Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-28 / 49. szám

1617. f.broár n. ÜÉLMAGY.VROKSZÁÜ Kárpótlást követelünk az elszenvedett jogtalanságokért, - Bethmann-Hoilweg nagy beszéde a birodalmi gyűlésen, — Harcolni és győzni! — Nem térünk el a bejelentett tengeri zárlattól. — BERLIN, február 27. A birodalmi gyű­lés kedden folytatta a költségvetés vitáját. Az ülésterem és a karzatok zsúfolva voltak. A diplomaták páholyában megjelent az egész diplomáciai kar. Közvetlenül az ülés megnyitása után Bethmann-Hoilweg biro­dalmi kancellár emelkedett szólásra es a következőket mondta: — Mialatt harcosaink odakünn a lövész­árkokban pergőtiizben állanak és buvár­hajóink halálmegvetéssel cirkálnak a tenge­ren, mialatt nekünk itthon semmi másról nem szabad szólnunk, mint arról, hogy ágyukat, lőszereket teremtsünk, élelmisze­reket termeljünk és igazságosan elosszuk, a legmagasabbra fokozódott harcok köze­pette is csak egy követelése van a népnek, amely követelés minden politikai kérdés;, fölött uralkodik: harcolni és győzni. — A birodalmi gyűlés által a mult hé­ten lenyügző többséggel elhatározott meg­szavazása az uj hadihitelekne'k, az egész világnak megmutatta elhatározásunkat, hogy addig küzdünlk, amig ellenségeink készeik tesznek a békére. Hogy milyen le­gyen a béke, arról a porosz képviselőház­ban már sokat beszéltek. Vájjon, hogy t» rület-szerzés és mennyi terület-szerzés, to­vábbá, hogy milyen más biztosítékokat keli hoznia számunkra a békének. Bármilyen döntőek is legyenek ezek a kérdések a jövendő szempontjából, mégis korainak tartom, hogy a magam részéről ilyen vitákban részt ve­gyek. E helyről Ígéreteket tenni, vagy részletekbe bocsájtkozó félté­teleket formulázni meddő dolog volna. Ellenségeink bőségesen megtették ezt. Egy­más között exorbitans Ígéreteket tettek, de ezzel csak azt érték el, hogy ők maguk és népük egyre mélyebben bonyolódtak a há­borúba. Példájuk engem nem csábit. Amit­feltételeinkre irányuló céljainkról mondhat­tam, azt már ismételten elmondottam. Véget vetni a háborúnak tartós béke utján, amely kárpótlást bizto­sít nekünk minden szenvedett Jog­talanságért és amely egy erős Né­metországnak létet és Jövendőt biztosit, ez a célunk, nem több, nem kevesebb. Briandok és Lloyd Géorge-ok elhitetni akarják a világgal, hogy csak meg akarják szabadítani Németországot a porosz miiita­rizmustól és a német népnek demokratikus szabadságot akarnak ajándékozni. Ahol fel kell szabadulnunk, ott azt magunk fogjuk elvégezni. Ellenségeink válasza békeajánla­tunkra sokkal durvább és vakmerőbb volt, mint akár nálunk, alkár a semlegeseknél gondolták. Szövetségeink és arcvonalaink szilár­dabbak, a német nép egységesebb és áll­•hatatosiabb, mint valaha. Ellenségeinkre hárul a borzalmas felelősség a további vérontásért. A kancellár ezután rátért a tengeri zárlat bejelentésére kapott válaszoikra. Ismerteti az Unió álláspontját és a többi semlegesek tiltakozását, majd igy folytatta: — Amennyire tőlünk telik, ellátjuk a semlegeseket a szükséges nyersanyagok­kal, főként szénnel és vassal. Ezen bajokat Anglia brutális zsarnoksága okozta. A nagy angol kereskedelemnek e leigázását meg fogjuk törni. Igyekezünk a semlegesek kí­vánságát teljesíteni, de ama határok átlépésétől; ame­lyeket megmásithatatlan elhatáro­zásunk megvont, nem térhetünk el. Ezután áttért a kancellár az Egyesülit-Ál­ílamokkal bekövetkezett diplomáciai viszony megszakítására. Hiteles közlést azokról az okokról, amelyek a szakitást előidézték, nem kaptunk. Az összeköttetés megszakí­tásának ilyen módja példátlan a történelem­ben. Ismerteti Wilsonnak a kongresszus­hoz intézett üzenetét, amelyet a Reuter­iigynökség tett közzé. Ha a Reuter-ügy­nökség által közölt megokolás igaz lenne, ez ellen a leghatározottabban tiltakoznék. A háboru kezdete óta régi plveket dobtak sutba Amerikában. Visszautasítja azt a vá­dat, mintha a március 4-iki jegyzékbe tett ígé­retünk visszavonásának módja az Egyesült-Államok méltóságát és becsületéit érintené. A tengerek szabadsága ellenségeink által súlyos sérelmeket szenvedett, Amerika azonban nem igyekezett ezt meggátolni. Az angol kiéheztető blokádról, békeajánla­itunk elutasításáról, [ellenségeinknek meg­semmisítésünkre irányuló szándékairól Amerikában jól tudtak. Meg lehetne érteni az Egyesült-Államok eljárását, ha mindkét hadviselő féllel szemben egyenlő módon igyekezett volna eljárni a jogok megvédé­sében. De nem ismerhető el becsületbeli és életkérdésnek az amerikai népre az ,hogy egyoMaihiíag, csupán velünk szemben védel­mezze a nemzetközi jogokat. — Hogy Amerika velünk, szakitott, — mondotta a kancellár — és ellenünk akarta az összes .semlegeseket mozgósítani, ez nem szolgálja az Egyesült-Államoknak a tenge­rek szabadságáról hirdetett törekvését, se a Wilson által keresett békét; sőt arra szolgál, hogy a vérontást még jobban ki­bő vit se. A mi tengeralattjáró harcunk vá­lasz Anglia kiéheztető zárlatára, a melyet a háboru kezdete óta foly­tat ellenünk. Anglia a bur háboru idején összeszedte a bur asszonyokat, hogy igy gyakoroljon pressziót a harcosokra. Ezzel épen az ellen­kező hatást érte el, mert a háborút meg­hosszabbította. Anglia most ugyanezt akar­ja megcsinálni Németországgal. Most azon­ban hetven millió asszonyt, gyermeket és aggastyánt akar kiéheztetni. — Hogy tényleg úrrá lesznek-e a né­met tengeralattjárónharc fölött, mint azt legutóbb egy angol államférfiú mondotta, majd elválik. A tengeralattjáró-harc eddigi ered­ménye nagy mértékben felülmúlja a haditengerészetünk reménységét. Végleges számadatokat még nem mondha­tok. Hála buvárhajóink eddigi tevékenysé­gének, megvan a teljes jogosultságunk, hogy a további fejleményeket teljes bizton­sággal bevárhassuk. — Legutóbbi beszédem óta a katonai helyzet alig változott. Harcvonalunk min­denütt megerősödött. Békehajlandóságunk cinikus visszautasítása megerősíti katonáink harckészségét és ez meghozza majd szá­munka a végső győzelmet. SSSESASKSSSAAAASSNAI ÍÜSIMATÜSGBSNMBBOSBSS Élénkebb harci tevékenység a keleti fronton. BERLIN, február 27. A nagy főhadi­szállás jelenti: Csökkenő hidegben [több­szörösen élénkebb volt a harci tevékeny­ség, mint az utóbbi Időben. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, február 27. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Keteíi harctér: Helyeniklnt valamivel élénkebb harci tevé­kenység. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Meghiusult számos angol előretörés BERLIN, február 27. A nagy főhadi­szállás jelenti: Az Ypern és a Sommá kö­zötti arcvonalunk ellen intézett számos an­gol előretörés során az angolok csak egy alkalommal jutottak árkunkba. Ellentáma­dásunkkal kivertük az Arraistól keletre be­nyomult ellenséget. A tüzérségi tüz csak kevés szakaszon emelkedett tul a rendes mértéken. LUDENDORFF, első főszállásmester. Macedóniában nincs esemény. BERLIN, február 27. A nagy főhadi­szállás jelenti: Macedóniai harcvonal: A helyzet változatlan. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a BHuiraterelnölci sajtóosztály.) BUDAPEST, február 27. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, . á vezérkari főnök helyettese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom