Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-10 / 6. szám

4 DEUMACr I AiKOS-töÁ Ö Szeged, 1917. január 10. A problémák országa, — Pernerstorfer, az osztrák képviselőház alelnöke, Ausztria háború utáni problémáiról. — Európa állapota a háború után minden országban egyáltalán problematikus lesz. Csak nehezen alkothatunk magunknak képet a feladatok azon halmazáról, amelyek sürgetően fognak ránk nehezedni. Az első sorban mivelünk ott fog állani a gazdaság: helyreállítás kérdése, de a politikai reformok követelését sem lehet majd elodázni. A demokratikus gondolat eddig nem tapasztalt erőre fog kapni és megoldásra várni. Oroszországtól eltekintve, bizonyára Ausztria-Magyarország Európának az az állatnia, amely leginkább rászorul a reformokra. Ezen reformok megoldására lehetetlen erőkifejtés fog kelleni. A legnagyobb fokú optimizmusra és életakarásra van szükség, hogy már előre is el ne bátortalanodjunk. Itt nem akarok most sem politikai, sem gazdasági, sem szociálpolitikai, sem nemzeti reformkérdésekről szólani, el akarok tekinteni Magyarországtól is és csakis Ausztria kulturális kérdéseit fogom szóvá tenni. A szükséges belpolitikai kérdésekre vonatkozóan dr. Renner Károly „Ausztria megújhodása" • cimü könyvére utalok. Három kötetes e könyv, melyet nem tudok eléggé a birodalmi német közvélemény figyelmébe ajánlani, hogy abból az „ismeretien" Ausztriára vonatkozó, annyira szükséges okulás: merítse. Ausztriában még Renner politikai ellenfelei is tisztában vannak e könyv értékével. Itt csak a kultúrpolitikai .kérdésekről lesz szó. .Nem titok, hogy a keresztényszocialista már most készülődik arra, hogy a háború után fokozott munkásságot fejtsen ki. A gazdasági nyomor a háború után nagy lesz. A törvényhozás aligha fog tudni vele megküzdeni. Erőt ingerlő eszközre lesz szükség, hogy az uralkodó párt (keresztényszocialisták) a tömeg'' .kedvetlenségét oly irányba terelje, hogy ne neki fájjon. Ez az eszköz az antimilitarizmus. A „katholikus népet", miként azt a bécsi érsek már a háború kitörésekor hangoztatta, fel fogják puskaporózni. Amikor Ausztriában a katholikus néplélek forr, akkor minden kultúrpolitikai kérdés — bizonyos időre legalább — háttéribe szorul. Főleg akkor, ha a len gyei képviselők .eltűnnek a parlamentből, kész a katholikus többség az egyház és iskola kérdéseiben. A német nemzeti és német liberálisok pártja, amig a nemzeti szövetség fennáll, hozzá van láncolva a keresztényszocialisták pártjához, amely a szövetség tulajdonképeni haszonélvezője. A szabadelvűén gondolkodó németek és csehek, meggyarapodva a liberális olaszokkal és délszlávokkal, kimondott parlamenti többséggel rendelkezhetnének, ha szakitanának a keresztényszocialistákkal és végre abban a helyzetben lennének, hogy legalább a modern szellemi szabadság legfontosabb kérdéseit megoldják. Akadályul persze ott van az urakháza. Ámde egy erős képviselőház legyűrhetné a makacs urakházát. Két kuitur.kérdés az, ami szerintem elválaszthatatlan. Az első a házasság kérdése. Itt azt magyarázza az iró, hogy menynyire lehetetlen az elválás Ausztriában, a min a jobbmóduak ugy segítenek, hogy magyar állampolgárokká lesznek, ami „jó pénzzel és szép szóval" lehetővé teszi az elválást. A második kérdés az iskola kérdése. A fe!ekezetnéli<üli szülők arra vannak kényszerítve, hogy felekezetnélküli gyermekeiket vallásoktatásban részesittessék. Még az sincs megengedve, hogy a szülők szabadon válasszák meg gyermekük vallását, hanem kötelesek azokat abban a vallásban tteveltetnf. amelyet a szülök elhagytak. Hasonló természetű a kérdés a vallási gyakorlatok teré n is. A törvény szószerint nem rendelkezik ugyan ezekről, de belemagyarázzák és az iskolába járó gyermek köteles a vallási gyakorlatokon részt venni. Ne mondjuk, hogy ezek csekély jelentőségű kérdések. Ezeknek a megoldási mikéntje lesz Ausztria kulturális akaratának a fokmérője. Az egyéni szabadságra Ausztriában nagyobb szükség van, mint bárhol másutt. ..niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Emlékiratok a háborúból. — A megzavart munka. — Orosz front, 1917. január. Nyár volt. A forró, .rekkenő melegség hirtelen záporesőt zúdított a nyakunkba. iMár két órája szakadt a mennyei áldás, nem nagy örömünkre. A keskeny lövészárokban szaladgálnak ia bakáik, takargatják a könnyen átázható tárgyakat. Vedrekkel, lapátokkal serénykednek, hogy lecsapolják a vízállást, de k a munka eredménytelen maradt, mert a szakadó eső elöntött minden kis helyet. Ugy néz' iink ki, mint a kiöntött ürgék. Rövidszárn bakancsunkban csak ugy szortyogott a viz, mint a szundikáló paraszt szájában a pipa. A tiszti deku.ngok föld teteje is beázot, A iszti szolgák serényen dolgoztak, hogy elállítsák a beszűrődött vizseppéket. Boxos dobozokkal, kemzorvás bádogokkal, törött üvegekkel volt már tele a dekung és nem volt feltűnő a védekezés ilyen formája egy cseppet sem Borzasztó felfordulást csinált ez a legnagyobb ellenségünk: az eső, inelylyel szemben a legfhő&ebb bakia is tehetetlen maradt. Elkeseredtünk. Nem tudtuk: káromkodjunk vagy imádkozzunk, mert minden mentési akciónk futóba ment. De mert minden dolognak két oldala van, egy jó ós rossz, beleörődtümk a változhatatlanba. Kerestük ennek a rossznak a jó oldalát s ezt abban találtuk meg, hogy: legalább nem támad a szómizéd.. Hiszen ha nálunk ilyen idő van, náluk sem süt a nap. S az ő bakfkancsuk rosszabb is, min a mienk — ezt a ífogoly oroszok bakancsairól itélem — s a .ruházatuk is hiányosabb a miénknél. De most az egyszer csalt az előérzetünk, az oroszok felhasználták az Ítéletidőt arra, hogy támadjanak. Szerencse, hogy a barátságtalan szomszédnak ezt a szándékát figyelőink idejében észrevették és bevonultak helyeikről. Rohan a napos szolgálatot teljesítő önkéntes káplár a .félig vízzel telt futóárokban, s izgatottan szél minden emberihez: — Alárom! Jön az orosz! Emberek fegyvert a kézbe, mindenik a helyén legyen. Hamar a tüzérséget értesíteni! Lőj jenek fel vörös rakétát! Aztán tovább szalad. .Nem akadályozza a nagy sár és viz. Minden: embert a helyére állit, aztán maga is fegyverét próbálgatja. Éppen jó volt !a hangulatunk. Még csak ez hiányzott a, mai nap kellemetlenségihez. Elkeseredésünk amúgy is nagy volt s ez a 'körülmény még növelte azt. —• Hát csak gyöjjenek! — mondja egyik székely ezredből ide vezényelt baka. Jókedvünkben talál az apja Istenit — és rakosgatta maga elé a kézi bombákat. — Csak figyelni — szól a káplár —- a fegyverek jól repetiroznakl — Kevés ez a gránát nekem! — zúgolódik egyik baka, nem törődve azzal hogy a viz a sapkája széléről az arcába csepeg. — Vau ínég — vigasztalja a káplár — csak nézze kend, hogy a fegyver be legyen olajozva. A tüzérség kitűnően be volt lőve. Minden lövése Jortr&ffer" volt. Mi, a gyalogság még nem láttuk az ellenséget, de a tüzérség megfigyelője látta, hogy tömött sorokban fejlődnek fel az erdő szélén. Az eső még mindig szakadt. De ez most már nem volt akadály a harcban. Térdig állottunk ,a sáros, agyogos vízben, de ügyet sem vetettünk reá. Forróság szalad végig arcunkon, ez már nem a félelem forrósága volt, hanem a haragé és a bosszúé . . . A sűrű erdő jé takarást adott az orozok niak a felvonuláshoz. Bujkálva jöttek gesz közel ihozzánk ... Semmi zajt nem hallottunk az ágyuk pokoli dübörgésétől . . . Egyszerre csak egy mellettem álló baka felkiált. — Jönnék az oroszok! ( (Megakarok győződ ni róla, hogy tényleg jönnek-e és amikor meglátom a, hosszu-köP&nyeges, kerek-sapkás, ,sárga-bőrű" ruszint, — tüzet vezényeltem . . . . Sokan voltunk, s ez elbizakodottá tette akáinkat. Pontosan, célozva lőttek, de amikor már jó közel jöttek drótakadályunkboz, akkor lett csak .a pokoli hangzavar. Gépfegyverek k isifegyverek, aknavetők, kézigránátok csak agy hullottak a támadókra, hogy az egyetlen menekvés egy volt: a halál. Az első vonala a támadó orosznak a legkissebb eredmény nélkül megsemmisült. Jött másik, harmadik, negyedik, de ez sem tudott sűrű drótakiadályuniknál tovább jutni. Lassankint fogyni kezdett a muníciónk s a pótlás a járhatatlan utak miatt késett. Már az öödik és utolsó vonal is felfejlődött. Ennek sikerült egyes pontokon keresztültörni az aka dályt. Vakmerő elszántsággal igyekeztek átkaink ifelé. Ekkor kerültek csak igazán eió a kézigránátok. Ugy hullott a sok robband .anyag, hogy az eső is elszégyelte magát, tisztulni kezdett az idő. iFélúra hosszat tartott igy e harc. Emberi ideget, erőt kegyetlenül megkinzó hevességgel, míg az oroszok támadó ereje megtört. Lefeküdtek a földre, ami a harcban a kimerültséget jelenti. Ekkor bakáink hős elszántsággal, minden felsőbb parancs nélkül kiugráltak az árokból és ellentámadásba menták át, A már megriasztott ellenség hanyatt-honilok menekült, elhagyva fegyverét, de sokan maradtak kezeink között. Azután ismét csendes lett a csatatér, csak ittott hallottszott egy-egy sebesülten visszamaradt orosz kétségbeesett segélykiáltása. lAz idő is kiderült. Minden olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Újra hozzáláttunk a lövészárok javításához, melyet sok helyen megrongált, kimosott a viz. Mindenki a saját dolgát végezte, csend lett, csak itt-ott hallottam egy-egy elkeseredett baka káromkodását: — Fene egye meg az ides anyját, hogy megzavart a munkáiban, pedig mán kész is lettünk vónai . , , Reisinger József,