Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-19 / 272. szám

8 BÉLMAÍGYAIRORSZÁG Ociitörtök, 1916. november 134. Lengyelország, 1916. XI. 10. Irta: Lőw Immánuel. Lön rajtam az Úrnak keze és kivivé az Űr lelke és helyheztete a völgynek közepette, amely csontokkal rakva vala... és monda énnekem: Ember fia, fölélednek-é a tetemek"; És mondék: Uram-Isten, te tudod! És monda énnekem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradott tetemek, halljátok az Űr igéjét. Igy szól az Úristen ezeknek a tetemeknek: íme lelket küldök belétek, hogy megéledjetek.:, és megnyugotlak titeket a ti országotokban. (Ezek. 3 7,1—5. 14.) Föltámad a lengyel nép „az élő szobor leírhatatlan kínjaiból." (Széchenyi II, 3.). Mint a próféta mai igéjében, anyjának ölén pihen a gyermek és meglhal — ugy alélt el hazája t-rein a lengyel nép. És miként a. próféta élet keltő imádságára a gyermek fölnyitó szemét (Kir. II. 4, 35.) ugy nyitja iföl most ez élőhalott nép szemét. Föltámad a sok véres, de hiába esett fölkelés után, föltámad végre a/ elevenen sirba süllyesztett nemzet. Sírásóinak, a nagyhercegegnek s egyéb vérszopó kozákoknak már csak Visztulaterülete volt az ismételve széttagolt földnek orosz kézen maradt vidéke. Azt hitték, örökre letörülték a földleírás abroszairól, megfojtották szellemét, gazdaságát, megtörték örökre erejét. Visszhangja kelt költőink dalában a hontalan nep jajának, a mindenből kifosztott, hazátlan mázért honosul fogadta nyelvünk és a bujdosó akán felhangzott a költő panaszos sza va: A nemzet, melyhez tartozóm ,kiirtva! ' Csak javíthatatlan révedezők álomlátása volt már az ébredés, liogy E porba omlott szép haza fel fog virulni még van biró a felhők felett, áll a villamos ég! Csak a poéták reménykedtek már és ime merészebb szárnyalású a képzeletnél a megértük rideg való. Két hatalmas szövetséges fejedelem, történeti alakulások nem sza vajátszó őre, hirdeti a lengyel királyság újjászületését, feltámadását. Az órefonál hirlhozó villáma meglepőbb, megragadóbb liirt nem hozott még: a világrész konf 1 agr ációj ábél, a rombolás özönéből az első alkotás, a sok halálból az első életrekelós, a letarolt mezőről az első sarjú. Mintha égi szózatot hallanánk: Szól az Úristen a tetemeknek: és adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek és megnyugotlak a ti országotokban. Lélekzetfojtva tűrjük esztendők óta a kockarázás kínjait. Kérdjük: Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! Óramüved oly irtóztató: Elállóm kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató! Mintha a számlap mutatója delet mutatna most, az első nagyalkotással, az uj Lengyelthonnal: mintha a hálboru delelőjén ezzel tul volnánk, mintha a kockarázás kinjai helyett a nékünk vakot nem vetett kockavetés sürü szemeit számlálnék össze már. Mintha nem hiába várnók már a béke visszatérő galambját, annyi csalódott remény után. Mert igaz: Elbúvék a békesség galambja, Fészke mélyén turbékolni sem mer: Háborúnak ölyve csattogtatja Szárnyait a légben vad örömmel. De Noé galambja, minap olvasók, az is ismételve röpült el, amig a béke olaj ágával térhetett haza! Alengyel csodára a béke csodáját várjuk. Nem esünk kétségbe, mintahogy a lengyel nép sem csüggedett el. Hitték: Ábeljajuk majd útat tör magának Felhőkön által a jog istenéig: Kit Lengyelországnak kínszenvedése Kibékített, tán nem lesz boszús végig. Előkerül az ereklyeként elrejtett korona, elő a régi zászló. A lengyel légió zászlaja, a mely 1848-ban Erdélyben, a mostani nehéz napokiban lengyel földön lengett újból a lengyel állam lobogója lesz. Újra épül a mivelt nyugat- sáncfala a tatár kelet ellen, á mivelt világ védőfala a világfaló orosz ellen. Százados fájdalom gyászkönnyüi után örömköny a lengyel nép szemében! Hire száll Szibéria szenvedői közt. hogy az orosz világcsászárkodás megtörik. Határőrt állit ellene a lengyel földön Európa, amely a Dsingizkhánok, Tamerlánok utánzóját Félázsiába dobja, ős hazájába, megillető helyére szorítja. Nines hősköltemény lendülete, amely utolérné a valóság e röptét. A borzalmas lengyel szomorújáték utolsó jelenése váratlan fordulattal a halálra szánt hőst életre váltja. A lengyel nép már a multak gyászos özvegye volt csak és ime uj nász uj életre, uj boldogságra kelti. Utol só fölkelésének leverése óta elnyomták nyelvét,, hitét, iskoláit, reményeinek utolsó maradványait. Az egyetlen megmaradt gyermekéért reszkető bibliai özvegy panasza hangzott fel ajkáról: Eloltják zsarátnokom utolsó megmaradt szenét, hogy ne maradjon férjemnek neve, ne maradva ja a föld színén. (Sáni. II. 14, 7.) Sehol annyira, mint a rokonlelkü és soká rokonsorsn magyarságban nem értették Lengyelország sorsát. Hetvenöt éve, liogy Széjhmyi szólt: Szabadság, alkotmányos lét nélkül úgy nyomorog nemzet, habár irigylésreméltólag hevül is ott nagy és kicsi, férfin és hölgy a haza puszta említésén, mint nyomorog a dicső lengyel, vajmi nemes, sebektől vérző oroszlán. Ahol a szabadság égi szikrája a világon csak mutatkoznék, azt az orosz idomtalan súlya által okvetetlenül eltipmndó. Visszaborzad ás, megilletődés nélkül képes legközelebb rokonának vérébe is mártani kardját, habár az csak régi szabadsága után bátorkodik szívszorongva esengni. Ilyen nyomástól azt hittük, sirba lejt e nemzet. Nem hittük, ha a költő azt hirdette: ne gondold, liogy kihalnak sújtott népek hirtelen! Nem halt ki a lengyel nép, hanem a kiáltott régi rabság rémületei és a benyomult kozákoknak gácsföldi u,i őrjöngő kegyetlenkedései ragaszkodását növelték a. nyugat népeihez. És ime, elérkezett az uj határvetés! Európa határa kelet felé tolódik el, földje mentesül az orosztól, föltámad Lengyelország, föltámad világifordulás, nem forradalom utján. „A forradalmi hagymáz szobait ság illúzióit az önkény zsarnokkeze ketté törte" — mondotta Széchenyi. De a jövőnek, immár jelennek meglepő fejlődéseit még az o prófétaivá fokozódott véglátomása sem sejtette, amikor Deákhoz forduló, megrázó végrendeleti izenetében igy szól: Csak ha Oroszország birtokába keríti Stambult, nem lesz többé szüksége egy nagy Lengyelországot alkotni maga szórnám és az 6 oltalma alatt. Nem került az orosz birtokába Stambul, és nem Oroszország alkotta újra Lengyelországot, hanem győzelmes ellenségei. A varsói királyság a nyugati felelet a keleti kérdésre! (Föltámadt a varsói királyság, de reméljük, nem támad föl vele az, amit Széchenyi ugy irt körül „a nagylelkű, de szabadsággal élni nem tudó lengyel nép rakoncátlan függetlenségi ittassága. A lengyel küldöttség miniden polgár egyenjogúságát követelte: de meglesz-e az állampolgári egyenlőség tudata* az egybeforrottság érzete? Nem támad-e föl az orosz rabság szógyenes, szörnyűséges nyomása a kisebbség ellen? A nagyjövőjü ukráni nép már fölemelte Gácsországban szabadkozó, tiltakozó szavát. És a milliónyi lengyel zsidóság aggódva kérdi: nem fog-e megújulni a Visztula partján a román gazság, amely az ajándék-szabadságot az uralkodó néptörzs javára sajátítja ki? Nem lesz-e a lengyel szabadság ..sebző tüske és sértő tövis Izrael há zának a körülötte levőktől, akik lenézik őt?" (Ezek. 28., 24.) Az iizletesedő lengyel néip önössege szomorú jelenségeket szült az utóbbi két évtizedben. A kereskedői kizárólagosságra törekvő lengyel rétegek vértelen, de végtelen pogrom mozgalma éíiiuségbe sodorta a. zsidóságot. Versenytársai az orosz ellon tehetetlen gyűlöletet fényes multu s az ős lengyel királyok által védelmezett testvéreink ellen irá* nyitották. Most volna ideje, mikor a zsarnokság fölött a népjog győz, hogy az embertelenséget lebírja, az emberiesség, a. jog s igazság szelleme. Mikor a vérbeölt remények föltámadnak, a vértelen pogromok szakadjanak meg! Ne a középkor támadjon föl, hanem az érikor jogállama keljen életre. Az elnyomás enyhítéséért könyörögtek II. Sándor cárnak a lengyel nép kéregető küldöttei. A cár csak rideg, dölyfös fordulattal felelt: Csak semmi révedezés, Uraim! És ez a tilos révedezés valóra vált. Teljesedésnek indul a lengyel nép fogadalma: Csak egy percig szakadna még el Az akkor ránk vert rabbilincs: Nem! - Nincs erőszak földön, égben, Hogy összeformsztaná megint, A honfiremény beteljesült. A honfi remény a bibliai özvegy bőségfakasztó olajos korsója, amelyről ma olvasunk (Kir. II. 4, 2.). Ki nem fogyott, beteljesült a honifi remény. A világháború fejleményeiben a nemlegesség koldus sivárságát a tevőiogo.sség dús termése váltja föl. Teljesül a megszáradott tetemeken az ige :és adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek és megnyugotlak titeket a fi országotokban, szabad nemzetül szabad országban. Amen. A „TUNGSRAm"-lámpa gazdaságos, mert 'tökéletes és hosszú élettartamú. A minőségért a gyár szavatol. Kérje indeniitt a „Tungsram" védjeggyel ellátott lámpát. Gyártja az Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T Újpest 4. m