Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-31 / 311. szám

6 DÉLMAGYAR0r8ZAG Szeged, 1916. december 31. Magyarország szerepe a Hosszú, fájdalmas vajúdás után, az esztendő, melynek küszöbénél, mint a gyermek, félig sírva, félig mosolyogva, nézünk a jövendő elé, meghozza, ugy lehet, a várva várt kiengesztelődést, a mindnyájunknak oly kedves magyar békét! A gyűlölködés fegyvereit talán mégis leteszik a népek, hogy a kiegyenlítés nagy miivén, a romok eltakarításán vállvetve dolgozzanak, hogy együttes jóakarattal, Inc ide tudással oltárt emeljenek a megértésnek, a szeretetnek, a közös boldogulásnak. Lehetetlen, hogy a népek sokáig és kitartóan tudjanak gyűlölni. L' homimle est né* bon! — mondja Rousseau, s ha körülményei rosszá is teszik sokszor, ugy hiszem, a legelvetemültebb sem más, mint megtévelyedett jó. A' vihar, amely oly kegyetlenül rázta meg a civilizáció fáját, elsöpörte virágait, letördelte gyümölccsel telt ágait, érintetlenül hagyta a törzsét, évezredes talajból táplálkozó gyökereit! "A! nagy világifelfordulásból a civilizáció ideálja mégis csak intakt fog kikerülni . . . A regenerális munkája eszközeiben és méreteiben méltó lesz — és annak kell lennie — a pusztulás proporcióihoz; soba nem sejtett tevékenység fogja jelezni az utat, a melyen a megbánás és a jóakarat hót mérföldes csizmával fog haladni majd a cél felé, mint Zola mondja: pour rebatir tout un moude, hogy romjaihói feltámasszon egy egész világot! És a mi derék, a mi jó magyar népünk, amely első volt az elsők között, hős a liősök között, szenvedő a szenvedők között, e nagy munkában, vájjon megfogja-e találni az ő' megillető helyet? Vájjon azok, akik sorsa intézni fogják, eltudják-e majd vezetni a béke ujabb harcaiban, arra a hadászatilag oly fontos terrénumra, ahonnan megváltozott körülmények között, más eszközökkel bár, géniusza ujabb hódító körútra indulhat? Tout est Iá! Az egész jövőnk ettől függ ... . 1 * 'Bulgáriába magyar! Ez a derék, fiatal nép, amelynek józansága, becsületessége, semmiben sem marad a nagy háborúban tanúsított hősiessége mögött, mint testvérre tekint im reánk és várva-vár bennünket . . . Országa kincseinek kiaknázásában, szellemi és anyagi jövőjének felépitésénél tőlünk remél segítséget. Azok a 'kapcsok, amelyek a bolgár népet a szláv világ fejéhez, a nagy Moszkovita birodalomhoz fűzték, teljesen elszakadtak már és a tátongó űrt sem a felszabadítás reminisenciái, sem pedig a közös vallás-, nyelv-, és származás atavikus érzete nem képes betölteni többé soha: oroszok és bulgárok közé ledöntbetetlen válaszfalt emelt a két balkáni háború ós a jelenlegi világdulás borzalmainak emléke. De a hagyományos francia-angol szimpátiának érája is bezáródott: a két nyugati hatalom, azzal, hogy a szerb hegemóniális hóbort zászlóvivőjévé szegődött, — a bolgár nép életére tört. Franciák és angolok e szereplése örök nyomokat hagyott a bolgár nép lelkületében. ElvitáZhatatlan tény, hogy Bulgária minden időkre a centrális hatalmakhoz fűzte a maga sorsát: jóban é» roszban, örömteli szövetséges Bulgáriában. és megpróbáltatásban velünk halad és velünk fog haladni a jövőben is. Mindazonáltal az sem szenved kétséget, bogy a bolgár nép hajlandósága a központi szövetségben egyesült népeket nem egyforma mértékben tünteti ki szeretetével és bizalmával. Szófiai tartózkodásom alatt nem egy igen jellemző és épületes megfigyelést tehettem, amellyel ez állításomat indokolhatnám is; de erről majd máskor, talán alkalmasabb időben . . . Most csak annyit említek meg, hogy a bolgár intelligencia rokonszenve és bizalma minden utógondolat nélkül csakis felénk hajlik és bennünk, magyarokban, keresik és vélik feltalálni a bolgárok azt a támaszt, a melyre — az orosz és a nyugati népekkel való szakítás után — gazdasági és kulturális jövőjük felépítésénél, mint törekvő kis nemzetnek, feltétlenül szükségük van. Az embrióban levő bolgár ipar támogatását remélik tőlünk, jól tudván, bogy a bár fejlettebb, de nem tulerős magyar indusztria csak korrigáló 'hatással lehet nemzeti tevékenységükre, mely tevékenységnek fejlődési lehetőségét s igy jövőjét sem, magyar részről' agresszív szándék nem veszélyezteti és bogy a bulgár közgazdasági élet kiépítésében való közreműködésünknek semmiféle politikai háttere nem lehet, már csak azért Sem, mert a szövetségben egyesült népek között a magyar az egyedüli, amely igazán ismeri a szabadság értékét, hiszen — mint a bulgár — annyit küzdött, annyit szenvedett érte! . .*. ' ' :''' 1" A magyar tevékenységnek tehát igen nagy tere nyílik Bulgáriában. Sok kiváló bolgár hazafival beszéltem, akik mindanynyian kifejezték előttem abbeli vágyakozásukat, hogy bazánkkal a legszorosabb és állandó kulturális és gazdasági összeköttetésbe lépjenek. Mindenekelőtt a társadalmi érintkezést tartanák a legfontosabbnak, mint a kölcsönös megismerésnek és a szándékok kölcsönös tisztázódásának egyedüli helyes eszközét. Dk voltak azok, akik előttem egy magyar-bolgár társadalmi szövetség eszméjét pendítették meg először, amely mindazokkal a kérdésiekkel foglalkoznék és mindazokat a törekvéseket istápolná, amelyek a kiét nép közelebbre hozatalát és az érdekek egyeztetését szolgálják. Egy részletes elaborákun foglalkozott már — éppen e 'lap hasábjain is — a Magyar Bolgár Szövetség eszméjével. Mi lesz belőle? Fog e valaha testet ölteni? Nem — tudom. Az eszme mindenesetre megérdemelné, bogy az illetékes körök komolyan foglalkozzanak vele. Most mióg csak egy igen tekintélyes bolgár kereskedőnek azt a nézetét említem meg, bogy az első lépés a magyarbolgár közgazdasági kapcsolat utján, egy feltétlenül megbízható kereskedelmi tudakozódó iroda létesítése volna, amely gyors és kimerítő információkkal tenné lehetővé a kereskedelmi uelaciókat s amelynek szálai a két ország egész területlét behálóznák , . . * „Au-revoir á Bukarest!" — mondták bolgár barátaim, azután meg Szegeden, tették hozzá nyomatékosan, mintha csak azt akarták volna mondani: „Ha majd a háború utolsó fészke is elesik, ám találkozzunk Szegeden, a közös, a vállvetett munka megbeszélésére!" . . , 'Jakab Dávid. A béke árnyéka. Még el sem következett, még talán mindig messze állunk tőle, mégis előre veti már árnyékát, Millió arc derül fel a gondolatára, milliló sziv dobban meg az érzésén, valami melegség, régen vágyott álom teljesülésének reménye tölti be egész Valónkat, mégis már előre látjuk árnyékát. Ha mélyebben belegondolunk az eljövendő béke állapotába, arra 'a következtetésre jutunk, hogy ezután kell még megvívnunk a nagy csatát 'az életkörülmények helyreállításáért, melyeket a hosszantartó (háború annyira elrontott. Mire való volt tehát a bábom?! Azt tartják, a háború olyan szükséges rossz, amely az emberiséget, .a nemzetek erkölcsi eletét, gazdasági körülményeit, az emberek világnézetét, törekvéseit alapjukban átalakítja, megtisztitja és ebben a vonatkozásalakitja, megtisztitja. és ebben a. vonatkozásban olyan szerepe van, mint a, természetben a viharnak, amely a nyári tikkasztó melegség közepette, jótékony frisességet ós •üdeséget kölcsönöz a természetnek. Emlber és állat egyformán várja, örül a jöttének. Ha azonban a vihar tombol, ha mindent megrázó erejével letarolja az erdőket, rnegárasZtja és medréből kilépteti a folyókat, az emberek reménységét szárnyát szegve, töri le, akkor a hatása, ellenkező, frissítő, jótékony ereje elmarad, pusztítás, csüggedés marad nyomában. Igy van ez a háborúval is. Ha az emberek gyarlóságé folytán feszült nemzetközi helyzetet, a tultengésten lévő társadalmi 'és mnnkásviszonyokat a népek millióinak lieves összeütközése purifikálja is, ha a liáborn ;át is alakítja az emberek érzését, erkölcsét és egész valóját, mégis ha tartama hosszura nyúlik és letartol mindent elpusztítja a nemzetek virágát, megrontja, eltemeti a gazdasági tényezőket, megbénítja 'az ember minden tevékenységének eredményeit, .megállítja az élet fel tételeihez megkívántató forgalom lehetőségét, hiába várjuk tőle a felfrissiő hatást, hiába vágyódunk jobb erkölcsök, megnyugtatóbb állapotok után, nem következik az be. Ellenkezőleg: 'a hosszú háború tartama olyan hatásoklat vált ki, melyek eltompítják az emberi sziv érzését, a bekövetkezett szükség nem •egyszer ballépésre kényszeríti az 'embereket, a munkáskéz távolléte megbénítja az őstermelés, az ipar tevékenységét, a kereskedelmet pedig megmételyezi, aminek káros következménye most is még sokáig lesz érezhető. Ilyen am ai háború is, amely 'hosszú tartamánál fogva, a rendelkezésre álló harci eszközök óriási fejlettségű technikája folytán rendkívüli pusztítást vitt véghez emberanyagban s vagyon ban, liogy évtizedekre megbénította amúgy is még sok tekintetben 'a kezdet stádiumába* levő gazdasági állapotunkat és életünket. Nehéz problémák azok, amelyek a háború után megoldandók lesznek és amelyek megfejtésre várnak. Ahogy a béke szele megcsapat a lövészárkok sok 'megpróbáltatáson keresztülment lakóit, a jövő kérdésével kezdenek foglalkozni. Levél érkezett a harctérről, 'amelynők tartalma élénk világot vet a háború következtében úgyszólván félbe maradt egzisztenciák komolyabb részének lelki áll apo táré, amely a jövőről való gondoskodás feletti töprengésben élénken jut kifejezésre. A levél * következőket mondja: 1 — 25 éves vagyok; ez nem az a kor, amelyben valamit teljesen elején lehetn*