Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-09 / 109. szám

Szeged, 1917. május 9. DÉLMAG Y ARORSZA G Xét hétig a háborús J/émetországban* Tiz hónap alatt immár 'harmadszor nyilt alkalmam, hogy bejárhassam a háborús Németország egyes nagyobb városait. A legutóbbi két hét alatt megfordultam Bresla/uban, Berlinhan, a Majna melletti Frankfurtban. Nürnbergben és Münchenben. Abban a meggyőződésben, hogy a Bélmagyarország olvasóközönségét érdekelni fogjak ottani tapasztalataim, az érdekesebbekről be fogok számolni. Az utóbbi idők egyik legfontosabb németországi eseménye: a munkássztrájk. A leglelkiismeretesebb utánjárással és minden oldaltól beszerzett információim eredmények ép megállapíthattam, hogy ennek a nagyarányú, de mindössze két, sőt a legtöbb helyütt csak egy napig tartott munkássztrájknak oka nem az éhség volt, mint azt sokan hitték nálunk, másrészt pedig nem volt ennek a sztrájknak háborúellenes tendenciája,f amint egész Németországiján nem találkoztam háborúellenes hangulattal. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy az Európában általános békevágy a német sziveket is meg nem szállotta volna. Németországban is erős a békevágy, de ezzel kapcsolatban nem hallottam Ikiifakadásokat a habom ellen. Imponáló méltósággal viselik el a háborús szenvedéseket, a melyek Németországban tagadhatatlanul nagyobbak, mint mi nálunk, de békevágyuk nem olyan irányú, mely beérné akármilyen békével. Erről azonban majd később, egyelőre maradjunk a ímuikássztrájknál. Erről alkalmam volt gyárosokkal, kereskedőkkel, iparosokkal és munkásokkal egyaránt beszélgetni s ez alapon meggyőződhettem arról, hogy a sztrájk oka: az élelmiszerek egyenletes elosztásával kapcsolatos. Bármily bámulatos is a német organizáció, a németek nem volnának emberek, ihanein angyaloknak kellene lenniük, ha az élelmiszer-elosztás terén nem volnának visszaélések. Németországban is sokszorosan kínálkozik mód arra, főleg, ha valaki nem néz a garasra, hogy a rendeletek kijátszásával a jobbmóduak jobban és bővebben elláthassák magukat, mint a német nép zöme. Miután az ilyesmi nem titkolható el, sokan bosszankodnak ezen, ugy, hogy mikor azután nemrégiben a kenyéradagok leszállítására került a sor,• a munkásság* a sztrájk fegyveréhez nyúlt. A munkások ugy okoskodtak: Ha az élelmiszerekkel való gazdálkodás terén szigorúbb volna az ellenőrzés, akkor neu fordulhatnának elő a fentebb emiitett visszaélések a köz kárára. Ha a dugara-élelmiszereket is belevonnák az egyenletes elosztásra kerülő élelmicikkek közé, nem volna szükség a kenyéradagok leszállítására. A hathatósabb elleiíórzés keresztülvitele céljából tehát a munkások sztrájkba léptek és ezzel sikerült is kivivniok azt, hogy a munkásság képviselete most bent ül az élelmiszerei osztó-bizottságba a. Ezért folyt a német munkásság sztrájkja és semmi másért. Az éhezéssel és békével való sztrájkkombinációk egyszerűen kalandos kitalálások. Nagy feltűnést keltő esemény volt az utóbbi időkben: a német ujságszállitási tilalom. IJjsági rói foglalkozásomból természetszerűen következik, hogy ott künn a helyszínén a legélénkebb figyelemmel kisérteni a német sajtót, amely engem a legsajátosabb magánokból is különösképpen érdekelt. Magában Németországban e tilalomról mit sem tudtam és hazajövet Bécs és Budapest között hallottam előszór róla. Szerfölött csodálkoztam ezen, mert a német lapokban semmi olyast nem olvastam, ami akár a mi szempontunkból, akár német szempontból ezt a kiviteli tilalmat -indokolttá tette volna. , A ránk vonatkozó legérdekesebb dolgok ezek voltak a néniét sajtóban: először a királynak Tiszához Intézett kézirata és az ezzel kapcsolatos magyar félhivatalos kommüniké. Német kommentárt ehhez egyetlenegyet sem olvastam, mert minden lap beérte azzal, hogy leadta a magyar félhivatalos kommünikét. A másik érdekes dolog az antant-sajtónak az a hire, hogy Ausztria-Magyarország különbékére volna kapható. Ezt a német sajtó egyhangúan antant-hazugságnak minősítette és egyik-másik német lap nyomatékosan mutatott rá arra, hogy Ausztria-Magyarországra nézve erkölcsi lehetetlenség volna szövetségesei nélkül vagy épen azok ellenére békét kötni. E két hir közül bizonyára egyik sem lehet oka a kiviteli tilalomnak. Ds nem tartalmaztak a német lapok a saját bel-, vagy külpolitikájukra vonatkozó oly dolgot sem, ami érthetővé tenné, miért volt ez a — gondolom — tiz napos zárlat. Magukban a lapok cikkeiben bizonyára nem kereshető a zártat okai) Ma Németország azt akarja, hogy a külföldi akár ellenséges, akár szövetséges. m> tudjon meg valamit, sokkal egyszerűbb eszköz ennek megakadályozására a — cenzúra, mely a német szempontból nem kívánatos v cikkeknek már a megjelenését is megakadályozza. Én el tudom képzelni például, hogy Németországban rájöttek egy szélesen szétágazó kémkedési machinációra, amely apró- vagy üzleti hirdetések utján továbbítja mondanivalóit és ez aztán kívánatossá tette az újságoknak bizonyos időre való visszatartását. Egyesek azt .kérdezték tőlem, nem voltak-e talán Németországban nagyobhsZabásu sztrájkok, amelyekkel ez az ujságkiviteli-tilalom. kapcsolatba volna hozható. Ha vannak mások is ilyenek, azoknak is csak azt mondhatom, hogy a fentebb emiitett sztrájkon kivül Németországban más sztrájk nem fordult elő. A májusi vörös nap, május elseje is a legnagyobb nyugalommal telt el. Ép a bajorok fővárosában, Münchenben tartózkodtam aznap, de semmi, semm'i sem mutatta, hogy Marx híveinek legnagyobb ünnepnapja van. Mindenki a dolga után járt, mint előtte, utána való nap, vagy az év sok-sok szürke hétköznapján. Striegl F. József. Tisza az ipari munkások választójogáról. (Saját tudósítónktól.) „Apponyi Albert j beszéde és az ipari munkásosztály választó- ' joga" cimen cikk jelent meg gróf Tisza Ist- | ván miniszterelnök tollából Az Újság leg- | utóbbi számában. A cikk bizonyára országszerte kelti a legnagyobb érdeklődést, minthogy a miniszterelnök Apponyi egyik beszéde kapcsán körvonalozza benne álláspontját az ipari munkások választójogáról. Aligha csalódunk, amikor azt hisszük, hogy a képviselőház legközelebbi összeillése alkalmával kialakuló politikai hangulat nem tud majd szabadulni a miniszterelnök cikkének hatása alól, amelynek érdekesebb részeit itt közöljük: — Betegségem miatt — ir.ia cikkében a miniszterelnök — nem jelenhettem meg a Házban a kormányjelentés fölött folyt vita utolsó napjaiban, s legnagyobb sajnálatomra nem valósíthattam meg azt a szándékomat, hogy behatóan foglalkozzam gróf Apponyi Albertnek a vita során elmondott beszédével; azt pedig netn találnám helyénvalónak, hogy a vita befejezése után visszatérjek a beszéd összes figyelemreméltó fejtegetéseire, — Kivételt kell azonban tennem annak az ipari munkások választójogára vonatkozó részéré nézve, mert hiszen ez a kérdés talán csak nyert azóta aktualitásban, másrészről pedig Apponyi Albert rejtegetéseiből álláspontomnak olyan merőben téves felfogása és eltorzított beállítása tűnik elő, amelyei szó nélkül nem hagyhatok. — Soha nem mondtam, hogy a munkásosztály mai helyzete jó abban az értelemben, hogy az minden igényt kielégítene és fölöslegessé tenné a további haladásra irányuló törekvést. Ellenkezőleg, konstatáltam, hogy kora ifjúságomtól fogva a nagy tömegek boldogulásának előmozdításában látom a mai kor igazi feladatát. De igenis állítottam és állítom megdönthetetlen tények világánál, hogy a munkásosztály mai helyzete hasonlíthatatlanul jobb. mint aminő volt a múltban és a társadalmi rend megbontása nélkül tovább javítható. — Lépésről-lépésre, sikerrel haladó győzelmes élőnyomulásban közelíthetjük meg tehát az egész nép jólétében rejlő legnemesebb emberi ideált, anélkül, hogy a társadalmi forradalom harcosai közé kellene szegődnünk. t — Ez az igazság, amilyen boldogító, gyakorlati következményeiben olvan nagy horderejű. Először is mert megszálml'álhatatlan milliók egyetlen nagy reménytelen ésl örömtelen szenvedésben átélt nyomorúságának végét jelenti. Továbbá mert alapjában, alakítja át a munkásosztály lelki világát, törekvéseinek valódi lényegét, küzdelmeinek karakterét. — Hiszen azért van az. hogv a szociáidemokrácia egész lényege megváltozott. Ezért van az, hogy az extrém irányzatokhoz csatlakozó munkás sent az többé, aki volt apáink és nagyapáink idejében. Ezért van az, hogy a munkástörekvések elvesztették a reménytelennek hitt sors fölötti kétségbeesésből merített elkeseredett jellegüket; a munkás sorsának gyakorlati javítására irányuló mozgalommá alakultak át. amely csaphat túlzásokba, áthághatja olykor a jog és méltányosság keretei! okozhat egyszermásszor kárt más társadalmi osztályok érdekeinek s a közgazdasági általános közérdeknek. de alapjában véve a munkásosztály anyag' és erkölcsi érdekét szolgálni kívánó jogosult törekvés, amellyel számolnunk kell és amellyel az alkotó állami és társadalmi munka terén kezet foghatunk. — És végül ezért van az. hogy megértéssel, megbecsüléssel, sőt bizalommal és rokonszenvvel fordulhatunk a munkásosztály törekvései felé s azok érvényesülésének tért nyithatunk ugy a társadalmi, mint az államéletben. — Tért különösen a választójog terén is. — Apponyi gróf azt inszinuáüa nekem, hogy kezemet dörzsölve dicsekszem, miszerint találtam egy módot, hogv a munkások suiyát a választásoknál lefokozzam. Soha felfogásomat és tettekben nyilvánvaló szándékaimat alaposabban félreérteni nem lehetett. — Száz és egy okból — amelvet fölösleges volna ismételnem, mert átérti és átérzi azt minden gondolkodó magvar ember és mert Apponyi gróf és választójogi elvtársai falán meggyőzőbben, de mindenesetre hevesebben fejezték ki azt éveken át, mint