Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-10 / 58. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG Szeged, 1917. március 11. kritika már akkor is közelfekvőnek látott, amikor még mit sem lelhetett tudni a legutóbbi római konferenciáról és cs'ak Olaszország azon sóvár törekvését látta, hogy Epiruszban kézizálogot szerezzen. A buvárhajóharc ScAMail hadseregét úgyszólván elvágki hátsó összeköttetésedtől. Sem a Sztr-umánál, sem a Vardarnál, vagy Monasztir vidékén n'incs ennek a 'hadseregnek elegendő ereje, 'hogy levegőhöz juSson. Titokban ez a hadsereg már valószínűleg azzal a kérdéssel foglalkozik, mini xanulhatm vissza ez az egész frtant Vatanh irúrtyáhan. ha S zt.il oniki, műit dőfidrrás csődöt mond. Az Echo de Bulgflj\ie nemrégiben azt irta, hogy Sarrail hadséMgóre a biztats pusztu. lás vár. POLITIKAI HÍREK. — Budaipestí tudósítónk telefonjelemtése. — A külügyminiszter budapesti tanácskozásai. Gróf Czemin Ottolkár külügyminiszter budapesti tartózkodása alatt nemcsak Apponyival, hanem gróf Károilyi Mihálylyal is hosszasan tanácskozott. A "külügyminiszter hir, szerint a magyar politika összes vezető tényezőivel állandó összeköttetést kiván fentartani. A Ha!mmelrsb)Btrg -Lukács-ügy. Qróf Almássy László és dr. Szász Pál levelet intéztek megbizójuiklhoz, Lakács Györgyhöz, amelyben közlik, hogy Haimmersberg László megbízottai Hódy Qyula és Csizmadia Endre egy nyilatkozatban válaszoltak az elégtétel kérésre. A nyilafkoziatban kijelentették, hogy társadalmi kérdések elbírálása némely esetben .nem mellőzhető közés alkotmányjogi, továbbá politikai szempontból és nézetük szerint, amelyet megbízójuk szintén magáévá tesz, a képviselőháziban a képviselőtárs közéleti és politikai tevékenysége felett nyilvánított bírálat miatt iavágias elégtételadásnak nincs helye. A képviselő ezért a parlamenten kívül álló egyén által semmi jogcímen felelősségre nem vonható. Ehhez a nyilatkozathoz Lukács megbízottai a kővetkezőket fűzik: „Minthogy ez a nyilatkozat egyértelmű az 'elégtételadás megtagadásával, részedről az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek tekintjük." — Lukács György szintén nyilatkozik az üggyel kapcsolatban. Nyi'latkozátában kifejti, .hogy ő fiúi kötelességének tartotta, hogy az apján esett sérelemért elégtételt kérjen. Az elégtételadás megtagadása után nem marad más hátra, minthogy ttammersberg ezen eljárása felett sajnálattal napirendre térjen. Appoinjyi siirigös iilíefrtpeVMcióia, Gróf Apponyi Albert a képviselőház hétfői ülésén sürgős interpellációit fog intézni a közös közélelmezési szerv tárgyában. Indítvány a tisztviselők drágasági pótlékának fölemeléséről. (Vár-u. 7., I. emelet, főposta mellett) Szeged-Csongrádi Takarékpénztár részvéngt és elővételi jogot vesz és elad előnyös áron. Kölesönökef tslltill krimi Itlfítilikkil Ingitlinokn fi írtíkpipirokri (Saját tudósítónktól.) Fodor Jenő adóügyi tanácsos pénteken indítványt nyújtott be a tanácshoz a tisztviselők drágasági segélyének 100 százalékra leendő fölemeléséről. Az indítványt, amelynek érdemével lapunk vezetőhelyén foglalkozunk, a márciusi közgyűlés fogja tárgyalni. Maga az indítvány a következő: Tekintetes Tdnács: Az immár 3 év óta duló világháború okozta áreltolódásokat mindannyian súlyosan érezzük. Amíg azonban más társadalmi osztályok könnyen átháríthatják magukról a drágaság súlyát megfelelő munkabér és áremeléssel, a tisztviselői kar alig-alig tud magán segíteni. Minden vonalon 3—400 százalékkal emelkedtek az árakkal a bevételek is, csak a tisztviselői kar az, a'mely kénytelen a békében élvezett javadalmazásával s az ezt kiegészítő 25—35 százalékos háborús segélylyel megelégedni és ebből tengetni életétHogy ez az osztály a reá nehezedő terhek súlya alatt eddig össze nem roiskadt, valóságos csuda. Például ideállítom egy, a nálunk érvényben levő fizetési osztályok közül a kilencedik fizetési osztály negyedik fokozatában levő tisztviselőt, akinek két gyermeke van. Ennek évi fizetése 2900, lakbére 900, háborús pótléka pedig 1025 korona, összes évi jövedelme tehát 4825 korona. Ebből az összegből 900 korona lakbért a házbér, vizd'ij, szemét-kihordás, iházbérfilléraidió és 'egyéb apróbb kiadások teljesen .fölemésztik, iugy, hogy ebből élelemre, ruházkodásra nem marad. Magából a fizetésből nyugdij címén levonnak évenkint 122, a negyedik osztályú kereseti adóra pedig 50 koronát. Mindezek fevonása után havonkint kézhez kap tehát 311 koronát, feltéve, hogy fizetési, beszerzési előlege, vagy más levonása nincs.' Ebből az összegből kell fedeznie a háztartási kiadásokat s ami ezután megmarad, — ha ugyan a mai piaci árak mellett maradna még valami — ezt fordíthatná ruházkodásra, gyermekei iskoláztatására és egyé'b szükséges dolgokra. Hogy ma, — amikor egy öltözet ruha 200—2é0, egy öltözet gyermekruha 70—120, egy pár cipő 50—90 korona, ezenkívül a tüzelőanyagok a békeáraknak 4—5-szőrösére, más nélkülözhetetlen életszüksé'gleti cikkek ára pedig 10—12-szeresére szökött fel, — 311 koronából megélni miként lehet, elgondolni is nehéz. Ez azonban csak egy példa, ahol két gyermeket vettem számításba és ugyan •mekkora lehet a nélkülözés ott, .ahol 4—5. sőt 6 gyermek is van és a családfő nem a kilenc, hanem a tiz, vagy tizenegyedik fizetési osztályba sorozott tisztviselő. Nem akarom a kormány által a drágaság enyhítésére nyújtott 35 százalékos háborús segélyt lekicsinyelni, azonban ez a jelenlegi viszonyok között korántsem elég arra, hogy a tisztviselők anyagi helyzetén segítsen. Tekintetes Ttitiúcs! Köztudomásu dolog, hogy a tisztviselői karnak itthon maradt része emberfeletti munkát végez, immár közel három éve és a helyét mindeddig becsülettel megállotta. Megérdemli és jogosan kérheti tehát, hogy anyagi helyzetén az illetékes tényezők segítsenek és hogy . minél kevesebb gonddal való megélhetését lehetővé tegyék. Szerény véleményem szerint amikor a tisztviselői osztály azt kéri, hogy a most érvényben levő 35 százaiéikos háborús segélyt 100 százalékra emeljék fel julius 1-étő! kezdődőleg, ,nem áll elő túlzott követelésekkel akkor, amikor az élelmi és ruházkodási cikkek ára legkevesebb 4—500 százalékkal emelkedettMindezek alapján tisztelettel kérem, méltóztassék a város törvényhatósági bizottságának márciusi közgyűlése elé a kővetkező javaslatot terjeszteni: 1. Mondja ki a város törvényihatósági bizottsága, hogy a kormányhoz oly értelmű feliratot intéz, miszerint a közszolgálati alkalmazottak uijabíbi háborús segélyéről szóló 1916. évi XXV. tc. által ez évi november hó l-ig az állami, városi és .egyéb tisztviselők részére biztosított 25—35 százalékos háborús segélyt, már julius hó 1-től kezdődőleg 100 százalékra emelje fel és erre nézve az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen. 2. Kérje fel a város .mindkét kerületének országgyűlési' képviselőjét, hassanak oda, Ihogy az erre vonatkozó . törvényjavaslat sürgősen elkészüljön és mielőbb letárgyalható legyen. , 3. Keresse meg a törvényhatóságokat, hogy a kormányhoz hasonló szellemiben írjanak fel. Hiszem, remélem, hogy a tisztviselői karnak erre vonatkozó kérelme a kormánynál meghallgatásra, megértésre talál. Az ország ügyeinek intézői nem nézhetik tétlenül, hogy az ország lakosságának tekintélyes számát tevő tisztviselők családjukkal együtt teljesen a tönk szélére kerüljenek. Bizonyára segítő kezet nyújtanak annak a gárdának, amelyiknek szintén van egy kis porszemnyi része abban, hogy a világot felforgató események közepette szeretett hazáns határai sértetlenül állanak„iiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBin Angol katonai szakértő a németek készülődéséről. Bern, március 9. Repingfon ezredes irja a Times-ban: Minden nappal szükségesebb lett, hogy mi is megtegyünk minden erőfeszítést. A németek a javán már tul vannak és valószínűleg ma legalább hétszázezer emberrel több katonát állithatnak a harctérre, mint egy évvel ezelőtt. Legtöbb uj hadosztályuk még otthon van stratégiai tartalék gyanánt és nem tudni, milyen fronton használják fel azokat- Bizonyos, hogy 1917-ben a tengeren és szárazföldön egyaránt ki akarják erőszakolni a döntést.