Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-11 / 111. szám

fsaeged, 1917. május 10. délmagyarország 11 Xét hétig a háborús Jfémetországban. Németországban nem beszélnek annyit a békéről, mint nálunk. Ennek azonban bizonyára nem az az oka, mintha a németek békevágva kisebb volna, mint a mienk. Elvégre közel három év óta tart a háború s ennyi ictó alatt bizonyára még egy lakodalomba is belecsömörödnek mindenki, nem hogy ilyen páratlanul véres és kegyetlen világháborúba. Azt hiszem, nem csalódom, ha a németek zárkózottá bb és hallgatagabb természetének tulajdonítom azt, hogy a békéről sokkal kevesebbet beszélnek, mint mi. A németek a háborúról sem beszéltek soíha annyit, mint amennyit nálunk beszéltek róla. Csupán a szocialisták ..munkaközösségnek" nevezett töredéke az, a mely a minden áron való béke mellett van, de e kis töredék tagjai nem is népszerűek Németországban. Ugy beszélnek róluk, mint akik levitezlettek és akik a legközelebbi választáson aligha jutnak mandátumhoz. Az orosz események vajmi csekély hullámverést idéztek elő a német közvéleményben. Alig találkoztam emberrel, aki az orosz eseményekre szót vesztegetett volna. Németországban — ugy látszik — az Oroszországgal esetleg lehetséges különbéke fölött napirendre tértek és meggyőződésem, hogy a németek nem kelet felől várják a béke pirkadását. A németek minden reménye: a tengeralattjáró-harc. Ennek az eredményeitől várják a Németországra és szövetségeseire nézve diadalmas békét. Bámulatos az annyi .szenvedés és nélkülözés közepette is töretlen és törhetetlen akarat a győzelemre. Nem egyszer az agent provokátor szerepét játszottam, amikor a háborúra került a szó és kijelentettem: — Végül is meg fognak bennünket verni. Méltatlankodva zúdultak fel ellenem az ilyen kijelentésre itt is, ott is, mindenütt, ahol csak megfordultam. Férfiak ós asszonyok, öregek és ifjak, civilek és katonák meg vannak szentül győződve arról, hogy a tengeralattjárók okvetlenül halálos csapást fognak a leggyülöltebb ellenségre: Angliára mérni. Maguktól és egymás között nem igen beszélnek róla, de ha az ember provokálja, rögtön készek a számadással: — Ennyi meg ennyi téngeralattjárónk van, ebből eddig elpusztult négy, ennek ellenében azonban gyártunk havonkint ennyit, viszont ennyi meg ennyi tonnát sülyesztünk el havonta és a számadás vége, hogy Anglia háromnégy hónapnál seinmiesetre sem birja tovább. Ezt a véleményt hallottam Breslauban ép ugy, mint Berlinben, Frankfurtban, Nürnbergben vagy Münchenben. Ez mélységes és szent meggyőződése majdnem minden németnek, az asszonyokat is beleértve. Anélkül, hogy a magyar nők háborús tevékenységét kisebbíteni akarnám, meg kell itt jegyezném, hogy a német nők előtt kalapot kell emelnünk. Alig van ugyanis foglalkozási ág a front mögött, amely ne nőket foglalkoztatna túlnyomóan. Egy-egy nagy vágós sok száz munkaerőt foglalkoztató élelmezési hivatalában a-lig látni egy-egy férfit, a többi mind nő, akik hangyaszorgalommal és igazi fórtfieréllyel látják el hivatalukat, Münchenben voltam tanuja, amint egy polgárasszony azzal a követeléssel jelent meg az élelmezési hivatalban, hogy egy héttel azelőtt kevesebb kenyérjegyet kapott, mint amennyi neki járt volna. A hivatalnoknő igen határozottan jelentette ki neki, hogy utólagos reklamációnak nincs helye. Ámde az asszony nem igen akart tágítani, végül is a hivatalnoknő kiadta a rövid. de érthető parancsot: — Rendőr, elvezetni! Lehetetlen itt felsorolni, mi mindenféle foglalkozás van Németországban úgyszólván kizárólag női kezekben. Utcaseprők, .postakocsisok, fuvarosok, lervélhordók, küldöncök, pincérleányok, hordárok, kalauzok stb. stb. csaknem kivétel nélkül nők. S bár valamikor a nadrágszoknya ugyancsak népszerűtlen divatszenzáció volt, a német nők, amennyiben foglalkozásuk ugy kívánta, nem sokat teketóriáztak és egy-kettőre megoldották a nadrágszoknya kérdését a — nadrág javára, amely különösen a vasutas szolgálatot teljesítő nők ruhája. Ahogy az ember német területre lép, az első igazi háborús jelenség: a nadrágos vasutas nő. Az első egy-kettő furcsa. de már a harmadikon, negyediken nem csodálkozunk, az ötödiket, hatodikat pedig a legtermészetesebbnek., a legokosabbnak és a legpraktikusabbnak találjuk. Rövid térdnadrágot hordanak. E nadrágok nem nagyon bővek, de mindenesetre olyanok, hogy nem feszülnek meg az idomokon. Ha Németországban megtudják az. emberről, hogy magyar, csaknem kivé/el nélkül az a legelső kérdésük, mi a véleményünk az uj kaiserről. Mert hogy a fiatal, uj kaiser nekünk királyunk, azt a legtöbben még csak nem ia sejtik. Ezt talán majd csak a háború után fogják megtanulni, a háború alatt erre iigylát' zik nem érnek rá. Hiszem és remélem, hogy meg fogják tanulni, mert tudatlanságuk e téren nem rosszakaratú és nem tendenciózus. Münchenben például abc szerinti skatulyákban és cédula-rendszer szerint tartják nyilván a külföldieket. Mintán a háború alatt már több ízben fordultam meg a bajor fővárosban, nekem már régebbről megvan a magam cédulája. Mikor most legutóbb jelentkeztem, az Oesterreicher felírású S skatulyából szedte elő a rendőrtiszt a cédulámat. Mikor erre megmondtam neki, hogy ez helytelen dolog, mert én nem vagyok osztrák, hanem magyar, egy kissé zavarba jött, majd kijelentette, hogy ez nekik igy egyszerűbb és kényelmesebb. Én azonban megmagyaráztam neki, hogy minden magyar embernek fáj ez a minősítés és hogy bizonyára ők is nagyon rossz néven vennék, ha valahol elsikkasztanák az ő német állampolgárságukat. Hogy ez a kioktatásom nein falra hányt borsó volt, arról meggyőződhettem, mikor lejelentkeztem, mert akkor már minden egyes abe-és skatulyán ott diszlett: Oesterreicher und Ungarn. Striegl F. József. Megalakult a szegedi gyermekrendőrség. (Saját tudósítónktól.) Hírlapi közlemények már több izben jelentették, bogy a városháza közgyűlési termében csütörtökön értekezlet lesz a gyermekrendőrség megalakítása ügyében. Ennek az intézménynek a megszervezését a háborús viszonyok tették szükségessé. A felügyelet nélkül maradt gyermekek erkölcsi védelmét szolgálja az uj intézmény, amelyet maga a társadalom alakit meg a rendőrség és a fiatalkorúak felügyelő hatóságának támogatásával. A gyermekrendőrség feladatát, célját és a cél eléréséhez szükséges eszközöket dr. Szalay József főkapitány, az értekezlet elnöke a következő megnyitó beszédben ismertette: — A szegedi gyermektanulmányi társaság kezdeményezésére a rendőrkapitányság a gyermekek, különösen a hadbavonultak gyermekei és az árva gyermekek megmentése érdekében akciót óhajt indítani. Miután nyilvánvaló, hogy az árva gyermekek és a hadbavonultak gyermekei oly helyzetbe kerültek, mely egyrészt testi és lelki épségüket veszélyezteti, másrészt a társadalomra is sok veszedelmet jelent e gyermekek maga| tartása, a rendőrkapitányság a fiatalkorúak felügyelő ^hatóságával karöltve módokat keresett, hogy a védelemre minő eszközök lennének felhasználhatók és ugy találta, hogy erre a célra egy gyerrnekrendörség szervezése lenne a legmegfelelőbb. A gyerrnekrendörség oly szerv lenne, mely a gyermekmentés terén fejtene ki működést. Azonban az erre vállalkozókat ez a tisztség rendőrré nem kvalifikálja, ök csak közhatósági megbízás alapján járnak el, hogy ezeket a gyermekeket megmentsék, másrészt a társadalmat mentsék meg a gyermekek által elkövetendő kártételektől, esetleg bűncselekményektől. A gyermekrendőr szerepe abból áll, hogy az erre vállalkozó a hatóság részéről igazolványt kap és bárhol, ahol a gyermekek előbb emiitett magatartásáról van szó. joga van rögtön figyelmeztetöíeg fellépni oly módon, hogy a közbelépésével egy ilyen károsító cselekedet bekövetkezését elhárítsa. Ha a figyelmeztető fellépés nem vezet eredményre, a gyermekrendőr sürgős közbelépését kéri egy polgári, vagy katonai rendőrnek, akik segítség-nyújtásra utasítást kapnak. A háborúból a békére való átmenetelt már kezdik intézményesen biztosítani. Így biztosítani kell a jövő nemzedék szempontjából is. Ennek egyik jele a Stefánia szövetség, másik pedig "az a mozgalom, mely a király és a királyné védnöksége alatt nem régen keletkezett és melynek cime: Gyermekért. Üdvösnek tartaná, ha a gyermekrendőrség nem állna meg e kérdés policiális részénéi, hanem kiterjedne a gyermekek, egészségügyére is és a működést folytatná ott, ahol. a Stefánia szöv^ség abbanhagyja, éppen ugy, mint a Gyermekért egyesület. A budapesti munkáspénztár erre a célra1 hetenkint kétszer átengedi helyiségeit, hol » gyermekek ingyen orvost, sőt gyógyszert is. kapnak. Ezt Szegeden is meg tehetne tenni. A főkapitány beszéde után Kádas György tanár tartott előadást a Gyermektanulmányt Társaság képviseletében. Előadásában a főkapitány által közölt dolgokat részletezte. Klng Péter, a siketnéma-intézet igazgatója örömmel üdvözli a mozgalmat és közli, hogy a Gyermektanul mányi Társaság annak érdekében minden tehetőt megtesz. Azt nem ajánlja, Ihogy most Szegeden is megalakuljon a Gyermekért cimii egyesület, mert ez a tagjaira ujabb anyagi megterhelést jelent. Indítványozza, hogy az értekezlet keresse meg a hatóságot, hogy a lefoglalt iskolákat, ahol csak tehet, szerezzék vissza eredeti rendeltetésüknek. Szegeden két iskola van, melyet már régen át tehetett volna venni, csak takarítani keltett volna. Üresek voltak, mégsem adták őket vissza. Dr. Szalav József azt a félreértést oszlatja el, hogy egyesületet akarna összehozni. Dr. Turcsányi. Imre a Gyermekért egyesület megalakításának kényszerítő körűimé-