Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-01 / 103. szám

Szeged, 1917. május 1. DÉLMÁGY ARORSZ AG 5 HÍREK ocoo Május elseje. .Volt idő, mikor a tavasz szebb, ragyogóbb köntösbe öltöztette a természetet, mint az idén. Miikor a lágy tavaszi levegő virágot fakasztott május elsejére az orgonabokrokon és az erdő uj, friss lombokkal várta a szabadság ünneplő gyermekeit. Volt idő, mikor a piros zászló beesett-szemü követőinek felcsendülő himnusza összevegyült a szálldosó madarak dalával ós az öröm, az édes vágyakozás kitörő hozsannája töltötte ibe a ligetet 'és a levegőt egyaránt. Szép volt a május reggele mindig. A szabadság költészete tette szépé, ünnepléssé minden esztendőben, ínég akkor is, mikor a zöld gyepet a rajongók vére festette pirosra. De ilyen szép, ilyen ragyogó május elseje ínég nem volt soha, mint ez a mostani. Talán felbős lesz az ég, talán nem ontja sugarait a szelid napsugár, virág sem lesz az orgonabokrokon és a ligetek fáin, madárdal sem üdvözli az érkezőket, mégis szép lesz, ragyogó lesz a szebb jövőt álmodó munkasoknak ez a pirosbetüs napja. Szép lesz, magasztos és felemelő lesz, mert most már nemcsak a műhelyek lakói ós a velük együttérző szociálisták ifognak ünnepelni, hanem, az egész emberiség. A föld népének mint egy varázsütés fog összedobbanni a szive s a lelkeket egy gondolat: az emberiség bókéjének hatalmas gondolata lógja betölteni. Lehet, Ihogy az erőszak és hatalom súlyos eszköze e,l fogja homályosítani itt-ott az ünnepély fényét, de a magasztossága azért általános lesz mert a frontokon, a kaszárnyák tágas szobáiban sé kint az Isten szabad ege alatt tegyazon ima fog a szivekből fölszállni a Mindenható égi trónusához . . . írna, mely az emberi jog, szabadság és a megváltó béke eljöveteleért fog könyörögni az örök istenség előtt . . . Oh, mily fenségesen szép lesz ez az idei május elseje. A világ olyan lesz, mint egy tömjénillatos nagy templom,, melyben az emberek milliói emelik föl fehér lelkűknek imádságát. És ebben a templomban, nekünk, magyaroknak, ott ég már az örölk láng, az ifjú, bölcs király megértő szivének egyre magasabban lobogó szeretete, mely fényt, ragyogást bilit a könyörgök félénk arculatára. Ez' a szeretet immár fénye annak a bűvös liajiiialliasadásnak, melyet egy szebb, tisztább és boldogabb kor fog követni. Egy egészen uj és a szolgalelkeket felszabadító világ, melynek eljöveteleórt annyiszor imádkoztak már május elsején a munkások százezrei s a melynek megszüntetéseért iaz idén azok is könyörögni fognak, akik talán eddig közönyösen nézték ezt a nemzetközi ünnepet. Könyörögni fognak, mert eljött a megértés és a közös szenvedésben sínylődök együttérzéséneik a legszebb és a leggyönyörűbb május elseje A szegedi szociákle-mokratapárt végrebajtóbizottsága a következő sorok közlését kérte: A főkapitányi rendelet a májusi ünnepség lefolyását csupán annyiban befolyásolta, hogy a íSzéehchenyi-térre hirdetett népgyűlés elmarad s az a Munkásotthonban (Somogyi-utca 22. sz., (Fekete-ház) tartatik ineg. Utána kivonulás Újszegedre, ahol a nap jelentőségének fontosságához mért szórakozás sok lesznek. Ismételten (fölkérjük a t. kereskedő uraikat, hogy a mozgalom céljai iránti szimpátiából üzleteiket tartsák e napon zárva. • t Esős hajnalon szürkén és ismeretlenül érkezett ide az újságíró. Szomorúan és törődötten jött; ba jól emlékszem: szemében könnyek égtek, a kezei fázva reszkettek és amikor először ült a Korzó-kávéház márványasztalához^ ugy érezte, hogy soha, de soha nem volt még ilyen elhagyatott, iSoha, ele soha nem félt még igy egyedülléttől, nem nyomta igy a fájdalom és szürke hajnal sem fojtogatta még ennyire; csupa remegés, félelem és lemondás volt, szegény. Azután . . . fölgyúltak a lámpák az esthomályban; fölragyogott a ikorzó és csudás, lila lázban égett a város, mintha az Álmok Földjén épült volna. A magasba szöifeő 'kupolák, tornyok fölemelték az idegen fiút is és a Stefánián már melankolikus vággyal nézett a szikrázó mesziségbe; — keserűségtől nehezülő szivét csudás örömmel enyhítette egy föl révedő gondolat: Juhász Gyula párosa és szép, mint Anna dalai! . . . És telt, múlt az idő, teltek-multak a különös, furcsa lázokkal teli napok, betek — évek. Az újságíró már jobban szerette ezt a szép alföldi várost, mint a szülőföldjét. Szerelemmel gondolt rá, mint vőlegény ifjú jegyesére és ugy tervezte, a sir ját a belvárosi temetőben fogják megásni majdan; munkás élete végén. És bár a három év alatt, amíg itt élt, sokszor hányta a bullámtarajos tenger: a sors jobbra-balra, mindig ugy gondolt erre a földre, mint szűkebb pátriájára. Elhagyott, emeletek hónaposszobáibaii volt az otthona itt is, mint- mindenütt eddig, de már ezt a várost tekintette otthonának, minden városok és falvaik között. És bárhol volt is, a. lelke iőesirt, idevágyott, idehúzta, iMiOst — három év multán — mégis búcsúzik. Elmegy az otthonából, messze. Könynyes, esős az ég most is ,és ugy fáj a szive, mint három év előtt, amikor vándorlójában idetévedt. És sir is, szomorú, hangtalan sírással. Mint régen. És amikor most búcsúra nyújtja a kezét, szóljon ez a kézszorítás mindazoknak, akik megértették s talán szerették is. Sipos Iván. — A miniszterelnök Pápán. Pápáról jelentik: A dunántuli református egyíház hétfőn kezdette meg évi rendes közgyűlését. A gyűlés megnyitása után Né'met István püspök, majd utána gróf Tisza István miniszterelnök szólalt fel, aki többek közt a következőket mondotta: — A jelen közgyűlést még_mindig a világháború rettenetes napjai között kellett megnyitni. Dereng ugyan kelet felöl a hajnali fény, de senki meg nem mondhatja, hogy meddig kell az emberiségnek még tovább szenvedni, meddig kell egy nemzetnek a gonoszul megtámadott létét fegyveres Ikézzel védelmezni és meddig kell mindannyiunknak fokozott erőkifejtést tanúsítani, amely nélkül e rettenetes háborúban helyt nem állhatnánk, mig visszatér ismét a béke. A miniszterelnök beszéde további során az egyházkerületi ügyeivel foglalkozott, amelyneik főgondnoka. Német István püspök indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy Tisza beszédét szószerint beiktatják a jegyzőkönyvbe. Ezután a püspök lendületes szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt főgondnokká való megválasztásának 10-ik évfordulója alkalmából. — Lapunk legközelebbi száma, a munkásság május ünnepére való tekintettel, csütörtökön reggel a rendes időben jelenik meg. — Az öreg népföíkelők és alkalmatlanok ujabb sorozása. Szeged város katonai ügyosztálya az alábbi hirdetményt teszi közzé: A Szegeden ta; rázkódó bármilyen illetőségű magyar vagy osztrák honosságú 1871—1867 évben született népfelkelésre kötelezettek tartoznak a magyar királyi honvédelmi minisztérium 6100—1917 számú rendelkezése folytán Szegeden, a régi gimnáziumépület (Templom-tér) emeletén levő sorozó bizottsági helyiségekben tartandó népfelkelési bemutató szemlén a törvényes következmények terhe alatt megjelenni a következő sorrendben és pedig: I. Szegedi születésű és vidékén született, de szegedi illetőségű népfelkelők: 1917 május 7-én az 1871 évi születésűek, 1917. május 8-án az 1870 évi születésűek, 1917 május 9-én az 1869 évi születésűek, 1917 május 10-én az 1868 évi születésűek, 1917 május 11-én az 1867 évi születésűek. II. Szegeden tartózkodó idegen illetőségű népfelkelők 1917 május 12-én 1871, 1870, 1869, 1868, és 1867 évi születésűek. — III. Végelbocsótó levéllel, kilép ti bizonyítvánnyal biró, valamint a törlendőnek osztályozott népfelkelők 1917 évi május 12-én. A népfelkelési bemutató-sizemle mindennap reggel hét órakor kezdődik. Bevonulási határidők: 1. A bemutató szemlén népfelkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak talált 1893—1872. évi születésű és annak idején törlendő vagy bárminemű népfelkelési szolgálatra alkalmatlannak nyilvánított, valamint 2. az 1871—1869. évi születésű magyar, illetőleg osztrák állampolgárok 1917 évi junius 15-én. — 3. Az 1868 és 1867 évi születésű magyar, illetőleg osztrák állampolgár népfelkelési kötelezettek 1917 évi junius 28-án tartoznak a népfelkelés! igazoiiványi lapon feltüntetett hadkiegészítési kerületi vagy honvédikegészitő parancsnoksághoz bevonulni. A bemutatószemlén tartoznak megjelenni a pénzügyőrök, határrendőrök, a vasúti, postai és gőzhajózási vállalatok alkalmazottai is. Ugyancsak tartoznak a szemlén megjelenni az eskór-betegségben szenvedő, rokkantsági nyugdíjjal vagy sebesülési pótdíjjal ellátott népfelkelők, vagy katonai, vagy honvédegyének, továbbá a mindennemű népfeleklöi szolgálatra alkalmatlanok. Tartoznak megjelenni azon népfelkelők, akik a hadsereg, honvédség vagy csendőrség kötelékéből 1916 évi november hó 30-ika előtt bocsájtattak el. — Apponyi Szófiában. Szófiából jelentik, hogy gróf Apponyi Albert a bolgár Vöröskereszt magyar bizottságának elnöke vasárnap odaérkezett. Apponyi hétfőn az udvari ebéden vesz részt, kedden pedig a bolgár fővárosban nyilvános előadást tart. — Szegedi újságírók Tömörkény özvegyéhez. A szegedi hírlapírók nevében Balassa Ármin főszerkesztő ma a következő, valamennyi szegedi szerkesztő által aláirt, levelet intézte Tömörkény István özvegyéhez: Nagyságos Asszonyunk! A szegedi újságírók felejthetetlen férje iránr való szeretetükről és csodálatukról, elhunytán érzett fájdalmukról azoknál is tanúságot kívánnak tenni, akikhez vérség és 'szeretet kötelékénél fogva legközelebb ál-