Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-09 / 33. szám

ttitgAá, 1ftij, föbruár 4). Az iparos-párt a kisipar fogiaikoztatásáról a háború után. fSaJdí tudósítónktól.) A Délmagyprorsiág ismertette azt. az indítványt, amelyet az ipartestület nevében Pálfy Dániel elnök és Bózsó János titkár nyújtottak be a városhoz annak érdekében, hogy a közgyűlés rendelje el olyan közmunkák előkészítését, amelyeknél majd a háború befejezése után foglalkoztatást nyernek a szegedi iparosok. Az indítvány órtlhető rokonszenvet keltett. Senfeisem kivén a háború befejezéséről jóslásokba bocsájtkozni, legkevésbé olyan reális emberek, mint az iparosok. Az bizonyos azonban, hogy el kell készülni arra az időre, amikor a háborúnak vége lesz és jobb, ha ez előbb történik meg, mintba elkésünk vele. •Csütörtökön délután gyűlésre hívták össze -az iparos-pártot. A kereskedelmi és iparkamarában lefolyt tanácskozás egyetlen tárgya az ipartestületi vezetőség indítványa volt. A gyűlésen Wemer Miksa, a kereskedelmi és iparkamara -alelnöke elnökölt. Bózsó János ipartestületi -titkár ismertette a közgyűléshez benyújtott indítványt. Elmondta, hogy a szegedi kisiparosok tótba mi a örfere katonai szolgálatot teljesít. Ila ezek hazajönnek a háborúból, munkaalkalom kell nekik. Azok az iparágak, amelyek a háborúval nincsenek semmi vonatkozásban, panganak. Ezek az Iparosclk kis tőkéjüket mind felették és keresni alig tudnak. Kéri tehát, hogy az iparos-párt tegye magáévá indítványukat és a közgyűlésen foglaljon állást mellette. Vékes Bertalan készséggel járult hozzá, hogy az iiparos-párt mondja iki íhatározatilag az (indítványnak a közgyűlésen való támogatását, Javasolja még, hogy az iparos-pártból és az ipartestületből küldöttség alakittassók, amely az indítvány jelentőségére külön hivja fel a főispán, polgármester és főkapitány figyelmét és ép ezért kérje hathatós támogatásukat. Yalihom István a küldöttséget azzal is megbízná, hogy a közgyűlés kedvező határozata után hasson oda, hogy az elrendelt előmunkálatok minél előbb elkészüljenek. Többek hozzászólása után kimondta az iparos-párt, hogy az indítványt a közgyűlésen támogatja. Elfogadta Vékes és Vali bura javaslatát és a bizottságot az iparos-párt ez az ipartestület elnökségéből megalakitotta. Gróf Bernstorff erőfeszítései Amerikában. — A Berliner Tagebiait a washingtoni német nagykövetről. — k% a pillanat, amikor gróf Bernstorff elhagyja Washingtont, nagyon is alkalmas arra, hogy egyeí-mást az ő nagyköveti működéséről leszögezzünk. Hogy gróf Bernsíorftnak ez' uton kifejezzük az őt megillető tisztei-etet, már csak azért is szükséges, mivet egyesek a féltékenységükkel, inasok a fontoskodásukkal hamis vwagúasba helyezték a?- ő működését és lekicsinyelték az érdemeit. Kutenen-W(ictiter, aki a maga sörizu külpolitikáját népszerű fénnyel akarta övezni, durva ellenszenvvel viseltetett vete szemben, aki nagyon is fel volt ruházva olyan tulajdonságokkal, hogy az ő utódja lehessen. A kicsinyek az erősebb ellenfél megnéiésében rendesen egyetértenek, bernstortf, aki Londonból került Washingtonba, a konzervatívok nézete szerint tutsokáig mozgott nyugati, illetve demokratikus levegőn. Az alldeuiséh, nacionaiisztikus sturmpohtikusok, akiknek annyit köszönhetünk, őt természetesen engedékenynek és gyöngének taáaíták. Amikor Wilson kiadta békejegyzékét, Bern-storfft azzal vádolták, hogy a német békefeltételeket nagyon is olcsón kínálta az elnöknek. Ö a „győzelem nélküli- békét", "vagy •legalább is a nagy anaexiók nélküli békét hirdette — szerintök — lehetőnek. Az tény, hogy Bernstorffot nem tartották fogva az előítéletek és a sziikenlátás és hogy a hazai nemesi kastély falait nem tekintette föltétlenül a világ határának. Tény, hogy más lehetőségeket, más viszonyokat, más szellemi áramlatokat szabadabban vizsgál, mint azt a tudatlan Öncsodáiat megengedi. Gondolkodásmódja nagyon is világos, kereskedőszerüen világos és egyenesen beleillik az ő modern alapihangulatába, hogy fiát egy németamerikai bankházban kiképeztette bankszakemberré. De azért nem szabad őt megbízható „liberálisnak" minősíteni, és alig hihető, hogy odaajándékozta volna a szivét valamelyik pártnak. De ép oly alaptalan az a bizalmatlanság is, amellyel túlzó patrióta körökben az ő nevét emlegetik. Feladata az volt és kellett, hogy az legyen, hogy a sok ^fenséggel küzdő Németországtól egy ujabb ellenséget távol tartson addig, amig éppen lehetséges. Az okosság nem gyöngeség és a piacon bőgő, sízéleshomlofeu, négylábú áliai ereje bőségében sem jelképe a valódi diplomáciának. Mig Németországban a malomalatti politikusok megkritizálták Bernstorffot, az antant-sajót nap-nap melleit becsmérlésekkel illette. Minden gaztettet, amit Amerikában végbe vittek, az ő nevével hozták kapcsolatba. A düh különösen akkor tört ki ellene, amikor az.t hitték, hogy Wilson első békejegyzékének a megfogalmazásában neki h része van s mivel azt gondolták, hogy az elnök jegyzéke támogatja a német békejavaslatot. Sőt az antant-sajtó azt is erősítgette, hogy Bernstorff elárulta Wilson -titkát pénzügyi barátainak és spekulált a tőzsdén. Ez a dühöngés -érthető, mert Bernstorff tényleg rendkívül kényelmetlen volt az antani diplomatáinak Washingtonban. Nem volt még követ, akinek huszonkilenc hónapon egymagának annyi ellenséggel és annyi ked. vezőtlen ténnyel kellett volna megküzdenie. A háború okának, a németeknek Belgiumba való benyomulásának és ottani eljárásának, a német „inteHektueU-ek" gyerekesen ügyetlen manifesztumának heves megvitatása, a háború első idejének eseményei és epizódjai után a Luzitánia-eset miatt való izgalom tört ki. Most legutóbb meg a belga munkásoknak elszállításában találtak a németellenes lapok megfelelő anyagot, széles és hatásos rajzokhoz. Közben pedig érezhetővé vált az a hatás, amelyei a hangulatra azok az erőszakosságok és törvénytelenségek gyakoroltak, amelyeket egyes német kalandorok azért követtek el Amerikában, hogy megakadályozzák az Unió municiószáilitását. Gróf Bernstorffnak reggeli teájához állandóan föltálalták a newyorki lapok kövérbetűs támadásait és öklömnyi betűkkel az állítólagos német botrányokat. Az amerika déli államok valamivel kedvezőbb sajtója -tűimesszire vált és nem táléit Washingtonban .kellő visszhangra. Ha követünk elhagyta a _ __ ______ 3 házát, az antant -képviselői, ágensei és amerikai barátjai minden lépését elkeserítették igaz és hamis hirekkel. ö — ami gyakran ugyancsak előnynek mondható — a távolság miatt és a forgalmi akadályok következtében legtöbbször önmagára volt utalva és nélkülözte a pontosabb berlini utasítás> fkát. Ezen visszásságok, nyilvános támadások zaja, titkos intrikák közepette állandó idegfeszültségben a német álfespon-tot siszdfusi munkával a legvégsőkig védelmezte. Ezt 'hangosán elismerni, az igazságszolgáltatás egy neme. Ha nem is vagyunk szűkében az államférfiúi tehetségeknek, — hisz tele van velük az utca — nem fog ártaná, ha csapatuk megnövekszik oly tapasztalt férfiúval, aminő gróf Bernstorff. "^bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbsbbbbbbbbbbbbbbbbmbhbbbbbb Nagy választójogi vita a képviselőházban, (Budapesti tudósítónktól) A képviselőház csütörtöki ülésén a hősök emlékének megörökítéséről szóló javaslat részletes tárgyalása alkalmával Rakovszky István indítványt nyújtott be a fronton küzdő katonák választójoga érdekében. A javaslatot bőszszabb felszólalás keretében gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, gróf Károlyi Mihály, Vázsonyi Vilmos és a kisgazdák nevében nagyatádi Szabó István pártolták, Gróf Tisza István nagyobb beszéd keretében világított rá azokra az okokra, amelyek a választói jog megadását ezúttal lehetetlenné teszik. Az ülésről az alábbi részletes tudósításban számolunk be: Délután félnégykor nyitotta meg Szász Károly a képviselőház ülését. Bejelentette liaus Antal vezértengernagy halálát és méltatta az elhunyt érdemeit. Halála fájdalmas csapás ugy a monarchiára, mint haditengerészetünkre. Indítványozza, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökítsék meg és helyezzenek koszorút a ravalatára. A Ház az indítványt egyhangúlag elfogadta. Az elnök ezután bemutatta dr. Zsembery István, az Érsekújváron megválasztott uj képviselőnek a megbízó levelét, amelyet kiadtak az igazoló választmánynak. Áttért ezután a Ház a napirendre, a hősök emlékének megörökítéséről szóló javaslat tárgyalására. Az általános vitához Huszár Károly volt az első felszólaló, aki kifogásolja, hogy egyes népfelkelő tisztekkel reverzálist írattak alá, hogy családjuk haláluk esetén lemond a tiszti nyugdíjról. Követeli, hogy a népfelkelő tisztek egyenlő elbánásban részesüljenek a tényleges tisztekkel. Kovdcsy Kálmán szólalt fel ezután, aki elfogadja a javaslatot, mert átja benne a jóakaratot, hogy a kormány meg óhajtja őrizni a hősök emlékét. Az elnök ezután berekeszti az általános vitát. Sándor János belügyminiszter emelkedik szólásra. Reflektál az egyes felszólalásokra. A kormány álláspontját a hősök választójoga tekintetében a miniszterelnök már több izben kifejtette, neki különös gondot a rokkantak és özvegyek ellátása okoz. Ebben az ügyben minden panaszt a legszigorúbban vizsgál meg. A hősök emléktáblájának felállítására vonatkozólag utasítani fogja a ha-