Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-08 / 262. szám

A teherviselési és teherbírási arány. Irta: Gál Miksa. H. Az uj adójavaslatokat a-képviselőház letárgyalta és azok maholnap életbe is lép­nek. Az ideiglenes természetű hadiadóval foglalkozni nem kívánunk, sem az úgyneve­zett hadi nyereségadóval. 1913-ban a fejenkénti államadósság. mintegy 280 koronára rúgott; a háború alatt és pedig a „Magyar Pénzügy" 1916. évi 39. számában megjelent megállapítás szerint 1915. december 31-ig 7.8 milliárdot konsta­tálhattunk, ehhez jön a negyedik hadikölcsön és jönnek majd a többi háborús költségek, mert hiszen egyelőre a háború még javában dühöng. Vegyük hozzá .azokat az összege­ket, melyek szükségesek lesznek a háboru­okozta különféle, minden esetre pénzzel be­hegeszthető sebek gyógyítására, tehát nem a háború' utáni gazdasági berendezkedéseket is, ugy nem mondunk nagy összeget, ha a további szükségleteket legalább ujabbi 7.8 milliárdra becsüljük. Igy 15.6 milliárd uj és 5.6 milliárd háború .előtti terhekkel állunk szemben, vagyis a fejenkénti adósság 1060 koronájával. Ezen tőketartozás évi kamat­szükségletét csak 5%-ban megállapítva, 1060 milliót abszorbeál, ehhez hozzávéve az éven­ként ismétlődő állandó természetű rendes és hatalmasan felszökő rendkívüli kiadáso­kat, évenként legalább 3.5 milliárd vár majd gazdaságos fedezetet. Az adóemelés szük­sége igy tehát kézenfekvő, a kérdés csak az, hogyan fogja az állam ezen szükségletet polgárai közt felosztani. Az 1910. évi népszámlálás adatait véve alapul, megállapíthatjuk, hogy az 1912. évi adóbevételből 14 K 25 f. egyenes adóban, 14 K 38 f. fogyasztási adóban és 23 K 63 f. jövedékekben esett 1—1 fejre, az összterhe­lés 52 K 26 f. volt, de mert nagyon jól tud­juk, hogy nem az egész 20.886,487 lakós, hanem annak az a része viseli valóban a terheket, amely keres, a fenti egyes össze­geket a 8,956.922 főnyi kereső férfi és nőre kell repartirozni és igy fejenként 123 korona adót nyerünk. Mondhatnók, hogy elész szép summa, mert hiszen ehhez még a különféle pótlékok is járnak. Ez az összeg azonban már a normális szükséglet (fedezetére elég­telennek bizonyult, amiért is'már akkor az adóemelés szükségességét hangoztatták, e mellett az évenként fedezendő költség 2 mil­liárd körül mozgott, ha tehát 3.5 milliárdot kell behoznunk, vagyis 75%-kal többet, ak­kor a 123 korona is 75%-kal. azaz 92 koro­nával fog 215 koronára felszökni — elte­kintve attól, hogy az Összlakosság, különö­sen annak kereső része, a háború folytán nem növekedett és évek fognak eltelni, amig a régi számon fogunk állani. De a 215 korona sem véghatár még. A háború utáni gazdasági berendezkedések óriási ősszegeket fognak igényelni és ma már megszoktuk azt: milliárdokban beszél­ni. Azonban a 215 K még korántsem jelenti teherbírási képességünk határát. Mindössze aránylagos és nem aránytalan elosztást kell követelnünk. És e tekintetben nem nagyon biztatóak a kilátások. Igaz ugyan, hogy a hozadéki adórendszer veleszületett hibája: az igazságtalan elosztás. De nálunk e téren még a megengedett határt is messze túllépi az igazságtalanság. ­Csak néhány adatra kívánunk itt rá­mutatni. Hegedűs Lóránt megállapítása sze­rint ,az ,1915-ben behozott 20 ezer koronán felüli jövedelemadó kivetéséhez 13.000 adó­alany 775 millió 'bruttó- és 596 millió nettó­jövedelmet vallott be. Ebből a földbirtokra 226.9 és a kereskedelmre 227.5 millió esett. Ez azt jelentené, hogy az egész adózandó jövedelemből csak 29% esik a földbirtok­jövedelemre és hogy több mint kétharmad a kereskedelemre és iparra esett. Ez pedig búr iíÁÖY A abszurdum volna, mert Fellner egybeállítása szerint, a külfölddel szemben fennálló tar­tozások levonása után 47.75% esik az ingat­lan vagyon értékére, illetve 67.5% az ingat­lan vagyon jövedelmére. Egy másik adat: A statisztikailag fel­dolgozott három első hadikölcsönből 14.22%, illetve 10.3%, illetve 7.82%, összesen 10.23% esett csak a nagybirtok jegyzésére. Még egy adat: 1908-ban földadóban 73,779.000 K, 1912-ben 69,670.000 K folyt be, mig a kereseti adó ez időben 51.917.000 ko­ronáról 57,860.000 koronára emelkedett. E mellett a földbirtok 1908-ban 3,962.229.000 koronát és 1912-ben 5,018.198.000 koronát jövedelmezett és fizetett 1.86%, illetve 1.39 százalék adót. A nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatok és egyletek 1908-ban 209,053.000 ko­rona tiszta nyereséget'értek el. 1912-ben pe­dig 322,864.000 koronát és fizettek 1908-ban 6.4%-ot, azaz 13,383.000 koronát és 1912-ben 16.084.000 koronát, tehát 4.98 %-ot. Ebből a néhány adatból adórendszerünk és a teherviselés kirivó igazságtalanságai kézenfekvők. Az eddigi kilátások szerint nincs ok ,annak a föltevésére, hogy kormá­nyunk erről az útról letérni és helyesebb adórendszert behozni iparkodna. Sőt most már még messzebb megy a lejtős utón. A — Amikor ellenségeink a háború utáni kereskedelmi háborúra teszik meg előkészü­leteiket, ártatlan szemforgatással rámutat­nak arra >a gazdasági szövetségre, amelyrt­Nómetország és a dunai monarchia készülő­dik. Ámde milyen óriási a különbség az ő kereskedelmi bá'borus politikájúik és a mi gazdasági politikánk között! Mi ,Németor­szág ós Au sztr.i a-Mia gya rország között meg­akarjuk könnyíteni az áruikicserélést és az egyéb gazdasági forgalmat. Azonkívül arra törökszik a két birodalom, hogy jobb kiviteli föltételek elérései céljából a iketreskqdelmi politika terén együttesen lépjen fel. Nem kereskedelmi zárlatot aka­runk, hanem, ellenkezőleg: minél élénkebb árucserét ós ez okból engedményt engeöményért. Bizo­nyos kedvezmények által, amelyeket német áruknak az osztrák-anagyiar piacon ós fordit­va nynjtunk, alig okozunk kárt ellenifeleink­inek, mivel a mi piacainkra túlnyomóan más­minő árukat küldenek, de különben is erről még lehet beszélni. Miként fog Németország és Ausztria-Magyarország a most ellenséges külföld árucikkeivel szemben viselkedni, az egészen attól Ifog függni, milyen magatartást fog ez utóbbi a német ós osztrák-magyar ter íruókekkel szemben tanusitaui. Mi lesz a leg­több kedvezménnyel, egyelőre még nyalt kér­dés, de mindenesetre nemzetközileg elismert elvek lesz­nek e téren az irányadók. Eltekintve az élénkebb belföldi forgalomtól, a kölcsönös szállítási megkönnyítésektől és hasonlóktól, a két központi hatalom gazda­sági egyesülése erőtényezőkónt fog szerepeim az ellenfeleinkkel kötendő kereskedelmi szer­ző désekuél. A folyó év februárjában Londonban tar­tott gyűlésen a lord major azt jegyezte meg, hogy bármit is hoz a jövendő, semmi körül­mények között sem szabad az angolok és mos­tani ellenségeik között a régebbi gazdasági vonatkozásoknak újból feléledniük. Francia­ország meg egyenesen ajánlja az antaotöe­liek gazdasági szövetkezését, hogy ezzel a német kereskedelem kizárását oly (tökéletes­sé tegyék, amennyire csak lehetséges ós ezál­tal Ausztria-Magyarországot elriasszák attól, hogy „sorsát egy bojkottált iparral összekös­Szei'cla, 1916. november I. képviselőházban letárgyalandó adójavasla­toknál az antidemokratikus rendszer és az aránytalan felosztás ellen mégis akad fel­szólaló, aki esetleg elég kellemetlen dolgokat odamondogat. Iparkodik tehát a kormány minden ellenőrzés nélkül is adókat emelni, így egy tollvonással emelte fel a jövedéke­ket. 1908-ban a jövedékek 187.773.000 koro­nára, J 912-ben 231,513.000 koronára rúgtak, majdnem elérik tehát az egyenes adót, dc többre rúgnak a földadó, házadó, kereset­adó, társulati adó és tőkekamatadó együttes összegénél; ezek ugyanis 1908-ban 194,217 ezer és 1912-ben 213,769.000 koronát tettek ki. S amig ezen utóbbi adók közül bárme­lyiknek az esetleges emelkedése előzetes szankciót, hosszas pártközi konferenciát, éles képviselőházi adóvitát eredményez és néha alapos rostáláson megy keresztül: a jövedékeket a kormány egy pár soros ren­delettel máról-h'olnapra a kétszeres össze­gére emeli fel. A dohány, a só, .a postabé­lyeg, a vasúti szállítás stb. az, amely mindig emelésnek van kitéve. Miért? mert főkép a szegény és a középosztály fogyasztja, illet­ve a kereskedelem használja. A földbirtokos alig levelez, keveset utazik, a keveset is autóban. De a szegényebb osztályt, amely sokszor dohányfüsttel eteti gyomrát, sújtja az ilyen, felelőtlen jövedék, azaz adóemelés. j se." Mivel ezzel ellentétben a központi hatalmak készek arra, hogy megfelelő föltételek mellett a most ellenséges külföld előtt is megnyissák kapuikat, elesik a mi gazdasági szövetségünk belső ellenfelein-ök az az aggodalma, hogy ez a szö­vetség a német ipar hátrányára Oroszorszá­got Anglia karjaiba hajtja. Amennyiben Oroszország isinjet meg akarja .nyerni a maga számára a német piacot, elérheti velünk a gazdasági megegyezést ép ugy, .mint a hábo­rú előtt, még pedig valószínűleg a háborús visszaemlékezések és politikai gyűlölség nél­küli megegyezést. Fia Oroszország ezt nem fogja vagy nem lesz szabad akarnia, ugy an­nak a saját, illetve .az antant gazdasági poli­tikája az oka és nem a mi gazdasági szövet­ségünk. A mi magatartásunk mindig ellen­ségeink magatartásának a vissz­fénye lesz. Ha nekik az fog előnyösnek tetszeni, hogy el­lenünk irányuló éllel gazdaságilag is egy­máshoz simuljanak, azt nem bírjuk megaka­dályozni. azért, ha mi attól tartózkodnánk, az antant-államok attól bizonyára ineun álla­nának el. Csak ostoba lieszéd az arra való hi­vatkozás, liogy a mi áruinkat azért, akarják bojkottálni, mert Németország és Ausztria­Magyarország a há'bóru után gazdaságilag tönkre akarja lenni az antantot. .Gazdasági közeledésünkkel szemben tart­hatatlan az a rálfogás is, hogy ez a véd vámrendszert el visel hetetlen magasságig fokozza és állandó vámháborura vezet. A két biroda­lom belső vámtételei is a külkeres­kedelem szempontjaihoz fognak alkalmazkodni. Ez magától értetődő is, mihelyt egy ország •kivitelre gondol. Ez inkább a védváni leszál­lítását vonja maga után. Azért nem állhat meg, liogy a központi hatalmak előmozdítják Angliának a védvánira való áttérését. Ha Anglia, erre egyáltalán .rátér, azért teszi, hogy piacáról eltávolítsa Közép-tEurőpa termékeii és nem azért, mert a mi gazdasági szövetsé­günk az ő kivitelét veszélyeztetné. Ha Né­metország kereskedelmii politikájában el ia R központi hatalmak nem akarnak kereskedelmi zárlatot. — Az osztrák igazságügyrniniszfer a háború utáni gazdasági helyzetről. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom