Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-14 / 267. szám

Kedd, 1916. november 1.4. DftLM A G Y A R ORSZ ÁG Tengerészeti repülőink sikeres vállalkozásai. BUDAPEST, november 13. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) A november 12 röl 13-ra virradó éjszaka tengerészeti re­pülőgépeink bombákat dobtak a pente—la aescuro-i gyártelepekre és a ravennai vas­«ti telepekre. A hatás pusztító volt. Az előb­bi helyen telitalálatokat értek el két cukor­finomitóban, a kénfinomitóban, a villainos­miivekben, a vasúti hidon és több tűzvészt figyeltek meg. Ravennában telibe találták az állomási épületet. Az összes repülőgépek sértetlenül tértek vissza. HAJÓHADPARANCSNOKSÁÜ. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Hivatalos török jelentés. A Magyar Távirati Iroda jelenti Kon­stantinápolyból: A főhadiszállás közli november 12-én: Kaukázusi front: Csatározások a ini ja­vunkra. Foglyokat is ejtettünk. A többi arcvonalon nem történt jelentős esemény. Oroszország becsapta Romániát. Frankfurt.; november 13. A Franlcf. Zlg.­öfi'k a FaVkentbayn-badseregnél levő tnrlósifóji irja: Oroszországnak ez év janmár óta Bessz­arábiában nagyobb esa.pata volt. A cár Béni­kon és Odesszában többször felkereste a csa­pat táborokat. Ezzel a látogatással a román nyilvánosságot figyelmessé akarták tenni a csapatösszevonásra. Mindig azt mondták, hogy Oroszország besszarábiai csapatai készek a Honiániába való betörésre, ha Románia nem áll önként Oroszország mellé. Júniusban az orosz támadás kezdetén kiürítették a begSz­arábiai csapattáboroka l. Augusztus elején is­'mét körülbelül 100.000 ember volt ott együtt. Nagyrészben törzscsapatok voltak, amelyek tőként Reni mellett voltak összevonva. Ez a hadsereg, amelyet a konzervatív román poli­tikusok blöflf--hadseregnek neveztek, arra volt tóprielve, hogy Romániának a háborúba való '^avatkozása esetén betörjön Dobrudzsába. A r°mán hadvezetőség nem mulasztotta el a ro­mán nyilvánosságot figyelmeztetni, hogy Dél­Hesszarábiában enős orosz csapatokat vontak Össze. Romániában azonban senki sem tudta, bogy valójában mekkorák ezek a csapatok. N'/.t a román hadvezetőség el tudta leplezni "dndenféle intézkedéssel, mint a besszarábiai rámán, határforgalom elzárásával, a postafor­Salom korlátozásával, román alattvalók átlé­®éséne.k megtiltásával és rendkívül éles elleu­kémikedéssel. Ennek meg volt a maga oka. akarták, hogy Romániában sokkal na­Sy°bbnak lügyjék a Besszarábiában összevont es%atok számát, mint /minő a valóságban !°H. Igy például Romániában augusztusban ^Halában az volt a nézet, hogy Réni és OJesz­körül 300.000 főnyi orosz csapatot vontak ráráe, holott a valóságban ebben a hadsereg­etl nem volt több katona 50—60.000-nél. Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. jyforcr/it Románia súlyos IjelyzeléroL Az a zavar, amelyben Oroszország a fenyegetett Románia megmentése miatt van, legvalószínűbben abból a hamis számí­tásból eredt, amelyet a középponti hatal­maknak a román háború előtti haderejéről és hadi eszközeiről csinált. Emlékeztetmink kell arra, hogy a legutóbbi évben ismételten terjesztettek oly híreket, amelyeknek a for­rása némileg átlátszó volt. Egy nagy orosa hadseregnek Besszarábia déli részében való felállításáról szóltak. Ezek a csapatok állí­tólag Odessza és Reni körül lettek össze­gyűjtve. Egyszer háromszázezerre, máskor egy negyedmillióra tették a számát, amely­nek célja felől nem volt biztos adat. Ezen hirek közül a legtöbb Londonon át jutott hozzánk és az orosz főhadiszálláson tartóz­kodó angol tudósi toktól eredt. Amig Orosz­országnak Romániával való tárgyalásai tar­tottak, Ofaszotiiszág csaknem áttörhetáthen ffí\iigalmi zárlatot alkalmazott Ro­mániával szemben. Most felmerül az a gyanú, vájjon egyáltalán volt-e valaha akkora ez az orosz tartalék­sereg, amekkorának az angol tudósítók föl­tüntették? Ezt már csak a jövő fogja tisz­tázni. Magam ismételten kifejezést adtam e helyütt azon kétségemnek, hogy Oroszor­szág az ő tartalékseregét ezen a helyen oly sokáig tétlenül hagyja. Aztán jött az oroszok nyári offenzívája az ő rettenetes erőfelhasználásával. Ha nem akartak a Kővel, I.eníberg és Észak-Magyar­ország ellen irányuló tervükkel felhagyni, a legsürgősebben kellett kiképzett erőket után­pótolni. Tovább Lesiczky tábornok offenzí­vája is sokkal több erőt vett igénybe, a mennyi kezdetben rendelkezésére állott. Bu­kovina kiüritése után kitűnt, hogy védel­íiiink a Kárpátokban nem volt megtörhető. Ide is kellett a Besszarábiában összegyűjtött emberanyagból dobni és mikor aztán be­következett Románia hadüzenete, nem lehe­tett már sok .abból a tartalékerőből. Mojsif némileg nyilyámSalóvii lett, hogy az arbsz hadvezetőség tény­leg aránylag cs[ak gyönge haderő­ket vonultatott fel a Dobrudzsába. Lehetetlen volt tehát azt várniok, hogy ezek a gyönge haderők román seregrészekkel egyesülve képesek legyenek Bulgárián ke­resztül a Konstantinápoly ellen irányuló elő­nyomulást keresztülvinni. Ellenségeink nagy tévedése ugylátszik megint azon alapult, hogy lehetetlennek tartották, hogy dacára a keleti nyári offenzívának és a Somme és Ancre közti küzdelemnek a Balkánra vethető erőkkel rendelkezzünk. Egy kiindulási hiba, amely a felvonulási tervekből alakul, nehe­zen javítható ki egy nem túlságosan hosszú hadjárat folyamán. Az a mód, amellyel rajta vagyunk, hogy a román hadjáratot energiá­val vezessük, a javítás lehetőségét még csökkenti. S most Oroszország azon kérdés előtt áll, hőyá vésse utolsó tartalé­kait és mint segítsen a mind sulyo­sabbá váló eröhiányon. Mi azonban a Románia ellen harcoló sere­geink feladatát megkönnyítettük azzal, hogy az orosz frontot különböző fontos pontokon fenyegetjük. A brandenburgi csapatok előre­törése Skrobova vidékén méltó pária a Na­rajovkánál, Stochodnál és Styrnél lefolyta­tott harcainknak, amelyek helyzetünket te­temesen megjavították. Nagyobb orosz erőknek rövid idő alatti odatolása az elég­telen vasúti hálózat miatt nagy nehézségek­kel jár. Ezek az állapotok, miként az olasz la­pokból világosan kiolvasható, a legnagyobb aggodalmat keltik ellenségeinknél és akad­nak olyan nyilatkozatok is, amelyek Romá­nia nagy veszélyét becsületesebben ismerik be, mint az angol miniszterelnök minapi be­szédje a Quildhallban. Asquitlh a román helyzetről nem- tud egyebet mondani, mint azt, hogy Anglia tiszteletreméltó szövetsé­gesei csodálatos elismerésreméltók fényes és SZÍVÓS ellenállásuk miatt. Fényes ugyan ez az ellenállás nem volt, szívóssá pedig csak akkor lett, amikor a megvert román seregek az erdelyi havasokban a terep ször­nyű nehézségeit a maguk javára tudták fordítani. Máskép hangzanak az olaszországi ria­dók. A Muttino néhány nappal azelőtt a leg­hevesebb módon támadta az .orosz hadveze­tőséget, amiért elmulasztotta, Romániának a kellő időben elegendő segítséget nyújtani. Es a ReSto dtl Carlino azt irja: „Oroszor­szág hiányos támogatása abban is mutatko­zott, hogy az orosz offenzíva az Erdős­Kárpátokban a kritikus pillanatban ellany­hult és nem telhcnmentesitette Romániát eléggé Falkenhayn támadásaival szemben." Falkenhayn és Arz csapatainak az elő­haladása az utóbbi napokban szembetűnőbbé vált. A hegyi háború nagy nehézségeit las­sankint leküzdik. Nevezetesen Rimnik Bal­zea irányában az Olt mindkét partján jelen­tős lépés történt. A Spininéi levő magaslati állások a mieink. A Baiesti-sznkaszt átlép­tük és a románok Sardoiunál levő erős állá­sai a kezünkön vannak. Az Olt völgye át­hasítja az oláh alföldet és nyugati és keleti félre osztja. További lépés előre a Catnpo­lungtól északr.a fevő területen történt. Ennek a lámadó csoportnak az irá­nya Pitesti, vasúti csomópont, a mely 100 kilométerre Bukaresttől az oda vivő ős&zehöttéiést ur\alfti. De azok az oszlopaink is, amelyek a Pre­dcál-szovoson kijutottak és áthágtak a Bod­zái hegyeken, szintén tért nyertek dél felé. Előnyomulásuk távolabbi célja Ploesíi és Buzau, e két fontos vasúti csomópont. Je­lenleg még hatvan kilométernyire vagyunk e pontoktól. Arz hadseregének súlyos harcai Erdély keleti frontján kedvezőbb stádiumba jutottak. A Gyergyói-hegységbcn a novem­ber 4-én tőlünk elragadott terep, csaknem a maga egészében megint a mienk. A Tölgyesi szoros területén az oroszok túlerejükkel of­fenzívába léptek és nyugat felé némi tért nyertek. De a kellő időben megérkezett né­met erősítések néhány nappal azelőtt vissza­vetették Tölgyestől nyugatra és Bélbornál az oroszokat. Arz hadseregének előnyomu­lási iránya Bakau és Piatra, mindkettő a Bisztrica völgyében. Ezzel a románok egész frontja su­J

Next

/
Oldalképek
Tartalom