Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-15 / 164. szám

(Szeged, 1917. julius 15. J >É LM A G Y A HORSZ A G. 7 HÍREK ocoo A hadsereg legöregebb katonája. űPlár iliét előtt szerényen bekopogtatott egy öreg ur a balatonfüredi Militiir-Statioms Commimdó-hoz s a parancsnok előtt tisztelettel jelentkezett. A főhadnagy kedvesen ifogadta a tarifejü öreg urat, leültette a karosszékbe, aranyosvégü cigarettával is megkínálta és sziivólye&en érdeklődött a körülményei felől. — Mikor méltóztattál jönni? Megrebbentek az öreg ur szempillái s mintha egy pillanatra ideges félelem fogta volna ei a lelkiét, hogy ihogyis vagyunk csak!... nem késtünk-e el a jelentkezéssel . . . nehogy valamiképpen baj legyen, mert . . . ímert . , , minden, csak ez ne, — Tegnap az esti vonattal. —• Szabad kérni az írásaidat. — Kérlek . . . mosolygott a polgári-ruhás, öreg katona és boldogan húzta elő a belső zsebből az urlauib.s-<eertificátot, melylyel megengedték az öreg katonának, hogy egészségi okból Balatonfüredre utazzon négy héti szabadságra. Elolvasta a fiatal tisz-t a szabadságié vetet, ráírt, hogy Beim Entreffen gesehen, aztán kellemes üdülést kívánt. Ettől fogva a balatonfüredi mólón megjelent naponkint az egyenes-tartáau, szelíden mosolygó, szép öreg ur, megtette az előirt sétát, elment a gyógykuthoz az adag szénsavas vízért, megjelent a kávéházban, a bazárban, a villák között be egészen az erdőbe, tul a százesztendős színházon. 'Mindenütt barátságosan fogadták, kedvesen üdvözölték. Négy hét múlva beköszönt a Kamiéiba. — Megyek, jelentem alásan . . . — Nos, mi az eredmény? — Nagyon jó, most már kibírom a háborút. Az írásra megint ráirta a parancsnok Beim Abgehen gesehen. És most már boldogan jött haza Ungvári Péter szegedi orvos, a mi közkedvelt, aranyos kedélyű Péter bácsink, akiről ime kiderült, hogy ő aa ármádia legöregebb katonája aki rendes urlaubs-eertifieáttal mehetett csak fürdőzni és ott katonai előírás szerint kellett jelentkeznie, mint akármelyik fiatal katonatisztnek, noha az örökifjú Péter bácsi októberben tölti ibe a nyolcvanadik esztendejét. És ma is olyan friss erővel, csodálatos iép szellemmel és lelkesedéssel szolgálja a királyát, mint 1866-ban, amikor az osztrák-porosz háborúban szintén mint katonaorvos kezelte a königratzi sebesülteket. Hogy mennyire kitűnő szolgálattal végzi a világháború nehéz föladatát immár három év óta, kitűnik abból, hogy legöregebb katonájának igen szép kitüntetést küldött Károly király: a II. oszt tiszteletjelvényt a hadiékitménnyel, mely érdemekben gazdag életének legszebb emléke lesz a legöregebb, de még mindig ifjú katonának. —y. — A miniszterelnök a királynál. Bécsből jelentik: Gróf Esterházy Móric miniszterelnök szombaton reggel hosszabb magánkihallgatáson jelent meg a királynál. A miniszterelnök szombat este visszautazott Budapestre. — Haditudósítók kitüntetése. A király, mint a hivatalos lap szombati száma jelenti, Herceg iGéza, dr. Lnndmier Béla, Biró Lajos ós P\ayr Hugó hirlapáróknak haiditudósitás terén felmutatott kitűnő teljesítményeik elismeréseiül a Ferencz József-rend hadidiszitményes lovagkeresztjét adományozta. — Nagyvéred üdvözölte a? uj és a régi V rmányt. Nagyváradról jelentik: A törvényhatósági bizottság tegnap délután tartott ülésén elfogadták dr. Hovánvi Géza kápvb selő indítványát és Üdvözölték a Tisza-kormány minisztereit, akik (három sulvos háborús esztendőben odaadással és becsülettel álltak azon a helyen, ahová őket állították. A törvényhatósági bizottság egyúttal üdvözölte és támogatásáról biztosította az Esterházy-kormányí is. — Miskolcról jelentik: Miskolc város törvényhatósági bizottsága elhatározta, hogy az uj kormányt bizalommal üdvözli. A polgárság és a munkásság kiküldöttei értekezletet tartottak, amelyea elhatározták, hogy megalakítják a választójogi blokkot. — Megszűnt a gúzsbakötés. A hivatalos lap szombati száma közli a király parancsiratát, mely elrendeli a gúzsbakötés büntetésének megszüntetését. — Duíigyarszky Lázár meghalt. Szabadkáról jelentik: Dunyyeppzki Lázár nagybirtokos, az ismert bácskai nábob, péntek este báesszenttamásii kastélyában váratlanul meghalt. A 86 esztendős aggastyán este még mit sem sejtve sétált a szenttamási kastély parkjában. Nyolc óra után, tért szobájába, ahol hirtelen rosszul lett és néhány pere múlva meghalt. Az elhunyt nagybirtokot széleskörű közgazdasági tevékenységet, fejtett ki. Épített hidakat, birtokokat, földeket vásárolt, mezőgazdasági szeszgyárakat, sörgyáriakat, mamokat épített, sőt szőnyeggyári vállalkozásiba is kezdett. Ezenfelül sokat áldozott közcélokra. Szeretett utazgatni is, de az utóbbi időben betegeskedett és visszavonultan élt a szenttamási kastélyban. Dunyyerszky Gedeon országgyűlési képviselő édesapját gyászolja az elhunytban. — A cement koröi. Hogy-hogy nem, egy szép napon rendelet jelent meg a ihivataloi lapban amely a cementet le.gfoglalía a hadsereg céljaira. Ettől fogva csak olyan építkezések céljaira szabad cementet kiszolgáltatni, amelyek közvetlenül, vagy közvetve a hadsereg érdekeit szolgálják. Eddig nem i,s lett volna ebiből semmi 'baj és akkor is, amikor a szigorú cement-rendelet megjelent, csak azok tudták, hogy bolondság volt a kiadása, akik azt is tudták, hogy az egyik magyarországi cementgyár a Beocsini annyi cementet gyárt aránylag rövid idő alatt, amennyiből kinai fallal lehetne körülvenni az egész országot, sőt a monarchiát is. A. hálboru harmadik évének legvégén azonban a legbölcsebb takarékoskodás mellett is renoválni, javítgatni kell sok házat. Az úpitgetésnek olyan a cement, mint Tömörkény Litván-utca körül... Irta: Cserzy Mihály. Legutóbb akkor jártam én ezen 'a tájon, mikor 'könnyeztünk a nagy gyász fölött... Mikor iaz ég borús volt és ő is leküldte fcönynyeit. Tömörkény Isitván: ravatalára. (Most volt csak nem régen. Talán egy hete ... Vagy még annyi se! ... Oh, milyen közel van még min dig a gyász a szivünkhöz, azt hisszük, egy hete vagy csak néhány napja, hogy eltemettük nagy halottunkat. Pedig holnapután lesz tizenkét, hete, hogy egyre l'assudó veréssel megállt a szive, elfogyott — mint ő mondá — a levegője... Azóta illenék már, hogy ne csak a mi lelkünk, lássa a régi Oroszlán-utca helyett a Tömörkény István-utca, felírást, hanem a szemünk is. No, de ami (késik, az. nem múlik! ... Most háború van. Az urak elfoglaltak nagyon ia torony alatt. Azért ha nincs is itt még a felírás, -mi már csak ugy tudjuk, ugy látjuk, hogy ez öreg oroszlán elment az után a füstös kávéház után, amelytől nevét nyerte az utca is, s amely ősi fészek még akkor veit in flórihus, mikor a szegedi vár sárga-fekete kapujában cseh katona volt a strázsa s a fehér földdel kivikszolt derékszíjjal olyan volt ő kigyelme, mint a szabadon elővezetett cirkuszos ló. Olyan furcsa, olyan idegen ez a,z utca most, Nem olyan, mint régen volt. Hiányzik valami belőle, valami értékes dolog. Olyan, mint mikor a kertnek elviszik a legszebb díszét, a magos pálmát, mely az egész kertet felemelte, széppé, értékessé varázsolta, A kövek a régiek az utcában, a fü is olyan zöld a kövek hasadékaiban, mint tavaly, vagy azelőtt volt, a házak is olyanok, mint voltak, alacsonyak, árvizelőtEek s a vöröstéglás lány iskolából most is olyan busán néznek le a csöndes utcára a beteg katonák, mint azelőtt, most Mi-ár harmadik esztendeje. A Tömörkény-ház is olyan régimédis, száraz bejárásu. négy ablakos, olaj'festéked, földszintes ház, mint azelőtt volt, amig élt a lakója s néha, nagyritkán kidugta fejét, megnézni, hogy mi történik odakint, Ilyenkor sem az utcát nézte. hanem a „pagodát." Mi van a pagodáival, a bóí-tal, nem dőlt-e össze a homok-alapra épült páWílika-mérés. Nem. Pedig Kállay Albert a szűz homok-talajra rakatta a fundamentum ját, nem ásatott neki tégla-betonos „alapot" Tudjuk, érezzük, hogy miért olyan furcsa, olyan idegen most ez a kurta kis utca .. Nem kell azt bővebben mondani, csak hallgatni kell, hogy mit beszél a szív, amelynek kegyeletes hangját sosem szabad megérinteni a zúgó viharoknak. A sziv sokat mond, szépet mond, fájdalmat sóhajt ma is és még nagyon soká. A sziv megállítja az embert a Béla-utcában, sezmben a Tömörkény-házzal és azt mondja: nézd, itt volt Ő. Nézd ebben a kapu melletti kétablakos szobában irta az ő szépséges magyar Írásait, itt rótta az örökI kön füstölgő cigaretta mellett az ö apróbetü* ! novelláit, melyek szépeik voltak s mikor kii tették őket a kirakatba, ugy fénylettek, mint az igaz-gyöngy. Nézd itt volt az ablak mellett az ottománja, ahová, ha elfáradt, leheveredett s nagy, fényes szemeivel innen nézte a kedves, zöld csaróp-kályhát, melyen végigvonultak ilyenkor s tanya nehéz-járású nagy" csizmás parasztijai, az ügyetlenül mozgó selyem-kontyos asszony-népei s a. füstölgő csej rép pipa mellől, meg a fehérre mosott aszszonyi keszkenő mögül bájos, meleg tekintetet vetettek hűséges költőjükre, akit (ismertek a tanyárul is, meg a kocsi-beállásos polgári bormérő szobájából, ahová hetivásáros délelőttökön ő is elment közibük, hogy gyönyörködhessen napbarnított arcukon, ravaszul mosolygó szemükön, hogy meghallgassa körmönfont 'beszédüket, kitapasztalja kacskaringós észjárásukat, hogy élvezze ruhájukról a sarj u-i Hatot s hegy egészen közelről bele tekinthessen a magyar nép lelkébe. Ilyenkor Idült közibük. És hozatott kis porció bürgehM-- hosszú lével, amit selyem cipóval mártogatott ki a rúzsás tányérból. Evett és megivott utána két decit a közepibal, mert csak igy bírta kinyitni a magyar paraszt szivéhez vezető pitvarajtót, A Tömörkény-ház ablakai most nyitva vann' k. Megállok, nézem szomorú emlékezéssel és édes-tus vágyakozással. Olyan a nyitott ablakra ház. mint a vakénak r. 'Söíéteég merőd felénk a fényes üvegek helyett és üres-