Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-05 / 260. szám

Vasárnap, 1916. november 5. imiMAGYARÖRSZÁG 7 értekezlet az indítványhoz hozzájárult. Az elnöknek azt a bejelentését, hogy Wimmer Fülöp és Szász Ernő igazgatók megígérték a mozgalom támogatását, örömmel vette tudomásul az értekezlet. Ezután megalakitották a végrehajtóbizottságot, amelynek tagjaivá Vidacs Aladárt, Gallér Kristófot, Nemecskay Istvánt, Lantos Bélát és Kiss Gyulát választották meg. A végrehajtó-bizottság működésének eredményéről az esetről-esetre összehívandó értekezletnek jelentést tesz. HÍREK 0000 Magyar kuli ura Kelet-Axsiában. Orosz fogságban sínylődő magyar tanártól, Perhács Sándor ötödik honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagytól, a szegedi állami főgimnázium tanárától, fogolylapot hozott tegnap Szegedre a posta. A fogolylap távoli Szibériából, távoli Szibériának is a legtávolabbi részéből: Vladivosztok környékéről érkezett. Ugy látszik sokkal több a magyar, Semmint gondoltuk volna. Vájjon a statisztika tudatosan tévesztett meg bennünket a béke boldog idején? Mert ime, most a háború rettenetes éveiben kitűnik, hogy jut magyar mindenfelé: Európa minden harcterén ott vitézkedik a magyar, de mint a Perhács 'Sándor Példája mutatja, jut belőle Ázsiába és Ázsiának a legtávolabbi vidékére is. És jut belőle a tengerre, és a levegőbe, a föld fölé és menynyi jutott már a — föld alá... Volt idő nem is olyan régen, amikor még a legjobbjaink is azt mondották: — Olyan kevesen vagyunk magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani! S most hány derék vitézünket temette már el ez a szörnyűséges, végeláthatatlan háború. S még mindig vannak elegendő magyarok, akik ellenségeink millióit távol tudják tartani a haza határaitól. Az Isten is velünk, különben lehetetlen lett volna össze nem roppannunk... 'De Íriszen nem erről akartam én elmélkedni fogoly Perhács (Sándorunk, jó m'agyar vitézünk, fogolylapjával kapcsolatosan. A szibériai magyar kulturára akarok itt rámutatni, mert ennek a hirdetője a szegedi tanár fél világot hejárt fogolylapja. .Derék, kitiinő katona volt Perhács Sándor s ha Vannak, a kik ipápá/bhak a pápánál, ő katonább volt a j katonánál, akit harcos túlbuzgósága juttatott orosz fogságba. A kardot kiütötte az ellenség a kezéből. Ebben a háborúban ő imár nem foghat fegyvert az ellenség ellen. Mit csináljon egy magyar tanár a keserű rabságban? Hogy enyhítse a rabság keserűségét és hogy hajtson a Csendes óceán partiján is hasznot annak a drága, szép Magyarországnak, melyet eddig kardjával védelmezett? Jó Perhács Sándor megtalálta ennek Is a módját. Fogolylapot küldött haza egyik kartársának és abban arra kéri, hogy küldje él néki a magyar-német és magyar-latin szótárát ós küldje meg neki Horatiust és Vergiliust. Küldje meg neki ezeket a könyveket sürgősen, mert vannak vele többen a bajtársai közül olyanok, akik idehaza tanítványai voltak, az övéi vagy másoké, akikert a háború férfira éhes keze belenyúlt az iskolák padjaiba. Iskola végzetlen kerültek kaszárnyába, kaszárnyából csatatérre, csatatérről hadifogságba ... Azért kell a fogolytáborban a magyar tanárnak a inagyar-néimet és magyar-latin szótár, Horatius ós Vergilius, hogy ezeket a fogoly magyar ifjakat előkészítse az érettségi vizsgára. iHa most át tudnék nyúlni az Urai-hegységen, a Bajlklál-tavon és a Tatár-hegységen, nagyon-nagyon melegen szorítanám meg ennek a derék magyarnak a kezét s mennyivel könnyebb volná Perhács Sándornak a világ másik végén a szibériai fogság, ha tudná, hány ezer meg ezer magyar embert tölt el e pillanatban ugyanez a kívánság. Striegl F. József. — Időjárás. Nyugaton elvétve csapadék várható némi hőemelkedéssel. Keleten a változás nem valószínű. SÜRGÖNY PROGNÓZIS: Nyugaton elvétve csapadék; enyhe. Keleten változás nem várható. — A birodalmi gyűlés elnapolta üléseit. A Wolff-ügynökség jelenti: A birodalmi gyü lés szombaton befejezte tanácskozásait és azután elnapolta üléseit. A birodalmi kancellárnak tervbe vett beszéde ennélfogva elhalasztódott. A főbizottság azonban tovább ülésezvén, a birodalmi kancellárnak módja lesz, hogy esetleges fontos közléseket tehessen. — A francia hadügyminiszter Bukarestben. Szófiából jelentik: Bukaresti félhivata'os közlés szerint Roques francia hadügyminiszter French angol tábornaggyal útban van Bukarestbe. — Országos lisztankét Budapesten. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester a város képviseletében résztvesz a november 6-án Budapesten tartandó országos lisztankóten. — Liebknecht felebbezését elutasították. Berlinből jelentik: Szombaton tárgyalta a birodalmi katonai főtörvényszék Liebknecht bejelentett felebbezését. A tőtörvónyszék a felebbezést elutasította, — Uj miniszteri tanácsos. A király megengedte, hogy dr. Téry Ödön miniszteri osztálytanácsosi címmel felruházott közegészségügyi főfelügyelő, saját kórelmére végleges nyugalomba helyeztessék és részére ez alkalomból, sok évi eredményes közhivatali működése elismeréseid, a miniszteri osztálytanácsosi cimet díjmentesen adományozta. — Hadi hivatal Németországban. Berlinből jelentik: Egy kabinetrendelet elrendeli, hogy a hadviseléssel összefüggő összes ügyek irányítására, a munkások .megszerzésére, fölhasználására és élelmezésére, a nyersanyag, fegyver és muníció megszerzésére a hadügyminisztériumiban egy hadihivatalt állítanak föl. E hivatal főnökévé Gröner württembergi királyi vezérőrnagyot nevezték ki, aki egyúttal a hadügyminiszter helyettese lesz. — Csecsemőkiállitás Alsótanyán. Dr. Pártos Zoltán, feketeszéli tiszti orvos csecsemőkiállitást rendez november 12-ón délelőtt 10 órakor Alsóközponton 'a gazdasági széképületben. Az érdekes eszmét a Felebaráti Szeretet Szövetség "keretében valósitj a meg, a Színházi nagyságok. Budapest, november 4. Pesti színházi élet a háború harmadik Esztendejében, — e szavak körülbelül azt jelentik, mintiha igy jellemeznénk e megbomlott világot: őrült hajsza a bódulásig fokozott 0röruök után... A pesti színházak gyárilag állítják elő az idegeket bomlasztó gyönyörforrásoikat. E lázasan lüktető levegőben kis szenzációik röppennek tova: Zsazsa a Far®aQgban, Hegedűs Gyula távozása a NemzetiGombaszögi Frida első fellépte a Vigszinlazban... Színházi emberek lelkében rop,. ®aut konfliktusok zajlanak le e.viharos időkfü; szinte sok nekik a szenzáció, amit kelőén kiélni, megtárgyalni, feldolgozni nem tuduak. „ A színházi életnek megvannak a maga afcsaságai és fogalomeltolódásai, de legsaáto&abb mégis a levegője, ez a sürü éjjeli páj iiZah melyben a tehetségek egyszerű villanylüpái nem ritkán az északi fény ragyogár>an tündökölnek. Ez a különös világítás °zza, hogy a színházi élet értékelésében vtóyi a véglet. Vannak kezdő tehetségek és űnak elismert nagyságok; amazok szeren- i .jJtótóre várnak, emezeket merész lendülettel | Kadta magával a divat szele — középen álló I s mérsékelt értékű tehetségek egyáltalán nincsenek, mert nincs szinész, aki középsikerrel beérné ezen a világon. Az élet mégis mintha beletépázott volna már a színjátszás művészeinek személyi kultuszába. Talán a háború okozza, ez a véres valóság, mely a színházi élet sodrán kivül állókat annyira megtépázta, hogy visszatetszőnek találjuk a színházi csillagok túlzott önérzetét, mellyel önmagukat valami képzelt piedesztálra emelik. A régi nagy színészek jutnak eszünkbe: Déryné ifiasszony, Lendvay és Prielle Kornélia, akik komédiásoknak nevezetetvón, szerényen éltek s mégis értéküknek megfelelő társadalmi beesülést élveitek, akárcsak egy országszerte ismert szürszabó mester, vagy a Szózat költője, vágj bármely más kiváló ember. Hagyományaikat ma már csak egy Jászai Mari, egy Szentgyörgyi István őrzik, csak a l'art pour l'art szinószkarakter ek, akik önmaguk csinálták meg művészi karrierjüket. Hová .fejlődött azóta a színházi kultura? A mai nagyvárosi színház elsősorban pénzcsináló gép, akárcsak egy ötemeletes nagy malom, vagy egy textilipar. A mai színház kötelességeinek ós üzleti érdekének tekinti, hogy sztár-okat neveljen magának. A sztár képesséigei szerint válogatja meg iróit, íratja darabjait, rendezi előadásait, A színház divatot kreál ós divatjával külön közönségei teremt Csiak természetes, hogy ilyen politika mellett az üzleti vállalkozásra épített színházak direkt személyi kultuszt űznek, mely nemcsak magát a kritikátlan tömeget, hanem az ünnepelt színészt is megtéveszti saját képességeinek értékelése tekintetében. így keletkeznek a színházi nagyságok, kiknek dicsőségük a törzsközönség narkotizálásáboz van fűzve s akik épen ezért vajmi ritkán érik meg az igazi nagyságok dicsőségét, mert művészi pályájuk delelőjén legtöbbször mellékvágányokra csúsznak. Az olvasó nem szereti a képletes beszédet s ezért kénytelenek vagyunk élő példákat idézni. Nézzük a fővárosi közönség dédelgetett színészének, ía kiváló Csortos Gyulának művészi fejlődését. Vidéken kezdte, mint lelkes fiatal oroszlán, aki előtt a Nemzeti Színház a Parnasszus magaslatán ragyogott. A szegedi sajtó ragasztott szárnyakat az ifjú művész vállaihoz... Majd a Magyar Színházban tűnt fel s tehetségének erős lendületével a legnagyobb és legkomolyabb színészi feladatok felé látszott törekedni. Most jön azután az a bizonyos mellékvágány. Csortos a Vígszínház kötelékébe került, ahol véletlenül egy groteszk tenorista szerepét osztották