Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-08 / 262. szám

Ifeeráa, .1916. november 8. i>F.hMA(JYAR.<ms'/Á(Í távolodnék a dunai monarchiától, Anglia aa­ért mégis csak behozná a véd vámot, ha a vi­szonyok megértek arra. Ha pedig föltesszük, hogy Anglia attól tart, hogy Ausztria-Ma­gyarországgal való gazdasági szövetkezés íuiég erősiti a német ipart, az Németország szempontjából csak előnyös. A mondottakhói kitűnik, hogy a közpon­ti hatalmaknak más országok csatlakozásá­val való gazdasági szövetsége a létminimum egy fajtája. Ez nem az európai gazdasági vi­szonyok nij alakulata, hanem csak védelem aa ellen, hogy egy uj alakulás túlságosan a mi rovásunkra történjék. Szükséges ez a Kelet­re vezető forgalmi ut megvédése okából s egyúttal kiváló támaszpontja tehet minden más gazdasági államhoz való viszonyunk­nak, mert semmiféle kereskedelempolitikai lehetőséget nem zár ki. ..•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••.••.••••na HÍREK 0000 Az öreg kalózkapitány egykedvűen verte ki a pipáját, azután a társaság unszolására elmesélte élete változatos történetét: — Egész kicsi koromban •.születtem, ott ringott a hólesőm a székely havasokban, mim ha még mlost is dajkám dalával vőn tel'. Dajkám ugyanis nem közönséges nő volt, fia­talabb koráiban show-girl volt a rakaimazl nemzeti-színházban. Egy svéd maharadzsa beleszeretett, megkérte az egyik kezét és o odaadta mind a kettőt. .Boldogan éltek hat órán keresztül, mi sem zavarta meg a 'bol­dogságukat. Telt-múlt az idő, hetet ütött az óra, a dajkám megunta a hosszas együttlétet a férjével és megszökött egy utazóval, aki sherry-brandyJben dolgozott. Ezt is megunta, mindent megunt, míg végre aztán döntő for­dulatot vett a sorsa. Kolostorba, vagy valami éhhez hasonló vállalatba vonult, de ott sem maradt sokáig és miután a sekrestyést meg­csalta a főnöknővel, lejött jó atyám latifun­diumára. Nem akarom, húzni a dolgot, ez a dajka dajkált, ele nem sokáig, mert hat éves korom­ban már az egyetemre jártam, ahol jogoi (tanultam. Amikor a jogot elvégeztem és mint tartalékos ulánus őrnagy a katonaság gond­ját is letettem, szerkesztő lettem Budapesten, írtam híreket, kritikákat, vezércikkeket, oly­kor az egész lap az ón munkám volt. Ekkor ismerkedtem meg Oarp Péter Ifiával, aki sze­gény nemrégen elesett. A fiu évekig a legjobb barátom volt, sőt egy banketten is együtt v°ltunk. Kizárólag magyarul beszeltem vele, aztán elmentem moziszinésznék, mert kitűnő ai'com van hozzá. Amikor ez megtörtént, kénytelen voltam állásomat mint főszolga­bíró elfoglalni, mert csak igy juthattam a ráaládi vagyonomhoz. Eközben több izben akartak választani miniszternek, sőt képviselőnek is ki akartak nevezni, de én 'Qeui akartam megválni a katonaságtól, mert aa éreg József főherceg, — az isten nyugosz­i'öja szegényt — sajátkezüleg tűzte a mel­lűre a Mária Terézia-rendet. Minden voltain már, csak akasztott em ö«n, bár amikor Hóra és Kloska. hadat uzent nekünk, én mint Erdély kormánybiz­tosa> majdnem a kezükre kerültem. Ekkor iÖi'tént, hogy Bem apó kiszállt az autóból, ÍUegverégette a vállamat, — azóta sem mo­som a vállam na k ezt ,a részét — és igy szólt hozzám: — Történjék bármi, az ágyúimat nem en­gedem, kérlek, közöld ezt a rekviráló bizott­sággal is. összeütöttem a. bokámat és elvágtattam, bár Könág kapitány épen akkor adta át ne­kem a Deutschland dedikált példányát, Ebből tartottam fenn magamat és ezután is megfogom tudni keresni azt a negyvenezer piasztert, amire havonta szükségem van, bár még érzem a lábamban a boszniai okkupáciöt és Hadzsi Lója revolverének a golyóját, ami­lyet akkor eresztett belém, amelyet akkor lyett akkor kaptam, amikor mind a 30 fele­ségét egy éjjel megszöktettem. Az ám, a te­rem'buráját, csókolni való fickó voltam, soha­sem azért szerettek a nők, mert nagy állás­iban voltam, hanem az eszményi férfit imád­ta bennem mindegyik... Az öreg kalózkapitány elmerengett, ár­ián felpattant a lovára, megsarkantyúzta ős pár pillanat múlva már csak az autó füstje látszott a távolban... i i i — Időjárás. Elvétve csapadék és lényeg­telen höváltozás várható. SÜRGÖNYPROGNOZIS: Elvétve caspa­dék és enyhe, — Báró Kiirthy tanácskozása Vázsonyíval Budapestről jelenti tudósitónk: Báró Kiirthy Lajos, az Országos Közélelmezési Hivatal fő­nöke, fölkereste Vázsonyi Vilmost' és liosz­szahb ideig eszmecserét folytatott vele Bu­dapest élelmezése, dolgában. Vázsonyi a fő­város szerdai közgyűlésén nagyobb beszédül fog mondani, melyiben beszámol a báró Kürt­hyvel folytatott tanácskozásról. — Affér a soproni kaszinóban. Sopronból jelentik: Sajátságos eset foglalkoztatja néhány nap óta Sopron város előkelő társaságát. A minap éjjel a kávéházi zárás után megjelent a szigorúan exküuziv jellegű kaszinóiban két hölgy társaságában egy katonatiszt, a.ki nem volt tagja a kaszinónak és igy joga sem volt a megjelenésre. Hibáját azzal is tetézte, hogy mint kéretlen vendég elmulasztotta, a bemu­tatkozást is. A kaszinó vezetősége vele szem­ben is ugyanazt az eljárást követte, amit ille­téktelen személyekkel szemben alkalmazni szo­kott: dr. Szilvágy Márton udvari tanácsos, or­szággyűlési képviselő, kaszinód elnöki minősé­gében az alapszabályokra való hivatkozással udvariasan tudatta a katonatiszttel, hogy a kaszinó, mint zár.t társaság, csak tagjainak és ezek vendégeinek áll rendelkezésére. A ka­tonatiszt eÜmeiit, de másnap prcxvokáltatta dr. Szilvásy Mártont, Az elnök ügye képviseleté­vel Laehm Vilmos királyi tanácsos, iskola­igazgatót és Ráhel László megyei árvaszéki ülnököt' bizta meg. Az ügyet a lovagiasság szabályai szerint békésen elintézték ugyan, aktái azonban ezzel még ,nem záródtak le. Dr. Szilvásy a. kaszinó választmánya elé vitte az ügyet annak az elvi kérdésnek az eldöntése céljából, párbajra kényszeritihelő-e a kaszinó elnöke azért, ha kötelességszerűen érvényt sze­rez az alapszabályoknak. A választmány a kórdós dlbirálására bizottságot küldött ki, a melynek tagjai lettek: dr. Boán Endre főispán, dr. Töpler Kálmán polgármester és Schneider Gábor törvényszéki elnök és többen a környék­ről. A bizottság a soproni katonai parancs­noksággal is érintkezésbe lép, hogy ,az ilyen kínos esetek megismétlését mégakadályozza. — Az ügyvédi kamara tisztújító köz­gyűlése. A szegedi ügyvédi kamara választ­mánya dr. Rósa Izsó országgyűlési képviselő elnöklése vei ülést tartott. Az elnök közöltté, hogy az ügyvédi kamarák három évre meg­választott tisztikarának és 'választmányának mandátuma az év végén lejár, tehát a tiszt­ujitó közgyűlést össze kell hívni. Bemutatta dr. Balogh Jenő igazságügyminiszteruek ebben az ügyiben hozzá intézett levelét. Eszerint az igazságügy miniszter a kamarai tiszt újítások akt ná 1 is szabályozása érdekéiben nem szándé­kozik a törvényhozás előtt kezdeményező ja­vaslatot tenni, másrészt a hábonu esetére szóló kivételes intézkedésekről rendelkező 1912. évi 63. törvénycikk nem nyújt neki módot arra, hogy az ügyvédi kamarák szervezeti ügyeibe bcleavatkozhassék. De iöyen hivatalos intézke­désekre nincs is szükség, mert az ügyvédi rend­tartás lehetővé teszi, hogy a hladbaivonult iigy­vádekre való tekintet nélkül az itthoumara­dottak létszámából is határozatképes tisztújító közgyűlés alakuljon. Az igazságiigyminiszter közlése alapján ,a választmány elhatározta, hogy december folyamára kitűzi a tisztújító közgyűlési A tisztujitásról felvett jegyző­könyvben .azonban kifejezést fognak adni an­nak az álláspontnak, hogy ,a most megválasz­tandó tisztviselőik és választmányi .tagok a hadiszolgálatot teljesítő kamarai tagok javára, a mennyiben azok a választás ellen őszrevételt tennének, hajlandók lemondani, mert a mostani tisztújítás a törvény kifejezett parancsára tör­tént. — Vas kéifilléresek. A hivatalos lap keddi száma közli, hogy a magyar kormány az osz­trák császári kormánnyal egyetértőleg, a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fönn­tartása mellett kétfilléres váltópénzeket hoz forgalomba nyolc millió koronát meg nem haladó értékben. Az uj pénzből Magyaror­szág számára 2,400.000 korona értékűt, Ausz­triában 5,600.000 korona értékűt vérnek. Az uj vaspénzek alakja olyan lesz, mint a bronz kétfillóreseké. — A fővárosi ötvenezer koronás bank­lopás. Budapestről jelenti tudósitónk: Hétfőn délelőtt, mint megírtuk, vakmerően végre­hajtott lopás történt a fővárosban. Egy fiatal suhanc a Eürdő-utcában megszólította a Pee­ti Magyar Kereskedelmi Bank Rákóczy-uti fiókjának egyik tisztviselőjét és szolgáját, a kitől ravasz fondorlattal, a főintézet szolgájá­nak mondva magát, elcsalta a 47.000 koronát tartalmazó ipéuzestáskút. Az álszolga aztán hirtelen l>ele vegyült a tömegbe ós eltűnt. A vakmerő lopási bűnügyben a rendőrség hét­főn egész délután és éjjel is folytatta a nyo­mozást. Valószínűnek tartják, hogy a tolvaj a bank egyik elbocsátott tisztviselőjével együtt eszelte kii a lopást. Lévay Pált, a bank tisztviselőjét és Vantulek Károly szolgát, a kik t táskát vitték, kedden végigvezette a Fürdő-utcán és az Erzsébet-téren, .ahol a lo­pás történt. A szolga azt állítja, hogy csak Lévay határozott utasítására adta át a pénzt a tolvajnak. Megállapították, hogy hétfőn két elbocsátott fiatal szolga tartózkodott a fő­épületben, akiknek a fényikópét átadták a rendőrségnek. A bűnügy feltárására a rend­őrség az egész detektiv-téstületet mozgósí­totta. Déltől késő éjszakáig sok embert hall­gattak ki. Vantuleket s Lévai Pált Szentkirá­lyi Béla rendőrkapitány faggatta éjfélig. Ekkor Vantuleket szabadon bocsátotta, Lő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom