszították távol maguktól a apró, fekete betűket, melyekben Schopen­hauer értekezik a balálról. — Tőzsde. Budapestről telefonálja tudó­sítónk a keddi tőzsdéről: Nyugodt for­galom mellett szilárd volt ma az irány­zat és az árnivó újból emelkedett. A gabonatőzsdén ára hiányában ma sem volt kínálat és igy üzletkötésre alig ke­rült a sor. Bécsből jelentik: A hadíhelyzet kedvező megítélésére támaszkodva a imai szabad értékforgalom megtartotta szilárd hangulatát. — József főherceg a magyar kormányhoz. A Magyar Tudósító jelenti: József főherce­get Csernovicba történt bevonulása al­kalmából a kormány meleghangú távirattal üdvözölte. Az üdvözlésre József főherceg a következő táviratban válaszolt: „A magyar királyi kormány bensőséges üdvözlete bálás visszhangra talált ugy az én, mint vitézeim lelkében, akik elkeseredett tusukban vad fu­tásba verték a hatalmas ellenséget és ma már messze Csernovicon tul üldözik őket. Jó­zsef főherceg, vezérezredes." — Seídler osztrák miniszterelnök kitün­tetése. Bécsből jelentik: Károly császárSeidler osztrák miniszterelnöknek az osztrák Lipót­rend nagykeresztjét adományozta. — Kövess Hermant tábornagygyá nevezte ki a király. A Magyar Távirati Irodának je­lentik Csernovicból: Ö felsége a következő legfelsőbb kéziratot bocsátotta, ki: Kövess vezérezredesnek! Kinevezem Önt, kedves Kö­vess vezérezredes, a háború egész ideje alatt és több harctéren tanúsított kipróbált és eredményes vezéri tevékenységének bálás elismeréséül tábornagygyá. Hálás elismerés-" sel a több harctéren tanúsított, mindenkor eredményes és kiváló vezetésért, amely ép­pen most Bukovina visszafoglalását ered­ményezte, rendkivüli dicsérő elismerésemet fejezem ki. Kövess e háborúban a negyedik tábornagyunk. Előtte Frigyes főherceg, Je­nő főherceg és báró Conrad kapta meg a tá­bornagyi rangot. Kövess mint a harmadik hadtest parancsnoka vonult a háborúba. Az ő hadserege foglalta, el Ivaugorodot, Belgrá­dot, a Lovcsent, Durazzót, Asiagót és most Csernovicot. Mikor a tábornok ma a Pruth hidjánál fogadta ő felségét, a legfelsőbb had­úr közölte vele tábornagyi kinevezését, — Az uj fiumei kormányzé eskütétele. Budapestről telefonálja tudósítónk; Jekel­fulusy Zoltán, az uj fiumei kormányzó hét­főn tette le a miniszterelnök kezébe az es­küt. Még ezen a héten audiencián fog meg­jelenni a királynál is. — A minisztereinők válasza a szegedi demokratapart üdvözlésére, m szegedi de­mokratapárt, mint jelentettük, megalakulá­sa alkalmából üdvözlő táviratot küldött gróf Esterházy miniszterelnök ós a demokratapárt vezéreihez. A miniszterelnök az üdvözlésre a következő távirattal válaszolt; Szive® üd­vözlésüket hálásan köszöni és melegen viszo­nozza Esterházy. — Harsanyi Elemér — főügyész. Buda­pestről telefonálja tudósítónk: A ikirály az igazságügyiminiszter előterjesztésére Har­sanyi Elemér szegedi kir. vezető ügyésznek a főügyészi cimet és jelleget adományozta. — Az ipartestületek szövetségének gyű­lése. Az ipartestületek országos szövetségenek választmánya tegnap Budapesten ülést tar­tott dr, Horváth János ügyvezető elnök veze­tése mellett. Dr. Dóczi Sámuel, szövetségi titkár előadása alapján a választmány több oly ügyben határozott el felterjesztést, me­lyek a kisiparosok életbevágó érdekeit érin­tik. Igy foglakozott az ülés a kézművesipari közszállitások szervezésének, a nyersanyagok és szerszámok békeidei elosztásának, a dena-

Next

/
Oldalképek
Tartalom