Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-14 / 295. szám

Szeged, 1916. deoemW ii. MLMAGYARÓ&SÍUŐ 5 Vigye keresztül, felajánlva, hogy e tekintetben a törvényhatóság megosztja vele az esetleg reá háramló felelősséget. Végül terjessze fel ezen határozatot azonnal egy Ikimeritő sürgöny utján a közélelmezési hivatal elnökéihez, Kiirthy báróhoz és kérje annak tudomásulvételét, illetve hozzájárulását. Az indítványt Balogh Károly pénzügyi tanácsnok ismertette. A tanácsnak az indítvánnyal kapcsolatosan az az álláspontja, hogy a közgyűlésnek niracls hatáskörében az indítvány értelmében rendelkezni, a polgármesternek kötelessége a törvényes rendeletet végrehajtani és a fogyasztás mértékét megállapítani. Ezért — javasolja a tanács — az indítványból csak az fogadtassék el, hogy a közgyűlés irjon fel a kormányhoz, hogy a rendeletileg megállapított 240—300 és 400 grammnyi kontingenst biztosítsa s ha szükséges, országosan és egyenlően szállíttassák le a kontingens s csak a 240—300—400 •gramm napi mennyiségen feliili rész rekvirál tassék. r Wimmer Fülöp hangsúlyozza, hogy a kormány rendeletében megállapított 240 grammős lisztadagot .nincs joga leszállítani a polgármesternek és a rekvirálás csak az azon felüli mennyiségekre terjedhet kii. Egyes városok közigazgatási hatóságai nem szállították le a napi adagokat, mig például Szegeden leszállították. Meg kell állapítani országosan, bogy mennyi legyen a naponkint visszatartható lisztadag, nehogy egyik törvényhatóság területén nélkülözzenek, mig a másik törvényihatóság területén ki-k.i megkapja a naponkinti 240 gramm lisztet. Ezt az egyenlőtlen állapotot meg kell sürgősen szüntetni, ezért van szükség a távirati felterjesztésre. Dr. Becsey Károly lényegében hozzájárni az indítványhoz, de ugy, hogy utasítsa a közgyűlés a polgármestert a lisztadagok csökkentésének megszüntetésére. Pásztor József utal báró Kiirthy Lajosnak arra a kijelentésére, hogy az. országos közélelmezés céljaira ez időszerint már csak az augusztus 15-ig szükséges készlet egyhetede áll rendelkezésre. Ez tette szükségessé a második rekvirálás elrendelését. Az egyenlő elbánás elvét nem ugy érvényesíthetjük, ha a polgármesternek olvan utasítást adunk, amihez jogunk nincs, hanem ha a dolog országosan és egyöntetűen való rendezését sürgetjük. Ép azért elfogadásra ajánlja Wimmer Fülöp inditványát. Dr. Tonelli Sándor szerint vannak városok az országban, ahol nem volt rekvirálás és nem szállították le az adagokat. Szeged .itt hátrányosabb elbánásban részesült, amit nem szabad megengedni. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester ismerteti a rekvirálási rendeletet, amely teljesen a törvényhatóság első tisztviselőjére hizza annak a kérdésnek eldöntését, 'hogy leszállitsa-e az adagokat, vagy sem. Egy lelkiismeretes alispán, vagy polgármester az országos érdekekre való tekintettel redukálja a naponkinti lisztadagokat, hogy a kivetett mennyiséget beszállíthassa, mig akadhatnak, akik ezt nem teszik meg. Elismeri, 'hogy ez a kérdés országos rendezést kiván. 'Hozzájárul ahhoz az indítványhoz, hogy intézzen a közgyűlés távirati felterjesztést az Országos Közélelmezési Hivatalhoz, ihogy az egész országra nézve egyöntetűen állapítsák meg, mennyi legyen a naponkinti lisztadag, amelyet mindenki joggal visszatarthat. ígéretet tesz a közgyűlésnek arra vonatkozólag, hogy a távirati felterjesztésre adandó válasz megérkezéséig a leszállított fejkvótán felüli készleteket csak lefoglaltatja, de elszállíttatni nem fogja. Wimmer Fülöp hozzájárul ehhez, mire a vita — esti hat órára — véget ért. Tisza a külkereskedelmi szerződéseinkről. — Megszavazták az Indemnitást. — A képviselőház ölése. — (Budapesti tudósítónktól.) A képviselőház szerdai ülését Szász Károly alelnök nyitotta meg. Az indemnitási javaslat általános vitájának befejezése után gróf Tisza István miniszterelnök szólalt fel. A miniszterelnök utalt arra, hogy az indemnitási javaslat tárgyalása azt igazolta, bogy a Ház a jelen pillanatot nem tartja alkalmasnak a beható vitára. Ennek az általános felfogásnak megfelelően — úgymond — csak néhány megjegyzést tesz a tárgyalás során elhangzott észrevételekre. Az élelmezési kérdésről — mondja a miniszterelnök — olyan kijelentések hangzottak el, amelyek a dolgok nem ismeréséből fakadnak. Az élelmezésről való téves fölfogás elterjedése a külföldön igen káros következményekkel járhat, ezért kéri a képviselőket, hogy az élelmezési kérdésekhez igen tapintatosan nyúljanak. Ezután a miniszterelnök reflektált gróf Batthyány Tivadarnak a lengyel kérdésben tett nyilatkozatára. A lengyel kérdés — mondotta gróf Tisza — mindnyájunk szivéhez közel áll, de Batthyány felszólalásának tendenciáját szerencsétlennek tartja. Ha a lengyel népben kételyt ébresztünk Németország és a monarchia jószándékai iránt, ezzel nagy nehézséget okozhatnak. Óvatosan kell foglalkozni a lengyel kérdéssel. Az is igen nagy hiba, ha olyan vágyakat ébresztünk a lengyel népben, amelyeknek megvalósítása nehézségekbe ütközik. Ugrón Gábor beszédére a miniszterelnök megjegyzi, hogy Ugrón túlzottan sötét színekkel festette a román betörés által a székely széleken előállott helyzetet. Ez a kép nem födi a valóságot. A kormány mindent meg fog tenni, liogy megfelelő segélyakcióval enyihitsen minden nyomorúságot. Ki .kell jelentenie, hogy formális és teljes hadikárpótlásra nem lehet gondolni. Nem terhelhetjük meg az országot olyan teherrel, amelynek nagyságáról fogalmunk sincs. Segélyakcióval akarnak segiteni a helyzeten. Kéri a Házat, hogy Ugrón indítványa fölött térjen napirendre. Teleszky János pénzügyminiszter védelmezi a kormány álláspontját, hogy indemnitást akar és nem nyújtott be rendes költségvetést, ameiyet ma ugyse lehetne megállapítani a napról-napra változó szükségletek miatt. Rátér ezután a dohánygyártás nehézségeire. Utóbbi időben az állam nem volt képes a megnövekedőit szükségletet kielégíteni, miután a termelés csökkent. Ezt a nem makszimált áruk termelésének túltengése és az árak be nem tartása idézte elő. Első sorban a fronton levőket kell kielégíteni. Reméli azonban, hogy mielőbb megfelelő mennyiséget tudnak előállítani. A szeszsziikséglet kielégítésének hiányát főleg az idézi elő, hogy Ausztriában a makszimális áron jóval felül vásárolják az árut. Rátér ezután a bankok tőkeemelésére. A lapok — mondta, a .miniszter — a tőkeemelést a háborús nyereségek eltüntetésére valónak tekintik. Csodálja a tudatlanságnak azt a vakmerőségét, amellyel ezt a kérdést tárgyalták és a közönség tájékozatlansága rniatt hitelt ad ennek. Ha a nagy pénzintézetek tőkeemelése elé a törvényhozás vagy a kormány gátat vetne, azt indokolatlan hibának 'tekintené. Ha azonban a kisebb pénzintézetek visszaélénénok a tőkeemeléssel, akkor a Pénzintézeti Központ révén fellépne ellenük. A Ház többsége ezután az indemnitási javaslatot részleteiben is elfogadta. A külkereskedelmi szerződések tárgyalásánál gróf Károlyi Mihály szólalt fel elsőnek, Felvilágosítást kér azokra a hirekre vonatkozólag, amelyek a hosszú lejáratú kiegyezésről szólnak. Gróf Apponyi Albert a hosszú lejáratú kiegyezés hátrányaira akarja figyelmeztetni a kormányt. Hangsulyozza, hogy erről a kérdésről a valódi nemzeti képviseletnek kell majd dönteni. Polónyi Géza fel világosítást kér, hogy a kormány milyen relációt tart fent Németországgal. Kérdi, m,i van a Németországgal kötött szerződéssel és mikor jár az le. Gróf Eszterházy Móric hasonló kérdéseket vet fel. Gróf Tisza István miniszterelnök: A kormány a kiegyezési kérdésben változatlanul fen tartja eddig elfoglalt álláspontját. Noha csak december 31-ikéig kell felmondani a szerződést, már junius 30-ikán megtette az előzetes intézkedést. Minden esetre ugy fog eljárni, hogy az ország szabad rendelkezése minden körülmények között biztosítva legyen, Az időpontot most még nem tudja megállapítani, hogy a Házat a kérdésről mikor tájékoztathatja részletesen. Ennek az ideje csak akkor fog bekövetkezni, ha Németország és Ausztria a főbb elvi kérdésekben meghozták a döntést. A javaslatot a Ház elfogadta. Sümegi Vilmos interpellált ezután a székelység visszatelepítése ügyében. Kéri, hogy a Romániában zsákmányolt gabonából először is a székelyeket lássák el. Választ nem kapott; interpellációját kiadták a belügyminiszternek. Az ülés ezzel véget ért. Olaszországban terjed a békepropaganda. Lugano, december 13. A Corriere deüa Sera azt állítja, ihogy a szocialisták e hét végén a pénzügyi provizórium vitája alkalmával meg akarják ujitani a kormány elleni támadásaikat és ismét megkezdik a háborúellenes propagandát. A lap erre hivatkozva felszólítja a kamara többségét, hogy gondoljon a haza és a szövetségesek iránti kötelességére. Ez pedig nemcsak azt követeli •meg tőlük, hogy a kormánnyal szavazzanak, hanem azt is, hogy a szocialistákat egyszer és mindenkorra némítsák el. A Popok) d'Italia vastagbetüs cikkben egyenesen a kötelességéről megfeledkezett parlament elnyomására izgat. Az Itália is hevesen támadt a kamara többsége ellen, amely Boselli háborús politikája értelmében szavaz ugyan, mint ahogyan ezt Salandra alatt is tette, titokban azonban összeesküvéseket sző a szocialisfákkal és a padok alatt tapsol nekik,