Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-06 / 107. szám

1>ELM AGYARORSZÁG Szeged, 1917. május 6. Négyen pályáztak a szegedi színházra. (Saját tudósítónktól.) A színházra hirdetett pályázat szombaton délben lejárt. A törvényes határidőig négyen adták be pályázatidat: Almássy Endre, BaUa Kálmán, dr. Bródy Miklós és Kardos Andor. Almássy igazgató elmondja pályázatában, hogy a színházi szerződésnek magát mindenben aláveti. Hivatkozik arra, hogy Szegeden már 10 éve működik. E tiz évből hat évet mint igazgató töltött el s a hat évből három a háborúra esik. E három év sikerei tanúskodnak mellette. Programot nem ad. ezt fölöslegesnek tartja, mert az a kijelentése, ihogy a szerződésnek a legnagyobb pontossággal eleget tesz, elegendő program. Bródy pályázatát ismertettük már. Kardos pályázatában 21 évi színészi működésére hivatkozik, programul a zenés és drámai előadások fokozott Kultiválását adja. Balla színigazgató a ttöbbi között a következőket mondja pályázatában: — Tizenhét éves .színigazgatói múltra te. kinthetek 'vissza, mely idő alatt a győri, miskolci és pozsonyi színházakat vezettem s ez utóbbi minőségemben Triestbeu és Pólábau is vendégszerepeltem a társulatommal. Mindig arra igyekeztem, hogy- ugy a zeués- mint a prózamüveknél a zene- « irodalmi értékünket kultiváljam s amennyiben a viszonyok megengedték s alkalom kínálkozott reá, 'függetlenítettem a színházam műsorát a fővárostól. Nem egy értékes újdonságot fordíttattam, vagy fordította m le s jóval a főváros előtt hoztam színre. Hogy csak néhányat soroljak fel: Hercegkisasszony pozsonyi bemutatója egy- évvel megelőzte a budapesti Operaház előadását, a Vadkacsa a Nemzeti Színházat, a Csokoládé katona a Népoperai bemutatót, nem is említve egy nagy tömegét azoknak a daraboknak, melyek mind az én bemutatóm után kerültek .szírire Magyarország többi színházánál. Mindenek előtt a műsort olyan alapokra akarom fektetni, mely ugy a zenés- mint a prózai müveknél, elsősorban a művészi célt szolgálja, a közönség ízlését fejleszti és nemesíti. A zenei ízlés fejlesztésére elsőrangú tényezők a rendszeres operaelőadások. A pályázatban busz operaelőadásra van kötelezve az igazgató. Hogy minden kétséget eloszlassak, kijelentem, hogy éhenként legalább öt különböző operának szinrehozatalával óhajtok ennek a kötelességnek eleget tenni. Igaz, hogy ma a háború nagy akadálya ennek is, mert egyik fötényező, a férfikar, nem áll olyan számban és | minőségben rendelkezésre, mint szükséges volna, mégis ezen ugy óhajtok segíteni, hogy — nagyobb anyagi áldozattal s a budapesti Operaház intendánsának hozáárulása s beleegyező sével, — mint annak idején a pozsonyi igazgatásom alatt, — kaphatok az egyes előadásokra megfelelő számú karvezetőt, akiknek vezetése alatt a kevesebb zenei képzettségű vidéki kardalnokok megfelelő előadást tudnak produkálni. Föltett szándékom a prózai müveknek, a drámának és vígjátékoknak erősebb kultiválása. Nem tudom elfelejteni azt az idő/ mikor a szegedi színpadon a prózamüvek vezettek s hetenként 3—4 drámai előadásunk volt s valamennyi zsúfolt házak mellett! Hogy a színház nevelő s oktató hatását megfeeleőleg értékesítsem, kötelezem magam arra, hogy kéthetenként, a tanügyi férfiakkal előzetesen megállapítandó program szerint ifjúsági előadásokat óhajtok rendezni. Ezenkívül havonként egyszer, rendkívül, mérsékelt helyárakkal vasárnap délelőtt, a munkások részére mmnkáselőadásokat akarok tartani, melyeken a modern socialista írók darabjait adatnám elő megfelelő előadásokban. Tagjaim mind kipróbált, elsőrendű erők, ami nem is lehet más egy olyan társulatnál, mely Sopronban, — Bécstől két órányira, — működik, ahol fejlett ízlésű -s nagyigényű színházi közönség van. Természetesen ez a társulat a szegedi viszonyokhoz képest s a pályázati feltételek alapján .számbeli kiegészítésre szorul. De ezen kívül kötelezem magam arra is, Ihogy a jelenlegi társulat azon tagjait, akik a szegedi közönség tetszését kiérdemelték s akiket a szinügyi bizottság mint erre érdemeseket kijelöl, szerződtetni fogom, i— föltéve, hogy igényeiket nem szabják meg teljesithetlen feltételekben. Felszerelések kizárólagos tulajdonomat képezi s mindig .elsőrangú volt. Nagy súlyt helyeztem a darabok korihü s stylszerü kiállítására. Múlt v évben .sikerült nagymennyiségű diszletet megvennem a budapesti Népoperától. A színház elnyerése esetén kötelezem magam arra, hogy hat év alatt a felszerelésemhez még százezer korona értékűt fogok beszerezni. Hogy a szerződésben való kötelezettségeknek minden tekintetben meg fogok felelni, erre nézve felajánlok .külön negyvenezer korona biztosítékot s kötelezem magam arra, hogy ha a szegedi színház vezetésével meg lennék bizva. a már betett tízezer korona ovadékot ötvenezer koronára egészítem ki. i A szinügyi bizottság vasárnap délelőtt 10 órakor ülésezik, hogy javaslatot tegyen a színigazgató-választás ügyében a tanácsnak. A tanácskozás — ugy hallj.uk — zárt, a határozat kihirdetése — ezer szerencsére — nyilt ülésen történik. Igy legalább annyit módjában lesz megtudni a közönségnek. — esetleg a tanácsnak is — hogy kit fogadott kegyeibe a nemes bizottság. Dr. Gerle Imre, a szinügyi bizottság egyik tagja a következő levelet intézte a bizottsághoz: . — A szegedi színházra vonatkozó pályázat május 5-én lejárt. A pályázat lejárta után közvetlenül össze méltózattott hívni a szinügyi bizottságot, hogy a pályázatokra vonatkozólag a városi tanácsnak javaslatot terjesszen elő. A bizottság tagjainak még nem is volt módjukban a pályázati kérelemben foglaltasat megismerni s az azokban foglaltakat komoly megfontolás tárgyává tenni, mert e pályázatokat egy rövid szóbeli referáda alapján lelkiismeretesen elbírálni nem lehet. Tekintve az ügy fontosságát, tisztelettel kérem, hogy méltóztassék a bizottság tagjainak a pályázati kérelmeket rendelkezésre bocsájtani s nékik pár napi időt adni, hogy azalatt- a pályázati kérelmeket lelkiismeretes megfontolás tárgyává tehessék. A bizottsági iilés azután pár napra kivan dó össze. Szerintem ezt a közérdek megkívánja. Kürthy báró rendelete a kereskedők érdekében. — Nem kellenek a hatósági boltok. — (Saját tudósítónktól.) Részletesen ismertette a Délmagyarország azt- a mozgalmat, amelyet több vidéki város kereskedői kezdeményeztek azért, mert egyes városi hatóságok az országos rendelettel kezelésűikbe utalt árucikkeket nem a kereskedők utjája árusították, hanem üzleteket nyitottak erre a célra. Nyilvánvaló hogy ez az eljárás téves vagy elfogult magyarázatából keletkezett azoknak a kötelességeknek, -amelyekkel a hatóságoknak a közélelmezés terén számolniok kell, amellett érzékenyen, indokolatlanul és közérdekeik-nesen károsította meg a kereskedőket, Báró Kürthy Lajos, az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke részint a hozzá érkezett beadványokból, részint a sajtó utján tudomást szerzett ezekről .az áldatlan dolgokról és most a legális kereskedelem védelmére rendelettel fordul az összes városi és. megyei törvényhatóságokhoz, amely a következő: — Egyes konkrét ügyekből kifolyólag, de olyankor is, amidőn valamely árukészletnek hatósági utón való elosztását kellett elrendelne ni, mindenkor kiemeltem, ihogy a közvetlen fogyasztói forgalmat szolgáló árusítást legcélszerűbb és leghelyesebb a rendes kereskedelem által végeztetni, nnüdenütt, ahol erre a szükséges és megbízható kereskedők, vagy kereskedői szervezetek, szövetkezetek, st;b. rendelkezésre állanak. Ennek dacára, ugy a sajtó utján, mint magánbeadványokban felhangzó panaszokbűi azt látom, hogy ez a felfogás még mindig nem ment át teljesen a hatóságok magatartásába s megvan a hajlandóság arra, hogy az árusításra külön árudáfcat és közegeket- állítsanak fel. Szükségesnek találom tehát ezúttal külön rendeletben foglalkozni ezzel a kérdéssel. A' hatóságoknak most szóvá tett' eljárása, m-ig egyrészt kihasználatlanul hagyja o társadalomnak erre begyakorlott erőit, másrészt munkaerőt von cl más feladatoktól ma, amidőn minden téren éppen a munkaerők helyes ökonómiája egyike a legfontosabb feladatoknak. Berendezési-, kezelési- és kockázati költséget és munkatöbbletet ró .a hatóságokra, holott a napról-napra fokozódó élelmezési és egyéb teendőkkel szemben költségek és munka tekintetében egyformán a lehető tehermentesítés volna minden irányban szemelőtt tartandó. Néhány, elvégre is csekély számú hatósági árudába zsúfolja öszsze a vásárló lakosságot, holott az árubeszerzés háborús nehézségeivel és a közönségnek beszerzési mohóságával szemben az árusítás decentralizálása a helyénvaló. .Mindezeken kívül pedig létfeltételeiben támad meg szükség nélkül egy olyan társadalmi osztályt, amely az ország gazdasági fejlődésében jelentős hely betöltésére hivatott. i Az elmondott szempontok eléggé indokolják annak -szükségét, begy a szóbanlevő eljárásnak teljes erővel gátja vetessék s ha nem kerülhetjük is ki, hogy az arányos és gazdaságos készletelosztás érdekében az adott viszonyok között mind több és több árut legyünk kénytelenek a hatóság közbenjöttével hozni forgalomba, a legitim kereskedelem ne zárassák el olyan tevékenységtől, melyet ilyen viszonyok között is bárki másnál kedvezőbben láthat el. Felhívom ezek következtében -alispán (polgármester) urat, vegye törvényhatósága területén a fogyasztónak való közvetlen árusítás ügyét, beható revízió alá s tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a legitim, kereskedelem tényezői, tehát ugy az egyes kereskedők, mint a szövetkezetek, vagy más társas jellegű üzletek, a hatóságilag elosztott árukészletek árusításával, a fennálló hatósági üzemek mellett is, megbízassanak. Önként érthető, hogy az ily_-igénybevett, üzleteket eljárásuk tekintetében megfelelő feltételekhez kell kötni s az olyanokat, akik e feltételeket bei nem tartják, vagy másként ínegbizlbatlanoknak bizonyultak, az árusításból jövőben is nemcsak ki lehet, de ki is kell zárni. Eljárásáról 30 nap alatt jebmtóst kérek. Künhhy. A rendelet megérkezett természetesen Szegedre is A szegedi kereskedőknek az itt \