Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-10 / 6. szám

Szeged, 1917. január ló. feéUÍ Aé* AjKOME A § 5 Szegény mágnások. — Egy polgári klubból. — — Nna, a mágnásuk megint megmutat­ták, hogy az ember csak a bárónál kezdődik. A régi bárónál . . . — Móri van ugy elkeseredve? — Azért, mert elsősorban sem ön, sem senki nem háborodott föl, hogy itt ugy leliet bánni a polgársággal, — a munkásosztályról nem is szólva — mintha cselédje lenne az arisztokráciának, azért, hogy a koronázás külső képe újra visszadobott bennünket a kö­zépkorba, amikor még hűbérurak és jobbá­gyok ... = Csak ne olyan mérgesen, kedves ba­rátom. A koronázás ceremóniáját régen álla­pitottók meg. Akkor még rendi országgyűlés volt, akikor még csak nagy álmodók ködös fantáziájában húzódott meg az egyenlőség gondolata, a polgárság szervezetlen és jogta­lan volt, a nemesség szavalt ós gyönyörűen felzsinórozta a törvényhozást. A diszmagya­i okitól azután még évtizedekig nem lehetett látni á hétköznapi, munkás magyarságot, az •igazi államifenntartó elemet . . . — Hiszen én is ezt mondom. (Mórt nem hívták meg Ihát a koronázásra a polgárságot és a népeit is? Nem a tribünöket értem, ahova pénzért mindenki eljuthatott — ez a részlet talán a leginkább' fölháboritó, mert méltat­lan statiszta-szerepre kényszeritette a tu­domány, a művészet, az ipar, a kereskedelem 'képviselőit. Hanem adtak volna valóságos funkciót a polgárságnak. Hát nincs elég ki­váló polgáremberünk? .i— Vian, hogyne volna. De értse meg, a koronázás szertartás törvénybe iktatott vala­mi, azon nem lelhet maról-ihotnapra változtat­ni. Es az angolnak ép ugy megvan a maga szent hagyományként őrzött sokfél© alkotmá­nyos ceremóniája, mint nekünk. Ettől ugyan nem fog elpusztulni. Mi sem pusztulunk 'bele, ha királyaink koronázásán a legmagasabb arisztokrácia szerepel csupán, Én nem érzés szivfájiualmakat, rám nézve tökeletesen anrnci­egy, vájjon gróf Senkhy Tamás avagy egy szerűen ilSemki Tamás viszi-e az ország vala­melyik klenódi urnát a díszmenet ben és egy­általán nem fortyanok fel, ha a hercegek, a grófok, a hercegnék, a grófnék neveit olva­som. Szegényék, úgyis olyan ritkán jutnak szóhoz. Hrgyje xueg, egészen jogos ezeknek az uraknak es hölgyeknek az a panasza, hogy seholsem kapnak szerepet. Nézzen csak szeb •az ipari, a kereskedelmi, a földművelési munka széles terein, a tudományokban, a mű vészetekben, a társadalmi tevékenységben: — hol találja vájjon ezeket a kiválóságokat? Se­hol vagy alig valahol. És mát gondol, miért? Mert az a türelmetlen polgárság mindenüu uét kiszorítja őket. Kezébe veszi az ember az orvosok, az ügyvédek, a mérnökök, a ta nárok, az irók, az iparosok névjegyzékét, — hol talál Iköztük arisztokratát? Kezébe veszi «z ember a tanárnők, orvosnők, tanítónők, bábaasszonyok névsorát, — hol vannak a grófnők? No látja! . . .' A kíméletlen ós dur­va polgári elem vad hajszája elől menekül­nek ezek a finom lelkek az udvari élet hü­v ősségébe, a koronázási disz menetiben való konlkurrenciamentes részvételbe, ami állás­nak és foglalkozásnak szép ugyan, ide — iste­nem — csak két órahosszat tart ós például 1-857 óta most jutottak hozzá, először. Hát. ne ásikálódjók szegény mágnásaink ellen, ne tör­jön az existencdájukca, mert ez nem szép és ne akarja kivenni szájukból az utolsó 'keser­ves falatot. Hadd éljenek ők is szegények! Molnár Jenő. HÍREK 0000 ügy jött el rozzank csendben és szerényen, hogy észre sem vettük. Csak a (föld öltözött ünnepi .fehér­re jöttére és a fák öltötték ífel ezüst szövésű zúzmara-ruhájukat a szegedi korzón; Kái­néval herceg, a farsangok vidám és örökifjú uralkodója az idén is szomorú szürkeségbe olvadón suhant be közénk. Mondják, ihogy arca, amelyet öröm és egészség duzzasztott pirosra, mintha megfonnyadt volna a barma dik évben és a szemei, amelyek csak a vidám és groteszk dolgokat látták és pajkos fényben égtek, most merengő mtelankóliával mély ad­nék bele a semmiségbe. Megváltozott ő is, akit elképzelni sem tudtunk máskép, mint az italos mámorok bolond hejehujáában és a lel­künkben velünk' sir a vidám Karnevál, olyan öreges fásultsággal, ahogyan mi tesszük. Karnevál... mintha messzi mese, mintha régen álmodott 'boldog álom lenne minden irilék, amelyek hozzáfűznek. Farsang: ilyen­kor zen© zengett a termekben és káprázó fényben asszonyok kacagtak; ilyenkor szere lem és öröm és boldogság nyúl ott a szivekben ós virágok hulltak plasztronos gavallérok ke­zéből. Karnevál herceg jókedve virrasztásra csábította a szemünket és hajnalokig muzsi­kálta a cigány a bánatunkat szivünkből. Vidámság, öröm, boldogság: milyen messzi vannak! A zúzmarás téli estéken most könny hull a szemünkből és sírással virrasz­tunk. És ki nem apad .a fájdalom vize már három év óta; a harmadik farsangon is der­medő lélekkel lobogtatjuk Karnevál elé a gyász sötét szövétnekét: — Ide ne jöjj! FiéMink tőle; ugy érezzük, szentségtörés lenne hangos nevetésre nyitni a szánkat. Fé­lünk tőle; most nincs a vigalomra ok, de gyá­szoló szívvel csak folyatjuk a könnyeinket; a szivünk már nem is fáj a sós víz özönében, belefásult a fájdalomba. Félünk tőle; most száraz kenyérért folytatunk keserű harcot, borra, nótára, mámorra nem telük, ha a könny nem kötne is. Karnevál . . . maradj csak szürke, szo­morú ember, amilyenek mink vagyunk. Kar­nevál ... az esti korzó azért szép, elég, ha ott találkozunk. És kétkedő reménnyel sóhaj­tunk feléd: — Jövőre , . . talán! Sipos Jván. - Időjárás. Nyugat felöl némi höemel­kedés várható, elvélve csapadékkal. SÜRGÖNYPROGNÓZIS: Nyugaton eny­hébb, elvétve csapadék. — Kihallgatások a királynál a főparancs­nokság székhelyén. Bécsből jelentik: 4 király ma a hadseregfőparanosnoikság székihelyére utazott és ott a következő személyiségeket fogadta külön kihallgatáson: Boris bolgár trónörököst, Károly István és Károly Al­brecht főhercegeket, gróf Czernin Ottokár •külügyminisztert, a német katonai meghatal­mazottat, Kuck táborszernagy, luhlini kato­nai főkormányzót, Krobatin hadügyminisz­tert és gróf Tarnovszky Ádámot, a monar­chia washingtoni nagykövetét. — Gróf Tisza István tanácskozásai Bécs­ben. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósitó­nalk: Gróf Tisza István miniszterelnök ked­den délelőtt folytatta bécsi tanácskozásait, A miniszterelnök gróf Czernin közös külügy­miniszterrel is tanácskozni fog. Gróf Tisza miniszterelnök szerdán délután tér visszte Budapestre. — Tegnap a miniszerelnököt r. királyi kihallgatás után Mária Terézia, fő­hercegasszony fogadta, akinek átadta a ma­gyar kormány újévi üdvözletét. Dél után a miniszterelnök hosszasan .tanácskozott báró Burián István 'közös pénzügyiminiszterrel, kedden délelőtt pedig féltizenegy óráig nem is hagyta el a Magyar-palotát, mert kor­mányzati teendőkkel volt elfoglalva, — Czernin hazaérkezeit. Becsódü távira­tozzák a Budapesti Tudósitó-nak: Grói Czernin Ottokár közös külügyminiszter k-edu reggel az északnyugati pályaudvaron a te­scheni gyorsvonattal Bécsbe érkezett. Vele jött kabinetfőnöke, gróf lloyos követségi tanácsos is. , ^ — A főispán Szegeden. Dr. Cicatrícis Lajos, Szeged főispánja kedden délbe© 1 óra­kor Szegedre érkezett. A főispán délután 5 órakor már tovább is utazott Szegedről Buda­I>eStre- ' ilClLU,^ — A januári közgyűlés. Szeged törvény­hatósági .bizottsága dr. Cicatrícis Lajos fő­ispán elnök lésével e hó 17-én tartja meg ja­nuári rendes közgyűlését. A közgyűlés leg­fontosabb és leginkább érdekes tárgya min­den valószínűség szerint az adóügyi tanácsosi állás betöltés© lesz. A pályázókat jelölő bi­zottság ezt megelőzőleg, 16-án tartja meg ülését, ugyancsak a főispán elnöklésével, — Kitüntetések. Hannseni Deschán Benő, és Demeter Lajos egy gyalogkadoszály pa­rancsnokságnál beoszott, a 3. honvéd huszár­ezrednél létszánifelett vezetett vezérkari szá­zadosoknak, Polgár Sándor, e.gy csendőr zá­róvonalnál beosztott 3. honvéd huszárezre d­beli századosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk és kitűnő szolgálataik el­ismeréséül a legfelső dicsérő elismerés újólag­tudtul adatott. , — A közigazgatási bizottság ülése. Sze­ged közigazgatási bizottsága január 15-ón délután 4 órakor tartja meg rendes havi ülé­sét dr. Cicatrícis Lajos főispán elnöklésével. — Az amnesztia-rendelet. A hivatalos lap január 1-én megjelent rendkivüli kiadása közölte a (király elhatározását, hogy a koro­názás alkalmából amnesztiát akar gyakorol­ni. A hivatalos lap keddi száma közli ezt az amnesztia-rendeletet. A rendelet szerint álta­lános kegyelemben részesülnek azok, akik három hetet meg nem haladó szabadság vegy­ítésre vagy kétszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetésre 1917 január l-ig jogerősen el­ítéltettek. Általános kegyelemben részesülnek továbbá a hadba vonultak felesége vagy özve­gyei, hat hetet meg nem haladó szabadság­vesztés-büntetés vagy négyszáz koronánál nem nagyobb pénzbüntetés esetén. Nem ré­szesülnek általános kegyelemben az árdrági­t óvisszaólés vagy uzsora miiatt elitéltek, to­vábbá akiket már előzőleg szabadságvesztésre jogerősen elitéltek. Egyénenkénti kegyelem­ben részesülhetnek azok, akilk általános ke­gyelemben nem részesülnek, de tekintettet életmódjukra, egyéni viszonyaikra, a bűncse­lekmény elkövetésének módjára ós indító okaira, kegyelemre méltóknak látszanak. Kü­lönösen azok, akiket a háború családi vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom