Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-01 / 230. szám

DMIMÁGYABÓBSZAG Vasárnap, 1916. október 1. á diadalmas nagyszebeni csata. Erdély bércein kivívtuk az első nagy diadalt, amely sírját ásta meg a nagyszebeni vonalon álió román hadseregnek. A román csapatkötelékek roncsai — mondja Höfer — minden használható úttól megfosztva a fo­garasi hegyekbe meneküllek. A foglyok szá­ma óráról-órára növekszik, a zsákmány igen nagy. Vitézségük révén világhírre emelke­dett és ellenségeink előtt rettegett bajor ka­tonák zárták el a Vöröstoronyiszorosnál átvezető utat, mig északról, nyugatról és keletről a magyar, német és osztrák csapa­tok egyidejűleg előnyomultak. A bekeritési csatát — mondja a német nagyvezérkar — megnyertük. Rendkívül érdekes adata Luden­dorfí jelentésének, liogy a szövetséges csa­patok Falkenhayn parancsnoksága alatt küz döttek. Csapataink — mondja végül Luden dorff — a legnagyobb elkeseredéssel har­coltak, miután megtudták, hogy az antant oldalán a Németországtól fenyegetett kultura megvédésére harcoló románok a fegyver­telen sebesülteket legyilkolták. Mennyi malicia van abban a fölényben, amellyel a német hadvezetőség ellenségeink ismert frázisait újból megbélyegzi és a kellő világításba helyezi, a fenyegetésnek mekko­ra ereje abban a beállításban, liogy a csa­patok a legnagyobb elkeseredéssel harcol­tak azok ellen a Kannibálok ellen, akik fegyvertelen sebesült testvéreiket legyilkol­ták. Mintha azt mondanák ezek a szavak: jó lesz vigyázni állítólagos román katonák! azt nem tudjuk megakadályozni, liogy vité­zeink sebesülten kezeitek közé ne kerülje­nek, de óva intünk titeket attól, liogy poli­tikai vezéreitek stílusára vetemedjetek, ők is megkapják majd a leckéiket tőlünk, de jaj nektek, ha a hadviselés eszközeit útszéli rablók legundokabb gyilkolási módjával cse vélitek fel, ismertek már Dobrudzsából, a kezeink közé kerültök! Ugyanaz az erő és biztonság, amely ezt a mondatot leíratta, aratta a nagyszebe­ni diadalt. A nagy siker részletei a 'hivata­los jelentések mindig határozott és szokat­lanul erős meghatározásai mellett sem te­kinthetők át teljesen, két dolog azonban bi­zonyos: Falkenhayn elérte az ellenséggel való összecsapás ideális célját, sikerült meg­semmisítenie a nagyszebeni vonalon álló román haderőt, a teljesen megnyert csata eredményének pedig a szomszédos fronto­kon is rövidesen mutatkozni kell. Kétségte­len, hogy a román haderő tekintélyes része vonult föl Erdélyben. Hiszen a dobrudzsai fronton nagy orosz erők. sőt szerbek is harcolnak néhai becsületes szövetségesünk oldalán. A bolgárok mélyen be tudtak nyo­mulni az ellenség földjére, mi szép Erdély hegyein vagyunk kénytelenek velük a küz­delmet felvenni. A sorssujtotta menekültek­kel van az egész ország részvéte és támasza, otthonukból való .kiűzetésükért nem pótol­hatja őket a részvét, a figyelem, az állam és a társadalom róluk való gondoskodása: mégis ki ne érezne 'velünk, amikor azt mondjuk, hogy mi volt a Petrozsénynél el­ért térnyereség ahoz a diadalhoz képest, a melyet dicső szövetségesünkkel együtt most arattunk az áruló román nemzet rohamosan gyöngülő haderején? Van-e ember ebben ai országban, akit nem töltene el a legnagyobb boldogsággal annak tudata, hogy sikerült vérrel már annyiszor megszentelt földünk­ről a rablásra éhes hordákat kizavarni? De mi ez ahoz képest, ha addig marasztal­juk itt őket, amig azon a földön verjük tönk­re, amelyet elorzásra éhesen piszkos betö­rők módjára megrohantak! A román haderő nagyságáról nem kell itt újból számadatokat adnunk. Csak emlé­keztetünk Mackensen dobrudzsai diadalára és most e mellé helyezzük Falkenhayn tel­jesen befejezett, nagy győzelmét. A romá­nok veszteségi kimutatásai eddig 71.000 fő­nyi legénység és 3200 tiszt elvesztését vall­ják be. Ha őszintének is fogadjuk el ezeket a kimutatásokat, figyelmeztetnünk kell ,arra, liogy a veszteségi kimutatások különösen a háború elején nagyon kullognak az esemé­nyek után. Nincs-e sok okunk föltételezni, hogy ez a kullogás fokozott a román bel­ügyminisztérium részéről, mikor a háború elején olyan súlyos kudarcok és hatalmas csapások érték a román haderőt, aminőhöz ha sonlókkai talán egyik ellenségünk sem dicsekedhetik. Arról közelebbi adatok hijján nem bocsájtkozhatunk találgatásokba, hogy mennyi a most lezajlott erdélyi harcokban az ellenség összes vesztesége. Az azonban már is bizonyosnak látszik, hogv annyira jelentékeny, liogy egy kisebb 'hadsereget egy-kétszer való megismétlődés után meg­rendíthet. A mai német jelentésből tudomást sze­rez a világ arról is, tiogy mi az az uj és külön megbízatás, amelyre a császár vezér­karának két éven át volt főnökét .érdemesí­tette. Falkenhayn, aki szilárdan tudta tar­tani a nyugati frontot, uj pozíciójában uj babérokat fon a német hadvezérek már is gazdagon lombos koszorújába. Egyik olda­lon Mackensen, másik oldalról Falkenyhayn, mindenhol viíée és pompásan, .bevált .ma­gyar, német, bolgár, török és osztrák csa­patok, e mellé a szövetséges hatalmak köz­ponti fekvését és mit gondol a világ: az áru­lásban legaljasabb, hitszegésben legbünö­sebb. rablási vágyainak nvilt feltárásában legundokabb ellenségünk elkerülheti-e Szer­bia sorsát? eahleaaksearettogss-nsssessacskaeiuagaak Az oroszok előretörése kudarcot vallott. BUDAPEST, szeptember 30. (Közili a miniszterdiriöki sajtóosztály.) Károly főher­ceg lovassági tábornok hadseregarcvonala: A Ludova területén a harcok folynak. Egy előretöréstói 4 Wosz tisztet, 532 katonát fogtunk el, 8 géppuskát zsákmányoltunk. Lipót bajor herceg vezértábornagj arcvonala: Lytorlecztól egy orosz előretö­rést visszavertünk. A lengyel légiónak si­keres előtéri harcain kivül tolás netn tör­tént. 4 HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, szeptember 30. A nagy fő­hadiszállás jeleníti: Lipót bajor herceg arc­A balkáni harctéren nincs esemény. BERLIN, szeptember 30. A nagy fő­hadiszállás jelenti: A balkáni harctéren a helyzet változatlan. Repülőrajaink a cser­navodai vasúti hid ellen és ellenséges tá­borok ellen sikeresen támadtak. ' LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, szeptember 30. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti had­színtér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. vonala: A Stochod-fronton a lengyel légió egyik századának sikeres előretörése. Sito­viczeíöl délre, Yyteniecztől délnyugatra az oroszok hiába támadtak. Zborovtól északra Hukalowcenél 29-én éjjel sikeres támadás­sal 3 tisztet és 70 katonát elfogtunk. Károly főherceg lovassági tábornok arcvonala: A Stara-Klauzura (Ludova) te­rülettől délre és a Catnaoon, Conta altábor­nagy ellentámadásai teljes sikerrel jártak. Stara-KIauzuránál 4 tisztet, 532 katonát el­fogtunk és 8 géppuskát zsákmányoltunk. Kirlibabánál az oroszokat visszavertük. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Agyú- és aknaharc a Karszt ffensikon. BUDAPEST, szeptember 30. (Közli a miniszter ehiö'ki sajtóosztály.) A Karszt-fen­sikon az ellenséges ágyú- és aknaharc fo­lyik; déluán fokozódott. A Clmonen még 7 olaszt, köztük egy tisztjelöltet élve toieg­mentettiink. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Orosz lap a román hadvezetőség ellen. Stockholm, szeptember 30. A Ruszkoje Invalid -a román hadvezetőség ellen1 irányuló v 'Jíc/u

Next

/
Oldalképek
Tartalom