Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-08 / 32. szám

m&'k w- f&rdf* i. ügyi gazdálkodásról részletes kimutatást t®. ' gyertek közzé. (.4 miniszterelnök válasza.) Gróf Tisza István miniszterelnök válaszol az interpellációra. Kelemen több konkrét esetet hozott fel, amelyre fel fogja hívni a hadügyminiszter figyelmét. Azonkívül olyan tömegét emiitette a bajoknak, hogy arra alig lehet egy interpelláció keretében válaszolni. Nem is helyes az ilyen dolgokat felületesen érinteni, mert ez nem jó hatást tesz. Pontosan most nem felelhet meg, mert nem ismerj az összes tényeket. Abban, hogy' takarékoskodni kell mindenben, de különösen az emberanyagban, a felszólalóval teljesen •egyetért. Ez a törekvés már meg volt kezdettől fogva, de ha ezen a téren sok kivánni való is van még ihátra, lehetetlen szemet hunyni, hogy máris sok történt. Óriási feladat az élelmezés ellátása és a járvány terjedésének meggátlása. Mindkét feladatot elég jól megoldották. Elismeri, hogy h'bák nagyobb arányokban történnek, mint a németeknél, akiknek a szervezettsége tökéletes. A katonaorvosi ügyeknél ugy akart a hadügyi kormányzat segíteni a bajokon, bogy magas rangokat adott egyes polgári orvosoknak. Általában a betegek nagy része nálunk is meggyógyul. Reflektált ezután még a betegszállításokra és ismertette, hogy a tuberkulotikusak gyógykezelésére nagy gondot fordítanak. Kelemen Béla rövid replikája után a Ház a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. (Rakovszky interpellációja.) Ezután Rakovszky István mondotta el interpellációját. Az „Esti Ujság"-ban megjelent egy cikk, hogy a kiegyezést 20 évre megkötötték és a fogyasztók érdekeit kiszolgáltatják az agráriusoknak. A cenzúra a többi lapnak nem engedte meg a hir közlését. Kérdi, hogy milyen célt szolgált a cenzúra ennek a hirnek a letiltásával. Dr, Balogh Jenő igazságügyminiszter azt felelte, hogy hibák lehetnek a cenzúra működésében, de külföldön sokkal nagyobb Ihibákaí is követ el a cenzúra. A kérdéses cikk a jelen esetben alkalmas lehetett arra, hogy a polgárokat két részre ossza, már pe dig most egységesen kell a külföld előtt megjelennünk. Ez a legfőbb cél, ezért nem engedték meg a kérdéses cikk közlését. Rakovszky nem vette tudomásul a ml niszter válaszát, a Ház azonban tudomásul vette. i A többi interpellációk elmaradtak és az iilés ezután véget ért. IHdUttn iiüi magas kamatozású elsőrangú biztonságú tőkekamatadó-mentes nálam napi árfolyamon kaphatók Felvilágosítás, tájékoztatás díjmentes. Szécsi Ede bank- és váltó üzlete Kiggóufea 5. sz. Revolveres merénylet a képviselőházban. — Egy részeg huszár háromszor a képviselők közé lőtt. — (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szerdán délután háromnegyed négy órakor, gróf Batthyányi Tivadar beszéde közben 3 képviselőház üléstermében izgalmas incidens történt, amely a tanácskozást rövid időre megzavarta. A 8-as számú karzaton fölemelkedett egy honvédhuszártizedes, behajolt az ülésterembe és szolgálati revolveréből gyors egymásutánban háromszor lőtt a képviselők közé. A lövések zajára az ülésteremben nagy izgalom támadt, a képviselők fölemelkedtek helyükről, csak gróf Tisza István miniszterelnök maradi nyugodtan a helyén. Az óriási tumultusban Batthyányi nem folytathatta beszédét. Csakhamar azonban helyreállott a nyugalom, mert kiderült, hogy a képviselők közül senki sem sebesüli meg. Legelőbb Kun Béla nyerte vissza lélekjelenétét, aki nyugodt hangon szólt oda Batthyányihoz, hogy folytassa beszédét. Nemsokára az izgalom hullámai teljesen elsimultak és gróf Batthyányi folytatta beszédét. Ezzel a képviselőházi incidens befejeződött. Pár pillanat múlva nyoma sem volt az előbbi izgalmas jelenetnek. A képviselőház karzatán ezalatt megindult a nyomozás a lövöldözés ügyében. A Ház alkalmazottai és a rendőrség, akik a lövések zajára a 8-as számú karzatra siettek, ott találták a merénylőt, akit egy német vöröskeresztes katona fogott le, aki ott ült a lövöldöző katona mellett. A merénylőt ezután a háznagyi hivataliba vezették, ahol Benitzky Tamás főfelügyelő hallgatta ki. A kihallgatásnál jelen volt Sándor János belügyminiszter, a képviselőház részéről pedig dr. Tóth Ferenc elnöki osztálytanácsos. A kihallgatás alkalmával megállapították, hogy a lövöldöző katona Palafalvy György, a 2. honvédhuszárezred tizedese, kit a .harctéren az 1. és 2. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntettek ki. A merénylő elmondotta, hogy polgári foglalkozására nézve palacserépfedő, a biharmegyei Pocsajon született és legutóbb Kirlibabánál harcolt, ahonnan nemrégiben rövid szabadságra hazaérkezett. A merénylet előzményeiről a következő érdekes részleteket vallotta a honvéd-tizedes; —- Délután a Szabadság-téren egy jó! öltözött feketeruhás urat pillantottam meg, akiről azt hittem, hogy ismerősöm. Megszólítottam és azt kérdeztem tőle, hogyan juthatnék be a képviselőház karzatára. A megszólított erre a zsebébe nyúlt és átadott egy belépőjegyet. Nagyon megörültem és beszédbe ereszkedtünk. Ekkor tudtam meg, hogy szerencsére épen Beöthy Pálnak, a képviselőház elnökének komornyikját szólítottam meg. A lövöldöző honvédtizedes a merényletre vonatkozólag hozzá intézett kérdésekre zavaros feleleteket adott. Amidőn azt kérdezték tőle, mit akart, ezt felelte: — Nem tudom, mit csináltam. - — Kit akart lelőni? — Senkit, — mondta. Majd igy intézték hozzá a kérdést: — Kinek szánta a golyókat? — Nem tudom én, kérem — válaszolta a lövöldöző honvédtizedes, aki tettének okáról nem tudott beszámolni. ,, Majd a merénylőt megmotozták. Többek között egy fíorfi Károlynéhoz cimzett éDebrecenbe szóló tábori levelezőlapot találtak nála. Kihallgatásának további során elmondotta, hogy gróf Tisza Kálmán századában szolgált. Gróf Tisza Kálmánt, aki védetlenül jelen volt, értesítették erről és besietett a kihallgatási terembe. A lövöldöző katona, igazgat mondott, gróf Tisza a huszárra ráismert. Elmondotta, hogy egy időben a tiszti étkezőben felszolgáló pincér volt, de folyton részegeskedett és emiatt máshová vezényelték. A huszárt kihallgatása után letartóztatták és a rendőrségre kisérték. Megáliapitot ták, hogy a merénylet idején is részeg voh. Mikor a merénylőt elvezették a képviselőház épületéből, épen szembejött Bod Dezső főkapitány, aki a merénylet színibe lyére sitett. Boda ezekkel a szavakkal fordult a merénylőhöz: — Mit csináltál, fiam? A huszár ezt felelte: — Harminc hónapig voltam a harctere megszoktam a lövöldözést. Már csak hus/ korona volt a zsebemben. El vagyok kesi redve. Amidőn a képviselőházban a golyók ke resésére indultak, három közül kettőt megtaláltak a menyezetben. Az első lövés utá : felütötték a karját a merénylőnek, igy jutci tak a golyók a rnenyezetbe. Később az eb-ó golyót is megtalálták a diplomaták páholyt! ba fúródva. Simontsits Elemér, a képviselőház alelnöke a „Magyarország" munkatársának m latkozott a merénylet ügyében. Elmondott hogy Palafalvy szerdán délelőtt bement képviselőházba és Beöthy Pál elnököt k reste. Mikor megtudta, hogy Beöthy bek , felkereste komornyikját és kenyérjegyet ké tőle. Azt mondotta, hogy pénze van, de k • nyeret nem tud kapni. A lövések az ehr emelvény felé Irányultak és az elnöki en: • vénytől a kijárat felé eső, fával borított os . lopba fúródtak. A szilánkok báró Hámos A tat és Szász Pál képviselőket érték. Én me bemutatása pénteken lesz az r á n i á b a n