Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-18 / 244. szám

Szerda, 1916. október 18. DKL'M ÁG YA'R< JBSZÁŐ A Dobrudzsában a bolgárok szétugrasztottak egy ellenséges oszlopot. BERLIN, október 17. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkán harctér: A Dobrudzsában nincs újság. Macedóniai arcvonal: Gradesnicánál (Monasztlrtól délre), a Csernánál és a Nidze^Planinától észak.ra visszavertünk kis területre szorítkozó'támadásokat. LUDENDORFF, első föszáítósmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, .október 17. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Nincs jelenteni való. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. SZÓFIA, október 17. A bolgár vezérkar jelenti: Macedóniai harctér: Nincs változás. A Prespa-tőtól keletre levő arcvonalon és a Cserna folyó elhajlásában élénk tüzérségi tevékenység. A Moglenlca területen nyugalom. A Vardar mindkét oldalán helyenklnt gyenge tüzelés. A Vardartól keletre egy járörütközet alkalmával számos angolt elfogtunk. A Beleslca-Planina lábánál gyenge tüzérségi tüzelés. A Strunia-fronton járörharcok. Az Égei-tenger partvidékén nyugalom. Román arcvonal: Nincs változás. A Duna mentén nyugalom. A Dobrudzsában helyenként gyenge tüzérségi és járőrtüzelés. Tiizze! Kunis-Mamut és Enidze között széíugarsztottunk egy ellenséges oszlopot, amely három zászlóaljból és két ütegből állott. A menekülés során a kiszolgáló legénység az ágyukat és a lőszerládákat cserben hagyta. A Sommenál tovább folyik a küzdelem. BERLIN, október 17. A nagy főhadiszállás jelenti:- Albert württembergi herceg hadserege: Az arcvonal sok helyén élénk járőr- és tüzérségi tevékenység volt. Rupprecht trónörökös hadseregeinél a Somme mindkét oldalán fekvő állásaink egész napon át erős tüzérségi tüz alatt állottak, amelyet erőteljesen viszonoztunk. Az ellenséges ütegek elhallgattatásánál megfigyelő repülőink értékes szolgálatokat teljesítettek. Este a folyótól északra Gueudecourt és Sailly csatlakozó vonalai ellen történtek támadások; a folyótól délre pedig Fresnes Macamouttól északra fekvő állásaink ellen. Gueudecourtnál a rohamok záró tiizünkben összeomlottak. Saillynál és Fresnesnél közelharcban hiusultak meg, amely kis árokrészekért még tart. Harci repülőink lelőttek hat ellenséges repülőgépet, ezek közül hármat az ellenséges vonalak mögött. Bölke kapitány ismét két ellenfelét tette harcképtelenné. A trónörökös hadcsoportja: A Champagneban Lemesnitől északra visszavertünk egy francia előretörést. Az Argonneok és a Maas területén a tüzérségi harc helyenklnt élénk volt. LUDENDORFF, első föszállásmester (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.! A német császár a fronton. „A császárnak a fronton tett látogatásai — irja Hirsch Vilmos a Wiener Tagehlattban — a csapatok örömének és büszkeségének a napjai." Azok a szavak, amelyeket a császár ott kiint a katonákhoz intéz, amelyekkel háláját fejezi ki és uj hőstettekre buzdítja őket, ennek a háborúnak a történetében ragyogó lapokat fognak .betölteni. 1914. szeptember első napjától kezdve, a mikor először jelent meg a fronton a német trónörökös hadseregénéj, szerencsét hozott az ő harcos katonáinak és bizalmat öntött beléjük. Amikor először jutott köztudomásra, hogy a császár az éjszakát katonái között a legelülső állásokban töltötte, minden katona olyan büszke volt, mintha a császár ép az ő állásában éjszakázott volna. A német császár , ennek a háborúnak minden nagy eseményénél személyesen volt jelen. Ott volt Antwerpen ostrománál és megfigyelte az osztrák és magyar harminc és felesek működését. A fáradalmakat föl sem veszi. A háború azon férfiai közé tartozik ő, akik ,száguldó autóban a legnagyobb utakat tették meg. Annikor menetelő ezredekkel találkozik, kocsijának a sebességét fékezteti, sőt akárhányszor meg is állíttatja autóját, hogy katonái ne szenvedjenek a felverődő portól. Olyankor ..megszólítja a kitüntetteket és elbeszélteti, ki miért kapta kitüntetését. Megfordul a gulyáságyuknál is nem egyszer. „Ne zavartassátok Yniagatpkat mondja ilyenkor — csak egy falatot kérek, éhes vagyok." S aztán ott eszik katonái között és fenékig kanalazza ki a csajkáját. Jelszava:! „Azt eszem, amit a katonáim!" Szive .mindig ott van a katonáinál, az élőknél és azoknál is, akik érte és a hazáért hősi halált haltak. Egy súlyos ütközet után meglátogatta azt az ezredet, amelynek az oroszlánrész jutott a harcból. Amikor az ezredes elvezette abba a kis katonatemetőbe, ahol az elesett tisztek és katonák voltak eltemetve, egy tisztnek a kezében virágcsokrot vett észre. — Nekem vannak azok a virágok szánva? — kérdezte a császár, feloldotta a csokrot és a Virágokat szálankin-t sorjában lerakta a sirokra. Amikor a tábori kórházakat látogatja, akkor is mindig virágot visz magával a sebesült katonák .számára. Egy ilyen alkalom'mal meglátott egy halvány arcú katonát, aki ismét a frontra .volt menendő. — Ugy-e szeretnél egy kicsit haza menni és otthon még egy .kicsit pihenni, .fiam? — kérdezte a császár és már a következő pillanatban megadta az engedélyt: — Három iheti szabadság! Bejgiumban ép akkor lépett egy tábori kórház mütőtermébe, amikor egy súlyosan sebesült az pperáció után fölébredt a narkózisból. Ez felismerte a császárt, szeme mindjárt megélénkült, arcán csendes mosoly futott végig és ,lázas ajkain kitört: — Éljen a császáT! Erre Vilmos odalépett hozzá, .gyöngéden megcirógatta és halkan azt mondta neki: — Maradj csak egészen pyugton, fiam! Miután elhagyta a kórházat, nem feledkezett meg a katonáról és .mikor állapotának javulásáról kapott jelentést, előléptette és kitüntette a vaskereszttel. A Brémen elsülyesztéséröl nincs biztos hir. Bécs, október 17. A Neue Freie Presse tudósítója beszélt egy osztrák hajózási társaság igazgatójával, aki Berlinből most érkezett vissza. Az igazgató elmondta, hogy a Brémen körülbelül ugyanakkor jndult el, amikor a Deutschland befutott a brémai kikötőbe. A tengeralattjáró egész uton semmi életjelt nem adott magáról, ebből azt következtetik, hogy elérte célját. Az első hirt szeptember végén kapták a Brémenről, a niiWor /a Reuter-ügynökség azt (jelentette, hogy a Brémen I.ong Islandba érkezett. Ez a híradás azonban csak csel volt, az angolok meg akarták tudni, hogy tényleg (elindult-e a Brémen. Közben néhány angol lap burkolt-célzást tett a Brémen pusztulásáról. A brémai hajóstársaság ekkor már sejteni kezdte, hogy valami baj történt, mert még mindig ,nem kapott semmi jelt a Brémentől. Pozitív felvilágosítást csak az amerikai kormány és a hatóságok tudnának adni a tengeralattjáró sorsáról. Három föltevés lehet. Az egyik, hogy elpusztult volna az amerikai partoknál a viharban, a második, hogy összeütközött valamelyik kereskedelmi hajóval és a harmadik, hogy az amerikai partoknál csapdába csalták. Ez ugy történhetett, hogy a kikötőben várta a vontatóhajó megérkezését, ehelyett azonban valamilyen angol hajó érkezett, amely keresztülfutott rajta. Ha ez az eshetőség jgaz, döntő kérdés, hogy amerikai vizén történt-e a merénylet. A német kormány tárgyalni fog az amerikai kormánnyal a Brémen felől. Ma még sem Berlinben, sem Brémában semmi pozitívumot nem tudnak. "E? grammonként tóik flSCHER Aranyért Korzó-kávéház ppitmék sutiul) l