Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-27 / 174. szám

1Ü ÖÉLiMAGYARORSZÁG. Szeged, 1917. julius 22. A kereskedők szervezkedéséről. Irta: Gál Miksa, bankigazgató. A kereskedők szervezkedésének sziikség«zerii voltáról már évek óta folvik a szó. Hogy eddig különösen a vidéken e téren élhatározó lépések nem történtek, nem a szervezkedés feleséges voltára, hanem arra vezethető vissza, hogy a kereskedők nem mertek Szervezkedni. A kisebb városban és főleg a faluhelyen lakó kereskedő olyannyira ki vau téve a különféle vexat-uráknak. hogy inkább iparkodik távol tartani magát a politika néha veszedelmesen himbálódzó hajójától. Be ÓP ez teszi szükségessé a szervezkedést, a politikai szervezkedést. Amidőn Szegeden a „Délvidéki Közgazdaság" cimü kereskedői lap megindult és felkérettem, hogy szerény erőmből azt támogassam, ép a kereskedők szervezetlenségére gondoltam és az 1911. évi április 2í>-iki számban a 'következő, sajnos még ma is aktuális ieikfk'ben tettem eleget a felhívásnak. ' "A nemrég lezáródott politikai korszak és az azzal egybeeső társadalmi irányzat felébresztették, önvédelemre szólították az érdekelteket, a kereső osztályokat és azon széles 'néprétegeket, amelyek az uralomra került irányzat nyomásait a legközvetlenebbül érezték. Tzek a nyomások több irányban érvéhyesültefk és sajnos, fognak még érvényesül'ni, ha az elmúlt korszak törvényhozási alkotásai majd a gyakorlatiba mennek át. Az egyik nyomás, mint az érintett törvényihozói lukmas eredménye: az uj adótörvények, már előre küldték árnyékukat. Felesleges fejtegetnünk azon hatásokat, melyek alatt borvidékek az uj bortörvény rendelkezései folytán szenvedni kénytelenek; felesleges rámutatni azokra a körülniényességekre és költséges berendezkedésekre, amelyek az uj mértökhitelesitési törvénnyel járnak; nem részletezzük azon jogfosztást, melyet a jóhiszemű 'hitelező a végrehajtási novella által szenvedett; nem mélyedünk részleteibe azon egyenlőtlen elbánásnak, amellyel az adóreform a kereső osztályokat és épp a kereskedő elemet *iijtani fogja, érintjük csak ezeket mint azon nyomások egyik csoportját, melyek a kereskedelem össztartozó elemeit a szervezkedésre szólítják. A nyomások másik csoportját , a nagy, széles, kis vagyonú rétegek érzik legsúlyosabban az élelmi és fogyasztási cikkek nagy drágaságában; ezek főként mezőgazdasági termékek. A kenyér, a hus, a zsir, a szalonna eddig nem észlelt magas árakon jár. Mindez miért? Mert a törvényhozás, a képviselőház mesterséges müviharökkal a haza és az alkotmány veszedelmének riadóját fújja érvek éta. meghamisítja a közhangulatot a hadsereg nyelvkérdésével, majd a bankügy önállósításának időszerűtlen jelszavával, hogy ne érjen rá a mesterségesen támasztott müviharok közepette arra, hogy a mindennapi kenyérkérdésekről gondoskodjék, és hogy a szerb és roináu kereskedelmi szerződések nyomán a Szegény népre hasznot árasszon, végre hogy ne legyen kénytelen állást foglalna a törvényhozói testület többségét alkotó elemmel szemben. ( • ' i ' Hogy a kereső osztályok, n kereskedelem, az ipar még ma sem kapta meg mindazt, and őt megilletné, azt saját szervezetlenségének tudhatja be. A társulási szellem hiánya és a saját ügyek iránt való indokolhatlan közöny sajnosan érzett mindennapos jelenségek nálunk: fokozott erővel kell pótolnunk a mulasztottakat, a kartársi szellem, az együ-vétartozó ság érzetének fölkeltését és ápolását, a naponta súlyosbodó viszonyok, a fokozódó adóteher, a kereskedő társadalom ellen forgalomba hozott jelszavak, a szolid kereskedelem károsítására szolgáló általános gyanúsítások, az üzleti tevékenységnek káros túlkapása stb. stb. ébresszenek végre összhangot és egyesítsék egy hatalmas központi szervezetté a kereskedőséget. Mert ha magától nem szervezkedik, hiába várja az országos bajok orvoslását az egyik: nagy dolgokat csak nagy eszközökkei lehet mozgásba hozni. Az évszázados folytonos harcok, később politikai önállóságunkért vivottak, teljesen érzéktelenné tettek közgazdasági kérdések iránt, és mig politikai jelszavakért és cafrangokért vért és vagyont dobtunk oda, közgazdaságilag folytonosan háttérbe .szoríttattunk, különösen Ausztria volt az, mely — ismerve ezen gyengénket — abból az idők folyamán nagy tőkét kovácsolt. Annyira lekötött minket az érintett természetű harc és a nemzeti tevékenység ez a formája ugy vérünkbe szívatott, ugy természetünkbe oltódott, hogy ma már elképzelni is alig tudjuk, ihogy további fennállásunknak más feltételei Is volnának, nemzetünk vállaira más feladatok súlya is nehezedik. Pedig ha mások neníjliát az agráriusok azok, kik minket más feladatokra is ráirányítanak, és pedig saját létünk iránti harcokra. Az agráriusok és merkantilisták harcának alapja az, hogy előbbiek nemcsak egy minLugano, julius 21. Néhány nappal az orosz forradalom kitörése után,- 11. Miklóst tudvalevőleg a császári nyári rezidenciáiba: Cárszkoje-Selo-ba szállították, ahol feleségével és gyermekeivel találkozott. Azóta a cári család nem hagyta el a Sándor-palotát,* ahol mindannyian elég szigorú, de nem feltűnő felügyelet alatt vannak. Az őrségi szolgálatot teljesítő tiszteken és legénységen kívül, az előkelő börtönbe lábát senki be nem teheti. Kíváncsi hírlapíró szemek azonban mégis .sok mindent megfigyelhetnek, mert az épület és az azt környező nagy park csak egy alacsony vasrácsból álló kerítéssel van az úttól elválasztva. A Journal oroszországi tudósítója, volt is olyan szemfüles és az excárt. ezen az alacsony vasrácson át feltűnés nélkül megfigyelte. Épen a palota előtti térségen sétált és gróf Bmeketndörf udvari rnarsehalinak elébe ment. II. Miklós a 4-ik vadászezred egyenruháját. viselte, kitűnő színben volt és éppen nem látszott meg rajta, mintha nagy gondok nyomnák császári fejét. A beszélgetés, amit a gróffal folytatott, csakis vidám tárgyú lehetett, mert egészen jól lehetett látni, hogy a cár állandóan mosolyogva beszélget. Amint aztán a phlota előtti térről a főifasoriba jutottak, rögtön követte őket egy tiszt, és három közlegény feltűzött szuronnyal. II. Miklós számtalanszor élénk mozdulattal mutatott virágokra és bokrokra, ugy, hogy joggal lehetett arra következtetni, miszerint a tár| (b-n vonalon érvényesítendő előnyben rőszesi| test kívánnak, követelnek, hanem még azon a kis porondon is, melyet a merkantilistáknak hagynak, folytonos vekszálásoknak teszik ki őket, ugy. hogy ezeket létérdekükben, ekszisztenciájlikban támadják meg. Évek óla az agráriusok gazdasági politikája, illetőleg miután az államszervezetben, a parlamentben dominálnak, kormányunk gazdasági tevékenysége egyenesen kereskedelem- és iparellenes. Hogy pedig ez — állami szempontból ítélve — öngyilkos politika, bővebb magyarázatra nem szorul, mert mindenki, aki gondoskodni és számolni tud, kiszámíthatja magának, hogy egyedül a mezőgazdaság azokat a horribilis számokban kifejezett közterheket, melyek állami egyensúlyunk és solveneiánk fentartására szükségesek, mai extenzív gazdálkodási rendszer és adózásaink egyadáluságával előteremteni Teljesen képtelen. Hiszen a rövid koalíciós agrárius gazdálkodás majdnem gazdasági és pénzügyi romlásunkat idézte elő. Hogy pedig az agráriusok most nem vonták be pozíciójukat, láttuk a perrendtartási javaslatoknál. Épp ezért erősen és fokozottabban kell közgazdaságunk kiépítésén fáradoznunk, a kereső osztályokat, a kereskedőket egy nagy táborba egyesíteni, hogy a legközelebb megvívandó nagy harcban egy emberként talpon legyenek és jogaikért kiizdíhessenek. Reméljük, hogy ma, amidőn már a napi sajtó is a kereskedők szervezkedéseért tör 'lándzsát, amikei- a demokratizálás korszaka köszöntött be, a kereskedők szervezkedése hamarosan testet ölt és hatalmas szervezetének súlyát a kereskedők összességének érdekében éreztetni fogja. aeaaaaa r. íaaaaaBBBsaaBaaBsaaaiacsHaBfiatasBeBoaBBasBas isalgás tárgya botanikai kérdésekkel van kapcsolatban. A séta nem tartott sokáig. Amint a palota előtti térre visszatért az excár, könnyed kézmodu,lattal köszöntötte a katonatisztet és Jrevonult lakosztályába, A cári család egyik tagjának sincs megengedve, hogy a volt uralkodó lakosztályába lépjen. Hogy a felügyeletet jobban lehessen gyakorolni a palotának teljes középső része lakatlan, a cár és egész családja a palota balszárnyán vannak elhelyezve és pedig olyképeu, hogy a cár a földszinten, mig a cárné a négy főhercegnővel és a volt trónörökössel az első emeleten lakik. A jobb szárnyon lakik gróf Beokendorf a családjával, az udvarhölgyek, a házi-orvos és a volt trónörökös francia nevelőije. A cári család kíséretét 250 tagról 94-re szállították le. A palota őrségével 150 ember van megbízva és ezek a parkban három csoportra oszlanak. A lakás belsejében csak 3 katona őrködik, de az őrség parancsnokának: Kojiilivski őrnagynak, meg van engedve a termek belsejébe is előzetes bejelentés nélkül belépni, mert csak igy győződhetik meg arról, hogy vájjon azok a határozmányok, amelyeket a cár és családja kötelezőnek elismertek, betartatnak-e. Életmódjának egyébként! megválasztásában, a cár szabadon rendelkezik, de meg van neki tiltva a katonákkal és tisztekkel beszélni, Ebben a tekintetben csak a palota,p-arancsnokka] szemben vau kivétel, akivel tetszés szeriinti időiben találkozhatok! JR fogoly cári család élete. — A Délmagyarország levelezőjétől. —