Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-09 / 109. szám

4 uELMAGYARORSZAiG Szeged, 1947. május 9. Az ideiglenes kormány a katonai és munkásbizottság akaratához alkalmazkodik. — miljukov hajlandó lemondani. — ahogy éti ki tudnám fejteni — ellensége vagyok a radikális választójognak a mai Magyarországban, mert veszélyesnek tar­tom azt házám én nemzetem jövőjére néz­ve. De mindig azt vallottam, hogy meg kell adni a választójogot az ipari szakmunkások zömének és ezt az alapigazságot igyekez­tem kifejezésre juttatni az 1913 évi választó­jogi törvényben is, amelynek előkészítő mun­kálataiban az akkori kormány bizalmából részt vettem. Majd a tor vén v erre vonatkozó rendel­kezéseit fejtegeti a minisz-terelnök és ehhez a következő következtetéseket fűzi: — Igaz, hogy a törvény ezt a nagy jogkiterjesztést, mint más társadalmi osz­tályoknál, ugy az ipari szakmunkásoknál is a 30 éves korhatárhoz köti, s Apponyi Al­bert legvehemensebb támadását ez ellen a korhatár ellen írányitja, mint amely a rövi­debb életkorral biró ipari munkásosztályra nagyobb sulival nehezedik. — Ha az uj törvény alapján késziilr választónévjegyzék tanulmányozása arról győzne meg, hogy a törvényhozás ezen akaratának gyakorlati megvalósítását nem sikerült biztositanunk, ugy beható és lelki­ismeretes megfontolás tárgyává kell ten­nünk, 'hogy minő továbbmenő rendelkezé­sekre van szükség ennek a célnak a bizto­sítására. Mert abban mindnyájan egyet­értünk, hogy a magyar ipari munkás előtt meg kell nyitnunk a politikai érvényesülés kapuját. — Végül még csak egyet: a magyar ipari munkásosztály aktiv részvételét a köz­életben melegen óhajtom, mert erre kereseti viszonyainál, műveltségénél s a benne fel­ébredt politikai öntudatnál fogva megérett­nek tartom. De a világért sem azért, mintha Apponyival együtt azt tartanám, hogy csak választójoggal biró társadalmi osztályok Sorsát karolja fel a törvényhozás. Lugano, május 8. A Corriere della Sera nak jelentik Pétervárról: A katonai és munkásbizottság elhatározta, hogy a leg­újabb orosz hadikölcsön támogatását attól teszi függővé, hogy a kormány ad-e ,vilá­gos nyilatkozatot a háború programjáról? A bizottság újból nyomást gyakarolt a kor­mányra, hogy az annexióról való lemon­dásra kényszerítse. Az ennek következté­ben támadt szakadékot és nyilt konfliktust a kormány legutóbbi manifesztumával akar­ta megszüntetni. A katonai és munkásbizottság tegnap­előtt összeült, hogy állást foglaljon a kor­mány manifesztuma ellen. A bizottság egye­dül Miljukovot teszi felelőssé a manifesz­tumért. Miljukovot nemcsak a szociáldemo­kraták, hanem a demokrata áramlat hivei is hevesen támadják. Ugy látszik, hogy olyan elemek is dolgoznak ellene, amelyek nemcsak Oroszország ügyének szolgálatá­ban állanak. Ismét felmerült a kormány kebelében eszköziendő változtatások pro­blémája. A katonai és munkásbizottság, jóllehet az ideiglenes kormány hajlandó akaratához alkalmazkodni, nem akarja átvenni a kor­mányt Lenin sürgetése ellenére sem. Eb­ben a kérdésben a végleges határozathoza­talt tegnapra halasztották. Tegnap éjjel a kormány tagjai tanácskozásra ültek össze. A duma és a katonai és munkásbizottság végrehajtó bizottságai is gyűlést tartottak. Ugy látszik, hogy Miljukov, ha szükséges, hajlandó lemondani. Ugy a kormány, mint a ínunkásbizottság tömegtüntetésekkel dol­gozik és attól kell tartani, hogy súlyos összecsapásokra kerül a sor. Súlyos zavargások voltak a nagyobb orosz városokban. Stockholm, május 8. Most derül ki, hogy május 3-án nemcsak Pétervárott, ha­nem Moszkvában, Kievben és Odesszában is, komoly összeütközések voltak. Moszkvá­ban az utcai tüntetések oly veszélyesek voltak, hogy Grusinov. az ottani kormány­csapatok parancsnoka, táviratozott Gucs­kov hadügyminiszternek, akivel közölte, heg? minden felelősséget elhárít magáról, ha nem küldenek neki azonnal Pétervárról erősitö csapatokat. A rend csak akkor állt helyre, midőn május 4-én éjjel Pétervárról megérkezett a katonai és munkásbizottság felhívása, mely értesítette a moszkvai mun­kásokat, hogy az ideiglenes kormány tel­jesiti a katonai és munkásbizottság köve­teléseit. Miljukov nem meri ösmertetni az antant titkos szerződését. Berlin, május 8. A Lokalanzeiger-nek jelentik Luganoból: A Corriere della Sera jelenti, hogy Miljukov fogadta az United Press pétervári levelezőjét, akinek elmon­dotta, hogy az éjszakát azzal töltötte, hogy meggyőzze a katona- és munkásbizottság tagjait az antanttal kötött szerződések nyil­vánosságra hozatalának lehetetlenségéről. Aki ismeri ezeket a titkos szerződéseket. — mondotta Miljukov — az nem állithatja, hogy antidemokratikusok vagy ártalmasak volnának. Oroszország szövetségeseinek hozzájárulása nélkül ő nem közölheti azok tartalmát. E szerződések — folytatta Mil­jukov — megfelelnek minden demokrata nép aspirációinak, amelyek lényegében a nemzeti határok megállapítására és Európa térképének nemzetiségi alapon való meg­változtatására vonatkoznak, ami végered­ményében nem egyéb, mint a tartós béké­nek a biztosítása. A munkástanács külügyi bizottsága Stockholm, május 8. A legutóbbi péter­vári jelentések alatt, amelyek félreérthetet­lenül dezavuálják Miljukov és Gucskov7 hó­ditási politikáját, Skobelev neve olvasható. A munkás- és katonatanács ugyanis kül­ügyi bizottságot szervezett, amelynek az a feladata, hogy a külföldet az oroszországi eseményekről tájékoztassa és viszont a munkástanácsot külföldi hirekkel ellássa. Miljukov beleegyezett abba, hogy ezeket a kommünikéket államköltségen továbbítsák. A Pétervári Távirati Ügynökség köteles ezeket a kommünikéket rövidítések nélkül a külföldre továbbítani. Ennek a bizottságnak az elnöke Skobe­lev, aki egyúttal a külföldi és az orosz munkáslapokat hirekkel látja el. Párisi lapok az orosz kormány nehéz helyzetéről. Genf, május 8. A párisi lapok nagyon aggodalmasnak tartják az ideiglenes orosz kormány helyzetét. A Journal szerint a munkástanács valóságos ultimátumot inté­zett a kormányhoz, hogy tiltakozzék a ga­ranciák és szankciók követelése ellen. A szocialista sajtók békekövetelései feltétle­nül ragaszkodnak Miljukov lemondásához és a külügyminiszter állása teljesen tart­hatatlanná vált az ideiglenes kormány és a munkástanács ama megegyezése következ­tében, amelyben most már szó sincs a hó­Jön! A legnagyobb szenzáció! nőstény tigris P. MENICHELL1VEL di fásokról. Magyar találmány, magyar készítmény nem ért még el olyan sikert, mint a Diana sósborszesz. Évről-évre rohamosan emelkedik a fogyasztás s ma már közel évi 15,0hi>.000 palack Diana sós­borszesz kerül fogyasztásra kizárólag Magyarországban, de az ország határain tul is eljutott már e páratlan szer hírneve. Ten­gerentúli államokban ép ugy ismerik és fogyasztják, mint idehaza. Magyarok, ha külföldre utaznak, okvetlenül maguk­kal viszik, mert aki egyszer megszokta, nem tud már meg­lenni nélküle. Igazán: szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy nem volt még készítmény, mely ily rövid idő alatt ily páratlan népszerű­ségre, közkedveltségre tegyen szert, s ennyire nélkülözhetetlent! váljék. Ha kutatjuk e siker okait, azt látjuk, hogy nem a rek lám. nem a szervezési munka, nem a kínálat hozta létre ez a csodálatos sikert, hanem az az egyszerű tény, hogy aki egyszer bármilyen bajánál a Diana sosborszeszhez folyamodott segítségért, e biztos hatású liáziszerbem föltétlenül megtalálta amit keresett s ezért aztán később is áhandóan ragaszkodott hozzá, • kijelentvén, hogy atnig csak Sesz a világon Diana sósborszesz, házából ki nem hagyja fogyni. Ára 1.30 fillér. Kapható mindenütt. FielMfM: Diana KepesHsdelmi Mni-ftn. BUDAPEST, Nádor-utca 6. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom