Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-19 / 300. szám

I Szeged, 1916. december 19. A Lloyd kereskedelmi bizottságának munkaprogrammja. 2 _______ Trepov bizalmatlan Angliával szemben. Amsterdam, december Íj. Londoni kormánykörökben beavatott férfiú kijelentette, hogy az angol, francia és olasz kormányok egészen bizonyosan visszautasítják a központi hatalmak békejavasiaitát. Az oroszok állásfoglalásával nincsenek tisztában, épen azért egy angol bizottság Pétervárra utazik, hogy Trepov helyett, aki Angliával szemben bizalmatlan, egy Miljukov kabinetet neveztessen ki. A békéért. Genf, december 18. Demiscochin külügyi államtitkár az antant nagyköveteivel tanácskozást folytatott, hogy a békejavaslattal szemben mutatkozó nézetellentéteket elsimítsa. Amsterdam, december 18. Kemiiben, egy északifinttiországi helységben gyűlést tartottak a béke mellett, amelyet csendőrség és katonaság szét zavart. 'A finn és az orosz katonaság között véres összeütközés folyt le. A lordmayorok a békejavaslatról. London, december 18. A Times az angol városok lordmajorjait nyilatkozattételre kérte föl a békejavaslat ügyében. A lordmajorok szerint a békejavaslat a központi hatalmak meggyöngülését jelenti. Tartós béke csak ugy lehetséges, ha az antant feltételeit elfogadják. A békejavaslatot az ellenzék távollétében tárgyalták a dumában. Berlin, december 18. A Vossieihe Zeitungnak jelentik Stockholmból: Nem fér kétség hozzá, hogy az orosz kormány és a duma az országot a központi hatalmak bé'keaiánlatának ügyében befejezett tény elé akarta 'állítani. A különböző pártok pártközi ülésen akarták a béke kérdését megvitatni. A munkáspárt és a szociáldemokraták nem jelenhettek meg a duma tegnapi ülésén, mert az elnökség a Trepov ellen való minapi tüntetésekért kitiltotta őket több ülésről. Egészen bizonyos, lia a duma csak néhány nappal később tartotta volna ülését, a kormány állásfoglalása a háború továbbfolytatása mellett nem ment volna simán. Az angol kormány aggódik a cár békehajlandósága miatt. Amsterdami, december 18. Az angol kormány köreiben aggodalmak merültek fel arra nézve, hogy a cár a békeajánlatot kedvezően fogja fogadni. Ugy látszik, hogy •még netn egyeztek meg a szövetségesek abban a kérdésben, hogy mit válaszoljanak a békeajánlatra. Az angol kormány bizottságot küld Pétervárra, hogy a kérdést tisztázza. Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, december 18. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harctéren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari föltök helyettese. (Saját tudósítónktól.) A Lloyd kereskedelmi bizottsága vasárnap délután tartotta alakuló ülését. Acél Gáza elnökölt, a működési tervezetet Kardos Mihály jegyző ismertette. Elhatározta a bizottság, hogy megalakulásáról és munkaprogramjáról értesiti a város hatóságát, amelyet felkér, hogy jövőben a kereskedelmet és ipart érdeklő kérdéseikben a bizottság véleményét 'hallgassa meg. Acél elnck értékes és gazdag munkaprogrammot állított fel. Beszéde után felszólaltak Dimand Frigyes, Tonelli Sándor, Wimmer Fülöp, Deutsch Lipót és Pásztor József. Aczél beszéde, amely gazdag tájékoztatót ad a Lloyd kereskedelmi bizottságának tervezett munkásságáról a 'következő: Sajnos, azok a szükségintézkedések, amelyek a háború folyamán a kormány részéről rendeletek formájában megtétetbek, olyannemiiek, Ihogy a kereskedelem és ipar minden személyes iniiciativáját, érvényesülését legnagyobbrészt kizárják. Ennek folytán a mi működésűnk sem lehet olyan, mint ahogy kívánatos volna. ISikiocirozni fogom, milyen irányban működhetünk mégis. Egy kis közgazdasági exposét fogok előterjeszteni. Amint mondtam, kereskedelem és ipar fejlesztéséről, támogatásáról egyelőre szó sem lehet. Most csak az lesz módunkban, hogy bizonyos előkészítő intézkedéseket sürgessünk a kormánynál, amelyek hivatva lesznek az átmenetet egyengetni, a háborus gazdálkodásból a, békés gazdálkodásba. Hivatva lesznek előmozdítani azokat a kérdéseiket, amelyek a háború után aktuálissá válván, megfejtésük már most is időszerű. Mert a. mostani .szükségintézkedéseket legjobban jelelmezte Batock, a német közélelmezési diktátor, aki azt mondta, bogy ezek az intézkedések bár szükségesek, de nem egyebek, mint szükséges rossz, mert a szabad kereskedelmet sohasem pótolhatják és esak addig van létjogosultságok, amíg a szabad kereskedelem ismét helyükbe léphet. Igaz, bogy a német közgazdászok e tekintetben azt mondják, ihogy ezek az intézkedések a békével még nem szűnhetnek meg, mert nem lehet elképzelni, bogy a kereskedelem a normális mederbe terelődjék abban a (pillanatban, amikor meglesz a béke. És többek közt M.icbaeles, német államtitkárhelyettes is azon a nézeten van, bogy évekig el fog tartani, amiig ezek a 'szükségszervezetek fehnállanak, sőt még az adagolásra is érékig szükség lesz. Hát ez állhat .Németországra, de nem állhat mi reánk. Németország tudvalevőleg importállam, amig mi még most is exportállam hírében állunk, ha keveset is exportálunk. Hogy ezen a téren, az előkészités terén, miként fogunk a háborus gazdálkodásból átmenni a békés gazdálkodásba, nálunk nagyon kevés történt. Óriási hátrányban vagyunk e tekintetben mi Németországgal szemben, amely pompás szervezettségével és meggondoltságával már most gondoskodott arról, Ihogy legyenek olyan szervei, amelyek az előkészités fontos munkáját végezzék, amelyeknek feladatuk lesz elhárítani az akadályokat. és a zökkenést megakadályozni. Németország már most deszignált egy íReichs komimissariatust és tudják-e az urak, hogy kire esett e választás énnek vezetőjeként: Egy hamburgi szenátorra, Stemmerre, aki egyike a legképzettebb kereskedőknek, fenomenális kereskedőtalentum. Ezt állították miniszteri ranggal a hivatal élére. A hivatalnak 40 hivatalnoka van. Ezzel jellemezni akarom .a németek eljárását a mi eljárásunkkal szemben. Ezek közül a hivatalnokok közül esak egy van mutatóban a belügyminisztériumból, egy miniszterititkár. A többi kereskedő, iparos ós gazdász. Sőt van köztük munkás is, két művezető a gyárakból. Volt alkalmam beszélni többekkel, Azt mondják: JMi készülünk és tanulunk." Statisztikai munkálatokkal vannak elfoglalva, amelyeket fontos közgazdasági konjunktúrákról vesznek Teljesen tájékoztatják magukat az antant gazdasági háborújáról; adatokat szereznek be az egyes ipari szükségletekről és próbálkoznak, hogy a háború utáni képet már most megrajzolják, Nálunk nem történt semmi. Tárgyalások voltak ugyan a Gyáriparosok Országos Szövetségében, de én tudakozódtam ez irányban, hogy • mik történnek külöjnösen a vidéken, Németországban. Azt mondták nekem kiváló szakemberek, hogy minden nagyobb ipari gócpontban már több bizottság alakult, amely mindazokat a kérdéseket tanulmányozza már most, amelyeik a háború után megoldásra varnak. Ezek közül, akire szüksége lesz Stemimernek, csak válogatnia kell és mindjárt meg van a törzskara. Azért mondom mindezt itt el, bogy mi is útjelzőt találjunk, lra azon kérdésekkel foglalkozni akarunk, amelyek a háború után különösen fontosak lesznek. Egyébként még tanácskozás tárgya is lesz, bogy szükséges-e nekünk ilyesmivel foglalkoznunk, vagy pedig mellőzzük e kérdéseket. Én csak annyit akarok még jelenteni, bogy ezektől az intézkedésektől függ a jövő Magyarország kérdése. Azt fogják az urak erre mondani, minek foglalkozunk mi ilyen nagy (politikával? iMinek vágjuk ilyen nagy fába a fejszénket? Erre azt válaszolom, hogy nem kizárólagos hivatásunk lokális dolgokkal foglalkozni. Elsősorban ugyan az lesz a programmutik, hogy miként fejlesszük a helyi ipart és kereskedelmet. Azonban (Szeged Magyarország második városa és .azt hiszem, hivalkodás nélkül mondhatjuk, hogy ia Lloyd társulat városunk legtekintélyesebb kereskedelmi testülete. Illő téliát, hogy országos kérdésekben is szavát hallassa és nem hinném, hogy ez kiáltó szó lenne a pusztaságba. Országos szempontból is kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, bogy mi is egy kavicsot vagy egy téglát hordjunk ahhoz az épülethez, amelyen az uj Magyarország- közgazdasága fog alapulni. Ha széjjel nézünk, szomorúan láthatjuk, hogy közgazdasági életünkben oly rengeteg tenivaló mutatkozik és oly sok feladat, hogy senki sem dolgozhatik. eleget. Nézzük először az iparfejlesztést. Volt egy fénykora az országnak, volt ogy idő, amikor ipart fejlesztettek és támogattak nálunk. Ez Szterényi uralma alatt történt. Itt is az iparfejlesztés gyakran helytelen irányban mozgott. Liszt Frigyes a hires német közgazdász nézetem szerint az' egyedüli helye-'' elvet állította fel erre vonatkozólag, amely igy szól: „Az iparpártolásnak csak neveié.'1 eszköznek szabad lennie, de állandó jelleget öltenie nem szabad, miután ez a köz megterlieltetését jelentené egyes emberek javára." Mi nálunk az ipari szubvenció oly irányban mozgott, hogy tényleg a stabilitás jellegét •öltöt© fel. Ez veszélyeztette az elérendő célokat, mert akor is pártoltak egyes ipari vállalkozásokat, amikor azok már nem szorultak rá és lehetetlenné vált e miatt sok olya'1 iparnak a támogatása, melyre szükség lett volna. Hogy állunk a magyar iparral jelenleg és sok tekintetben mennyire hátra vagyunk, azt egy pár flagráns vonással fogon1 illusztrálni. A mi vasércünket kiviszik Németország' ha, a kormány tudvalevőleg rofactiákkal lS támogatja. Nálunk alumíniumot is hányás2' uak. Kiviszik a nyersanyagot és visszujo11 mint feldolgozott ipariproduktum. A gyafl'' junk is nyersformában megy ki Ausztriábade a legérdekesebb a dologban,hogy még 3 kis Bulgária is visz ki gyapjút, részben m11' sott, részben fonálalakban, mindamellU ' hogy Bulgáriának is vau 7,000,000 birkái3'