Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-14 / 295. szám

4 írÉI/MA G Y A ROÉS2Á G Szeged, 19,16. december 14. (tSaját tudósítónktól.) A városháza tor­nyán fekete lobogót lenget a decemberi szel­lő. A magisztrátusnak halottja van. Egyik régi, munkás ós kiváló tevékenységű tagja költözőt el a kora reggeli órákban az élők •órából. Koczor János lranyt el. Talán nincs ennek a városnak egy polgára sem, aki nem ismerte volna a daliás termetű szenátort, aki — ugy látszott — maga volt az elpusztít­hatatlan élet. Ez az élet is elpusztult, kialudt örökre. És most ismét szegényebb lett a vá­ros egy szorgalmas, derék tisztviselővel, aki a közigazgatás különböző (hivatalában tevé­keny tagja volt a toronyaljának és hü fia a városnak, aki ott állt már az újjászületett város bölcsőjénél és legjobb tudásával, munkaakarásával segitett megalapozni a város jövendőjét és boldogulását. Koczor János nemcsak a becsvágya, hanem a példaadó szorgalma révén is jutott a szenátori székbe, mielőtt majdnem két év­tizeden keresztül a helyettes-főkapitány és a rendőrbiró tisztét töltötte be. Mint kódház­biztoB került a város szolgálatába, 1884-ben, a rákövetkező évben osztályjegyző lett és 1889-ben alkapitánynak választották meg. Majdnem egy évtizede, bogy a törvényható­sági bizottság tanácsnoknak választotta meg. Előbb a katonaügyi reszort élén állott, majd &* adóügy élére került ós mint minden állá­sában. itt is emberül állta meg a helyét. Mint rendőrbirónak a bir szárnyára vette a nevét és a város határain tul is emlegették a Ko­ezor-biróságot. Mestere volt a paraszti em­berrel való bánásmódnak. Igazságosan ke­zelte a paragrafusokat, de Ítélkezéseiben em­berséges érzése és gondolkozásmódja is megnyilatkozott. Kevesen ismerték ugy a paraszti ember természetrajzát, lelki és gon­dolatvilágát, mint Koczor János, aki értett a nép nyelvén és szigornsága dacára is tu­dott velük bánni. Az utóbbi években betegeskedni kezdett. Külsején nem igen látszott a betegség nyo­ma, imponáló alakjával délcegen járta az utcákat és meg nem csappant készséggel végezte terhes 'hivatalának nagy körültekin­tést igénylő ügyes-bajos dolgait. Csak a ke­délye nem volt olyan, mint régen. Mindin­kább nyomott lett a hangulata és pompás tréfákra hajló kedvére ráülepedett egy kis komorság. Viaskodott a hajával, de nem dőlt ágynak, hanem szorgalmasan végezte hiva­tali teendőit. Cukorbetegség és érelmeszese­dés támadta meg erős szervezetét és ez a két baj gyoran végzett a robusztus emberrel. Tegnap délután rosszullét fogta el és hiába volt minden segítség, családjának ápolása, orvosi tudomány, az izmos, erős embert le­gyűrte a lialál. [Mindössze 62 évet élt Koczor János, aki­nek az elmúlásával' a. város ismét megfo­gyatkozott egy sokat dolgozott tisztviselővel. Felesége, Tóth Ida szerető és hűséges hitvest vesztett benne, családja pedig egy gondos, melegszívű apát. özvegyén kivül három le­ánya: Rózsi (Tordai Art.urnó), Ida (Türr dr.-né) és Vica (dr. Fekete Béláné) és a harc­téren küzdő Gyula fia gyászolják az elhuny­tat és velük együtt az ismerősök, jóbarátok sokasága és a város közönsége, amely min­den időben értékelni tudta azokat az érde­meket, amiket Koczor János a közigazgatás különböző ágaiban szerzett kötelességtudásá­val és munkabírásával. Muraszombati Koczor János 1855 novem­ber elsején született. Középiskolai tanulmá­nyait a várasi főgimnáziumban végezte, majd a budapesti tudományegyetem jogi fakultásának volt a hallgatója. 1875-ben mi-nt egyéves önkéntes katonai szolgálatté­telre vonult be és 1876-ban letette a tiszti vizsgát. Ennek az évnek decemberében ne­vezték ki tartalékos hadnaggyá. 1878-ban el­végezte a jogot, majd 1882-ig ügyvédi irodá­ivan gyakornokoskodott,' 1882-től 1884-ig a szegedi magyar királyi állami jószágigaz­gatóságánál gyakornokoskodott, mint napidí­jas fogalmazó. 1884 novemberében került a város szolgálatába. A törvényhatósági bizott­ság kórházi biztossá választotta meg és ettől kezdve gyorsan emelkedett. Még ugyanebben az évben megnősült, Tóth Idát, Tóth Mihály városi főkamarás leányát vette feleségül. 18S6 március havában kapitányi osztály­jegyzővé választotta meg a közgyűlés, majd .1890 április 22-én első osztályú al kapitánnyá nevezte ki a főispán. 1899 augusztus 22-én fő­kapitány-helyettes, rendőrbiró lett és végre 1908 április 21.-én tanácsnokká választotta a törvényhatósági bizottság. Az 1914. évi tiszt­ujitásnál újból megválasztották adóügyi ta­nácsnokká. Koczor János vasárnap még elnökölt a második kerületi városatyaválasztáson. Ezen a napon azonban már rosszullétről panasz­kodott környezetének. Hétfőn reggelre rosz­szaíbbodott az állapota, mire dr. Korda Je­nőt elhívták hozzá. I)r. Korda megállapí­totta, bogy a tanácsnokot a nyelvén szélhű­dés érte. Azonban ugy látszott, hogy komo­lyabb aggodalomra semmi ok nincsen. Hét­főn délután rosszabbodott az állapota, amely ettől kezdve szinte óráról-órára romlott. Kedden már annyira kritikussá vált egész­ségi állapota, hogy aggódó családja orvosi értekezletet hívott Össze. A konzilium meg­állapitotta, bogy a beteg állapota válságos. Kedden éjszaka nem feküdt le; az egész éj­szakát karosszékében és a hencseren ülve töltötte. Éjféltájon elkomolyodott, meghalt fia jutott eszébe. Ettől kezdve gyakran szólt meghalt János fiáról. Reggel felé rosszabbra fordult az állapota. Kilenc óra tájon fel­kérte hozzátartozóit, bogy szerkesszenek egy bejelentést, amelyben a tanácsnak bejelent­heti betegségét. Háromnegyed 10 órakor mel­lette tartózkodó felesége észrevette, bogy a karosszékben ülő'beteg arca fokozatosan ké­kül. Nyomban ágyba fektették. Pár perc alatt kiszenvedett. Délelőtt 11 órára dr. Somogyi Szilvesz­ter polgármester rendkívüli tanácsülést bi­vott egybe, amelyen meghatottsággal jelen­tette be a halálesetet és előterjesztést tett arra nézve, bogy milyen formák között adjon kifejezést a város gyászának? Egyhangúlag elhatározta a tanács, bogy az oszlopos tiszt­viselőt megillető naponkinti háromszor való barangozást elrendeli, a városházára a gyász­lobogót fel vonatja, a ravatalt feldiszitteti és a ravatalra Szeged város közönsége nevében koszorút helyez. A tanács testületileg kon­doleál a gyászoló családnál és a városháza tisztviselőkara élén megjelenik a pénteken délután tartandó végtisztességtételen. A vá­ros gyászjelentést ad ki tanácsnoka haláláról és a polgármester fölkérte a főispánt, hogy a közgyűlés megnyitásakor Koczor János adóügyi tanácsnokot parentálja el. Közgyűlési vita a rekvirá­lásról. (Saját tudósítónktól.) A szerdai közgyű­lés legérdekesebb tárgyáriak kétségtelenül az az indítvány Ígérkezett, amelyet a rekvi­rálás ügyében Wimmer Fülöp adott be. A polgármester tudvalevőleg a fejenkinti liszt­adagokat leszállította és akként rendelke­zett, hogy a háztartásokból azokat a meny­nyiségeket is el kell rekvirálni, amelyek a kisebb adagokon fölül vannak. Wimmer ezt helytelenítette. Az intézkedés joga ugyanis a törvényhatóságok első tisztviselőjét illeti meg. Megtörténhetik, — mondta — hogy más törvényhatóságokban a magánháztar­tások számára meghagyják a miniszteri ren­deletben megszabott mennyiségeket, már pedig nem kívánatos, ihogy ne egyenlően legyen ellátva az ország egész lakossága. Az ilyen előállható egyenlőtlenségek megelő­zését célozta az inditvány egy sürgöny-fel­terjesztéssel a Közélelmezési Hivatalhoz. A tanács a kormányhoz való felírást javasolta, de a vita során belátta a humort, mely vé­leményéből .kicsillogott és hozzájárult a sür­gönyhöz. Végül is nagy szótöbbséggel ugy (határozott a közgyűlés, 'hogy a lisztadagok országosan való megállapítását kéri Kiirthy bárótól, előzőleg pedig a polgármester meg­ígérte, hogy a magánháztartásokban csak lefoglal tatja a kérdéses mennyiségeket, de az ügy elintézéséig nem szállittatja el. Wimmer Fülöp inditvánva a következő: — Mond ja. ki a közgyűlés, hogy a köz1­élelniezési hivatal elnöke által elrendelt és most itt városunk területén foganatosítás alatt álló rekvirálási az ismert helyzetnél fogva természetesen helyesnek és szigorúan keresztülviendőnek tartja, azonban csak ugy, hogy az a magas kormánynak az egész or­szágra szóló ós eddig érvényben .maradt kormányrendelet értelmében történjék, va­gyis ugy, hogy az ezen rendelet értelmében a lakosságnak megengedett 400, 300 és 240 gramm lisztadagok változatlanul megmarad­janak és csak az ezen felüli mennyiségek ott, ahol találtatnak, ismétlem, a legszigorúbb módon rekviráltassanak. Utasítsa a polgármester urat, hogy a rekvirálási csak ily értelemben és a fenn­álló kormányrendelet épségben tartásával Abonyi Mihály ezelőtt Holtzer és Abonyi = Széchenyi-tér 2. = Ajánlja a most érkezett legujjabb férfi és fiu téli kabát és Raglánjait. Férfi-, és fiu- gyermek-öltönyeit, azon­kivül szőrme Mikádóit. :-:

Next

/
Oldalképek
Tartalom