Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-08 / 32. szám

fl kultuszminiszter megígérte támogatását a Balkán Akadémiához. (Budapesti tndósitónk teleionjelentése.) Szeged küldöttsége szerdán délben tisztel­gett dr. Jankovich Béla kultuszminiszternél. A küldöttség átnyújtotta Szeged törvény­ihatósági bizottságának föliratát és kérte a kormány támogatását a Szegeden felállítan­dó iBaíkán Akadémiához. Miután a Ház ülé­sei éppen szerdján kezdődtek] meg délután 3 órakor, az eredeti tervtől eltérően a kul­tuszminisztériumban fogadta a küldöttséget •A kultuszminiszter, aki a maga részéről meg­ígérte támogatását. A küldöttséget dr. Ci­catricis Lajos főispán vezette a kultuszmi­niszter elé. Résztvettek a küldöttségben: dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Oaal Endre kulturtanácsos, dr. Rósa Izsó, dr. Kelemen Béla és Reök Iván országgyű­lési képviselők, gróf Teleky Pál, a Keled Kultűrközpont elnöke, Falkányi Imre, az Országos Gazdasági Központ képviselője, Várhelyi József prépost-kanonok, Weíner Miksa és Tonel'M Sándor, akik a szegedi ke­reskedelmi és iparkamara képviseletében jelentek meg. Rajtuk kivül megjelent még Tóth József, a szegedi állami, és Nyári György, a városi felsőkereskedelmi iskola igazgatója. Dr. Cicatricis Lajos főispán bemutatta a küldöttséget a miniszternek és szép beszéd keretében figyelmébe ajánlotta Szegedet, kérve, hogy a küldöttség óhaját teljesítse. 1 A főispán után dr. Somogyi Szilveszter .polgármester intézett beszédet a miniszter­hez, Figyelmébe .ajánlotta Szegedet, amely évszázadok óta kulturmissziót teljesít Dé,!­magyar országon. A nemzetiségi vidékek megmagyarositásában oroszlánrésze van Szegednek. A jövőben azonban a gazdasági térre kell fektetni a fősúlyt, mert hiszen a magyarság gazdasági erősödése hatalma erősödését is jelenti. Előadta az eszme ke­letkezésének történetét. Ez szakkörökben kezdődött, de a társadalom azonnal a ma­gáévá tette. Hogy milyen szépen karolta föl az eszmét, bizonyltja, hogy rövid idő alatt 300.000 korona hozzájárulást biztosított a kultúrintézménynek. A város is melegen ka­rolta fel a Balkán Akadémia ügyét és min­den tőle telhető áldozatot meghozott, ami­kor egy millió korona tőkének megfelelő évi 40.000 korona hozzájárulást biztosított. Ezek as összegek azonban még mindig nem elegendők a kereskedelmi főiskola felállítá­sához. Éppen ezért jelent meg a kultusz­miniszter előtt a közgyűlés megbízásából ez a küldöttség a közgyűlés feliratával, kérve, hogy az abban foglalt kérést teljesítse a kor­mány. A polgármester beszéde végén megtör­tént a fölirat átnyújtása, majd a kultuszmi­niszter válaszolt az elhangzott beszédekre, Gyönyörű beszédben méltatta Szeged érde­meit a kulturális tevékenység és a magya­rosítás terén. Mély elismeréssel szólott Sze­gedről és elismerte a város föltétlen jogát a nagyon fontos intézmény fölállításához és a kultura további intenzivebb, erősebb terjesz­téséhez. Hosszasan méltatta Szeged nagy I és hervadhatatlan érdemeit és nagyon me­leg, szép szavakkal emlékezett meg az iz­mosodó, egyre inkább fejlődő Szegedről. Beszéde végén kijelentette, hogy a maga részéről kész teljesíteni a város kívánságát és biztosította Szegedet legmesszebbmenő jóindulatáról. Miután a kereskedelmi és pénzügymi­niszter szerdán nem volt Budapesten, a to­vábbi látogatások elmaradtak. A küldöttség igy a kultuszminisztert kérte föl a város kérelmének a kereskedelmi és pénzügymi­niszternél való tolmácsolására, amit a kul­tuszminiszter készséggel meg is igért a kül­döttségnek. "xscab«5nracabasakaii)eba*aaieaaa>2bbaeahsasbaserass A képviselőház ülése. — Kelemen Béla interpellációja. — (Budapesti tudósítónktól.) Szerdán tar­tott először illést a képviselőház az uj rend szerint. Az ülést délután 3 órakor nyitotta meg Szász Károly alelnök. A képviselők eleinte csak lassan érkeztek az ülésre, ké­sőbb azonban majdnem megtelt az ülésterem. Az elnök bejelentette, hogy Rudnyánszky György a mandátumáról lemondott. Napi­rend előtt gróf Andrássy Gyula szólalt fel. A munkapárt felszólítására, hogy az ellen­zék vegyen részt az összeférhetetlenségi bi­zottságban, kijelenti, hogy részéről helyes­nek tartja, ha az ellenzék részt vesz az összeférhetetlenségi bizottságban. De az el­lenzék csak ugy teljesülheti feladatát, ha nem csak egy tagsági hely áll rendelkezé­sére. Hangoztatja az ülésszak berekesztésé­nek szükségességét, amit a törvény is előír és aminek végrehajtásával meg lehet oldani, hogy az ellenzéknek az összeférhetetlenségi bizottságban több hely álljon rendelkezésére. Ezt egyébként igen könnyen, az egyik nap­ról a másikra meg lehet valósítani. Az ellen­zék igy abba a helyzetbe kerülne, hogy részt vehetne a bizottságban. Gróf Batthyányi Tivadar szólalt fel ez­után. Mindenben osztja Andrássy nézetét. (Ekkor történt az a revolveres incidens, a melyről külön tudósítás keretében számolunk be.) Az incidens után Batthyányi folytatta beszédét és megnyugtató kijelentést kért a miniszterelnöktől az összeférhetetlenségi ügyekre vonatkozólag. Szász Károly elnök megjegyzi, hogy az összeférhetetlenségi ügyekben az elnökség mindig szigorúan tartotta magát a házsza­bályokhoz. A bizottság határozatának azom ban nem prejudikál. Gróf Tisza István miniszterelnök kije­lenti, hogy az ellenzék azon kívánságát, hogy több taggal vegyen részt a bizottság­ban, indokoltnak tartja. A megoldásra vo­natkozólag azonban addig nem nyilatkozhat, amig a Ház elnökségével és a többséggel meg nem tárgyalta. Megismétli múltkori nyilatkozatát, amely szerint az összeférhe­tetlenségi bizottságban az ügyek gyors el­intézését maga a bizottság is óhajtja. Nóvák János, majd Kun Béla szólalt fel tktomd, van. fetauAr ezután, aki a hadisegély felemelésének szük­ségességéről beszélt. (Az interpellációk.) Délután 6 órakor áttértek az interpellá­ciók tárgyalására. Lévay Mihály arról inter­pellált, hogy miként szándékozik a kormány gondoskodni a hadiárvákról, Sándor János belügyminiszter megismétli, amit már több­ször mondott, hogy a hadiárvák ügye a nemzeti becsület kérdése. Már eddig is van­nak ideiglenes rendelkezések. A Rokkantügyi Hivatal keretében nagyobbszabásu intéz­ményt létesítenek és ebben a kérdésben már is folynak a tárgyalások. A választ ugy a Ház, mint Lévay tudomásul vette. Ezután Szilágyi Lajos szólalt fel. Visz­szavonta interpellációját, mert mint mon­dotta, azért akart interpellálni, hogy a fel­mentésekre előterjesztettek Ausztriában és Magyarországban nem részesülnek egyenlő elbánásban. Mig ugyanis Ausztriában a ked­vezően felterjesztettek ügyük elintézéséig szabadságot kaptak, addig Magyarországon ne kellett vonulhiok, ha a bevonulás idejéig felmentési kérvényük nem nyert kedvező el­intézést. Mivel azonban közben nálunk is történt hasonló intézkedés, interpellációját visszavonja. (Kelemen Béla interpellációja.) Kelemen Béla szeretné tudni, hogy a hadvezetőség megtette-e a kellő intézkedé­seket az emberanyag kímélésére. Kellő in­tézkedéssel temérdek emberéletet lehetne megmenteni, A hiba az osztrák szellemben rejlik. Főleg a katonaorvosi karnál lehet ezt a szellemet tapasztalni. A tartalékos orvo­soknál a speciális szakképzettséget nem ve­szik figyelembe. Érdemes tartalékos orvo­sokat fiatal katonaorvosok alá osztanak be. Elmondja, hogy Köveiben egy hatalmas ka­toni kórházban alig van ápolószemélyzet. Súlyos betegek éjjel ápolatlanul fekszenek. Simon Elemér: Ez nem áll. Én ott vol­tam, ilyet nem láttam! Kelemen Béla: A németek nagyszerűen kezelik a betegeket és a beteggyógyitás te­rén sokkal jobb eredményeket érnek el. Számos megrendítő esetet sorol fel, ame­lyeknél elkerülhető lett volna a betegeket ért katasztrófa. Beszél a sajtóhadiszálláson szer­zett tapasztalatairól. Itt is és általában a front mögött nagy pazarlást észlelt. A főbb tiszteknél nagy kiszolgáló személyzeteket tartanak és a költekezés a tékozlásig elfajult. Áttér ezután a hadseregszállitásoknál ta­pasztalt visszaélésekre. Felhozza a pozsonyi Ivánka-tárgyalást. Ennél egy bécsi nő sze­repelt, aki 30 százalék haszonban részesült. Ez a bécsi no minden hadseregszáltitásnál szerepel, ugy látszik, nélküle nincs szállítás, Rakovszky: Ki az a nő? Kelemen (Nem reflektál a közbeszólás­ra): Minden vonalon a takarékoskodás teljes hiányát látja. Nemcsak azoknál kell takaré­koskodni, akik a tűzvonalban vaunak, (hanem azoknál fokozottabb mértékben kellene, akik a front mögött vannak. Kifogásolja a sebe­sült-szállításoknál tapasztalt hiányokat is. Részletes kimutatást kér a költségekről, úgy­szintén a sajtószálláson a személyi és dologi kiadásokról. Általában követeli, hogy a had-

Next

/
Oldalképek
Tartalom