Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-01 / 230. szám

feér-hap, 1916. »któW 1. DÉLMA G Y ARORSZ AÖ R ci'kkiet közöl. A románok nem értenek hozzá — írja a .lap, — h'ogyan kell az oroszokkai együftmüködni; nem rendelik magukat alá a 'közös stratégiai célnak. .A románok pusz­tán Erdély ellen akarnak hadjáratot viselni, az antantnak pedig első sorban az a célja, hogy a berlin-'bagdadi összeköttetést meg­szakítsa. Antant-jelentés a görög hadsereg mozgósításáról. LUGANO, szeptember 30. A Secolo je­lenti Szalonikiíből 28-iki dátummal: Athéni jelentések szerint Konstantin király elhatá­rozta a mozgósítás elrendelését és az antant mellé való csatlakozást. Zürich, szeptember 30. A Schweizeri­sche Telegraphen-Inlormation a berni gö­rög és bolgár követek nyilakozatát közli. A Igörög követ kijelentette, hogy a görög­országi helyzetről közvetlen értesülései nin­csenek. Az állítólagos hadüzenetet az antant hangulatkeltésnek minősíti.' Lugano, szeptember 30. A Secolo jelenti Athénből: A királyi palota előtt tüzérséget állítottak föl. Az Akropoliszon 'lovasjárőrök cirkálnak, hogy a királyt minden merénylet e"en megvédjék. Zürich, szeptember 30. A párisi sajtó elismeri, hogy az a hir, amely szerint Kon­stantin görög király állítólag az antanthoz csahakozolt, még korai. Ezideig nem történt döntés a görög válságban. Genf, szeptember 30. Az Eclair jelentése szerint Venizelosz heves agitációja ellenére csak kisebbséggel rendelkezik. A nép több­sége visszariad Venizelosz forradalmi moz­galmától. Venizelosz a legnagyobb erőfeszí­téseket teszi, hogy a király hangulatát meg­változtassa 'és hogy közvetlen érintkezésbe juthasson a királlyal. Rotterdam, szeptember '30. A Daily Te­hgraph jelenti Krétából: Venizelosz nemzeti •kormányt alakított Krétában. Kréta népe már megtagadja uralkodóját, Konstantin ki­rályt, akinek arcképét a vendéglőkben és más nyilvános helyeken letépték. A románok eddig 75 000 embert vesztettek. Rotterdam, szeptember 30. 'Bukarestből jelentik: A belügyminisztérium 'veszteség­kimutatása szerint a román hadsereg eddigi vesztesége hétvenegyezer főnyi legénység és háromezerkétszáz tiszt. Ez a nagy vesz­teség annál föltünőbb, mert a román hadse­reg létszáma mindössze hat-hétszázezer em­ber. A román parlamentet össze­hívják. Züiieh, szeptember 30. A Secolo jelenti Bukarestből: A román parlamentet október 20-ikára f'Braiíába hiVtá'k össze. Ez azért •vált szükségessé, hogy megszav'azzák a to­;yábbi hadikölcsönt. Jjeszélgetés Hindenburg öcscsével. — A Délmagyarország tudósítójától. — Az enxber maga előtt látja a nagybajuszu, vastaguyaku, berkulestermetü Himlenburgot, a német katonai hatalomnak ezt a glóriás kép­viselőjét és egyszerre elikezcl dolgozni a fantá­ziája. Amikor Hindenburg nagyszerű bravúr­jai elvonulnak előttünk, akkor, tul a józan gondolkozáson, azt képzeljük, hogy mindenki, aki a Hindenburg nevet viseli, csalk katona léhet, oroszlán, á(gyu, kartács és győzelem. A Hindenburg névvel az erőt, a bátorságot, a katonai koncepciót szőtte össze a romantika. Németországban, ahol minden magánházban meg van már a nagy marsall képe, vagy szob­ra, s ahol a Hindenburg-kultusz egyre nagyobb lesz, szerető gonddal és epizóddal gyűjtenek minden epizódot és adatot, aani a tábornagy életére vonatkozik. Hindenburg egyetlen fia és két veje a há­ború kezdete óta a fronton harcol. Juthattak volna előnyös-ebb beosztásihoz, értékes szolgálat­tot végezhetnének a front miögött is, de ők a tűzvonalban akartak harcolni a közikatonák­kal. Hogy is lehetne ez másképpen! Hiszen mind a három az egészséges germán típus díszpéldányai, szálas, hatalmas termetű, erős emberek. Hát Hindenburg fivére, Bernhard Hindenburg, az iró, milyen férfiú? Amikor fölkerestem a berlini - Hindenburg-peuzióiban levő lakásán, bizony elcsodálkoztam, mennyire elüt a bátyjától. A hetvenkilenc esztendős marsall, Paul Hindenburg, izmos, hatalmas termetű, makk­egészséges, energikus tekintetű férfiú, az ötven esztendős iró, Bernhard Hindenburg törékeny testalkatú, sápadt, beteges ember, akinek sze­meiből melankólia ós gyanakvás olvasható ki. A marsall keményen lépked, lábai alatt szinte dobog a föld, liangja érces, mintha állandóan csapatokat vezényelne, az iró reuanás, száraz, monoton hangon beszél, pokrócba takarja vékony lábait és ha esik az eső, napokig nem hagyja el a lakását. Paul Hindenburg édes­apja lovagii birtokán már gyermekkorában is csak karddal ós puskával játszott; Bcrríhard Hindenburg már gimnazista korában iis leg­szívesebben az irodalommal foglalkozott. Bernhard Hindenburg bizonyára nem tar­tozik Németország kiváló írói közé. De egyet meg kell adni neki. ízléses, tapintatos, alkal­mazkodni tudó ember. Meghúzódik nagynevű bátyja dicsőségének árnyékában, de nem óhajt szerepelni és nem tülekedik azért, hogy mint a nagy marsall öcscse előtérbe jusson. Bernhard Hindién burkot éppen dolgozó­szobájában találom képei és festményei között. A szoba Hindeuburg-fotografiákkal van tele. Százféleképpen van leifotografálva a marsall. Az dró felém siet, megköszöni, hogy fölkeres­tem, leültet egy kényelmes karosszékbe és halk, vontatott hangon beszélui kezd: — Mit mondjak .bátyámról? Az ő élete nagyon egyszerű volt a háború előtt. Gondo­lom, tudja, hogy bátyám katona-családból származik. Apja, nagyapja, ükapja mindany­nyian katonák voltak. Bátyám tetőtől-talpig katona. Elképzelheti, hogy makor a háború kitört, milyen izgatott -lett. Nyomban felaján­lotta szolgálatait a hadügyminiszternek, mert három és fél esztendővel a háború kitörése előtt, mint gyalogsági tábornok nyugalomba vonult. A hadügyminisztériumból .kiitérő vá­lasz érkezett. Azt felelték, lehet, hogg szükség lesz szolgálataira, lehet, hogy nem. Ezalatt bátyám fia és vejei bevonultak és ő egyedül maradt feleségével Jíannoverben, a Wedekind­strasse 15 szám alatt levő lakásán. Természe­tesen sokat beszélgetett a háborúról és sóhajtva kérdezgette a feleségét: „Mit gondolsz, fog-e engem hivni az én jó császárom?" Végre au­gusztus 22-én megérkezett a boldogi tó sürgöny. A hadügyminiszter közölte bátyámmal, hogy reaktiválták, Ainevezték a kelet,poroszországi hadak vezérévé és vezérkari főnökének Luden­dorff tábornokot nevezték ki, aki a nyugati harctérről elindult és még az nap át fog utaz­ni Hannoveren. Bátyám csomagolt, felöltözött, kikisértük a pályaudvarra és beszállt Luden­dorff kocsijába. Azóta, nem láttam, . . . Még meg kell cáfolnom néhány legendát. Bátyám nem volt a császárnak se tanitómes­tere, se intimusa, ő éppen ugy, mint minden parancsnokló tábornok, amikor aktív szolgá­latban volt, havonként egyszer jelentkezett a császárnál. Innét ismerte őfelségét, A ma zűri tavak legendája is mese. Bátyám annak ide­jén vezérkari kapitány volt Königsberghen. libben a minőségben — éppen ugy, mint sok más társa — kötelességszeriileg tanulmányozta a keleti határt. De tanulmányozta stratégiai szempontból a nyugati határt is. A mazuri tavaknál külön stúdiumokat egyáltalában nem végzett. Versei Miklós. Angol lapok Lloyd George beszédéről. Rotterdam, szeptember 30. A Nieuwe Rotterdam|sche Courarrt jelenti Londonból: A londoni lapok vezércikkben foglalkoznak Lloyd George nyilatkozatával. A lapok áfl­'ialában helyeslik Lloyd George fejtegeté­seit. A Daily News azt írja, hogy a békét nérra szabad egészen szem elől téveszteni. Ha Líoyd George az't mondja, bogy nem lehet békére gondolni, 'amig ki nem 'vívtuk Európa szabadságát, akkor 'hiábavaló most békéről beszélni. De el fog következni az az idő, amikor 'kivívjuk ezt a szabadságot és megtörik a német militarizmus. Es ha ezt elértiilk, az angol államférfiak föladata lesz, hogy az a pokol, amelyről Lioyd George oly sok érzéssel beszélt, egy napig se tart­son tovább, mint ameddig föltétlenül szük­séges. Németországitól függ, meddig tartson még ez a pokoi. "üt? grammonként t;PéJ,ik flSflHER Aranyért Korzó-kávéház űpás. §hsserfisz, ÍM 14. emi>8 fenék gyalul) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom