Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-16 / 115. szám

YARORSZAG Szerkesztőség; SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305, ELŐFIZETÉSI ÁRA; egész évre 28.— K, negyedévi e 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra .40 K. Ejcjes szám fira IO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1917, VI. évfolyam, 115. szám. Szerda, május 16. V A kancellár nem ismertette a hadi célokat* - Sem az annekszióról való lemondást, sem a hóditó politikát nem tartja helyesnek. - Katonai helyzetünk kitűnő. Páratlan érdeklődés előzte rneg a német birodalmi kaliceliár keddi beszédét. Az egész világ figyelme a birodalmi gyűlés felé fordult erre a napra, mert1 nem kisebb kérdés tisztázását várták Bethmann-Hollwegtól az optimisták, mint a háború, vagy a béke sorsa fölötti döntést. És az optimisták ezúttal is csalódtak, mert Bethmann-Hollweg világos, hatalmas perspektívákat feltáró és a tényeket nyugodtan analizáló érveléssel bizonyította be, Ihogy nem a mi akaratunkon múlik a háború gyors befejezése. Nemcsak az optimisták csalódtak azonban, hanem azok is, akik saját pártpolitikai, vagy szociálpolitikai felfogásuknak vélték megnyerhetni a német birodalom vezető államférfiait. Bethmann-Hollweg nem ment bele a veszélyes játékba és mig a szociáldemokratákat megdönthetetlen tényekkel igyekezett meggyőzni arról, hogy a hadicélok részletezése a mai körülmények között csak ártalmára volna a központi hatal. inaknak, addig a konzervativekkel ridegen elbánt és ironikus fölénnyel adta tudtukra, hogy az anneksziós jelszavakkal való szemfényvesztést továbbra is az ellenséges politikusok kenyérkeresetének hagyja. Oroszország felé már tisztább helyzetet teremthetett a kancellár. Mivel az uj, a szabad Oroszország letett a hatalmi jogról és befolyásról, a cári despotizmussal sutba dobta a bekeritő politika beválthatatlan frazeológiáját is, a káncellár arra az álláspontra helyezkedett, hogy kölcsönös megértésen alapuló megegyezés létre jöhet, amely még az erőszakosság gondolatát is kizárja. A kancellár beszéde végén emlékezett csak meg a katonai helyzetről, ami azonban az előbbieknek magyarázatát adja. Katonai helyzetünk oiyan kedvező, amilyen a háború kezdete óta sohasem volt; a nyugati ellenségeken van tehát legelőször is a sor, hogy háborús céljaikat revidiálják. ök kezdeményezték a háborút, ők akarják folytatni, mi fogjuk azt befejezni, ahogyan ők legkevésbé akarnák. BERLIN, május 15. A birodalmi gyűlés ma kezdte meg a konzervativeknek és szociáldemokratáknak a hadicélok kérdésében bejelentett interpellációinak tárgyalását. Az ülésterem zsúfolásig megtelt képviselőkkel és nagyszámú, előkelő hallgatósággal. A diplomaták páholyában Hoheníohe herceg osztrák-magyar nagykövet, gróf Laris kövefségi tanácsos, a török nagykövet és a diplomáciai kar számos tagja foglalt helyet. Az egyik páholyban jelen voltak az osztrák szocialisták vezetői is: dr. Adler, Seitz, "Renner és EUenbogen. A konzervativek interpellációját dr. Roedicke terjesztette elő. Beszédében a nemzetközi béke ellen foglalt állást és nemzeti békét követelt. A szocialisták zajos közbekiáltásaira több izben kénytelen voit megszakítani beszédét. Utána Scheidemann a szociáldemokratapárt nevében terjesztette elö interpellációját. A barátságos megegyezés a lapján, nem pedig a kényszer utján kötendő békét fejtegette és megjegyezte, hogy abban az esetben, ha az angolok és franciák lemondanak az annekszióról, a német hadvezetőség ellenben anneksziós törekvéseket szolgálna, Németországban is kitörhet a forradalom. Ezekre a szavakra a jobb oldalon viharos közbekiáltások támadtak. Felháborodva kiáltották: — Pusztuljon a szószékről! Az elnök rendre utasította Scheidemannt, akit beszéde során a konzervativek számos izben viharos közbekiáltásokkal és viharos ellentmondásokkal szakítottak meg. Ezután néma csendben Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár emelkedett szólásra és a következőket mondta: . — Uraim! Az imént indokolt két interpelláció hadicéljaink kérdésében programmatikus nyilatkozatot követel tőlem. Ilyen nyilatkozat tétele a jelen pillanatban nem szolgálná az ország érdekeit. (Halljuk, ugy van!) Ép ezért el kell utasítanom. (Tetszés.) 1914 és 1915 tele óta hol az egyik, hol a másik oldalról késztetnek,, hogy a hadicéljainkat lehetőleg a részletekbe menöleg... (Élénk felkiáltások jobb felöl: Nem, nem!) minden nap követelik tőlem (Jobb oldalról: De nem a részleteket!) nyilvánosan ismertessem. Hogy beszédre kényszerítsenek, megkísérelték hallgatásomat egyes pártok, vagy irányzatok hadicél-programjaihoz való" hozzájárulásnak feltüntetni. Ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. A háborús célok nyilvános fejtegetésének kérdésénél' kifejezetten kinyilatkoztattam, hogy a kormány a vélemények mérkőzésében nem vehet részt és nem fog részt venni. Tiltakozom az ellen, hogy a kormány hallgatásából bárminő ténybeli következtetést vonjanak le magatartása tekintetében. Ezennel megism étlen a legkötelezőbb formában: a mit háborús céljainkról időnkint mondhattam, azt a birodalmi gyűlésben nyilvánosait elmondottam. Általános alapvonások voltak ezek és nem is lehettek egyebek, (Felkiáltás: Igen helyes!) de elég világosak voltak, (Igen helyes) hogy kizárjanak más programokkal való identifikációt, amelyre nézve kiséretek történtek. Én ma is ragaszkodom ahhoz az alapvető elvekhez, amelyeket tavaly december 12-ikén szövetségeseinkkel együtt tett békeajánlaíunkban, ünnepélyesen ismételteit kifejtettünk. (Felkiáltások: Nagyon' helyes!) Az a legújabban elterjedt feltevés, mintha köztünk és szövetségeseink között a békte • kérdésében bármely véleménykülönbség volna, a mesék országába való. (Ismételt tetszés, nagy mozgás.) Ezt nyomatékosan és abban a meggyőződésben állapitom meg, hogy egyúttal a szövetséges hatalmak vezető államférfimnak meggyőződését is kifejezzem vele. Uraim L Én teljesen megérteni a német nép szenvedélyes részvételét a háború céljainak, a béke feltételeinek fejtegetésében. Én megértem a világosságot kérő szót, a melyet jobbról is, balról is hozzám intéztek, de Uraim! a hadi helyzet fejtegetésében egyetlen utmutató csakis a háborúnak minél előbb és egyúttal szerencsés befejezése lehet. Semmit se tehetek és semmit se mondhatok, ami mást jelentene, minthogy ha az általános helyzet hallgatásra kényszerit, mint a jelen esetben is, akkor tartózkodó leszek és se Scheidemann ur, se Roedicke ur kényszerítése nein térit e! ettől az úttól. Nem téríthetett el ettől az a szó sem1,