Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-28 / 49. szám

DÉLMAGYABORSZAQ Hz*gecl, lf'17. február iS. parcellázás és föbbfernjelés. Lelkes örömmel üdvözlöm a Délmagyarország gyönyörű akcióiját, mely tízezer hold városi földnek eladására szólongatja a város szunnyadó lelkiismeretét. Nem először döngeti meg a szegedi sajtó a kinai falat. Évtizedek óta sok bátor szó kulit vissza a közöny és telhetetlen kényelemszeretet pajzsáról; magam is, ennek az akciónak rég idő óta érdemetlen harcosa, belefáradtam már aibiba, Ihogy a szegedieknek meglátni segítsek, mint foly .ki ujjaik között a maguk meg nem becsült, roppant gazdagsága. (Hogy most mégis újra szót emelek, ezt abban a reményben teszem, hogy a háború zivatara talán még azokat is felrázta kábultságukból, akiket soha semmi fel nem rázott; a közhangulat most mégis fogékonyabb az elhatározó lépések lelki szenzációi iránt és végre talán Szeged is tesz valamit polgáraiéri, gazdasági életének fellendüléséért és saját jövendő fejlődéseért. Ha sikerülne rávenni Szeged közönségét, hogy tízezer hold földjét belevesse a gazdasági forgalom áradatálba, ez elhatározás nyomán három nagyszerű eredmény jelentkeznék. Első és legfontosabb eredménynek tekinteném annak a kétségbeejtően és megátalkodottan elmaradott szellemnek a / megtörését, amely minden modern vállalkozásnak keréktörője ma Szegeden. Az emberek legnagyobb része irtózik a változástól, a munkától, a kockázattól, a méréstől. Nem habozom kimondani, hogy alig van vidéki város, melynek gazdasági élete oly ellenszenvvel küszöbölte ki magából a haladásnak még a gondolatát is, mint ahogyan Szeged tette. A háborúban ennek a levét isszák meg a szegediek. A tanyai paraszt árendás zsellére volt a városnak, nyomorult cselédje, elnyomott jobbágya; mikor aztán a háborús piac kiüresedett és a városi ember kénytelen volt koldulni menni a parasztihoz burgonyáért, szemes terményért, zöldségféléért, a paraszt csak azt tette, amit a világ minden társadalmában tenni szoktak az elnyomottak: kiuzsorázta és megkoppasztotta bajba jutott gazdáit. A negyvennyolc előtti idők földesurának szerepét játszotta el Szeged. Akkor is el volt tiltva a paraszt a föld tulajdonától, neki csak robotba járnia, dolgoznia volt szabad, az adó, a dézsma, a tized az urat iliette. Ha azután nem termett elég a földesúr asztalára, korbácsot. _ börtönt, u.i adót a parasztnak'. Igy tesz most Szeged is, amikor nem tanul a maga kárán, hanem szabadság helyett kényszert és rabságot mutat ,a tanyai nép felé. A mai kor korbácsa: a szerződés; szerződéssel akarják megláncolni a szegény árendást, hogy azt termelje, annyi állatot tartson, annyiért adja és oda adja két kezének munkáját, ahogyan a rabtartó gazda parancsolja. Mily szánalmas eltévelyedés visszafelé az idők sötétségébe! A háborús helyzet tanulságait nem szabad egy végzetes bűn igazolására felhasználni. Dr. Temesváry Géza tollából olvastam a minap egy nagyon helyrerakj, korrekt .megoldást, A háború kényszerhelyzetei igazolnak minden hivatalos szigort. Tessék ej'kobozni, összegyűjteni minden élelmiszert, ami a magánháztartások szükségletét felülmúlja. A tulajdon korlátai dőljenek le a közérdek előtt. Mindenre tegye rá kezét a hatóság, tegye rá kérlelhetetlen következetességgel és szigorúsággal, — de csakis addig, amig a nagy küzdelem érdekei a világi rendnek a hivatalos felforditását igazolják. Amint megszűnik a háborús feszültség, vissza kell adui a polgárnak rendelkezési jogát a tulajdon felett; újra biztosítani kell számára a termelés és rendelkezés tökéletes szabadságát. A kényszermunkán nem volt áldás solha. A retrográd szellem ellen kell Szegeden küzdeni a legnagyobb erővel. Ez a szellem ott ül ma mindenen. Ott ül első sorban a helyi tekintélyek gondolkozásában, a hatáság legtöbb tagjának felfogásában, a klubokban, sajtóban, az utcán, a levegőben. Jó Pálfy Ferenc, a mult századbeli polgármesterek tipikus mintaképe képviselte ezt a szellemet annak idején. Maratíjon minden a régiben, apáinknak is jó volt, nekünk is jó lesz. Pálfy idejében nem ismertük a sártalan utcát, a sima gyalogjárót, esős időben istenkísértés volt nekiindulni a tanyai világnak, végigvergődni az ókorbeii Putri-töltésen, melyet minden esztendőben kimosott a Maty árja. Lázár György korszaka meghozta a városi élet reneszánszát, de ez a művészetszerető, lelkes humanista meghagyta a tanyát előbbi állapotában, nem gyűjtött városi vagyont, nem teremtett ipart, figyelmén kivül hagyta az egész gazdasági életet, csak nagy koncepciókkal foglalkozott. .Szeged még nem talált rá a maga Kada Elekjére, aki szerencsés kézzel nyúlt volna a város kincseihez, aki jólléthez, gazdagsághoz juttatta volna a város agrár-társadalmát és városi! népét, aki külföldi piacot teremtett volna a szegedi árunak és megmagyarázta volna, hogy jó refakciák közelebb hozzák Berlint az alsótanyához, mint a Rákóczi-téri piacot. Mert ez hiányzott eddig Szegednek: az export jó példája és anyagi sikere, ez készteti a gazdát többíermelésre, nem pedig a szerződés és közgyűlési határozat. Békeidőben termelt annyit a tanya, amennyivel a város népét bőven elláthatta. Többet nem termelhetett, mert ott rothadt volna minden a gazda nyakán. Hogy háborúban az élelmicikkek elszivárogtak idegen tájakra, ebből nem szabad és nem lehet azt a következtetést vonni, hogy ,a paraszt kezére rakott bilincsek a béke várható idejében egy szemnyível nagyobb termést fognak eredményezni, mint amekkora piacot a város a tanyai árunak 'biztosithat. Második nagyszerű eredménye az lenne e tervezett parcellázásnak, hogy egészséges irányba terelné a lakosság szociális fejlődését. Ismétlem, amit egész szívvel annyiszor vallottam, hogy a tanya negyvenezer zsellére ép oly szánalmas sorsban él évtizedek óta, mint a Pallaviciní-birtok sok ezernyi koldus cselédje. Csongrádmegyében nincs agrár-szociálizmus, ez kétségtelen, de vájjon van-e szabadgondolkodó egyesület az illaval fegyházban? A szegedi paraszt előtt ott ál! egy elérhetetlen magasságú fal: a nagybirtokos város. E falon tul van a vagyonosodás, ,az önállóság, a munka és szorgalom minden lehetősége, de a város a maga holt hagyományaival ott áll a fejlődés útjában és tartja a maga földjeit hihetetlen konzervativizmussal. Kinek, miért? Mert igy kényelmes. A városi gazdász árverésen kiosztja az árendát s azontúl negyedszázadon át nem kell tenni semmi egyebet, mint beszedni az izzadtság-szagu garasokat. Csák Máté kezelte igy a földjeit, nem egv mai korbeli földbirtokos. » A háboruban a tanyai nép megszedte magát, vagyonokat gyűjtött, minden adósságát kifizette; vájjon mit kezdhet a pénzével? Beviszi a nagytakarékba, ahol kap rá 3.15 százalék kamatot. A pénz roppant bőségben van, ennek a pénznek nem volna szabad elternetkeznie egv helyiérdekű .acélkamra hűvös zugolyaiban, hanem íci kellene mennie a gazdasági életbe, vállalkozásokba, beruházásokba. Árendás földet nem szívesen trágyáz a gazda, rajta nemi építhet, gépeket nem szerezhet. A gazdasági élet föllendülése csak azáltal érhető el. ha örökföldhöz jut a nép. A kitűnő gazda és szívvel-lélekkel népbarát Kiss Ferenc, akinek bátor védelmét deputációban kellene a tanyának megköszönnie, kifejtette, hogy milyen sulva van az állattenyésztésnek a többtermelésben. Tett-e a város valaha valamit a szégyenletes színvonalon álló szegedi állattenyésztésért? Tanítottam valami %maw* a íazstóikwütoB átv*aj a íöaaraaeMfilartaaf. népet, szerzett-e neki gazdasági gépeket, műtrágyát, szaktanítókat, tenyészállatokat, falmarhákat, jó legelőt, gyümölcsfaiskolát, ezer és ezer más fontos szükségletét kielégitette-e a gazdasági felődésnek? Jól mondja Kiss Ferenc: tanítás és jó példa kell a szegedi parasztnak. Ehhez hozzáteszem még azt a tényezőt is, ami olyan fontos, mint akár a levegő: örökföld kell a népnek, hogy fölébredhessen benne a munka és megvagyonosodás ambíciója. Csak futólag érintem a harmadik nagv előnyt, amit a parcellázás kivitele igér. A város nagy bevételi többlethez jut, ha megszabadul adósságainak kamatától. Az adósság semmi veszélyt nem jelent ugyan s magában véve az adósság megszűnése nem nagy vívmány. De az a tízezer hold, aminek az értéke forgótőkévé válnék a város kezében, a bölcsek kövének szerep-ét játszatná a jövőben. Ez a pénz mutatná meg, Ihogy mit lelhet kezdeni a holt tőikével, ez nyithatná fel szemét annak is, aki az uzsorás féltékenységével őrzi az apáitól örökölt kincset. Soha olyan kedvezőek nem voltak a viszonyok a földtulajdon értékesitésére, .mint most, amikor az agrár-tár?.; dalom rendelkettk a szükséges tőkével. Szeged város ingatlanbirtoka megérte a száz milliót már a háború előtt is, ez az érték ma jóval többre tehető. Marad tehát még bőven arra is, bogy minta gazdaságot létesítsen a város akkora darab földön, amekkorán csak akar. A bevételként remélt milliók anyagi lehetőséget teremtenének nagy beruházások céljaira: tanyai vasút, vásárcsarnok, zenepalota, halastó s más egyebek játszva jutnának financiális alapjaikhoz, Kállay Albertnek, ennek az európai látókörű, nagyszellemü férfiúnak magasztalásával végzem: évtizedek óta ő volt az az ember Szegeden, akinek lelkében legtisztábban élt a város fejlődésének képe. Hallgassanak a szavára azok, akik aggodalmaskodnak. Nagy és jó dolgot akar: gondolatában annvi nz erő, okosság és akarat, hogy tanulhatnak tőle a mai fiatalok. Szinte röstelkedve olvasom a Délmagyarország hasábjain, amint * város mai vezetőségének legszámottevőbb emberei egymásután mondogatják el jól ismert gyönge érveiket. Scultéty főszámvevő az egyetlen, akinek bátorsága és nagv koncepcióra való készsége nekünk, fővárosba szakadt régi szegedi tollforgatóknak:, imponál. Mert bizony szeretettel gondolunk haza még mindig, annak ellenére, hogv a Dugonics-Társaság könnyű szívvel kiakolbólitott bennünket, mondván a régi francia közmondással: elmenni, annyi, mint meghalni Ha meghaltunk is Szeged számára, kívánunk neki friss szellemet, fiatal és bátor vezetőket a mostani közigazgatás helyébe. Dr. Domokos László. Az Orleans megérkezett Bordeauxba. Genf, február 27. Borde'auxból jelentik: Az Orleans gőzös ide megérkezett. Berlin, február 27. Genfi távirat szerint az Orleans hajó, amely Amerikából indult el, hogy a német blokád-zónán keresztül elérje a francia partot, már péntek óta esedékes, A gőzös tulajdonosa és a francia kormány képviselői Bordeauxba érkeztek, hogy ott megvárják az Orleanst. Egész Pám lázas izgalommal várja a hajót. Nlkoláfevlcs nagyherceg Ismét főparancsnok lesz. Berlin, február 27. A párisi sajtó pétervári táviratot közöl, -amely szerint Nikoiajevics Miklós nagyherceg a tavaszi orosz offenzívában a bukovinai és a romániai froa-