Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-04 / 53. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1917. március 4. lalkozik az állami (pénzügyiekkel. Költségve­tést készíteni most a háborúiban lehetetlen. Statisztikai adatokkal kírmitatía, hogy Ma­gyarországnak 25 milliárd adóssága van, amelynek egy tévi kamata egy milliárdot tesz ki. Az uj adók ennek fedezésére nem lesznek (elegendők, tehát szükséges, ,hogy kevesebbet fogyasszunk és többet termel­jünk. iBeszéftt még .az élelmiszer kíéhdésről és a széninségről. Az erdélyi iföldgáz-lklércfás különösen mostan ,a .széninség 'miatt aktuális. A miniszterelnöki jelentésit nem veszi tudo­másul. Létjay Ernő a háború dtoival foglalko­zik, miajd rátér a jváfla'szitójog kérdésére. Nem tartja elégségesnek, hogy csak .a kato­nák topjának választói jogot, .hanem telje­'seri ki kell terjeszteni azt. jA imánisatepélnöki .jelentést nem veszi .tudomásul. Az elnck ezután is miét szünetet rendelt el. Szünet után Simanyi-Semudctm .Sándor kérte, hogy beszédét legközelebb mondhassa el. Az engedély't erre .megkapta. Az elnök az üléslt /berekeszti és a legközelebbi ülést március 12-ik'ére .tűzte ki, .amikor folytatni fogják a 'miniszterelnöki jelentésről szóló •vitát. POLITIKAI HIREK. Budapestről (telefonálja tudósitónk: A képviselőház a jövő héten szikiié tel. A leg­közelebbi ülés március 12-ík'én lesz. Az ellenzéki körökben ugy vtéleke'dnelk, hogy a miniszterelnöki jelentés viltája még hosszu ideig el fog tartani, mert negyvenné! több szónok iratkozott fel. A parlamenti folyosón arról beszéltek szombaton, hogy gróf Bánfíy Miklós össze­fér, beteít-lenségi ügye miatt le fog mondani mandátumáról és ez esetben kinevezné a kormány az összes színházak intendánsává és a ,főrendiháziban kapna helyet. Az ürese­désbe jövő kolozsvári kerületben az ellen­zék Apáihy István egyetemi tanárt, vagy báró Wesselfny Ferencet fogja felléptem:, míg amunkapárt Deák Péter, vagy Kiss Mór egyetemi tanárokat jelöltetné. VÁLASZ A LACONIA EISÜLYESZTÉSÉRE Berlin, .március 3. A Vossische Zeitung­nak jelentik Rotterdamból: A Times was­hingtoni távirata szerint Wilson a Laconia elsüllyesztésére egyelőre csak .a kereskedel­mi hajók föMegyverzésével fog felelni. A Morning Post szerint kétséges, vájjon Wil­son megragadja-e az iniciativát, ha a köz­vélemény nem követeli a háborút. ANGLIA UJ TENGERALATTJÁRÓKAT ÉPÍT. Rotterdam, március 3. A Reuter-ügy­nökség jelenti Washingtonból: A szenátus elfogadta azt a javaslatot, amely hitélt en­gedélyez kereskedelmi hajók és uj tenger­alattjárók gyorts építésére. A vita során Lodge szenátor kijelentette, hogy Amerika olyan helyzetben van, amely a legrövidebb idő alatt háborúra vezethet. cAlikor a polgármester huszárja igazítja el a feleket. — Igaz történet egy szobaurről és a beszállá­solási költségekről. — (Saját tudósítónktól.) Hogy a háború mi­att az asszony magára maradt, — az ura be­vonult, — ugy találta, liogy neki egymíagá­nak nagy a háza s mivel alkalmas bérlő kí­nálkozott, elhatározta, liogy a saját, házát bérbe adja, ő maga meg a háború idejére kivesz egy egyszobás-konyhás kis lakást. Keresett is, de az egész városban nem talált a gusztusára valót. Az egyik északi fekvésű volt, a másik udvari, a harmadiknak csak a konyhán keresztül volt a bejárata, a negye­diknek meg már nagyon kopott volt a fes­tése és ia. kipingáltatást a házigazda nem vál­lalta, egy szó mint száz: az asszony nem költözött ki a házából. De kölömben is mentő ötlete támadt s nagyon elcsodálkozott rajta és haragudott is magára, hogy nem mindjárt azon kezdte, liogy az egyik szobát kiadja. Igen, igen, ez kitűnő ötlet: majd tart szoba­urat. Az egyik szobát — két szoba, konyha, kamra az egész báz — kiadja és havi har­minc koronában állapította meg a bérét. Ez háromszázhatvan korona egy esztendőre s igy Péterfiné nagysága továbbra is a saját házában fog lakni és — olcsón. Kiakasztotta tehát a kapura: „Csinosan bútorozott szoba azonnal kiadó." A cédula csak lógott-lógott a kapun, de Péterfinéra hétszámra se nyitotta senki az ajtót a búto­rozott szobáért. Pedig már öt koronát enge­dett is titokban a bérből annak a szobán rnak, aki majd — lesz. Ha lesz. 'Végre mégis. Egy nagyon jóképű keres­kedősegéd kopogtatott be egy szép nap Pé­terifiné nagyságához. A szoba ugylátszik meg­felelt a segéd ur igényeinek is, zsebének is és kivette. S csak természetes, hogy ha Péterfi­né már akkor engedett öt koronát a bérből, mikor a szobaúr csak képzeletében élt, most, hogy az kézzelfogható valóság, még leenge­dett öt koronát s a kereskedősegéd-szobaur havi husz koronát fizetett, de azt pontosan. A ragyogó szemű, csinos arcú és épenséggel nem öreg hadiözvegynek elvégre van szive és hogyne esnék meg az, az ilyen kisfizetésű magánhivatalnokon ,aki ráadásul még na­gyon csinos is. A lehető legkellemesebb szo­baurnak Ígérkezik Szabó ur. Ugy is lett. Péterfi, a háziasszony ura, mindjárt a háború elején orosz fogságba került. Öt vigasztalni lovagias kötelessége a szo'baurnak. Az asszony meg is vigasztaló­dott. De azért, nem kell mindjárt rosszat gon­dolni . .,. Ö legalább ezt zokta mondogatni, ha barátnői, vagy ami evvel egyértelmű: irigyei a szobaúr miatt csipkedték. Nem tudom, Péterfi adótiszt ur mit szólt volna az ügyhöz, dohát ő nem szólhatott. Azonban háború van és az kérlelhetetlenül beleavatkozik az emberek legtermészetesebb és legsajátosabb magánügyeibe is. Ha már nem tudta egyenruhába bujtatni az egyéb­ként csinos, de mégis untauglich szobaurat, más módon adta tudtára Péterfinénak, hogy mostanában ő, a bábom, az egyedül való ha­talom. Egy reggel a levélhordó egyszer csak arról hoz értesítést az asszonynak, bogy az egyik szobát a legközelebbi hónapra át kell engedni beszállásolásra. Rögtön elszaladt az üzlethez, amelyben Szabó ur „magánhiva­talnokoskodott" és kihivatta: — Mit tegyünk, mit tegyünk, Szabó ur'?. — tördelte a kezét. — Kellemetlen kis ügy! — válaszolt Szabó. Végül i,s abban állapodtak meg, liogy az asszony elmegy a polgármesterhez, akinek egyik erénye, hogy az ajtaja mindenki szá­mára nyitva áll. Csak épp akkor volt csukva, mikor Péterfiné odaért. Egy küldöttség járt épen a polgármester urnái és jó sokáig benn időzött nála. Idegesen járt fel-alá Péterfiné, ugy hogy tPétör, a polgármester huszárja, megsajnálta és érdeklődött, mi járatban volna a nagy­sága, mert hátha nem is kell amiatt a pol­gármester urboz menni. Hátha ő is el tudja igazitani. — Hát nézze kérem, — kezdi a panaszos asszony — én egy szegény asszony vagyok, az urain orosz fogságban, messze Szibériá­ban s most tisztet akarnak beszállásolni hoz­zám a jövő hónapra. — Nem kell félnie a nagyságának. Nem olyan tisztek vannak most, mint békében, vigasztalja Pétör az asszonyt. Nem bntják azok a nagyságát. — Nem is amiatt, de én a szobát kiad­tam. Husz koronát kapok érte havonta és nagyon jól jön nekem az á kis segítség. — Nahát, akkor annál jobb, -mondja Pétör. Ha tiszt megy a szobájába, a város huszonkilenc koronát fizet utána havonta, a tiszt maga meg huszonegy koronát köteles érte fizetni, hisz akkor a nagysága husz ko­rona helyett ötven koronát kap. Az mégis osak külömbs segítség, mint a husz korona! — Igaz, igaz, mond zavartan az asszony, deliát én ... én . . . már nagyon megszok­tam a szobauramat . . . De azért ne tessék rosszat gondolni . . . Nagyon jóravaló, szo­lid, csendes ember. Ugy megszoktam. Na­gyon ragaszkodom hozzá és ő is ugy szeret ott lakni nálam. Pétör, a polgármester szolgája, egy da­rabig a fejét vakargatja. Bizonyosan valami jó gondolatot akar kivakarni belőle. Ahogy ugy is lett. — Hát ba a nagysága annyira ragasz­kodik a szübauráhdz, akkor fizesse meg a megváltást a szobáért. Huszonkilenc korona egy hónapra. Húszat a szobaúr fizet. Azt a kilenc korona pótlást ugylátszik megéri a szobaúr a nagyságának. Nem olyan sok pénz egy szobaurért, akihez ugy tetszik ragasz­kodni. Mi az a kilenc korona? . . . -- jíBnye, igaza van. Majd megfizetem a kilenc koronát s a polgármester urnák sem kell a lkai m a ti a n k o d n om. IMikor Péterfiné elhagyta a polgármes­teri előszobát, Pétör-egyet mosolygott a. fe­kete bajusza alatt. Több önelégültség, vagy több gúny volt-e e mosolyban, azt bajos el­dönteni. világitás kizárólag az O S R A M izzókör­tékkel érthető el, egy _ próba mindenkit meg­győz róla. Kapható egyedül FONYÓ SOMA világitási vállalatnál Kölcsey-u. 4. Telefon 165.

Next

/
Oldalképek
Tartalom