Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-01 / 257. szám

2 BÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1916. ncSfemiber 1. A városi beruházások és a húszmilliós kölcsön. A Délmag —zúg mai számában ebben a tárgyban cikk jelent meg, amely anélkül, hogy az én, a vasárnapi lapban közölt rövid fejtegetéseimre kifejezetten hivatkoznék, mégis annak tartalmát veszi bonckés alá, ugy, hogy kénytelen vagyok arra néhány szóval reflektálni. Előre bocsátom, hogy én az ismeretlen cikkíróval, aki olyan „nevetségesnek" minősített állításokat cáfol, amelyek az én cikkemben nem is foglaltattak, vitába bocsátkozni nem óhajtok és őt ezen a téren követni nem fogom, aminthogy első izben is csak a lapszerkesztő barátom ismételt kérésére mondtam el szerény véleményemet. Én nem mondottam azt mint határozott állítást, hogy a beruházásokkal 8—10 évig várni kell, hanem mint kérdést vetettem fel azt: vájjon ezen munkálatok, dacára annak, hogy 8—10 év múlva valószínűleg — ezt biztosan épp oly kevéssé tudhatom, mint a vitázó ur az ellenkezőjét, mert sem ő. sem én nem vagyunk próféták — sokkal olcsóbban lehetne azokat elvégeztetni, már most legyenek és illetőleg lesznek-e megkezdve. Erre a kérdésre majd a törvényhatósági bizottság lesz hivatva kellő előkészítés után a választ megadni és éppen nincsen kizárva, hogy magam is a tanács ezirányu előterjesztésének megismerése után azokhoz fogok csatlakozni, akik a sürgősség mellett' szavaznak. Hiszen már az inkriminált cikkemben is koncedáltam, hogy vannak a városnak majdnem elodázhatatlan feladatai, a kölcsön feltételeinek kétségtelenül előnyös voltát sem domboríthattam volna ki .anrtyira, ha annak igénybevételét nem tartottam volna bizonyos körülmények között én is ajánlatosnak. A felveendő pénznek hadikölcsönbe való fektetését illetőleg nem fogadhatom el a cikkíró argumentumait. Remélem, nem szándékosan állította be a dolgot ugy, mintha én az állam bonitását kétségbe vontam vagy pláne állami csődről beszéltem volna. Cikkemben erről egy árva szó, vagy akár csak félremagyarázható célzás sem található. A hadikölcsönkibocsátások alkalmával annak érdekében ismerőseim körében, de ezen lapban is kifejtett működésem ezen általam is nevetségesnek elismert, de sehol nem is létező felfogás ellenkezőjét bizonyítja. 'Nagyon tetszetősen mutatja a cikkíró a lombardirozás előnyét. Eddig tudtommal az egész felveendő pénznek újonnan jegyzendő hadikölcsönbe való fektetéséről volt szó, nem pedig arról, hogy a már eddig jegyzett 10 millió hadikölcsönre felvett előleg fizettessék abból vissza, ami már magában véve a cikkíró saját álláspontjának megtagadását jelenti. Mert hiszen ha a pénz — mint azt a cikk oly fényes ékesszólással bizonyítani igyekszik — a beruházásokra kell, ugy nem fordítható arra, hogy korábban kontrahált adósságokat fizessünk belőle. De egyébként sem ugy áll a dolog, amint azt talán a laikusok neki elhiszik. Az 5%-os lombardkamat — ha a cikkíró valamikor olvasta a hadikölcsönre vonatkozó aláírási felhívásokat, ugy ezt tudnia kell — csak azon előlegek számára van biztositva, melyek a jegyzés alkalmával igazoltan a jegyzett öszszegre történő befizetés céljaira vétetnek fel, ellenkező esetben csak az OsztrákMagyar Bank mindenkori 'váltókamatlába biztosíttatik bizonyos időre. Tehát két eset lehetséges. Vagy felveszi a város az előleget a jegyzés alkalmával, akkor nem használhatja fel ugyanarra a iBodencredit-Anstalt pénzét, és akko rhafomra dől az egész okoskodás, mert hiszen megint csak előáll az, amitől a cikkíró annyira irtózik, hogy a pénzt a felhasználásáig 3%-kai kell gyümölcsöztetni. Vagy pedig majd csak akkor veszi fel a város az előleget, .amikor a Pénzre szüksége van, vagyis a háború után, a ] jegyezni, jól teszi, de akkor nincs szüksége mikor a cikkíró szerint is „nagy pénzszűke fog beállni" és amikor a kamatláb a saját bevallása szerint jogosult „legpesszimisztikusabb kilátások" mellett sokkal magasabb kölcsönt, lesz, mint 5%. Ha hadikölcsönt akar a város Dobrudzsában a helyzet változatlan. ebez a bécsi kölcsönre, ha pedig beruházásokat kell eszközölnie, ugy vegye fel a bécsi kölcsönt, de akkor abból ne jegyezzen hadiGlücksttial Lajos. BERLIN, október 31. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkán harctér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Dobrudzsában a helyzet változatlan. Macedón arcvonal: A bolgár gyalogság szerb osztagokat, amelyek a Cserna hajtásnak keleti részében kezdetben sikereket értek el, kiindulási állásaikba vetett vissza, miközben nagy veszteségeket okozott nekik. LUDENDORFF, első föszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.? SZÓFIA, október 31. A bolgár vezérkar jelenti: Korica környékén egy gyenge ellenséges osztagot visszavertünk eredeti állásába. A Cserna folyó hajlásában a szerbeket ellentámadással visszaűztük. A többi fronton kisebb járőr- és gyalogsági harcok. Az Égei-tenger partján nyugalom. Dobrudzsában a helyzet változatlan. BUDAPEST, október 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Csapatainknál nincs újság. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Tirolban vereséget szenvedtek az alpiniek BUDAPEST, október 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A tengermelléki arcvonal egyes részei váltakozó hevességű tüzérségi és aknavető-tüz alatt állanak. Tirolban egy alpini zászlóaljnak a Gardinál ! ellen a Fassani-alpoklban indított támadását az ellenség jelentékeny veszteségei mellett visszavertük. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Tanácskozás a Havasalföld kiürítéséről. — Az oroszok Bukarest föladásával is számolnak. — Amsterdam, október 31. Az Odeszkij Lisztok Reniből keltezett távirati jelentése szerint a román főhadiszálláson hosszú ás izgalmas tanácskozás volt a Havasalföld kiürítésének tervéről. Különösen az orosz vezérkar képviselője szállott sikra az eszméért. A többi közt azzal érvelt, hogy a Nagy- és Kis-Havasalföld kiürítése nagyon megrövidítené és az ellenség erősebb támadásai ellen is aktivvá tenné a defenziv frontot. Jelentékeny román és orosz erőknek a havasalföldi fronton váló meghagyása súlyos hibákra vezetne. A front, amelynek elfoglalását az orosz küldött ajánlta, a következő: Tandarei vidékétől, 7 kilométernyire Harsovától nyugatra, Buzen és a Kárpátok, szóval a Jalonika Aszaki partja mentén Trac'hováig. A terv Bukarest fokulásának szükségességével is számot vetett. Román oldalon szenvedelmesen tiltakoznak e Jerv ellen. Sem a király, sem a román vezérkar, sem a kormány nem akar tudni az prosz indítványról. Campinában ebből az alkalomból izgatott jelenetek voltak. A román főhadiszállás mégis újra hátrább költözött és pedig egyelőre Campinából Buzenbe. Óriási élelmiszerárak Bukarestben. Stockholm, október 31. A Ruszkoje Szlovo szerint a romániai menekültek ,közt sok szerbiai család is érkezett Odesszába. Ezek addig hazaijuk elhagyása óta Turnszeverinben laktak. A menekülők elmondják, hogy Bxijkarestben, ahol minden; magánjforgalom megszűnt, az élelmiszerárak hallatlan magasságot értek el. Több cikk teljei sen hiányzik. A lakosság, mint más városokban is, bosszú sorokban áll az élelmiszerüzletek előtt, a legtöbb esetben azonban hiába. Románia megsemmisítésének lehetőségével számolni kell. Zürich, október 31. Londoni közlés szerint az Observer foglalkozik Hindenburg nagy balkáni tervével és azt hiszi, hogy a terv egy része a román hadsereg megsemmisítésére irányul, hogy azután a gazdag országot megszánhassa és az orosz balszárnyat átkarolhassa. Az Observer azt hiszi, hogy e nagy terv megvalósításának lehetőségével számolni kell, de ha meg is valósul, ezzel még nem ér véget a háború. Az olaszok Romániáért. Düsseldorf, október 31. A Genemlanzeiger jelenti Luganoból: A Cörríere delta Sera kéthasábos cikkben ismét megsürgeti az orosz segítséget Románia számára, amelynek megsemmisülése napról-napra bizonyosabbá válik. — Ha Oroszország nem, bocsájt Románia rendelkezésére egy milliós hadsereget, — irja a lap — napok kérdése, hogy Románia elvesszen. Román hadifoglyok siralmas állapota. Konstantinápoly, október 31. A román hadifoglyok első szállítmánya Anatóliába való utján tegnap végigvonult a ,város utcáin. A román katonák nyomorúságos külsejükkel és levertségükkel siralmas benyomást keltettek. A foglyok elvonulását szemlélő tömeg mindenütt méltóságteljes nyugalommal viselkedett.