Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-01 / 103. szám

JJELMAG Y ARORSZA G Szeg-ed, 1917. május 1. Apró történetek. — Régi idők emlékei. Pistánkról, már mint néhai Tömörkény Istvánról szól az ének, akit mi heroldok és egyéb kócosok' csak elnöknek tituláltunk, {merthogy ő volt az alapszabály nélkül működő „Szegedi irók és hirlapirók iköre"-nek az elnöke. Igen kevesen tudják a korán elköltöKöttről, hogy egyszer -ült a vádlottak padján is. Nem követett el valami főbenjáró bűnt, mem lopott, se nem csalt, se nem ölt, csak mint mindig, megírta az igazságot. Újságiráskodása első időszakában történt, hogy csendőri adatok nyomán azt irta meg egy (kisteleki magyarról, hogy a házát fölgyújtotta. A magyar sajtópört indított Tömörkény ellen. Abban az időbén a sajtópöröket csak Budapesten tárgyalták. Tömörkény védőügyvédjével, egyben legénykori cimborájával : dr, Kószó Istvánnal felutazott a fővárosba. A tárgyaláson Zsitvay Geo, a nagy magyar hiró, elnökölt. Felvonultak az erköl.esi tanuk, akik közül dr. Kószó egyet kifogásolt mint büntetett előéletűt. —• Honnan tudja, hogy az? — rivall rá Zsitvay. — Feloldotta a tanú ügyvéd urat .az ügyvédi köteles titoktartás alól? — kérdezte szigorúan Zsitvay. Kószó kész volt a felelettel: — Őfelsége, a király nevében, nyílt ülésen hirdették ki a marasztaló Ítéletet, — Az ügyet átteszem a szegedi ügyvédi kamarához -— szólt Zsitvay. Érre Tömörkény, aki a vádlottak ipajjlján minden • izgalom nélkül hallgatta az elnök és a védő disputáját, hangosan rászólt Kószóra: — Többet ér, ha ide ülsz te is . . Az esküdtek nevettek, az elnök is mosolygott a bajusz alatt és a tárgyalásnak az lett a vége. hogy Tömörkényt a vád alól egyhangúlag felmentették. Öreg ekére járt már az idő. amikor a tárgyalásnak vége lett és a. vádlott meg a védő elhagyta a tárgyalási termet, A város utcáin akkor gyújtogatták a lámpákat. Tömörkény a távíró hivatalba igyekezett, hogy sürgöny utján tudassa a lappal a tárgyalás eredményét. Csak ennyi volt a sürgöny szövege: Fölmentettek és a várost most kezdik kivilágítani . . . Tömörkény István legény korában lakó cimborája volt dr. Kószó Istvánnak. Hihetetlenül bizalmas, ma már nem is létező, meghitt barátság fejlődött ki köztük. Két test, de egy lélek voltak ők ketten. Hivatalos dolguk végeztével éjjel, nappal mindig együtt voltak. Egy volt a gondolatuk, az érzésük és nz életfelfogásuk. Koszónak már volt választottja. a mostani felesége és bogy fölakart hagyni a legényélettel, egyszer csak mulatozás közben arra kérte Tömörkényt, jöjjön el vele a kiszemeltje szüleihez és kérje meg szájúéra a lány kezét. Nyomban felcihelődött a két barát és beállított Szabó uram bátyámék porfáráaa. Tömörkény pár szives szóval a liáz fejétől megkérte az Eta leányzó kezét. Az öreg Szabó szólt: — Nekünk nincs kifogásunk ellene, különben is tudjuk, hogy a fiatalok már értik egymást. Ha a lányom is ügy akarja, Isten dicséretével adjuk. — No Eta, — fordult Tömörkény a hajadonhoz — mi a te vélemónyöd? Az Eta leányzó nem szólt, hanem csak hallgatott. — Csak tán nem haragszol, Eta? — kiv án csisikodott Tömörk én y. — De bizony haragszom, — válaszolt az Eta leányzó. — Még pedig azért haragszom, inert bor mellől jöttetek a kezemet megkérni. Tömörkény szikrázó szemekkel nézett ÍK úszóra, nagyot lendített a kezével és azt mondta: — Ha ez az állat miig ilyen, akkor elvöszlek ón . . . , . -.0 ij';. ' i i líiil Amikor dr. Kószó István-ék a lak a dal inukat tartották,'Tömörkény fogadalmat tett, hogy félév alatt ő is megnősül. Később is, de a mézeshetek idején is, vasár- és ünnepnapokon Tömörkény ebéd-vendége volt Kószóéknak. A fekete kávét szép hármasban a földre iilve itták, mert Tömörkény azt állította, hogy a kávé török étel és igy azt ülve kell inni. Amint szürcsölgették a cikoriátlan nedűt, Kószó enyelegni kezdett a feleségével. Tömörkény mosolyogva nézte a szerelmes ifjú pár eicázását, majd hirtelen megszólalt, előbb azonban nagyot ütött Koszé tarkójára: — Ne szaggassátok a szivemet, én ezt nem birom ki tovább! Hanem egy-kettő, öltözzetek, aztán kérjétök mög az Emmát. Még ti benn lösztök a lányos háznál, addig én a sarkon várok és lesöm az intézkedéstöket. Nem .soká kellett várakoznia, Kószó né rövidesen integetett a keszkenőjével. Tömörkény csakhamar henntermett a házban* megcsókolta a menyasszonyát, kezet Csókolt leendő anyósának, apósának, Koszónét megölelte és mosolyogva, boldogságtól eltelve nézett Koszóra. — Látod, Bimbó, rád mertem bizui az Emma kezinek a mögkérésés. De csak azért, mert már liázas embör vagy. Ha még legény lönnél, kitellett volna tüled, hogy magadnak kérd mög az Emma kézit ... ^^•••••••••••••••••••••••••aBaaanaaaaaasBBBBanitsisa Polgárőrséget alakítottak Svédországban. — Készülődések május elsejére — Stockholm. április 30. A munkások éhségtiinteíései Stockholmban: az egyes vidéki városokban, a mindennapos felvonulások a parlament palotája' előtt, az úgynevezett katonai séták, a stockholmi asszonyok szervezett körmenetei, amelyeken tejet és burgonyát követelnek: fülledtté tették a levegőt, rémhírek keringnek, mindenkijei május •elsejétől, pedig valójában a svéd munkásság nem készül ezen a napon különösebb demonstrációkra, beéri a munkabeszüntetéssel, mint ahogy egész Skandináviában évek óta ünnepnap a május elseje. A kopenhágai Politiken hirét költötte, hogy Stockholmban a főutcákon, tereken és utcasarkokon gépfegyvereket állítottak fel, amiből egy, árva szó sem igaz. Stockholm városának képe egyáltalán nem változott, mindössze az .történt, hogy a pojgári lakosság a konzervatív parlamenti párt kezdeményezésére polgárőrséget alakított, amelynek feladata május elsején a rendet fönntartani. A polgárőrség élén Balík tábornok, a svédországi sportegyesületeik kiváló vezetője áll. A szocialisták kihívást látnak a polgárőrség szervezésében s emiatt a stockholmi munkás- és katonatanács mára gyűlést hirdetett, amelyen minden valószínűség szerint meg fogják alakítani a vörös gárdát, amelyet szintén fel fognak fegyverezni. Ez a körülmény eimérgesitette a hangulatot, de túlzott aggodalomra még igy sincs ok. A polgárőrség és a vörös gárda megalakulása miatt a svéd képviselőházban izgalmas vita volt. Kopenhüga, április 30. A stockholmi Dagens Nyheter jelentése szerint a május elsejére alakított polgárőrséget a miniszterelnök és a képviselőház kívánságára ma feloszlatták, miután a rendőrség kijelentette, hogy erre nincs szüksége. CHz „utolsó" háborús vásár. Kint a körút szélén egy elkeseredett, sovány, szakálas ember a lábos fenekét veri csorbaszélü főzőkanalával és rekedve ordítja magát: — Utolsó háborús vásár, olcsón itt vásárolni lehet-, akinek kell. Mikor elmondta nem ép kitűnő magyarságával furcsa mondókáját, szétnéz és még egyszer megerősíti a próféciát: — Utolsó háborús vásár . . . Egy pocakos tanyai asszony mellé, settenkedik. ravaszul kémleli a portékákat, majd félvállról megkérdi: •— Honnan .véli kend, hogy ez az utolsó háborús vásár? A probléma felvetésére többen oda sereglenek. Néhány suhanc, egy-két kisleány, ténfergő katonák és facér mindenesek csoportosulnak a szakálas, vézna vásáros ember köré, aki fölényes nyugalommal feleli: — Egész biztosan tudom- Mert én már nem megyek többé vásárra. Megelégeltem ezt a mesterséget és nincs van szükségem nagy rá. A választ nem tartották ugyan kiél égi tőnek, de azért ott maradtak többen a sátor körtil. — Hogy ez a lábos? — kérdi egy tolakodó, szegényes kinézésű asszony. — Ez van négy korona, de a legfinomabb és csak magának adom olcsóért. — Szépen olcsó, — mondja az asszony — és előkelő mozdulattal kihúz a zsebéből egy összehajtogatott busz koronást, gondosan szétbontja és kifizeti belőle a lábost. Két-három perc múlva egy kalapos úriasszony érkezik. Szintén lábos iránt érdeklődik. — Csak hat korona van meg nasádnak ez a lábos, de más hétén viszi. Az úriasszony kellemetlen meglepődöttséggel nézi, forgatja a drága jószágot, aztán dühösen kitör: — Hogy lehet ezért hat koronát kérni. Azelőtt hat -hatos volt. -- Vegye' akkor — szólt flegmatikusán a vásáros— Négyet1 adok érte. — Nálam nincs van alku. Az úriasszony dühösen tovább ment. a körülállók pedig mosolyogva néztek össze és megértették, hogy miért tart.ia a szép, nyúlánk, szakálas férfin ezúttal az utolsó háborús vásárt. Es aztán másfelé is igy folynak az üzletek. Az országos vásár, amelv -a régi jö időkből maradi ránk, ép az ellenkező célt szolgálja, mint azelőtt. Egy csész-e 60 fillérbe ikerül, egy közönséges vizespohár 32 fillér. Egy ,színes bögre, m-ely azelőtt 6—8 krajcár volt, most 80 fillér. Fából készült sótartó 4 korona, szimpla ruhafogas két tartóval 3 korona, habverő 1 korona 20 fillér, csinosabb virágváza 12—8 korona. Közönséges meíszettüvegváza 6 korona. Cserép-hamutartó 60 fillér. A lábosok ára nagyság szerint 3—8 korona. A főzökanalak. amelyekből háború előtt 3—4 darabot adtak egy „garasért". szintén alaposan megdrágultak: 20—30 fillérért vesztegetik darabjátÉs mérhetetlenül drága lett a fényes •papircsákó, a csillogó játékkard és .a pirosra festett íapuska. Ja most háború van és kelendők a hadfelszerelési cikkek. De a szegény paprikásjancsi, a két összefogodzó és egymás körül forgó tollas bohóc, a talpraugró törpe és a kitömött mackó uram árát is makszimálni kellene. Minden drága lett. szédületes drága, reméljük azonban: ez az utolsó iháborus vásár és az ipar és kereskedelem derék nomádjainak nem adódik még egyszer alkalom az árakat fejebb srófolni azon a cimen. hogy — háború van.