Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-21 / 16. szám

gzeged, 1917. ja.nuár 21. Í)ÉLM AG Y AiRORSZ Á G 5 , .)Vbelője, gyakran járt ki a tanyákra, beszámolót tartami. A képviselőháziban a közös vámterület ügyiét tárgyalták, Bahó arróít beszélt hát n tanyai'magyaroknak. Ezt mondta: _ Ha a közös vámterület megszűnne is, félek, ugy járnánk, mint az a gazda, aki tehenét oda pányvázza a imás ember határára és a telién innen eszik, tu/lra tejel és trágyáz. A hasonlat roppant tetszett a magyaroknak és ugyancsak megéljenezték a követet. Legközelebb, amikor Babó ujabb beszámolót tartott, alig hagy felállt az emelvényre, egy zsiros hajú, harcsa Ibajmszu magyar megszólalt: — Hát nagyságos ur, mostanában hun legel a tehén? Mer' mán, ugy vóna jó, ha nekünk tejelne, trágyázna... •••••'•••••••••••.•••••"••.••••"••••••••••SíiBoaK' után, a putrii! sóik altisztje és bakája megérdemelt kitüntetésben részesült. Mülier zászlóst is felterjesztették kitüntetésre, azon kívül a soron kivüili előléptetése is folyamatban vau. Reisinger József. A város fölirata a Balkán Akadémiáért. (Saját tudósítónktól.) A város közgyűlése a mult év novemberében elhatározta, hogy dr. >Cic0ricis Lajos főispán vezetésével küldöttségileg fogija kérmi a kormányt, ihogy a Szegeden 'felállítandó Balkán Akadémiát államsegéllyel támogassa. A küldöttség, amely a kereskedelmi lés kultuszminisztereket keresi fel, egyúttal díszes bőrkötéssel ellátott feliratot nyújt át a két miniszternek. A fölirat a, következő: Kegyelmes Urunk! Magyarország közvéleménye tnegnyiug,vassal értesült a köztudomásra jutótt intézkedésekből, rendeletekből és leiratokból arról, hogy a m. kir. kormány a nemzet (hiányzó, valamint a háborúban tönkrement gazdasági erőinek újjászervezését minden rendelkezésre állitható erővel megvalósítani szándékozik és Szeged sz. kir. város közönsége áthatva ezen föladat fontosságától, kötelességének ismerte minden téren részt kérni a inagy munkából, másrészt igyekszik fölkutatni a kielégítésre Váró hiányokat és előkészíteni az alkalmasnak látszó eszközöket ezek megszüntetésére. Már a háború előtt is erősen érezlhetö volt, de a viiágfbáhoru még fokozottabb fölismerésére vezetett annak, hogy a magyar kereskedelem, különösen a Kelettel, a Balkán-államokkal való összeköttetésben, nincs a versenyképességihez megkívánt fokon, a minek következménye, hogy a keleti keres* kebelemben a szomszédos Magyarország nem foglalja el azt a helyet, amelyet közigazdasága érdekében iu rali ni a kellene és abból a forgalomból, amely a Balkán-államok és a Nyugat között mind élénkebbé fokozódik, Magyarország veszi ki aránylag legkevésbé a részét. Ennek hátrányai kereskedelmi mérlegünknél igen kedvezőtlenül jelentkeznek, de egész gazdasági helyzetünk kialakulását is hátrányosán befolyásolják. Ezen helyzet okait kutatva, megállapíthatni véljük, hogy a Balkánra irányuló kereskedés lebonyolításához hiányzanak azok a magyar kereskedők, akik a Kelettel való kereskedés utján keressék boldogulásukat és élethivatásukat, hiányzanak pedig azért, mert nincs elég intézményünk, amely erre irányítaná az alkalmasak figyelmét és olyan szakerőket volna hívatva kiképezni, akik haladottabb kereskedő népekkel a siker reményében fölvehetnék a versenyt. Iparunk fejlődésének legelső alapföltétele a piacok biztosítása; ezeket pedig a Nyugat jeirőseíbb ipara 'mellett csak Keler felé kereshetjük, de eredménnyel csupán az esetben, (ha a rohanó élet minden jelenségét figyelemmel kisérve, a kínálkozó alkalmakat, amint annak lehetősége előáll, késedelem nélkül kihasználjuk s ha erre alkalmas és képes közegekkel rendelkezünk. Ennek fölismerése és méltánylása vezeti törvényihatóságunkat azon elhatározáshoz, hogy az állam, valamint a közös érdekkel biró törvényhatóságok és városok hathatós támogatásával dy kereskedelmi főiskolát létesítsen, amely a vázolt föladatokat a kutatás, megfigyelés s az oktatás eszközeivel megvalósítani igyekszik, amely az általános kiművelés mellett főképp a Balkánnal való kereskedelemre nyugati színvonalú versenyképes kereskedőket képezzen. Alkalmasnak tartjuk Szegedet ily rétiSzegedi zászlós bravúrja az Erdős-Kárpátokban. — Nyolc napig az orosz front mögött. — Orosz harctér, január 14, A sikeres barcolk legfontosabb előjátéka a patrulirozás. Ez az előrenyomuló, vagy visszavonuló ellenség rejtekhelyeinek felderítése. Ha a harcban levő katona parancsot kap. hogy menjen el felderítő szolgálatra, akkor számolnia kell neki a legrosszabbakkal, el kell készülve lennie a halálra, a sebesülésre, sőt ami felelősségteljes, de legenyhébb: a fogságra is. A kiinduló patrul érzékeny íbuosut vesz bajtársaitól, üzeneteket, megbízásokat ad arra az esetre, ha valamelyes baj érné őket vállalkozásukban, hogy irják meg haza, hogy igy, vagy ugy esett. A patrnl felelősségteljes megbízatást vállal és minden körülmények között megfelel feladatának. Még akkor i,s, ha elfogják őket. Hanem térnek vissza, a mögöttes csapattest tudja, hogy az ellenség kezébe kerültek s a kiküldött irányban nyomul előre. Ha pedig a szerencse kedvez, ugy a patrnl fontos jelentéssel vonul vissza. Ez azonban a vezetéstől, a felderítő csapat vezetőjétől függ. Ha a patrulnak óvatos vezetője van, ugy a felderítés veszély nélkül véghez vihető, arai a későbbi harcokra igen nagy fontossággal lehet. Jelen cikkemben — ugy vélem — nem leszek érdektelen, ha a patrulirozás ok közül egy igen izgalmas eisetet leírok- Nem leszek érdektelen különösen akkor, amidőn egy derék szegedi fiu: Mülier Károly zászlós hősi cselekedeteiről akarok beszámolni, ki a 101-iik gyalogezredben teljesít szolgálatot s eredményes felderítései folytán az ezred megbecsülésére szerzett jogot. Bruszilov orosz tábornok óriási ember- és municiópaza.iiássál megindított nyári offenzívája hamarább befagyott, mint ezt hittük volna. A bukovinai frontot ezredünknek kellett átvenni és uj állásokat foglalni. Ilyen körülmények között vonultunk fel az Erdős-tKárpátlok embertől ! sohasem járt helyeire. Amikor századunk felért -egy ezer méternél magasabb begyre, parancsot kapott, hogy az ellenséget meg keh keresni és állást kell vele szemben foglalni. A fontos feladat büszkeségünkre szolgált Bár tudatában voltunk feladatunk nehézségeinek, mégis teljesíteni kellett a fontos parancsot A századparanicsnoik maga köré gyűjti századát, kérdést intéz, hogy ki vállalkozik Önként arra a fontos feladatra, hogy felkutassa az előttünk levő beláthatatlan sürü erdőséget? Ekkor lépett elő Mülier zászlós ós szakaszával önként vállalkozott a felderítő szolgálatra. Áttette a századparancsnok utasításait, szakaszát kioktatta, azután elindult a járhatatlan, sürü erdőben, amelyben az -előrejutást a napok óta szakadó eső, a feneketlen nagy sár még nehezebbé tettHárom napon keresztül barangolt a rengetek őserdőiben, mig végre az erdőből kiérve egy kis falu Ihatárában ráakadt az ellenséges orosz csapatokra. Az oroszok erősítést vártak, Siogy még aznap előrenyomuljanak s támadást intézzenek ellenünk. De a patrul nem veszítve el lélekjelenlétét, várt és figyelte a fejleményeket. iSürií sorokban úndul-tak az oroszok ellenünk támadásra. A mindössze harminc-negyven embekből álló kis csapat tehát óriási vakmerőségre szánta el magát, amikor elhatározta, hogy ellenáll a rengeteg erőnek, amig segítség érkezik. Ugy is tettek. Szorosan az előttük levő országút mellett, mintegy kilométernyi hosszúságban 20—30 lépésnyire egymástól elhelyezkedtek. Nyugodt hidegvérrel várták az oroszok közeledését. Amikor már jó iközel jöttek az oroszok, hirtelen sortüzet adtak, majd irtózatos sebességgel tovább tüzeltek. Az oroszokra ez váratlanul jött. Minden biztosíték nélkül jöttek előre, de amikor az élelmes patrul óriási tüzelése meglepte őket, a rénd megbomlott közöttük, szerte-széjjel szaladtak. Mülier zászlósnak szakaszával sikerült az óriási túlerőt .megtéveszteni. Ekkor ismét más eszméje támadt. A gyül ekező oroszok háta mögé került. Azonban nem szállhatott szembe az óriási túlerővel, sőt bujkálnia kellett, hogy el ne fogják őket. Jelentést küldött századához, hogy az ellenségnek a hátába került, lia idejében érkezik segítség, ugy jó fogást csinálhatnak.. A jelentés elment, de sem a segítség nem jött meg, sem a futár nem jött vissza többé. Egy teljes hétig volt Mülier zászlós az oroszok háta mögött. Várta a felmentő erős csapatot, de ez már nem jöhetett, mert az orosz vk összefüggő vonalán nem volt meg az a rés, a melyen a jelentést vivő baka átment. Végre 8 napi teljes elzárás után arra szánta el magát, bármi is történjen, keresztültör az ellenség vonalán. Bakái bizalommal követték parancsát és megtámadták az oroszokat, akik elölről várták a támadást és ép ellenkező irányból jött. Vakmerő elszántsággal vetették rá magukat Mülier és katonái az oroszokra és a terv sikerült. Veszteségük mindössze k'ét ember volt. Két sebesült, de a jó bajtársak őket is hazahozták. Tizenkét napig tartott Mülier zászlósnak és szakaszának ez a patrulozása. Már mindenki lemondott róluk, mikor egyszerre csak megjelenik a hős szakasz. A század óriási örömmel fogadta az elfogottnak hitt „földieket", Müllert pedig a vállukra emelték. Természetes, ihogy ilyen hősi 'magaviselet