Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-31 / 311. szám

10/ DÉLMAGYAROR^ÁG Szeged, 1916. december 31. Schulder Péter ós Adorján János osztályvezetők, az igazgatóság tagjai és Flemm Artúr, aki mint a bőripari szövetkezet üzletvezetője, az anyagbevásárlás intézése körül teljesít igen értékes szolgálatokat. Fontosabb teendőkkel vannak még megbizva és igy szintén elismerésre méltó tevékenységet fejtenek ki: Jmigen Emil szövetkezeti titkár, dr. Becsey Károly szövetkezeti ügyész, iSzűcs István és Ökrös Lajos főszabászok, Takács József, Tóth Jakab munkavezetők és Szabó Ferenc, az elárusító üzlet vezetőije. A bakaneskészitő gépüzem és a kéziüzem fontosabb szereplői még s szintén régi tagok: Huszár Imrie, Papp Antal, Halász János, Keilcsof Antal, Firityászky Veliir, Sipos József, Bozóky Imre, Kalmár István, Szili István, Korpásy Nándor. Beszélgessünk. « A faihonvéd: Istennek segítségével ezt az esztendőt is bevégeztük. Vajojn az uj, szebb napokat boz-e reánk? Én: Földönjáró ember ennek nem lelhet a tudója. Senkii sem látta még a holnapi napot. Higyjiik a legjobbat. A fahonvéd: Egyebet se cselekszünk. Mindig a jóban bizakodunk ós reméljük, hogy szebb napok virardnak reánk. Mert már ugyancsak rászolgáltunk. Én: -Rosszabb tán még sem lehet. Az árak sem emelkedhetnek, mert azok sem nőhetnek az égig. A fahonvéd: Vagy ki tudja. Hiliettük-e ugyan, Ihogy egy tojásnak 25 krajcár lesz az ára. és hogy egy kiló paprika 32 koronába kerül? B-oilond időket élünk most, amikor egy bolond százat csinál. Én: Csak az a baj, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy ő és kizárólag csak ő az okos. A fahonvéd: Az lyen okos is olyan, mint a tavalyi kos. Én: Maholnap már idei sem lesz, nemhogy tavalyi. Elmúlt a karácsony is és a hónak szánét sem láttuk. Ki érdeklődik ma, hogy hová lett a tavalyi hó? A fahonvéd: Sem a tavalyi hó, amely elolvadt, sem az idei Ihó, amely még le sem hullott, nem érdekli az embereket, akiket csak az a kérdés foglalkoztat, hogy esti likőr majd ráborul a sötétség a városra és a-karva, nem akarva, le kell feküdni. Én: Huhognak is emiatt az éjjeli baglyok, huhogása nem hallatszik az égbe,\ A fahonvéd: Most csak azt az imádságot hallják meg az égben, hogy Isten álld meg az uj magyar királyt! Áldja is meg a magyarok királyát! Én: És a magyar nemzetet is! Több mint ezer éve, hogy rászolgált az áldásra. Ennyi idő után ránk) süt tán a nap. A fahonvéd: Ugy érzem, hogy most van a napunk felkelőben. A melegét már éreztük a szent koronázás szertartása, alka-lmváal. Lélekemelő ünnepség volt. Szerettem volna látni. No de mindent nem lehet. Majd elolvassuk a lefolyását az újságokból. Hallom, hogy még a királyi palotába, a koronázással kapcsolatos összes ünnepségekre hivatalosak az újságírók. Az URÁNIA színházban már keddtől kezdve be lesz mutatva minden — előadáson — ö felsége IV. Károly király és Zita királyné — megkoronáztatásának elad fém* -— Én: Ahogy illik is. Az újságíró, ha vendég is, a házigazdát is kiszolgálja. Mindig és mindenkit csak szolgál. És ha. a fényt, -a pompát nem is emeli, de hangot, szint ad neki és teli kürtöli vele a világot, A fahonvéd: Az már igaz. Süket lenne nélkülük a világ. Honnan van) mégis, hogy ezen a tájon elzárkóznak az intézők az ujságirók elől? Én: Csak azok, akik nem szeretik a világosságot és akik mindig attól tartanak, hogy valami bolondot cselekszenek, amit kiszerkeszthetnek a kócosok. A fahonvéd (mosolyogva): Nemcsak hajuk van nekik, hanem eszük is. És jó szemük, éles szemük, amelyekkei meglátják az eseményeket ós az emberek törekvéseit. Csak az nem jár kalap nélkül a napon, akinek vaj van a fején és zárt tárgyalásokat, zárt ünnepségeket az rendez, aki nem kedveli a nagy nyilvánosságot. Én: Vagy aki nem tudja, hogy mint Is kell enni a papirba sült libamájat. A fahonvéd? A jó reggelét neki, nehéz feladat is ez, legalább is olyan nehéz, mint jónak, helyénvalónak tartani -a közkórházat. Én: Csak arra vagyok kíváncsi, hogy ha ennél az ütött-kopott, rozoga épületnél bekövetkezik az összeomlási müvelet, a falak a Pozsonyi-uton, vagy a Kossuth Lajos-sugárut felé dőlnek-e ki? Ay fahonvéd: Csak arra kell vigyázni, hogy a patkányoknak ne legyen bajuk. (Hosszasan nevet.) Én: Magának se legyen baja és mindazoknak ne legyen bajuk, akik szeretni, megbecsülni tudják a magyarságot Ez az én ujesztendei kívánságom. A fahonvéd: Ámen reá! Különben pedig buék ... Apró történetek. — Régi idők esnl£kel. — A szegedi bírói karnak érdemes tagja volt báró Konrádsheim, aki itt dőzése utolsó esztendeiben a büntető törvényszék tárgyalás elnöki tisztét töltötte be. A báró nem igen értett a nép nyelvén és az sem az övén. E miatt némelykor hosszura is nyúlt a tárgyalás, mert áz elnök nem értette meg a tanyai vádlott beszédét, -a vádlott pedig nem tudta fölfogni, hogy az elnök mit is akar mondani az „uradzó" szavakkal. Igy járt a báróval Szélpál János 'is, akinek a kutyája megharapta Nagy György Mihály örzsi lányát, sőt a ruháját is letépte. Törvényszéki tárgyalás elé került az ügy és Szélpál ugyancsak védekezett, hogy ő a haj idején nem is volt otthon, de meg nem is az ő kutyája haraphatta meg az örzsi leányzót, mert neki bekerített udvara van ós nappal kötve tartja a kutyáját. lAz elnök, mint tanút hallgatta ki a Szélpál leányát, akitől megkérdezte, hogy nem o eresztette-e el a kutyát? A leány nemmel válaszolt. — Hát amikor hazajött az apád,, nem mondtad-e neki: Tatám, elszabadult a komondor, — adta föl a leánynak a kérdést a® elnök. i iSzélpál izgett-mozgott, látszott rajta, hogy izgatott ób meg «em várva, hogy a lánya válaszoljon, igy szólt az elnökhöz: — Nem mer ü velem igy beszélni, d* mög só is próbálja, mert ugy vágnám képon, hogy még öregasszony korába i* mögemlöttta* .... * - t ? . A tanyai legény megkéselte a legénytársát. A múltban ugyancsak gyakoriak voltak az ilyen véres megjátszások 'a tanyák világában, persze rendszerint vasár- vagy ünnepnapakon. A bicskázó legény törvény 'elé került és a tárgyalást báró Konrádsheim vezette. A nacionálét illető kérdések után megkérdezte a legényt az elnök, liogy mint törtónt az eset. 1 , >— Amint ilyenkor mán szokott — válaszolt legény. ' — Hát tud-e valamit a mentségére felhozni? — kérdezte az elnök. * — A legény lesütötte a szemét, nem szólt, csak hallgatott. ' — No ugy érteni — fűzte, a szót tovább az elnök, —hogy talán nem volt beszámítható állapotban, az öntudata nem működhetett. A legény nem értette a beszédet és üjra csak hallgatott, — Ittas volt-e? — adta a legény szájába a szót az elnök. — Hát inni ittam — válaszolt 'a legény. — Mennyit ? — Egy pár lüwetöt biz' én '"beny a haltam. — Mi az a Kivet? — Hát lüvet. — De mit ért maga lüvet alatt? 1 A legény niarn válaszolt és a tárgyalási jegyző, Taschler ;József, aki hosszadalmasnak tartotta a tárgyalást, hátra fordult az elnök félé és megadta a fölvilágosítást, mondván: — Fél lityi, egy szóda . . . * Polczner Jenőt, a város második kerületének volt képviselőjét, nagyon szerette a tanyai nép. 'A néhái követ gyakran látogatott ki a tanyák világába és amikor csak tehette, beszámoló beszédet tartott. A képviselőházban a gazdasági kérdést tárgyalták, aktuális volt tehát, hogy Polczner a közös vámterületről mondja el a véleményét a nép 'előtt.. Tudni kell, hogy a közös vámterület kedvenc témája volt 'a néhai képviselőnek, aki minden alkalommal tudomására hozta a népnek, hogy mennyi nyakkendőt, nadrággombot, tüt hoznak be Ausztriából, amelyeknek a iiyersnyagát innen szállítják a Lajtán túlra. Persze, meg is magyarázta, hogy milyen áldásos lenne, ha a nyersanyagot itt dolgoznák föl, igy legalább nem kellene a hasznot Ausztriának adni. Az aktualitás szülte beszámolóján njra elmondta, hogy mennyi nyakkendőt,, nad rággomhot, tűt szállít Magyarországnak évenként Ausztria, Amikor ehhez a részihez ért, nagyszéksósi 'Vöneki András, aki nagy figyelemmel hallgatta a beszédet ós aki Polcznernek minden beszámolóján jelen volt, hirtelen csak megszólalt: — No nagyságos ur, mégis csak haladunk. Tavaly még azt mondta, hogy 2.460,000 nyakkendőt szállít évenként az az átkos Ausztria, most mög azt mondja, hogy az idén mán csak 2.420.000 'nyakkendőt szállított Ha igy haladunk, akko még megérjük, hogy műnk szállítunk az Ausztriának, a fene teremti . . ..' Az URÁNIA színházban már keddtől kezdve be lesz mutatva minden — előadáson — Ö felsége IV. Károly király és Zita királyné — megkoronázta tásának első résee — ...I—JI..I .1 m. II Ili n., .nmi.uiii.il Ilim. iiwii. II ' I •