Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-06 / 107. szám

Seeged, 1917. május 6. ÜÉLMAGY A RORSZA1} meghonosított rendsz-.r ellen nincs kifogásuk. Balogh Károly nem töltötte az idejét meddő és kártékony kísérletezésekkel, sikereinek egyik titka kétségtelenül az, hogy-két hatósági üzlet helyett az egész kereskedelmet -a 'közélelmezés szolgálatába állította. Tanulhatnak tőle: Arad, Nagyvárad és Temesvár. iiM>aaintiaMnwMm>imu9Hnnm«au«iua«>niaHinaa>miniinNiimiu^ Jtfenjzetközi élet a háború után. Milyen lesz a hadviselő államok polgárainak első találkozása a béke után? 'Milyen lesz azután a nemzetközi érintkezés? Ezeket és ehhez hasonló .kérdéseket hallottam nemrég fölvetni olyan körökben, ahol már*most gondolkoznak azon, hogy el lehet-e még valaha utazni Parisba, Londonba, Velencébe. Talán megnyugtathatják e sorok a francia éjs angol fővárosba 'kívánkozó női és férfi, divat-amatöröket, nemkülönben azokat, aikik a lagúnák városába tervezik kéj- vagy uász.utazásukaí, de még azokat az ifjakat is, akik tanulmány céljából óhajtják- fölkeresni a nyugati államokat, leginkább pedig olyan üzletembereket, akik érdeküknek megfelelően alig várják az összeköttetés helyreállítását a liadviselő államokkal. A kilencvenes évek elején sok hasonló olvasmány között kezem ügyébe került egy félhivatalos szahadkőmivel lapban megjelent cikk, amely több 1872. és 1873. évbeli -esemény leírását tartalmazta. A német-francia háború után Franciaországban a szabadkőmiv; .-éktől várták a. kibékitést. Ebben az időtájban vetődött föl az 1878. évi és .az azt követő minden tizenegy évben megismétlődő párisi világkiállítás rendezésének gondolata. Természetesen a németek fogadtatása is szóba került, még pedig igen rokonszenves módon. És itt említés. tétetett egy nálunk -alig ismert, 1872-ben lejátszódott epizódról, mely mélyen az emlékezetembe vésődött. Az érintett pikk elmondotta, hogy alig két évvel a német-francia háború után kongresszusra gyűltek össze — Nancgban •— a világ őszes páholyainak képviselői. Ez. volt a francia és német testvérek első találkozója a háború után. Megkapó-an ecsetelte a cikk, hogy az elérzékenyedő® nagyon magas fokra ért. Nemcsak a franciák és németek borultak egymás vállára, 'hanem az összes jelenlevők hangos zokogásba törtek ki. Ez jutott most eszembe és erre alapítom, hogy sokak megelégedésére nem fog., évtizedekig tartani, mig -a népek ismét megértik egymást. Amint 1789-ben, a francia köztársaság első .kikiáltásával a francia szabad kőuiivesség — demokratizáló hajlama következtében felszínre' kerekedett és több mint száz évig vezető szerepe volt a francia politikában, ugy számíthatunk a béke bekövetkeztével a francia szocialisták ama árnyalatának- hatalomra jutására, amely — Jaurés-szel az élén — már évtizedekkel a mostani háború előtt küzdött az ellen, hogy a nép tudta és beleegyezése nélkül lehetséges legyen hadat üzenni vagy viselni . . . Oroszország ivem is várta be a háború végét, máris' jóvá akarja tenni eddigi hibáját ... A német császár előre látja a fejleményeket és megszerzi magának a nép rokonszenvét . . . Valószínű, hogy -a. többi hadviselő államokban hasonló módon fognak kialakulni a viszonyok, hiszen máris láthatjuk, hogy -a demokratikus elemek fogják kibogozni a jelenlegi gordiusi csomót. * Ha már most azt tekintjük, hogy mi tulajdonkénen nem is kezdtünk volna háborút, mert nem haragudtunk sem franciára, sem angolra, sem másra, akkor közel állunk ahoz a feltevéshez, hogy részünkről nem is lesz nehéz a kibékülés. Tagadhatatlan, hogy Franciaországban nagy számban vannak azok a szocialisták, akik a. diplomáciát- és a hadviselést fölösleges rossznak tekintik. Rejtélyes, hogy ez a nép, amelyet* az angolok már olyan gyakran becsaptok, miért hagyja magát még mindig megtéveszteni. Ennek a kulisszatitkát csak a későbbi generáció fogja kihámozni. Mindenesetre sajnálhatjuk a franciákat, akiknek vérmérséklete, erényei ós hibái nagyon hasonlítanak a magyarokéihoz . . «» Bebizonyosodott, hogy Jaurésnek és híveinek igazuk volt, mikor azt mondták, hogy rémes, méreteiben kiszámíthatatlan lenne * egy európai konflagráció és csak Amerika látná annak hasznát. Ezért törekedett mindig az európai államok szövetkezésére. Bizonyos, hogy azok a francia szocialisták, akik átmenetileg elfelejtették' Jaurés elméletét, hamarosan fel fogják ismerni tévedésüket. A franeik különösen tudnak szeretni, de amilyen hévvel szeretnek, époly mélyen gyűlöllek is. Ugy látom a jövőt, hogy a kijózanodással kiábrándulás is együtt fog járni. De ez nem izgathat minket. Nekünk mindegy leA bet, hogy kire haragszik francia, angol. Nekünk nagy szükségünk lesz istápolni a Balkánon szerzett barátságot, egyszersmind érdekünk marad -felvenni a, jó viszonyt a nyugati országokkal is. Ha korai még iim véleményt nyilvánítani arról, hegy milyen lehet a háború utáni érintkezésünk a jelenleg még Csere-foglyok. Ha valaki azt merte volna mondani, hogy a világháború annyira össze fogja ke verni az embereket, amiként az tényleg be következett, a. legosapongóbb fantáziának; sőt többnek: teljes lehetetlenségnek minős! tették volna. Bedig hihetetlen módon bevált Regényekbe illő változásokat okozott. Színes emberek különféle fajtáit európai harcterekre dobta és viszont fehérhőrüeket Kelet vég •ső állomásáig vitte a manöolasze-mü kinaialf földjéig. Magyarokkal tele-szórta Olasz és 'Oroszországot, kik a űazátlanság vértanú .ságával viselik az irtózatos vértenger min étm szenvedéseit és megfordítva: orosz, olast ee szerb emberekkel rakta meg a Monarchiát, akik szintén a maguk lelkitusáijukkal •zárják ennek a rettenetes katasztrófának iassú, nagyon lassú távozását. steéged vidékén két igen érdekes és va lóban fantasztikus regénybe illő embercserél produkált ez a világfelfordulás. Az egyil Fsanádmegyébeii jutott köztudomásra Vala melyik községbe mint hadifogoly került egy orosz muzsik: Csinos hadiözvegyhez természetesen, mert csakis igy válhat. érdekessé m,a.gá r ah a gy at ot tsá gáb a n kortyéit az ura: az orosz front egyik hőse után. Sirt a menyecske, mert hónapokig nem jött hir az uráról. Egyszer azonban elapadt a köny-e, a bánat elsuhant, a lelkéről. Levél jött Nagyoroszországból, melyben ezt irja az ura: — Ne búsulj lelkem, feleségem, élek, egészséges vagyok. Egy fiatal hadiözvegyhez kerültem fogolymunkásnak. Olyan jó dolgom van, mint otthon. A eimét is megírta. — Ide küld.a levelet én jó hites párom. Mert azért hogy akármilyen jó megy is a iorom, a szivem csak ott van tenálad.., Igy irta a csanádmegyei gazdálkodó, a megvigasztalódott menyecskének a görbe: betűs sorokat, melyekre aztán megírta szintén egérfül-nagy águ betűkkel válaszát az asszony: — Annak az orosz hadimeny-eeskének az ura meg én nálam van, szintén mint fogolymunkás. Ü is erre a címre küldi a levelet... Nagyon jó ember, szereti a gyerekeket, ugy dolgozik, akárcsak te .. De azért ne vess ki édes párom a szivedből, mert te is ott vagy és ott maradsz a szivem legbelsejébe'. Ez az. eset még 1915 végén került nyil; ánosságra Azóta hallgat a. krónika. Ot •sorn-e még a magyar paraszt, nincs-e? .. M» fi irt hozott, milyent vitt- a levél Nagy-Orosí. országból Nagy-Magyarországba — nem tudja erre mifelénk senki. Jobb is ... A másik, majdnem hasonló eset meg Kisteleken. történt yÁYnh Gáspár parasztgazda házához most a tél utolján került egy, jóképű oroszfogoly. Illedelmesen beállított és magyarul köszönt, — Jónapot! Az előbbi helyén, a szegedi földön, ugyanis megtanulta a magyar disznószaionna-evés mellett a magyar szót is. — Jónapot — fogadták szintén szép szóval a jövevényt, aztán Tóth Gáspár .sorjába megmutogatott neki mindent. — Nézd e Lajos, itt lesz a. fekvőhelyed %z istállóban, a lovak mellett. ... A jószáaz eset — aki soká szomorkodott és hullatta / gokat minden reggel korán megtakarítod. Aztán feltisztitod az udvart, a ház tájékát, A malacokat, aprójószágokat jó tartod. Értöd-ó! — Értőm gazdám . . . Doh-re. — Aztán kigyüsz a tanyára, ott azt csinálod, amit mink. Itthon meg ami élőadja magát, Az ennivalódat meg itt fogyasztod el ni, az ereszei alatt, ennél a kis asztalnál. Igy adta elő neki Tóth Gáspár, amire minden második szónál rábillentette fejét a szép, szálas szőke orosz. — Dobre gazda, jó . . . jó! Egyszer csak levél érkezik Tóth Gáspárhoz, Nagy-Oroszországból. Nehezen vári