Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-14 / 267. szám

4 mtjmá ö y a koksza ö kp fid, 19)16. november 14. lyasan vein veszélyeztetve és egyes Milliós hadsereg kellene hozzá, hogy ezt a helyeken nehéz harcok után vissza- J helyzetet megint ugy megjavitsa, hogy névonulóban van. j mi kilátás nyíljék tartós védelemre. Szterényi előadása gazdasági feladatainkról a háború utá/j. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután négy órakor tartotta meg Szterényi József, v. b. t. t„ ny. államtitkár nagy érdeklődéssel várt előadását a városháza közgyűlési termében „Gazdasági feladataink a háború után" címen. Az előadás szegedi tanulságaival vezércikkben, foglalkozunk. Kár, liogy az előadás alatt uralkodó nagy csendbe minduntalan beleuyikorgott az ajtó, ami idegessé tette ugy azokat, a'kik csakugyan a gazdasági feladatok iránt érdeklődtek, mint azokat, akiket a címből csak „a háború után" érdekelt. Maga az előadó azonban az emiitett kellemetlen zavar közepette is végtelenül nyugodt maradt. Mint az olyan ember, aki annyira föltétlen ura a tárgyának, hogy senki és semmi sem hozhatja zavarba. A közgyűlési termet zsúfolásig megtöltő, figyelmes és előkelő közönség nagy élvezettel hallgatta az előadást, amelynek gondolatmenete a következő: — Még legjavában dul a háború, még ezrével és ezrével szedi emberéletben naponként áldozatát, még száz és száz milliónyi nemzeti vagyonok pusztulnak el nap-nap után a háborúban és én mégis — a szegedi kereskedelmi és iparkamara meghívása folytán — a háború utáni gazdasági föladatokról kívánok önöknek szólni. Bár ellentét látszik ebben fönforogni, mert hisz ma minden törekvésnek a háború győzelmes befejezésére kell koncentrálódnia, mégis nemcsak helyénlevőnek, de egyenesen szükségesnek tartom, már most a háború utáni föladatokról beszélni, mert egyszer, talán mégsem tulsoká, mégis csak vége lesz a háborúnak és a békében az lesz a legerősebb, áki arra a háborúban megfelelően fölkészült. Miképen a háborúban is elbuktunk volna, ha a békében nem készültünk volna egy háború eshetőségére, azonképen a háborúban kell készülnünk a békére is, ami a mai viszonyok között nem kisebb föladat, mint a háborúra való fölkészülés. Az első kérdés, amelyre választ kivánok adni: milyen helyzetben fogja találni a hábOru befejezése, illetőleg a béke áDapofa az országot gazdasági szempontból? Ezt az első kérdést előre kell bocsátanom, hogy megfelelhessek a második kérdésre, amelynek az elsőre adandó válaszból kell kiindulnia, tudniillik melyek a legsürgősebb és legfontosabb teendők gazdasági téren, a háború után? (Milyen lesz a pénzügyi helyzet a háború után.) Az első szempont, amelyből a háború utáni gazdasági helyzetünket meg kell Ítélnünk, népességünk állapota. Sajnos, de egyúttal bizonyos részben természetes is, hogy a háború következtében népességünk számbeli alakulása a háború után nem lesz kedvező. Ez minden háborúnak jelensége, de ami nálunk már mcst mutatkozik, az több ennél, oly óriási mérvű lakosságunknak tényleges csökkipnése, amely gondolkodóba kell hogy ejtsen mindenkit. Nem a harctéri veszteségeket értem, hanem a polgári lakosság csökkenését. Sokkal nagyobb baj a csecsemőhalálozás rohamos emelkedése. A születések számában való óriási visszaesés különösen 1915 május óta mutatkozik, midőn havonkint huszonnégy-harminc ezerrel csökkent a korábbi állapotokhoz képest a születések száma. A legnagyobb veszedelem a nemzet gazdasági jövőjére nézve ebben a körülményben mutatkozik. Emeli a veszedelmet a eseesemőliálálozás rohamos emelkedése, amely 1915-ben már huszonhét százalék volt. Oly szám, amely kiil'turállamhan szinte példátlanul áll. Eltekintve a harctéren elesettek számától, népességünk csökkenése 1916 régén 830— 850 ezer lélek lesz, 1917 végén pedig több mint egy millió. A nemzet száma tehát a háború előtti létszámának 'majdnem Hz százalékával csökkent két év alatt. IA gazdasági helyzet fokmérője a pénzügyi helyzet. Mit eredményezett pénzügyi teli intőiben a háború. A száz milliárdra menő hadiköltségeket, amelyből a háború két első évéből Angliára 62 milliárd, Oroszországra 52, Németországra 50, Franciaországra 40, Ausztriára és Magyarországra pediglen 33—35 és Olaszországra 12 milliárd esik. Igy számítva a háború költségeit, számolnunk kall a monarkiát illetőleg 55—60 milliárd korona hadiköltséggel arra az időre, amig a béke áldásai ismét bekövetkezhetnek. Lássuk már most, miképpen alakul epeeialíter nálunk Magyarországon a pénzügyi helyzet a háború után? Számitásom alapja 1917 vége, vagyis három és féléves háború, ugyszámitva, liogy 1917 végével a demobilizáció is végbement legyen. 1917 végéivel Magyarországnak 23—!24 milliárdnyi hadi terhe lesz, (Ausztriának 38 milliárd) szemben nemzeti vagyonúnknak a háború előtti időiben kiszániitoít 412 milliárdnyi állományával. Ez több mint a fele lesz a nemzeti vagyonnak. Igy szembeállítva a hadiköltségeket a hét milliárdnyi egy évi tiszta nemzeti jövedelemmel, fölemésztené három és félévi összes nemzeti jövedelmönkiét. Mig a nemzeti jövedelemből a lakosság egy-egy fejére összesen 325 korona jövedelem esik, addig a hadi teher tőkeértékéből 1100 korona fog n nemzet egy-egy tagjára esni. Ausztriában a 85 milliárdnyi nemzeti vagyonnak a haditélier csak negyven százalékát teszi, a tizenkét és fél milliárdnyi tiszta nemzeti jövedelemnek pedig csak háromszorosát. Állítsák már most szembe a hadiköltségek várható kamatterliét a nemzeti fölöslegekkel. Itt szemben áll Magyarország várható évi 1300—1400 millió uj hadi-kamat te rhével 825 millió korona évi nemzeti fölösleg, Ausztriában jedig 1890 millió korona nemzeti fölösleggel szemben 2100 millióra fog rúgni az uj kamat-teher. Pedig © tételekben még nem foglaltatnak benne a háború következtében felmerülhető egyéb szükségletek. Elég e részben utalnom a hadi rokkantak, özvegyek és árvák méltó ellátásához szükséges nagy összegekre, a hadikárok pótlásjára, állaimvasú taink helyreáll itására és igy tovább. Mig 19!3-ban a magyar birodalom összes adóbfs vételei illetékekkel és vámbevételekkel és az állami egyedárusági üzemek bevételével együtt mindössze 1057 millió koronát tettek ki, addig a hadiköltségekből előálló állandó kamatok egyedül 1300—1400 millióra, fognak rúgni. Ez a háború után várható pénzügyi helyzet képe. Egy emberöltő lesz szükséges ahhoz, mig ugyanoda .fogunk nemzeti vagyonunk szempontjából visszajuthatni, ahol a háború előtt voltunk. Szorosan összefügg a pénzügyi helyzettel a valuta-kérdés. Sajnos, e részben sem biztató a helyzet. Valutánk mai helyzete eléggé reávilágit arra, mi várható a háború után. Eltekintve a behozatal és a kivitel aránytalansága folytán természetszerűleg előállott helyzettől, az ellenséges államok e téren való hadviselése is hozzájárult valutánk romlásához. (A mezőgazdaság helyzete lesz a legelőnyösebb.) A mezőgazdaság helyzete kétségkívül a legjobb lesz valamennyi gazdasági ág közül. A mezőgazdaságunk az az alap, amelyre jövő gazdaságunk szempontjából legbiztosabban fogunk építhetni. A gazdaközönség nagy pénzbőséggel fogja a békét üdvözölhetni. Különösen kisgazdáink eddigi terheik tői tulnyomólag megszabadul tan fognak hozzálátni az uj gazdasági élethez. A háború után még mindig tartó magas árak a gazdaság helyzetét továbbra is javítani fogják, mert ne liigyj© senki, hogy ha csökkenni is fognak természetszerűleg a háborús árak, hogy vissza fogunk térhetni egyhamar a háború előtti árakhoz. A mezőgazdaság kedvező kópé mellett áll az ipar és kereskedelem ugyancsak elég kedvező helyzete, amelyben a béke tatáim fogja. Egyes iparágaktól eltekintve, a háború hosszú tartamánál fogva kedvező hatással volt az egész iparra és kereskedelemre. iAz egész vonalon a megerősödés képét látjuk, nagy tőketartalékok halmozódtak föl iparban és kereskedelemben, amelyek megnyugtatást képezhetnek a háború .után várható nehezebb időkre. Az ipar és kereskedelem vonatkozásaiban még csak egy körülményről kell röviden meg emlékeznem, amely a béke beálltával forgalmunkra nézve kedvezőtlen jelen séget alkot és elsősorban a kereskedelmet befolyásolja károsan, az úgynevezett központról. Egy helyet, amely a békével nem szűnhet meg hirtelen, de amelynek a békében való föntartása a kereskedelmi szabadság veszélyeztetését. jelenti és egyúttal a gazdasági élet oly megkötöttségét, amely a gazdasági élet jövő fejlődése szempontjából egyenesen tarthatatlan lenne. , , • ; Nézzük, milyen helyzetben fogja találni az országot a háború befejezése, illetőleg a béke állapota szociális szempontból. Az ipari üzemeknél várható nyersanyag-hiány munkahiányt fog előidézni, ami fokozódni fog a háborús termelésnek a 'békés termelésre való átalakulással járó nehézségek által. Átmenetileg rövidebb-hosszabb ideig tartó munkanélküliség lesz. Ezzel szemben százezernyi és a mezőgazdasági munkásokkal együtt milliónyi munkás fog leszerelés után hazakerülni, utóbbi elég gyorsan találva meg elhelyezkedését, mig az ipari munkásokra nézve bizony elég súlyos helyzet várható. De itt lesz a középosztályhoz tartozók elhelyezkedésének a nagy kérdése is, a hadbavonulás folytán üzemeikben megzavart iparosok, kereskedők, gazdák, keresetükben korlátozott ügyvédek, orvosok és mindmegannyi értelmiség-osztálybeli, akik mind uj helyzet előtt fognak állni, mintha uj pályát kellene kezdeniök. És itt lesz az elviselhetetlen drágaság folytán az állandó fizetésű alkalmazottak mia már óriási nagy társadalmi osztályának mind súlyosabbá váló helyzete. De itt lesznek egyúttal a lövészárokból visszatérő polgárságnak ?9"