Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-19 / 245. szám

2 ^ BÉLMAG YAROfíSZÁG Csütörtök, 1916. Október 19. Hatóság és sajtó. A Délmagyarország szerdái számában hir jelent meg arról, liogy az egyik szegedi cipész tiz koronát kért, egy inértékvételért. A háborús állapotokra jellemző esetet azért hoztuk nyilvánosságra, hogy a közönség és a hatóság — de főként ez utóbbi — ujabb tanulságot merítsen belőle arra nézve, hogy a viszonyok mennyire elfajultak. A közönség ujabb és ujabbfajta merényleteknek van ki­téve azok részéről, akik a háborús konjunk­túrákat mértéken felül és szemérmetlen le­leményességgel kihasználják. Magának en­nek az esetnek nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, hogy mégis visszatérünk rá ezen a helyen, azt azért tesszük, hogy az eset kapcsán néhány szempontra rávilágít­sunk és hogy ismételten szót emeljünk an­nak a közönségnek érdekében, amelv a zsa­rolási kísérletekkel szemben a sajtó nyilvá­nosságához kénytelen fordulni. Hogy az eset teljes megvilágításban áll­jon a közönség előtt, részletesen elmondjuk a szóban forgó cipő-mértékyétel körülmé­nyeit. Egy asszony, aki a régi jó időkben megengedhette magának azt a lukszust, hogy cipőt csináltasson, fölkereste az egyik szegedi cipészt, akinél azelőtt állandóan dol­goztattak és kérte, vegyen neki mértéket. A mértékvételre azért volt szükség, mert az ügyben szereplő asszony levelet kapott egyik rokonától, amelyben a rokon azt irja, hogy cipőt ;akar neki csináltatni ajándékba. Kéri, vétessen mértéket, küldje el, hogy a cipőt megcsináltathassa. Az asszony, aki a háborúban — mint sok más szenvedő társa — nehezebb megélhetési viszonvok közé ju­tott, boldogan állitott be ismerős cipészéhez, akinek előadta kérelmét. A cipész — szintén egy háborús nagyúr — hajlandó volt nagy­kegyesen mértéket venni. Az asszony meg­örült. Hálásan köszönte meg a jóindulatot, amelyet annak ellenére, hogy a cipésznek évek során állandó rendelője volt. érdeme szerint méltányolt. A cipész az asszony há­lálkodására szükségesnek tartotta, hogy egy kis felvilágosítással szolgáljon. Szívesen ve­szek mértéket — mondotta gúnyosan vigyor­gó gőggel — de előbb fizessen — tiz korona*. 1916-ban, a háború harmadik esztendejében ennyibe kerül egy mértékvétel. A szegény asszony, akinek cipőt Ígértek ajándékba és ezért .akart mértéket vétetni, szédelegve tá­molygott ki az üzletből, ahol köszönni is elfelejtett. Csak később, amidőn föleszmélt, emlékezett vissza arra, hogy ,ve!e az imént valami felháborító igazságtalanság történt. Érezte, hogy a brutális eljárással szemben elégtételre van szükség. A Délmagyarorsz lg szerkesztőségébe sietett és megkönnyebbül­ten távozott, amidőn megigértiik, hogy pa­naszának helyet adunk a lapban, ahol a kö­zönségnek számos érdekét részesítjük véde­lemben. Így történt az eset. önként fölvetődik ismét a kérdés: mi az oka annak, hogy egyesek ily vakmerő merészségre kapnak a közönség kizsákmányolásában, mint ez a jellemző kis történet is bizonyítja. Hogyan van az, hogy a kormánynak és a hatóság­nak rendeletei úgyszólván hatástalanok ma­radnak. Miért van az, hogy makszimális áron csak a legritkább esetben lehet a szük­ségleteket beszerezni? Az erkölcsök ijesztő sülyedésének mindenesetre a legfőbb szere­pük van ezekben a visszaélésekben, de két­ségtelen, hogy ípulasztás terheli azokat is, akik ,a bűnös üzelmek ellenőrzésében és fel­kutatásában lanyhán járnak el. A büntetés­től való félelem sok árdrágítót visszariasz­tana az uzsorától, de most. amidőn ezer ajtaja van a *' vény alól való kibúvásnak, szinte megtorlatlanul tobzódik az uzsora és visszaélés. A kibúvóknak és a büntetés alól való menekülésnek ezeket az ajtóit kell be­falazni az ellenőrzésnek szigorú könyörte­lenségével és éberségével, hogv egyetlen visszaélés se maradhasson büntetlenül és hogy.a törvény keze lesújthasson mindenki­re, aki a létért küzdő lakosság kényszer­helyzetével visszaélni merészel. A lapok a hatóság éberségének nagy segítségére lennének az esetek feltárásával, ha a hatóság azokat kellő figyelmére mél­tatná. De a hatóság a nyilvánosság közér­dekű akcióinak a legtöbb esetben nem szerez érvényt megfelelő hatósági intézkedésekkel, amelyek nélkül a mi szavunk a pusztában elhangzottak, amik nem találnak vissz­hangra. Minden megtámadott, érdekeiben meg­sértett nem fordulhat panaszával a hatóság­hoz. Számosan a sajtó utján keresnek vé­delmet. A hatóság akkor áll hivatásának ma­gaslatán, ha ezekben a sulvos időkben meg­hallgatja azoknak a gyenge szavát is, akik a sajtó, nyilvánosságának erejével fordulnak a hatóság védelméhez. •jtíűEfcSn.víaa Az angol-francia tömegrohamok ujabb á. kudarca. BERUN, október 18. A nagy főhadi­szállás jelenti: Rupprecht trónörökös had­csoportja: A tüzérségi harc széles szaka­szokban főleg a Sonunetól északra jelenté­keny hevességet ért el. Le Sars és Guede­court között az angolok, Les Bocufstö! Rancourtig pedig este a franciák támadást indítottak. Az ellenség tömött rohamárkai ellen inézett megsemmisítő tüzelésünk Hau­court, LWbbaye mindkét oldalán már kez­detben meghiúsította a támadást. Guede­courtnál heves közelharcokra került a sor, amelyek során állásainkat teljesen megtar­tottuk. A Morvái és Rancourt vidékéről az előretörő franciákat kemény harc után visszavertük. Saillyba az ellenség benyo­mult; itt a harc még tart. Tihlepval—Cour­seíette mellett a fö támadó állástól délre az ellenség előretörései semmi sikerrel sem jártak. Légi harcban öt ellenséges repülőgépet legyőztünk. A trónörökös hadcsoportja: A Maas keleti partján élénk tüzelés. LUDENDORFF, első föszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A görög tragédia utolsó felvonása. Lugano, október 18. A Secolo athéni je­lentése szerint az antant a görög kormány­tól a hadsereg két ötödének kiadását, illetve lefegyverzését fogja követelni. Lugano, október 18. Az athéni színház­nak az antant-csapatok által történt meg­szállása után a királypártiak tüntetése fe­nyegető mértéket öltött. A ömeg folyton kiál­tozta: — Le az antanttal! Csendőrök, francia és angol tengerész­csapatok és gyalogos különítmények léptek közbe és megtisztították a szinház előtti teret. Amikor a tömeg Venizelosz háza elé ért, meg akarták a házat rohanni, de a ka­tonaság ismét közbelépett. Este 9 órakor minisztertanács ült össze, amely elhatározta, hogy az antant ujabb követelésével szemben nem tanusit ellen­állást. London, október 18. A Reuter-ügynök­ség jelenti: Francia katonák egy osztaga a királyi palota közelében tábort ütött. Egy árával később egy zászlóalj görög gyalog­ság vette körül a palotát. A Daily Mail jelenti: A király és a kor­mány sorsa hajszálon függ. Amikor Lain­brosz miniszterelnök tegnap a királynak je­lentette, hogy Fournier tengernagy ujabb követelésekkel lép föl, a király heves sza­vakra fakadt. Lamibrosz a külügyminiszté­riumba ment, majd később ismét visszatért a királyhoz, aki a kővetkezőket mondta: — Nem marad más számomra hátra, mint Larisszába menekülni. A miniszterelnök csak nehezen tudta erről a királyt lebeszélni, aki végre is meg­ígérte, hogy elhalasztja útját. Larisszában állítólag minden elő van készítve a végső ellenállásra. Lugano, október 18. A Secolo athéni je­lentése szerint a Mars-mezőn szemlét tar­tott a görög király ama legénység fölött, a melyet a hadihajókról leszállítottak. A csa­patszemle után a katonák és tartalékosok az utcán nagy tüntetést rendeztek. Az angol követség elé vonultak, ahol sértő kifejezése­ket és mozdulatokat használtak. Fournier tengernagyot is kifigurázták. Néhány tarta­lékost az angol-francia rendőrség letartóz­tatott. Amsterdam, október 18. A Reuter-iigy­nökség jelentése szerint Athén és Tatoi kö­zött egész éjszaka rendkiviil élénk érintke­zés folyt. Valamennyi udvari tisztviselőt a királyi palotába hivták. Dornavatránál elvágtuk a román csapatokat az oroszoktól. Bécs, október 18. Miután a Kelemen- és a Gyergyókegységíliől előrenyomuló csapa­taink már szomlbaton elfoglalták Dorna­vatrától délnyugatra, a Neagra forrásvidé­kén Magyarországiba nyelvszeriien benyúló területrészt, amivel megteremtették Papp ezredesnek déli Bukovinában harcoló csapa­taival a biztos összekötettést, most Arz had­seregesoportjának csapatai elkergettek az el­lenséget a Neagrától keletre levő hegység magaslati állásairól. A románok a iGyergyó­hegységhen és a keleti 'front egyes szorosaiban néhány helyen ínég tartják magukat. A Ne­agrától keletre a hármas országhatáron van az 1505 méteres Lieiorul Tivanului, a 2015 méteres Kel cm e n -sCserlbö k k és a 2033 méteres Izvoru, Ugy látszik, hogy az oroszok déli szárnyukon lemondtak a támadásról és ma­gukra hagyják a románokat, akik tehát Dor­navatra 'vidékéről visszavonulnak. |-izzótestek és üveghengerek In vert és Áuerégőkre legjobb minő­ségben FONYÓ SOMA, világi­té Hatatnál, Külcsei-utca 4. Telefon 165.

Next

/
Oldalképek
Tartalom