Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-19 / 300. szám

DÉLMAGYARÜRSZÁG 'Szeged, ^1916. december i§. Fii | in——.,.....,.. .... ,,,, -, -,-,ir„| • ,Tnl ii-riMw II • mi. Ez tehát kétségtelenül a mi ipari bátramara­dottságunkra mutat. Itt most már eljutottunk ahhoz a szoros kapocshoz, mely a kereskedelem, ipar és a több termelés között fennáll. A többtermelés elftmozditását szándékom szintén ami hatás­körünkbe vonni és tőlünk telhetőleg propa­gálni. A több termeléssel a kereskedelem több anyagot nyer és az ipar is több nyei-s­anyagboz jut, mert tudvalevőleg szükség­letének egy részét most külföldről hozza be. Minő szédületes perspektíva: lia képesek le­szünk iparunkat nyersanyagai ellátni és ipa­runk képes lesz a .nyersanyagot feldolgozni. Ezzel Magyarországra oly közgazdasági fellendülés várna, mely paralizálná a sebek nagy részét, amelyeket a háború rajtunk ej­tett; nemi is beszélve kereskedelmi mérle­günkről, amely 10 év óta passzív. Ha katasz­trális holdanként csak 3 métermázsával töb­bet termelnénk, ez a passzivitást megszüntet­né és kereskedelmi mérlegünk aktívvá vál­nék. (Szegedi feladatok.) Most, ha megengedik az urak, áttérek azokra a feladatokra, amelyek a helybeli állapotok megjavítását célozzák. Legaktuá­lisabb: a tarifák kérdése. Mint az urak is tudják, az államvasút a tarifákat 30%tóal akarja emelni. Előttem tisztán áll. Ihogy mit jelent ez a 30%-os emelés anélkül, hogy a klasszifikáció, az áruosztályozás is megvál­toznék. Ez oly vidékek részére, amelyek a perifériáktól távol fékszenek, a verseny oly eltolódását fogja eredményezni, amely {el­döntheti az egész eddigi forgalmat. Minél 'magasabb a relatív díjtétel, annál töibbre emelkedik a vasúti fuvardij. Az én nézetem szerint ezt megakadályozni nem lehet, mert ez fiskális intézkedés, miután az államnak pénzre van szüksége és igy minden utón és módon 'kénytelen jövedelmét emelni. Ami nekünk módunkban lesz, az pusztán ennyi: A kereskedelmi minisztert arra figyelmez­tetni, liogy ha ez az intézkedés egyelőre igy is marad, az csak ideiglenes jellegű "legyen. Elsősorban a kötelék! díjszabásokat kelj, hogy rendezzék, másodsortban pedig a klasz­szifikációt kell tekintetbe venni. A nyersanya­gok kevésbé birna'k el magasabb díjtételeket, ittint az ipari cikkek. Ez elől a kormány nem is fog elzárkózni és mi ezen a téren eredmé­nyeket érhetünk el, mert az ország közgaz­dasági közvéleménye ugyanezeket a nézeté­ket vallja. Egy lokális kérdésről is beszélni akarok, amellyel nekünk is kell foglalkoznunk, mivel Szegedre nézve nagyjelentőségű: a Maros szabályozása, A Marost már évek óta sza­bályozzák és mindig rosszabbak lettek a viszonyok. Ez a szabályozás legalább a külső jelek szerint hibás irányban keh hogy foly­jon, mert javulást nem látunk. Én e tekintet­ben megkérdeztem egy német embert a ma­gyarországi Dunakonferencián és egy mási­kat a középeurópai közgazdasági konferen­cián. Azt hiszik, hogy nálunk a szabályozás azért hibás, mert mélyítünk és nem duzzasz­tónk. Ezekkel a német szakemberekkel má­sodszor is találkoztam; a szemükre hány­tam, hogy ők mindig egyoldalú propozició­val állnak elő: mindig az exportnak a vizi utak segélyével Nyugat felé való fejlesztését hangsúlyozzák, azonban nem törődnek a ni agyar vizi utaknak a Kelet felől jövő út­irányból való fejlesztésével. Kijelentettem, hogy a Duna mellékfolyóinak fejlesztése ép olyan fontos magyar szempontból, mint pí. a Duna-Majna csatorna. Ezek volnának rö­viden azok a szempontok, amelvök kívána­tossá teszik lokálisan foglalkozni ezzel a kérdéssel. Van még egy más dolog: Szeged ipari fejlesztése. Van1 szép aszfaltunk, szép szob­raink vannak, de nincs sem iparunk, sem kereskedelmünk. Talán hivatásunk magasla­tára állunk, ha e tekintetben is az iniciativút magunkhoz ragadjuk, ha megfogjuk a fej­lesztés munkáját kísérelni részben azzai, hogy a hatóság figyelmét felhívjuk egyes momentumokra, részben azzal, hogy mi ma­gunk keresünk oly ipari ágakat, amelyeknek itt talajuk van és azokat meghonosítjuk. Ha sikerülni fog egy tóét gyárat létesítenünk Szegeden, oly elismerést szerezhetünk, amely indokolni fogja a Lloyd választmányának azt az intézkedését, liogy bennünket ezzel a munkakörrel megbízott. Vasárnap a Lloyd választmánya ülést tartott Obláth Lipót elnöklésével. A választ­mány uj tagokul felvette a következőket: Austerwieil Miksa, Bárdos Ede, iBauer Dezső, Budapestről telefonálja tudósítónk: A Áépviselőház hétfőn a koronázással kapcsó latos előkészitő munkálatokhoz fogott. A nádorhelyettes választására vonatkozó ja­vaslat kapcsán az ellenzék, amint előre hir­dette, heves támadásokat intézett Tisza el­len. Az ellenzéki szónokok sorra amellett érveltek, hogy Tiszát a háborút megelőző politikai kampány méltatalanná teszi erre a egnagyohb megtiszteltetésre, amely magyar embert érhet. Ezzel sze,miben a munkapárt szónokai, különösen gróf Khuen-Héderváry Károly, hangsúlyozták, liogy Tisza'a nemzet bizalmát teljes mértékben élvezi és méltó a nádori méltóságra, mert a vilálglizboruban az összes parlamentek helyeslése mellett képviselte kiválóan nemzetét. A tanácsko­zást gyakran szakították meg a háború ki­törése óta ritkábban előfordult viharos jele­netek. Szász Károly alelnök délelőtt tizenegykor nyitotta még az ülést. A kormány beterjesz­tette hatodiik jelentését a kivételes hatalomról szóló törvény igénybevételéről. A napirend első pontja a királyi hitlevél szövegének .részletes tárgyalása. Az első fel­szólaló Polónyi Géza, aki azt vitatja, hogy a javaslat félreértéseikre adhat alkalmat. A ja­vaslat értelmezése szerint a szabad királyvá­lasztás joga külön-külön szállna vissza Ma­gyarországra és Honvát-Szlavonországra. Nem akar más javaslatot előterjeszteni a kormány álláspontjával szemben, .mégis kívánatosnak tartja, hogy ezt a kérdést rendezzék. Bakonyi Samu szerint az előadói javaslat nem szolgálja az unioniista gondolatot, sőt veszedelmet jelent arra, A Ház elfogadta az eredeti szöveget. Mi­közben a jegyző az ötödik pontot olvasta, Tisza miniszterelnök Apponyjihoz ment és néhány pereiig tárgyalt vele. A javaslat felolvasása után az elnök Appönyit szólította, aki a követ­kező indítványt terjesztette elő: — Foglalja jegyzőkönyvije a Ház a minisz­terelnöknek a hitlevél-bizottság ülésén, tett azt a kijelentését, hogy őfelsége ,a magyar királyi méltóságot az osztrák császári méltóságtól megkülönböztetve, attól önálló, azzal paritásos jellegűnek tekinti, hogy továbbá a háború be­fejezése után az óv jelentékeny részét Magyar­országon fogja tölteni és gondja lesz arra, ihogy a trón várományosai, különösen a trón­Benedek Pál, Boros iMiksa, Feuerstein Géza, Fi&chhof Dezső, Goldgruber Árpád, Gottlíeb Miksa, Grosz iMarcel, Kell Jakab, Kiss Béla, Klein Imre, Kollár Béla, Kroó Adolf, Laug Jakab, Moreno Károly, Nagy Pál, Ottovay Károly, dr. Pártos Simon, Pásztor József, Prerau Lajos, Reiniger Jakab, Rostos Samu, Szász Emil, Szász Ernő, Szeméi- Miksa, dr. Székely Vilmos, Török Márton, Varga iSamn és dr. Weisz Gyula. — A választmányi ülést követőleg .délelőtt .fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott .a társulat. Az elnök rövi­den vázolta a rendkívüli közgyűlés' egybehi­vásának okait, majd Vermes Zsigmond tit­kár előterjesztette a választmány jelentését. (Egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, ihogy .az 1917. évi tagdíj 36 korona lesz. örökös olyan nevelésben részesüljenek, amely a magyar nemzet paritásának megfelel. A miniszterelnök hozzájárult Apponyi in­dítványához, amelyet a Ház egyhangúlag el­fogadott. Az eskü szövegének tárgyalására került most a sor. Gróf Pejacsevtch Tivadar a hor­vátok nevében a következő módosítást ajánlja: Aliihoz a részhez, amely szerint őfelsége Ma­gyarország területét megvédi, fűzzék hozzá és „a vele közösségben élő horvát-szlavon terüle­teket." A miniszterelnök helyesli Péjáesevách mó­dosítását, a kérést jogosnak ismeri el. A Ház elfogadta a módosítást. •Ki legyen a nádorhelyettes.) Gróf Tisza István miniszterelnök emelke­dett most szólásra és .megtette javaslatát a koronázással kapcsolatosan szükséges előké­születekről, köztük természetesen a nádor­kel yetteis választásáról Közülte, hogy a koro­názás december 30-án lesz, hogy szükséges * nádorhelyette.s megválasztása, aki a herceg­prímással együtt a koronát a király fejére teszi. Meg kell választani azon kiviül azt a kül­döttséget, amely a királyt ünnepélyes bevo­nulásakor fogadja ós felkéri, hogy koronáztas­sa meg magát és adja b?leegyezését a királyné megk o ro ííaz tatás áho z, (Az ellenzék támadja Tiszát.) Gróf Andrássy Gyula helytelennek itéli a pártharcokat a mai időkben. Sajnálja, hogy a jelen alkalomkor sem kerülhető el a pártharc, de az ellenzék kibúvásnak tekinti a imnisztdr­elrök, jelölését. A bizalmatlansága sem engedi, hogy Tiszára szavazzon, de ahogy a miniszter­elnök átgázolt az ellenzéken és végigliport az országon, azok után teljesen lehetetlen, hogy' részese lehessen a legnagyobb kitüntetésnek, amelyt magyar ember elérhet. Huszár Károly: Alkotmány tiprú ne vegye kezébe a koronát! (Az egész ellenzéken kiabál­nak, zugnak: Só, só, Lukács!) Andrássy: Tiszát a túloldalon a legnagyobb magyarnak tartják. De ezen a oimen megvá­laszthatnának nádoí'helyettesnek bárkit, akit a király miniszterelnöknek kánevez. Semmi baj sem származnék abból, ha József főherceg ten­né a király fejére a koronát. Az egész ellenzék feláll és lelkesen éljenez. A Doberdón szerzett érdemeket az ellenség­gel szemben — Le a darabontokkal — A 10­Viharos tanácskozás a képviselőházban a nádorhelyettes választásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom