Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-15 / 114. szám

Saaged, 1917. 'május 15. délmagyarország J\ pénzügyi bizottság egymillió korona jegyzését javasolja a hatodik magyar hadikölcsönre. — Ujabb másfélmillió hitel a közélelmezési hivatalnak. — (Saját tudósítónktól.) A pénzügyi bizottság hétfőn délután négy órakor ülést tartott, amelyen dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökölt. Balogh Károly tanácsos bemutatta az élelmezési hivatal bejelentését arról, hogy a másfél millió koronás közélelmezési hitel, melyet a közgyűlés a tnult év végén bocsájtott rendelkezésre, teljesen kimerült. Ujabban legalább ennyire van szükség, miután a városnak árukba a következő tőkéi vannak befektetve: Zsirés szalonnába 700.000 korona, fába 700.000 korona, cukorba kétszázezer korona, apróságokba 300.000 korona, ami összesen egy millió kilencszázezer korona. Ezenkívül hétfőn 147 darab sertés érkezett, melyet átmenetileg szintén fizetni kell. Ha tőke nem áll rendelkezésre, az élelmezési üzem csak döcögve mehet. Miután a kereskedelmi bank és a Szeged-Csongrádi takarékpéntár rendelkezésre bocsájt'ják az összeget, egy millió ötszázezer korona ujabb hitelt véleményezzen a pénzügyt I bizottság. A bizottság igy határozott. Ezután a szobroknak ^kerítéssel való el- j látásáról tanácskoztak. A tanács arra kérte a pénzügyi bizottságot, hogy jelöljön ki fedezetet a Tisza Lajos-, Vásárhelyi-szobor és a Rapaics-emlék kerítéssel való ellátásához, amire 10.000 korona szükséges. A pénzügyi bizottság ezt nem tartja sürgősnek és ugy véli, hogy most van előbbre való dolog is. A Partfürdő részvénytársaság ladikon átkelő fürdővendégei három éven át átkelési mentességet élveztek. A pénzügyi bizottság ezt a kedvezményt most egy évre javasolja meghosszabbítani. Strasser Emil és társa bankcég a nagy kölcsönre árfolyambán két százalékkal olcsóbb ajánlatot tett, 'mint a Szeged-Csongrádi. Minhogy a város ezt nem vette figyelembe. a cég most a belügyminiszterhez fordult, mely a cég beadványát leküldte Szegedre. A pénzügyi bizottság ugy határozott, hogy ezt az ügyet már nem veszi érdemi tárgyalás alá. Végül a hadikölcsön ügyének tárgyalása következett. Balogh Károly tanácsos bemutatja a belügyminiszter ismert köriratát és dr. Cicatricis Lajos főispánnak a polgármesterhez intézett kérelmét, rnelvben a legmesszebbmenő agitációt kéri a hadikölcsön érdekében. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester előadja, hogy a város az előző öt hadikölcsönre tizenkét millió koronát jegyzett, a mivel messze túlhaladta az összes városok jegyzéseit. Most csak fél millió koronát javasol jegyzésre. Dr. Becsey Károly szólt elsőnek az előterjesztéshez. Nem járul hozzá — úgymond — a polgármester előterjesztéséhez, bár indokok az a felfogás, hogy mi mindig messze túlhaladtuk a többi városok jegyzéseit. Mindazonáltal. ha még ennél is tovább mentünk volna, ezt meg kellett tenni. Szeged Magyarország második legnagyobb és leggazdagabb városa. Mikor az ország érdeke szólít az áldozat oltárához, meg kell feszíteni minden erőt. hogy eleget tegyünk kötelességünknek. Javasolja, hogv Szeged most is oly mértékben .jegyezzen, mint az előző hadikölcsönöknél. Szegednek ettől nem szabad visszariadni az ország érdekében sem. Ha az ország lát.ia, hogy Szeged szűkkeblű, ez nagv kihatással lesz és hiába jegyeztük az előző milliókat. Szegednek példát kell adni. Két millió korona jegyzését javasolja. Wimmer Fülöp: Annak ellenére, hogy el kelj fogadm dr. Becsey indokait, ellene van a két milliós jegyzésnek, mert nem hiszi, hogv Szeged város jegyzése olyan erős példaadás lenne. Tizenkét és fél milliós jegyzés Szeged városának elég és a mostani félmilliós jegyzés sehol semmi recenzust nem fog kelteni. Bokor Adolf: Nem tud szabadulni ama igazságok benyomásai alól, melyeket dr. Becsey terjesztett elő. Mikor arról van szó, hogy erőpróbát kell tenni, az ország igazán gazdag városának elő! kell járni. Legalább egy millió koronát jegyezzen a város. Dr. Púliy József árvaszéki elnök: Balogh igazságügyid iniszter legutóbb megengedte, hogy az összesített gyámpénztári pénzek felhasználásával jegyezzünk. Ez az engedély nem fog késni most sem. Az árvaszék az idén igy 250—300.000 koronát jegyezhet. Ezt bele lehet kombinálni a város jegyzésébe és hétszázezer koronával motidhatja, hogv egy millió koronát jegyzett. Obláth Lipót dr. Becsey indítványát tagiad ja el. Ismeri a város vagyoni helyzetét ugy. mint bárki más... Wimmer Fülöp: Talán még jobban is. Obhith Lipót:'Mikor végső megerőltetésről van szó. Szegednek nem szabad kitérni és példával kell előljárni. Nem tagadja, lehet még egy békekölcsön is. azért azonban mégsem szabad visszariadni a jegyzéstől. Dr. Becsey Károly arra utal, liogy mikor a város az első hadikölcsönt jegyezte, a városi vagyonleltár szerinti értéke akkor 45—50 millió volt. Ez éppen a háború folytán 40—50 zázalékkal emelkedett, tehát Szeged vagyonilag most sokkal erősebb, mint a háború eleién volt. A vitát • szavazással döntötték el és a pénzügyi bizottság az egy milliós jegyzés mellett foglalt állást. Két hétig a háborús JYénjetországhan. — Jf müncheni posiátj. — Nem általánosítok. Nem is állana módom- j dolva, mennyivel szffbb és tanulságosabb dóban, miután többszöri németországi tartózko- | log volna várás helyett München nevezetessédásom alatt alkalmam sem igen kínálkozott, arra, hogy a néniét közigazgatással többszöri érintkezésbe jussak. A német hatóságokkal való -érintkezésem mindössze abból állott, liogy amint valamely német városba érkeztem, jelentkeztem az útlevelemmel a rendőrségen, mielőtt pedig egy-egy várost elhagytam, lejelentkeztem ugyanott. Egyetlen egy esetben volt alkalmam bepillantást nyerni a bajor bürokratizmusba és 'ebben az egy esetben legalább is ép oly nehézkesnek mutatkozott az, mint a mi sokat szidott magyar közigazgatásunk. A postáimról volt szó. Egy berlini barátom azt ajánlotta, hogy Münchenben a iMieiniseher Hofban szálljak meg. Ennek megfelelően a postámat oda irányítottam. Ámde miután Frankfurtban és Nürnbergben is megfordultam, nagyon megtetszettek nekem tisztaságuk és szolid áruk révén az úgynevezett, Ihpspicok. Elhatároztam tehát, hogy Münchenben is ilyen hospieban fogunk megszállani. Nem is bántuk meg. Ámde sürgős postám a Rheiniseher Hofban feküdt. Eljnentem érte és a szálloda portásának az útlevelemmel akarom a személyazonosságomat igazolni. Ekkor azonban felvilágosít a jó ember, hogy szigorú rendeletük van arra, hogy csakis a náluk megszállott vendégeknek adihatjá-k ki a postát. Hasztalan a személyazonosságomat kétségtelenül megállapitó útlevelem, a portás felvilágosítása szerint csakis külön rendőri engedéllyel szolgáltatihatja ki a postámat. A rendőrségre siettem tehát. Itt azonban egy ur ellenniondást nem tűrő határozottsággal kijelenti, hogy kérésem csakis másnap, a hivatalos órák alatt (8—12) intézhető el. Kárba veszett minden fáradságom őt arra kapacitálni, hogy még aznap hozzájuthassak rendkívül sürgős és fontos postámhoz. A híres német pontosságban bizva, megjelentem tefhát másnap reggel pont nyolc órakor a rendőrségen a Fremdenamton, Itt megtudom, hogy kérésem elintézésére csakis a hivatal elöljárója az illetékes, de a vorstand ur majd csak későbben jön. Megkínáltak hellyel és vártam. Nem minden bosszankodás nélkül arra gongéit nézegetni. Végre kilenc órakor megjelenik! a vorstand ur. Ugyanaz az ur, aki előtte való este arról világosított fel, hogy kérésem csak a hivatalos idő alatt intézhető el. Most tehát újból terjesztettem elő a kérésemet. A vorstand ur azzal biztat, hogy rögtön. Egy negyed óra múlva aztán visszajött a legbensőbb különterméből a következő felvilágosítással: — Nagyon sajnálom, tisztelt tanár ur, de én utána néztem a rendeleteknek és azokból megállapítottam, hogy az ön kérésének a tel* jesiíésére csakis a Generalkommando az illetékes. Hogy ezt megtudjam, este 7 órától másnapi reggeli negyedtiz óráig kellett várakoznom. Irány: a rendőrigazgatóság szomszédjában levő Generalkommando. Néhány pere alatt ott vagyok. hogy megtudjam, hogy Herr Hauptvnann Rófh csak 10 órakor lesz a hivatalában. Szerencsémre a százados ur katonai pontossággal meg is jelent a mondott időben. Megmagyaráztam neki, ihogy tervet változtatva a Rheiniseher Hol' helyett a Baseler Hof nevii hospieban szállottam meg, miután időközben meggyőződtem arról, hogy a bospicok rendkívüli tisztaságuk mellett igen olcsóak is. Engedélyt kérek tehát arra, hogy a Rheiniseher Hoíba irányított postámat átvehessem. A százados ur a fejét vakarja, majd kijelenti: — Das isf eine sehr komplizierte Sadhe. En csodálkozásomnak adok kifejezést, sőt egyenes kijelentem, hogy ez tulajdonkéP' pen copf. Mert ha az eredetileg tervbe vetti szállodában szállok meg. ha a világ legnagyobb1 kémje volnék is, mégis akadály és minden külön engedély nélkül kaptam volna meg a postámat. A százados ur azonban makacsoskodik: — Verordnung, Verordnung. Végül is méltatlankodva kijelentem, hogy furcsának találnám, hogy én, aki felsőbb jóváhagyással ép a magyar-német barátság megerősitése érdekében járom Németországot, ne tudjam megkapni a postámat, amelyre zsuri i