Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-21 / 16. szám

6 néLMÁGYAROkSZÁé Szeged, 1917. jatnuár 21. deltetésü (főiskola székihelyéül, mert az ország legnépesebb vidéki városa, a Keletre vezető egyik fővonal mentén fekszik, terjedelmes és népes országrész központja, körletében fekszenek a legnagyobb vidéki városok és községek, amelyek középiskoláiból felsőbb kiképzésre törekvő ifjak nagy száma, de magának Szegednek állandóan zsúfolt öt középiskolája, biztosítják a főiskolának a kellő számú 'hallgatóságot, (nemkülönben a virágzás minden fölt'é'telét és alapos kilátást nynjtanák arra, hogy a főiskola, épp ugy, mint évtizedek óta a városiban ileivő minden iskola, mihamarabb szűknek fog bizonyulni. De szükségesnek tartottuk annak létesitését .és nem .haboztunk érdeklében meghozni a célhoz és vagyoni erőnkhöz mért áldozatokat azért sem, Ihogy évszázados törekvés ,utám végre a Délvidék, a legterjedelmesebb és legnépesebb országrész is főiskolához jusson. Kereskedői és közoktatási szakvélemények alapján ezen főiskola 120.000 koronára •előirányzott évenkinti kiadásaihoz költségvetésünk terhiére évi 40.000 koronát szavaztunk meg,, továbbá megdicsőüli apostoli királyunk, 1. Ferenc József, városunk ujját erem tájién ek emlékéhez fűzve 100.000 korona 'alapítványt ,az intézet szegénysorsu •tanulóinak támogatására, városunk társadalma pedig,már eddig 300.000 koronát meghaladó összeget ibozott össze alaptőkéül, a melynek jövedelme a főiskola kiadásaira fordulható. iA remélhető tandíjbevételeken tul 60000 korona évi kiadás födözése szükséges ahoz hogy ,a főiskola, amelyhez a legnagyobb reményéket íüzzük, isziJárd alapon megkezdhesse működését. Tudomással ibirumk arról, hogy a meglevő kereskedelmi akadémiák csak részben képesek megfelelni a várakozásnak s éppen ezért oly főiskolát akarunk létesíteni, .amely a kereskedelmi élet követelményeinek gyakorlati irányban is lehető tökéletesen megfelel s amelynek ezt a föladatát szervezetében pontosan -megszabni óhajtjuk. Mély tisztelettel esedezünk ezek után Nagyiméi lóságodhoz, kegyeskedjék törekvésünket hathatós támogatásban részesíteni s e célból tárcája terhére oly összegű évi hozzájárulást biztosítani, ami a vallás- és közoktatásügyi ni. kir. miniszter úrtól kért és remélt támogatással együtt az évi kiadások hiányzó részét födíözi s ennek megállapítására a tárgyalásokat sürgősen lefolytatni, továbbá szakközegeket kiküldeni, akik a főiskola szervezeti szabályzatának összeálütásáná/1 tudásukkal közremiiködjenek. Beszélgessünk. A fahonvéd: Ugy-e, megmondtam, hogy semmi sem lesz a közélelmezési ügy körül készült viharból? Én: Biz' az eliilt. Ezúttal is el lehet mondani: Sok ihühó semmiért. A fahonvéd: Hűhó, vihar, mindig Ikerül, de eloszlik, mint a buborék, ha megér i-n tik. Év: (Nem az érintés, a lényeg, de az a szomorú valós-ág, hogy a közgyűlésen az atyák a fülük mellett" eleresztik a megjegyzéseket, vagy mondjuk, az igazságokat. A fahonvéd: Annyi szent, liogy egyikmásik iközél-eti tényezőnek ugyancsak jó nyeldieklője van. (Mindent lenyelnek és végezetül még azt sem kérdik meg, hogy miért is nyeltük l-e a bókát? Én: Érdekes -ám a régi várakozási álláspont is, az ismert mottó: Hej, ráérünk arra még! A fahonvéd: Hát persze, hogy persze, hiszen (bábom van. Én: Ez az egy holt bizonyos, hogy virit a flört, az időszaki szerelem. Igazgató: VASS SÁNDOR. Telefen 11-85. Vasárnap Szenzációs magyar film Jókai flM világhírű regénye a filmen niiliitf Filmregény 4 felvonásban. Filmre alkalmazta és rendezte: Dí*. HevesI Sándor a Nemzeti szinház rendezője. Főszereplők: Beregi Oszkár Hajdú József Márta! Erzsi üemenes Lajos Szerémi Zoltán ElőadSsok vasárnap 2, fél 4, 5, 7 és 9 órakor. pontosan kezdődnek. Az előadások w A fahonvéd: Háború van. Én: Mindenki inog alkar gazdagodni, némelyek azt sem tudják, hogy mit is kérjenek a portékájukért, -az árak ,a csillagos égig emel ked-nek, a mulatozás, a dinom-dánom ugyancsak járja, a hazár-d-játékok most élik világukat, egyszóval őrület az egész vonalon. A fahonvéd: Hja, háború van. Én: Ezt még az sem tagadhatja le, aki nem lát. A fahonvéd: De a teremburáját, ma-holnap a nagy sötétség miatt nemcsak a vak zongorások, de valamennyien nem fogunk látni. Én: A v-ak zong-o-rások is látják a közeli jövőt, hogy ha elvonják tőlük a keserves kenyérkereset lehetőségét, nem lesz betevő falatjuk. A fahonvéd: A látók részéről egy kis belátás nem ártana. No és mit szól a „fekete kéz'Lhez? Én: Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. És nem minden -kéz tiszta, ha fehér is. A „fekete kéz" históriája csalk mese, mókás kitalálás ós talán ugratás is. A fahonvéd: Mond valamit. Én is vallom, hogy nem minden fehér kéz tiszta. A jótékony kezek sem mindig jótékonyak és gyakran a lelkiismeret sem hófehér. Én: lAjzt sem lehet látni, csalk kombinálni. Nincs kizárva, hogy az elrendelt harmadik rekvirálás alkalmával majd konstatálni is lehet. A fahonvéd: Csak aztán tiszta legyen a megállapítás is. Mert nem ugy van az, hogy am:i szabad az ügyeskedőknek, nem szabad az ügyetleneknek, vagy annak, akinek nem engedik meg a viszonyai. Én: Régi szólás-mondás, hogy az házasodjék meg, akinek megengedik a viszonyai. A fahonvéd: De uram, a mai világban éppen azok házasodnak, akiknek viszonyuk van, vagy lehet. Én: És az kap ékszert, szőrmét, karmantyút, drága prémes bundát, meg virágot kocsiderék számra, aiki ide is, oda is mosolyog és mint -a •tányérica, mindig arrafelé fordul, ahol -a nap süt. A fahonvéd: Nem mindig igy vau az. Néha azok is kapnak, akilk egyenes uton járnak akik a közt szolgálják, jót tesznek az embertársaikkal és mindig a szivük sugallatára hallgatnak. Teszem azt, mint a napokban a Wimmer ur is. Én: Hallottam, hogy a díjnok kisasszonyoktól a n-apokban -egy csomó gyöngyvirágot kapott. No de meg kell hagyni, hogy ő is adott már eleget. A fahonvéd: De nemcsak a nőknek. Magam tapasztaltam, hogy a háború elején garmada számra küldte nap-nap után a virágokat a kórházakba, a beteg katonáknak. 'Csak az tudja, akli beteg katona volt, (hogy mit j-eUent-ett-ek nekünk -akkor azok a virágok. iA rózsáik elszáradtak, elfonnyadtak, de az illatjuk a szivünkben, a lelkünkben maradt. Én: Szivből és nem parádéból adódtak azok a virágok. A fahonvéd: Az már bizonyos. És ami a legszebb, a küldőjük nevét nem volt szabad elárulni. Én: Kevesen adnak és még kevesebben tudnak nobilisán adni. Ez is művészet ám, ha nem is nevezik annak. A fahonvéd: És a legszebb emberi vonás ugy tenni jót, hogy nem várunk cserébe semmit. Én: Keveseknek szokása ez. Merd még mindig az a jelszó: Do, u-t des! És -aki bármilyen irányban ad valamit, az -arra számit, hogy minél többet kapjon. Az érdek nélkül való barát, is olyan ritka, mint most. a sóskifli. A fahonvéd: Jól tudjuk, hogy némelyek még a barátságot is érdekből mérik. No de az ilyen barátságnak is szaga van, mint az öudicséretnek . , , -j