Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-20 / 168. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. felévre . . 14.— K. egy hónapra .40 K. Egyes szám ára lO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1917, VI. évfolyam, 168. szám. Péntsk, julius 20. - A közös határozati javaslat mellett 214, ellene 116 képviselő szavazott. ­IWchaelis kancellár beszéde a békéről. - Németország erőszakos hódításokért nem folytatja a háborút. ­Dr. Michaelis, az uj birodalmi kancel­lár a birodalmi gyűlés csütörtöki ülésén mondotta el feszült érdeklődéssel várt be­mutatkozó beszédét. A nyilatkozat iránt a szokottnál nagyobb figyelem nyilvánult meg, mert a Németországban az utóbbi idő­ben lejátszódott belpolitikai események után a béke ügyére nézve jelentős fordu­latot lehetett remélni a kancellár nyilatko­zatától. Ismeretes, hogy a birodalmi gyűlés többsége oly békerezolucióban állapodott meg, amely a hóditás és kárpótlás nélkül való béke mellett foglal nyiltan és határo­zottan állást. Tudott dolog az is, hogy a demokratikus reformok követelése is tért hódított a birodalmi gyűlés pártjainál. Bethmann-Hollwegnek azért kellett távoz­nia, mert az ő ekszponált személvét nem tartották alkalmasnak arra, hogy a birodal­mi gyűlés akaratának és meggyőződésé­nek megfelelő provrammot képviselje és végrehajtsa. A megújhodás korszakába lépő Németország élére, olyan államférfiunak kellett kerülnie, aki a külpolitikában béke­rezolució szellemében és a belpolitikai re­formok terén a császári kéziratban meg­jelölt alapelvek szerint fog működni. A békerezolució elfogadásával a biro­dalmi gyűlés azt a célt kívánta szolgálni, hogy eltávolítsa a béke útjából az antant­nak bizalmatlanságát Németország őszinte békeszándékai iránt. Bethmann-Hollweg tudvalevőleg nem volt hajlandó! tovább menni annál, minthogy Németország béke­készségét kinyilvánítsa. Az annekszió és hadikárpótlás nélkül való béke mellett csak áftaMnoss|'ágban: !és feltételesen fog|1al|í ál­lást. A volt kancellár politikája a birodalmi gyűlés többségéné! ellenzésre talált, mert nem mutatkozott alkalmasnak a kölcsönös megegyezésen alapuló béketárgyalások megkezdésére. Ezek voltak az uj kancellár csütörtöki beszédének tömör összefoglalásban meg­jelölt előzményei. IVJaga a beszéd azoiibaii nem igazolta azokat, akik Michaelis nyilat­kozatától a békerezolució szellemének tel­jesen megfelelő állásfoglalást vártak. Az uj kancellár beszédének bevezető részében emlékezetébe idézte a birodalmi gyűlésnek a háború kitörését megelőző eseményeket, amelyek nyilvánvalóan bizonyítják, hogy Németország önvédelmi háborút folytat szövetségeseivel az . antant megsemmisítő és letipró hadicéljaival szemben. Majd utalt arra, hogy az antant Németországnak be­csületesen és őszintén odanyújtott béke­jobbját nem ragadta meg, tehát nincsen abban a helyzetben, hogy a békét az an­tantnak újból felkínálja. De kijelenti, hogy Németországnak a célja.ma is az, ami eddig volt: a német birodalom határainak meg­védése és a német nép létfeltételeinek biz­tosítása a szárazföldön s a tengeren. Né­metországtól távol áll az a szándék, hogy hatalmát más népek rovására erőszakos módon növelje és a háborút csak addig folytatja, amig tisztességes békét nem köt­het. Csak azért, — és ,e kijelentésében az első szón van a hangsúly — hogy Német­ország erőszakos rnódon terjeszkedjék, nem fogják folytatni a háborút. Ha ellenségeink — mondotta Michaelis — lemondanak hó­dító szándékaikról és gazdasági fejlődésé­ben nern akarják a német népet megakadá­lyozni, Németország bármikor készen áll a békére. Addig azonban, amig ennek a béke­kötésnek lehetősége elérkezik, Némtéor­szág nyugodtan és a siker reményében folytatja a harcot, támaszkodva a német szárazföldi és tengeri haderő vitézségére és elszánt győzelmi akaratára, amellyel a világ bámulatát vivta ki. Ez a támadó len­dület lankadatlan energiával van meg ma is a német hadseregben, amit bizonyít az is, hogy a német haderő Keletgaliciábaii elleti­oífenzivát kezdett és áttörte az orosz fron­tot. A kancellárnak ez a bejelentése, amit Hindenburg távirata alapján, beszédét meg­szakítva tett meg, a birodalmi gyűlésen nagy lelkesedést keltett., A birodalmi kancellár beszéde után többen szólaltak fel, majd előterjesztették a békerezoluciót, amelyet a birodalmi gyű­lés jelentékeny szótöbbséggel elfogadott. A birodalmi gyűlésnek ez volt az első ér­demes állásfoglalása a kancellár bemutat­kozó nyilatkozata után, amelynek követ­kezményei nagy jelentőségüeknek Ígérkez­nek. BERLIN, julius 19. Ama nagy feszült­ség, amellyel a politikai és parlamenti kö­rökben a kancellár mai első 'beszédét vár­ták, átterjedt a közönség legszélső rétegei­re is. Már korán reggel, elárasztották a bi­rodalmi gyűlés épületének környékét. A bi­rodalmi gyűlés épületében a pártok foly­tonos ülést tartottak. A legnagyobb érdek­lődés a nemzeti liberálisok ülése iránt mutat kozott, amelyen hiir 'szerint külöh nyilat­kozatot fogadtak el a béke feltételeiről. Berlin, julius 19. Délután 3. órakor nyilt meg a birodalmi gyűlés. Az ülésterem és a karzatok zsúfolásig megteltek. A legna­gyobb izgalom között emelkedett szólásra Michaelis kancellár és a következőképpen kezdte beszédét: — A legkomolyabb időben tették a má­zsás terhet vállamra. Istenbe vetett hittel mertem elvállalni és fogom kötelességem teljesíteni. Avval a nagyérdemű férfiúval szemben, aki elődöm volt, rideg bírálatot gyakoroltak, ami helyesebb lett volna, ha zárt ajtók mögött marad. Ha nem hinnék ügyünk igazságos voltában, nem vállaltam volna el c hivatalt. Nekünk folyton szem előtt kell tartanunk a három év előtt tör­tént eseményeket, amelyek bizonyítják, hogy bennünket rákényszeritettek a hábo­rúra. A kancellár ezután felolvassa 1914 ju­lius 29-ikén a bébsi német nagykövetnek adott utasítást, amely igy szól: — Szívesen teljesítjük szövetségi kötelességünket, azt azonban vissza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom