Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-05 / 260. szám

6 DELM A G Y A RORSZÁG iVasárnap, 1916. november 5. Rohamosan apad a tifuszbetegek száma. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország irta meg elsőnek, hogy a rókusi kerületben szokatlanul nagy a tifuszbetegek száma. Jelentettük azt is, hogy a hatóság megtette a szükséges óvóintézkedéseket, igy az ujszegedi járványkórházat is sürgősen felszereltette és a rókusi kerületben kötelező oltást rendelt el. A járványkórház már megnyilt, a hetvenkét betegre berendezett épületben tizenkét tifuszbeteget ápolnak. A tifuszbetegek száma a főorvosi hivatal szerint napok óta örvendetesen apad, ugy, hogy rövidesen megszűnik még a fertőzés lehetősége is. A város területén összesen 78 tifuszmegbetegedés fordult elő. ebből Rókusra esett 49 megbetegedés. A 78 tifuszbeteg közül meghalt 4 beteg. Különösen örvendetes jelenség, hogy Rókuson ma csak 39 tifuszbeteg van. Az idei statisztikával szemben áll a tavalyi, amely szerint az egész város területén kilencven tifuszmegbetegedés fordult elő, tehát tizenkettővel több, mint az idén. Az év végén hat tifuszbeteg volt a városban, a kilencven beteg közül öt meghalt, a többi — a hat kivételével — meggyógyult. A Délmagyarország munkatársa érdeklődött dr. Andrássy Ferenc helyettes tiszti főorvosnál az iránt, hogy milyen stádiumban , van az ügy ezidőszerint. Dr. Andrássy a következőket volt szives velünk közölni: — Tifusz-megbetegedések minden évben elő szoktak fordulni, az idén csak az volt a feltűnő, hogy egy helyen — Rókuson — tömegesen lépett fel a tífusz. iA hatóság megvizsgáltatta ugy a^tkutvizet. mint az ártézivizet, de fertőző anyagot egyikben sem találtak. A tejet is megvizsgálták, az is tiszta volt. Azokat, akik oltásra jelentkeztek a rókusi ovodában, beoltották, a hét elején volt a rnásodoltás. Annak, hogy a szükséges óvóintézkedések megtétettek, már mutatkozik az eredménye, amennyiben az utolsó tiz napban rohamosan apad* a megbetegedések száma, sőt két nap óta egyáltalán nem fordult elő tifuszmegbetegedés. Rendkívül fontos, hogy a közönség vigyázzon a tisztaságra, mert a tífusz ugy terjed, mint a kolera, ha nem fejtünk ki kellő elővigyázatot. Minden esetre megnyugtató a tiszti főorvos nyilatkozata, de az is bizonyos, hogy információink szerint olyan tifuszbetegek is vannak a városban, — a Belvárosban is — akiket a kezelő orvosok nem jelentettek be a hatóságnak. (Ajánlatos lenne, ha a végsőkig menő óvatosságot és szigort tanúsítanák, mert azzal szemben, hogy a tifuszbetegek száma apad, Rókuson kivül más városrészekben is_ van tifuszbeteg. Beszélgessünk. A fahonvéd: De jó kedve Miet, uram, ha még éjszakának évadján is fütyül. Én: Ha a rigónak, fülemilének szabad fütyülni, tálán nekem is szabad. És ha már a tanyai Vasút nem fütyülhet egyelőre,, mon dok, fütyülök én helyette. A fahonvéd: Az ám, még meg sem indult a tanyai vasút, máris megállitották. Kisnyomtáv, nagynyomjtáv, keskeny vágány, széles vágány, megállóhely, kitérőhely és vasút helyett még mindig homokuton járhatunk, kelhetünk. Én: Annyi bizonyos, hogy a közgyűlés határozatainlak éppen ugy nincs már értékük, mint a Kossuth-bankóknak. A fahonvéd: Tudom, hogy mire gondol. A kögyülés az idén kimondotta, hogy nem 'tűri tovább a színháznál a konzorciuimos állapotot, nagyon természetes tehát, hogy tovább is fennáll, sőt virul a konzorciumom állapot. Én: A'bderai állapot ez, vagy hogy tán speciálisan szegedi. A fahonvéd: Hallom, hogy most meg már nem kell az a húszmilliós kölcsön, amit a városrendezés céljából kívántok felvenni. Én: Ismét (felhangzik a Pató Pálok ismert mottója: Hejh, ráérünk arra még! Azonban nem a mottó az érdekes ezúttal, hanem azok a motívumok, amiket egyik-másik bizottsági tag használt, hogy megindokolja a befagy asztási törkevését. A fahonvéd: Ugy látszik, itt már minden befagy, de nemcsak télen, hanem nyáron is. Most ilyen időket élünk. Én: Fura idők. És még furább, vagy hogy tán szomorúbb, hogy a kereskedők meg a tanyai magyarok nem tudnak megállni az áremelési — embertelen — törekvéseikiben. A fahonvéd: Az a baj, hogy addig törekszenek, mig bennünket, szegény fogyasztó páriákat, teljesen letörnek. És nincs, aki útját állja az áradatn'ak. Magam sem hinném, ha nem tapasztaltam volna, hogy 20 krajcár a tojás ára, 'a sonka dekája meg tizenöt. Én: Szomorú, de ugy van, hogy a tojás drágább lett, mint a tanács. Valamikor, & Xoránt fejedelem udvarában, megfordítva állt a helyzet A fahonvéd: Most nem is megfordítva, hanem felfordítva áll minden. És addig-addig fordítanak fel mindent, amig magunk is felfordulunk. Én: (Németországban az ár uzsorásokat hazaárulóknak minősiti a bíróság. Azok is ezek a modern Schylockok. A fahonvéd: Az ám, ni, a színházban pénteken kieresztették a deszkákra azt a biFájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy forrón szeretett apánk, apósunk, nagyapánk Braun Jakab folyó hó 4-én délután 5 órakor hosszú betegség után 79 éves korában jobblétre szenderült. A megboldogult hült tetemét folyó hó 6-án délelőtt fél 11 órakor a Festő-utca 3. számú gyászházból kisérjük örök nyugalomra. Szeged, 1916. november 4. Gyermekei: Braun Viktor Braun Elemér Matild férj. Braun Ödönné Szerén férj. Abonyi Mihályné Emilia. Vejei: Braun Ödön Abonyi Mihály. Unokái: Braun István , Tibor „ Ilona . Sándor Vera Abonyi Mariska . Pál Andor zonyos Skylookot. Mi fán termett a fára való? Én: Azon a fáin, amelyre ráillene a sok modern Shylock, akik nem is a Riialto környékén, hanem szép Magyarországban rontják a levegőt meg az embertársaikat. A fahonvéd: Példaadás okáért, vagy tanulság miatt játszották a színházban? Én: Nem azért, hanem hogy megkezdjék a klasszikus ciklust. A fahonvéd: Hát az a (klasszikus meg már micsoda Isten csudája lehet. Én: Klasszikus daraboknak nevezzük azokat a színjátékokat, amelyekkel hébehóba a tesséik-láissék kedvéért megpróbálkoznak a vidéki szinbázak, de a próbálkozásnál nem tudnak tovább jutni. A fahonvéd: Klasszikus. Én: Már mint la próbálkozás. Irgalom a rossz májamnak, a lelketlen lelkemnek, de ón nem tudok hasra vágódni, sem leborulni a 'földre, ha klasszikusokkal kísérletezik a szinház ós éppenséggel nem klasszikusan. Már én szürke hétköznapokon nem tudok ünnepelni. A fahonvéd Egyszer tán hétköznapon is lesz ünnep a világon? Én: Hiszem az Istent, de a vidéki színházak klasszikusnak nevezett megjátszásában már nem hiszek ... Tanítók Háza Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A belvárosi ovodában szombaton délután Jánossy Gyula elnöklésével értekezlet volt, amelyen kimondották, hogy mozgalmat indítanak egy Szegeden felállítandó Tanítók Háza érdekében. Az elnök kifejtette, hogy a Tanítók Háza létesítésére szükség van, mert gondoskodni kell arról, hogy a falusi és tanyai tanítók gyermekeit a városban iskoláztassák. A falusi tanítók a mostani körülmények között kénytelenek gyermekeik neveltetéséről lemondani, mert szomorú anyagi helyzetük nem engedi meg azt, hogy (fiaik vagy leányaikat a városban taníttassák. A falusi tanítók gyermekeinek neveltetését csak a Tanítók Háza felállításával lehetne lehetővé tenni, ahol a tanítók gyermekei igen olcsó ellátásban részesülhetnének. Szerinte az állam, a város és a társadalom szerveinek tehetősebb része nem zárkóznék el attól, hogy a kulturhivatást teljesitő intézmény Iétesitését és fenntartását anyagi hozzájárulásukkal lehetővé tegyék. Az államtól szubvenciót, a várostól telket, az egyesületektől, pénzintézetektől és iparvállalatoktól alapítványokat kér. Javasolja, hogy az akció megindítására és szervezésére végrehajtó bizottság küldessék ki. A javaslathoz többen szólottak hozzá. Gallér Kristóf szükségesnek tartja, .hogv a Tanítók Házába ne csak fiuk. hanem leánygyermekek is vétessenek fel. Dr. Gaál Endre figyelmeztet arra, hogy Szegeden már tiz internátus van, egyébként a terv megvalósítását üdvözli. Nemecskay István a falusi tanitó nyomorúságos helyzetét festi; az intézmény felállításától üdvös hatást vár. — Menning Mihály lelkesedéssel csatlakozik a mozgalomhoz és támogatását ajnálja fel. Uilaki Antal hangoztatja az intézmény felállításának szükségességét, mert az állam és társadalom segitőakciója nélkül megakad a magyar gyermeknevelés. Soha alkalmasabb időben — mondotta — nem kezdték meg a tanítók segítésére iránvuló akciót. És ha még annyira is ki vagyunk már merülve az áldozatkészségben, erre a célra kell hogy még legyen egy pár garasunk. Az elnök megköszöni a sajtó támogatását és egyben hangsúlyozza, hogy ebben az esetben nem apróbb /adományok gyűjtéséről van szó. Pótlólag indítványozza, hogy a mozgalmat ne csak Csongrád-, hanem Csanád-jmegyére, továbbá Torontál, Bács-Bodrog és Békés megyék egy részére is kiterjesztessék. Az érte elnö Füle a tud< bizc dár L.cii't me< erei •érti Mi