Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-19 / 272. szám

Vasárnap, 1916. november 19. dé1ma gyaborsz a ö HRPLÓ. 0000 Két ima. (Egy költőt olvasok ezen a héten, ki csupa sze­litlség "és jóság. Valahol messze-messze a pyrénei hegyek közt él, az ősi pásztorok módján, igénytele­nül és bölcsen. Neve: Erancis Jammes. Mióta a há­ború tart, nem Iiallani róla semmit, a francia háborús folyóiratokban nem láthatni jegyét, a vad hangver­senyben nem vesz részt. Ö még a békét jelentette Ss ma is a békét jelenti számunkra. Az egyszerűség e papja, az élet ez éneklője nem érti ml az a „revan­chc". Nem tudom, mint fogadják hallgatását a hazá­jában, de annyi bizonyos, hogy a szelid és jó lelkek, egyre jobban megszeretik. A németek a háború alatt fordították le és adták ki verseit. Nálunk eddig nem akadt forditója. Két verset magyarra tettem és vi­gasztalásul küldőim mindazoknak, kik szenvednek.) * Ima az egyéniségért. — Franci s Jammes. — iA pille minden iüvalonuuvk enged és úgy repül, mint a virág s a gally, mit körmenetkor gyermek kezo lenget. Uram, reggel van és most az imák hozzád suhannak, pille és virág repül hozzád s a kőtörők zaja. A pálmadomb mostan van virulóban, reped a föld e júliusi hóban és a tücsök elbújva bégedül, hogy te vagy a nagy és jó egyedül. A hús rigó, hol f eket ül a. lomb, • fütyülni próbál s szüntelen búsong. Nem tudja, mije fáj. És hirtelen tovább repül, mert itt fütyülni nem mer, oda repül, ahol nem hallja ember. Uram. az élet telje-méze zsendül, a fény, a hőség ma is édesen dül. iMint a pillangó, mint a kőtörő, mint a tücsök, a fénybe dőzsölő, hadd éljek, ó, Uram, szelíd derűben, alázatosan, csendben, egyszerűen. Ima a szeliő, jó asszonyért. — Francis Jammes. — Uram, add, hogy aki valaha hitvesem lesz, szelí'den-édesen simuljon a szivemhez és úgy aludjon el, hogy fogja a kezem; s két fehér melle közt csüngjön egy pici érem egy ezüst láncoeskán, ártatlanuLféhóren, s a húsa szunnyadjon langyosan és puhán, mint a sárgabarack nyárvégi délután; s legyen szivébe csend, szűz, édes tisztaság, hogy néma mosollyal, halkan karoljon át; s legyen erős, bátor, őrizze lelkemet, repüljön, mint a méh alvó virág felett; s ha egyszer meghalok és a szemem lezárja ne mondjon más imát, csak némán nézze szám, kulcsolja rá kezét halotti nyoszolyámra R egy tompa-vak jajjal boruljon csendbe rám. Kosztolányi Dezső. J7 honvédelmi njiniszfer Szegeden• (Saját tudósítónktól.) Szeged-állomás épülete előtt már a kora délelőtti órákban ezrével álltak az emberek, hogy báró Hazai Samu vezérezredes, honvédelmi miniszter Szegedre érkezésének tanúi lehessenek. A csipős hideg idő dacára rendithetetlenül ki­tartottak és amikor a miniszter az állomás­épületből kilépett, olyan hatalmas éljenzés fogadta, amelyből nyomban megállapíthatta, hogy a 46-ik gyalogezred tulajdonosát szi­vébe zárta Szeged közönsége. A szegedi pályaudvart szombaton dél­előtt szuronyos katonák zárták el a közön­ség elől és a perronra csak hivatalos sze­mélyeket engedtek be. Megjelentek a perro­non a katonai csapattestek küldöttségei Per­neczky Jenő altábornagy, honvédkerületi parancsnok vezetésével. Ott voltak: Forma­nek vezérőrnagy, Brauer Zsigmond vezér­hadbiztos, Vörös Ti'bor ezredes, Réthy Jó­zsef főtörzsorvos, Klamm ezredes, Sándor László csendőrezredes, Nágel Manó alezre­des Shvoy Kálmán vezérkari őrnagy, a hon­védkerületi vezérkar (főnöke, dr. Erdélyi Sándor őrnagy-hadbiró, Búzás Elek huszár­százados, Bernáth Kálmán és Vécsey Elemér tüzérszázados és a szegedi repülőosztag küldöttsége báró Ankashoffer százados ve­zetésével. A polgári hatóság részéről megjelentek: dr. Cicatricis Lajos főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Szalay József főkapitány, dr. Gaál Endre, Koczor János és dr. Tóth Mihály tanácsnokok, dr. Turóczy Mihály főügyész, továbbá az állami hivata­lok főnökei: dr. Mennyey László, az ítélő­tábla elnöke, dr. Szász Iván királyi főügyész, Uray Zoltán állam vasú ti üzletvezető stb. A perronra kivezényelt díszszázad fö­lölt Halter Henrik főhadnagy parancsnokolt. A honvédzenekar is ki volt rendelve a mi­niszter fogadtatására. A budapesti gyors­vonat késett, 11 óra 57 perckor érkezett meg, 16 perc késéssel. Amikor a vonat be­futott és a miniszter kiszállt a szalónkocsi­ból, a honvédzenekar a Gotterhalte-t ját­szotta, majd dr. Cicatricis Lajos főispán üdvözölte a minisztert, akinek a fogadtatá­son megjelenteket bemutatta. Ezután dr. So­mogyi Szilveszter polgármester a város kö­zönsége névében köszöntötte báró Hawaiit, aki igy válaszolt: — Nagyon köszönöm a polgármester urnák a város közönsége nevében hozzám intézett üdvözlő szavait. Hivatalos minősé­gemben az egyéni vonzalom is hozott Sze­gedre, hogy a katonaság nevében hálát ad­jak ennek a városnak, amelynek fiai áldozat­készségben és hősiességben az elsők között is a legelsők! Hatalmas éljenzés követte a miniszter szavait, aki a hatóságok képviselőivel kezet szorított. A honvédelmi miniszter ezután Perneczky altábornagy jelentését hallgatta meg és elvonult a tisztelgő díszszázad előtt. A tiszti küldöttség tagjainak bemutatkozása után Vermes Ödön állomásfőnököt tüntette ki megszólitásával a miniszter. A szemle be­végeztével a Széchenyi-térre, a fahonvéd­szoborhoz hajtatott a miniszter és kisérete. Szívből jövő éljenzés kisérte az útvonalon mindenütt. A szobornál özvegy lovag Wor­sikovszky Károlyné az üdvözlés után egy vasszöget nyújtott át a miniszternek, aki a szöget a következő jelmondat kíséretében verte a szoborba: Vasból és ércből van minden hon­véd szive és ez a sziv sohasem rozsdásodik meg, mint ez a vasszög. A fahonvédszobortól, ahol a szoborbizott­ság emléklapját is átnyújtották a miniszter­nek, a Kass-szállodába hajtattak, ahol a pompásan díszített, pazar elegánciáju étte­remben társasebéd volt a honvédelmi mi­niszter tiszteletére. Az ebédidő alatt a hon­védzenekar, amelyet Fichtner Sándor kar­nagy vezényelt, hangversenyt rendezett. Délután két órakor a kultúrpalotát te­kintette meg a miniszter, akit Tömörkény István igazgató kalauzolt. Érdeklődéssel nézte a képtani nagytermet, ahol a 46-osok fájánál hosszasabban időzött, figyelemmel szemlélte a régészeti osztályt, bement az ol­vasóterembe és a vendégkönyvbe beirta a nevét, azután a második emeletre mentek, ahol a kupolacsarnokban elhelyezett fő­könyvtár igen tetszett a miniszternek. Ami­kor a néprajzi muzeumban elhelyezett cifra szüröket-megpillantotta, mosolyogva fordult Tömörkényhez és igy szólt: — 61-ben én is ilyet viseltem, > A kultúrpalotából a Honvéd-térre 'haj­tatott a miniszter. A Honvéd-téren négy me­netszázad fölött tartott szemlét, lelkes be­szédet intézett a harcba induló katonákhoz, a tisztekkel és altisztekkel kezet szorított. A katonák háromszoros „Éljen"-nel vettek bucsut a legelső honvédtól. A délután folya­mán meglátogatta a miniszter a hivatalá­ban a főispánt, a polgármestert, leadatta a névjegyét Kállay Albert v. b. t. t.-nál, az Ítélőtábla elnökénél, a főügyésznél és meg­látogatta Rónay Dezsőnét. A szegedi katonai intézmények inspiciá­lása után szombaton este nyolc órakor Nagyváradra utazott a miniszter. Az olasz fronton a helyzet változatlan. BUDAPEST, november 18. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harc­téren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Amerika uj jegyzéket intéz Angliához és Franciaországhoz. Genf, november 18. A Newyork Herald newyorki jelentése szerint a washingtoni kormány -a francia és az angol kormányhoz intézendő jegyzéket készit elő. Lansing több izben tanácskozott az angol nagykövettel. A kereskedelmi körök nyugtalankodnak a sem­leges postai küldemények szaporodó elkob­zása miatt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom