Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-10 / 58. szám

(Sfáeged, 1917. március 10. DÉLMAGYA RORSZAG ${ová lesz a fej. A lejinség kellős közepette telette érde­mes foglalkozni ezzel a kérdéssel, különösen azok után az intézkedések után. melyeket a város hatósága a közélelmezési tizemmel karölye foganatosított ebben a fontos ügy­ben. Habár az illetékes faktorok minden tő­lük telhető módon igyekeztek is enyhíteni a tejellátás bajain. — drákói szigorúsággal vonva meg a kávésoktól az ozsonna-kávélhoz szükséges tejmennyiséget, hogy azt a 'város gyermekei és az erre különösen - rászorult betegek között arányosan szétoszthassák,— csak félmunkát végeztek, 'mert nem tekintet­tek -a kulisszák mögé, Ihol a rendeletek és ha­tósági intézkedések sutbadobásávali egy pá­ran még mindig vigan űzik a most nagyon is 'busán jövedelmezd) foglalkozásukat. Tudnunk kell, hogy a tanya tejforgal­mának központja a Klauzál-téri „tejpiac." •Boldog' időkben- itt árulták hatalmas csöb­rökben és kannákban a most oly ritka és egy­re vizesebb tejet, de ha széttekintünk itt egy hetipiacos napon, mintha minden élet kive­szett 'volna onnan. , Pedig tévedés. Találunk itt egy kis tár­saságot, mely szép csöndben, föltünés nélkül dolgozik és minden, a tanyáról bekerülő tejet elnyel- A tejintézés nem sok fáradságot igénylő munkája bizonyos Barcsok Julcsa kezeiben fut össze, őneki hordja ma (mert minden ár,at megfizet érte) boldog-boldog­talan a tejet kannaszámra. Hogy a dolog föltünés nélkül menjen, az átvét\$ a, Káé,ász­utca 6ia. számú ház udvarán történik, hon­nan a tej egy része arányos elosztás után ki­kerül a tejpiacra a, tejfölös kofák me'Ué, hon­nan nemsokára jó fölhabarva 'mint tejföl (literenkint 5 korona 60 filléres árban) indul hóditó körútjára, mig túlnyomó része bizo­nyos „Kávés-Anmisok" (a piacon .kávét áru­lók) hatalmas fazekaiba és kannáiba vándo­rol. A még megmaradó mennyiséget aztán Börésök Julcsa őkegyelmessége diktátori hangon méri az erre különösen kiválasztot­taknak szerény koronákért, vagy még ennél is magasabb árban literenikmt. Be azért szí­vesen lemond erről a csekélységről is, ha vaaki például szalonnával, tengerivel, liszt­tel vagy szappannal fizet meg érte. Ahány tanyai kocsi, Vagy vidéki szerb, sváb termelő tejet hoz a piacra, hogy azt ér­tékesítse, az a Börcsök Julcsáktól megtoga­tik és tejhez a .közönség'már csak az ő kezei­ken keresztül juthat (akkor is csak olyanok, akik nem „veszedelmesek"), és ha a fővállal­kozó által 'megszabott árat vagy egyéb ter­mészetbeni járulékot megfizetik. Sokszor voltunk tanúi, hogy didergő gyermekek, vánnyadt, az élettől kikezdett munkásasszonyok sirva rimánkodtak egy kis tejért, de a minden emberi érzésből kivetkő­zött kofa vaskos gorombaságokk'al fűszerez­ve akolbolitotta el őket az útból ugyanakkor, amikor közvetlen mellettük a termetes kofa asszonyságok vigan fogyasztották délig a kávét. A város polgármestere által nemrégen kiadott rendelet 60 dekagmmmbét állapí­totta meg egy szegedi lakos cukor fejadagját. Tisztelettel kérdem most már, hogyan lehet az, hogy ugyanakkor, mikor a nagy (házbért és adót fizető s rengeteg személyzetet fog­lalkoztató kávésoktól, a tej- és cukorhiányra hivatkozva, megvonták az ozsonna-kávé ki­szolgáltatását; amikor én, te, vagy ő egy csepp tej nélkül és havi 60 deka oűkorból nyomorgunk; a legnagyobb tejffiány idején, bizonyos kávésannusok a nekik luivonkint öt kilogrammra megállapított cukormennyi­ségből naponkint 50—60, hcMpiacck, iicípon pedig 100—120 liter kávét dadha'^mik? Ehhez, ugyebár egy kevés (5 kilónál minden esetre több) cukor és egy kevés tej is szük­séges. .Mennyi éhes csöpp szájat lehetne be­lőle kielégíteni; hány beteget lehetne ebből megmenteni az életnek? Ezekre akartam az illetékes hatóságok figyelmét felhívni, gyors és gyökeres orvoso­lást kérve, mert azt mégsem lehet tűrni, hogy egyesek meg nem engedett előnyökhöz jussanak a mások rovására ezekben a nehéz időkbeni, mikor mindenkire úgyis kétszeres gonddal nehezedik a megélhetés kérdése. (g. d.) Moraht a harctéri heSyzetről. A Nyugaton, ahol az egész világ véle- l ménye szerint a döntő napokra való elő- i készület folyik, a mi csapataink ugy az oí~ j fenzivában, mint a defenzívában- mégoldot- I tálk a feladataikat. Még nincs itt az ideje, hegy magukkal ezekkel a feladatokkal be­hatóan foglalkozzunk. Egyelőre be kell ér­nünk azzal, hogy az angolok, franciák és ol'a'szok többé-kevésbbé fantasztikus elabo­ratumait vegyük tudomásul és a nyilvános­ság számára csak annyira hozzáférhetővé tegyük, amennyire az, egyesek gyönge ide­geire való tekintettel lehetséges. Január közepén Zsekov tábornak, a bolgár csapa­tok fővezére nyilatkozott a harctéri helyzet­ről egy amerikai tisztnek. Tudvalevő, hogy a leleményes amerikaiak a középponti ha­talmak iránt érdeklődést szinlel've. mindén­félét iparkodtak .kikémlelni. Zsekov tábor­nok akkor ezeket mondotta: — Tavasszal, amikor az utak ismét jár­hatóbbak lesznek és ellenségeinknél Ameri­kából, Japánból és Angliából uj munició-szál­litmányok halmozódnak fel. ellenségeink támadó kísérletéinek'még vaöább fel lobogá­sát várjuk. Közben élesebbé lett a buvárhajióharc és hatása, amelyet ez a fegyver az ellen­séges sztratégiáro gyakorol, már nem ta­gadható. Ha azi Anglia ellen irányuló főcél gazdasági irányú is, mellékhatása .a főHadsziriáéÁre mégis •a legnagyobb fantússágü. Már ismételten rámutattam arra, hogy az angol hadszínterek francia földön és a fran­cia és az olasz front is nem táplálható teljesen a hinterland erejéből. Értem a táp­lálást hadi anyaggal, amely a döntésihez szükséges. Ha nem is szabad figyelmen ki­viil hagynunk, hogy a muníciónak és fegy­vereknek a felhalmozása francia földön már a kiélesedett buvárhajóharc megkezdése előtt jelentős fokra emelkedett. a részMJihrcokban naponhet folyta­tott támadások mégis tetemesen fogyasztják a késztetekét. A Pester Lloyd tengerészeti munkatársa figyelemreméltó számadást közöl a buvár­hajóharcról és a brit hadsereg pótlásáról­Arra az eredményre jut, hogy Anglia nem képes tartósén ellátni az utánpóüó szolgálatot a rendel­kezésére álló segítő észközökkei. Ez korábbi megerősítése korábbi állításaim­nak. Azt irja: „A felhalmozott készletekkel egy időre ugyan lehetséges a koncentrált formában való hadvezetés, de néhány hó­nap, sőt talán néhány hét múlva a pótlásra és kiegészítésre nagy mértékben, lesz szük­ség . . . Mivel azonban az Angliába való beviteli lehetőségek ugyanolyan mértékben csökkentek, a kereskedelmi flotta katonai célokra való .teljesítő képessége is Csökken, ugy. hogy még az esetben, is, ha a hajó­térnek a buvárhajó-támadások által Való megcsökk'enése nem is volna várható, Angiiét a közeljövőben aráa kény­szerül, hogy tábori hadseregének az állományát megfelelően a,passza. Az amerikai hadüzenet rnég mindig .nem jött meg. Ennek .legbensőbb okairól nem vagyunk kellően tájékoztatva és amit erről írnak és táviratoznak, az csak kombinációk­ra jogosít. Figyelemreméltónak tartom a stockholmi Ny a Daglight Attehanda tenge­részeti szakértőjének a véleményét, amit a német-amerikai háború sejthető lefolyásáról mondott. Mint katonailag képzett ember ki­zárólag tengeri háborúra gondol. Én már régebben minősítettem Amerikának egy ex­pedíciós háborúra való „előkészületeit" hiti blöffnek. Nevezett tengerészeti szakértő is azon a véleményen van, hogy Németországnak több eszköz áll uwi-tk.r:ésére Amerikával szem­ben, ivén fordítva és azt irja „A háború alatt Németország buváuhajói abal m :gszakithatja az amerikai kereskedelmet t prepával. vagy legalább .s annyira megnehezítheti, hogy végül onrnagá­' tói szűnik meg- De a német buvárhaiók, mint láttuk, magukon veszélyeztethetik az amerikai partokon is a kereskedelmet, sőt ér­zékenyen meg is károsithatiák. Abban st pillanatban, amint német buvárhaiók tignerikui parton mutatkoznak, alig marad az Unió. flottája számára más hátra, mint az angol számára, az tudni­illik, hogy meghúzódnák a védő ki­kötőkként' Olaszországban mindenütt az az aggodalom él, hogy mielőtt a nyugati fronton döntésre kerül a sor, vagy azzal egyidejűleg, Olasz­országgal leszámolásra kerülhet a sor. Március kezdete óta az olasz front ugyancsak megélénkült. Qörz vidékén, ne­vezetesen Vertojbánál az ellenfelek össze­mérik a fegyvereiket. Erős tüz után elő­nyomult haderőket a védők kivetettek Ieg­eiül ső vonalaikból. Néhány nappal később sikerrel járt a császári és királvi cs'apatok előnyomulása. A tolmeini szakaszon szövet­ségeseink sikeres hírszerző szolgálatot vé­geztek. A suganai szakaszon eredménytelen volt az, olaszok hírszerző kísérlete. Asiago területén szövetségeseink ismét megmutat­ták, mit akarnak. Csak Tirol keleti frontján, a San Pellegrino-völgytől északra mutattak ki az olaszok a Cima di Costa della elleni erősebb támadással szemben nagyobb ellen­állást. Az összkép azt a benyomást kélti, • hogy íutgyobb harcok előestéjén vagyunk. , Azonközben nem tudta a feladatát megol­dani az az olasz expedíciós sereg, amely­nek a macedóniai hadsereg balszárnyán meg kellett volna mentenie Sarrail tábornok helyzetét- Paralovo vidékén verést kapott. Bekövetkezett tehát mindaz, amit a józan

Next

/
Oldalképek
Tartalom