Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-24 / 224. szám

4 DMMAG YAÉOmtöM VASÁRNAP, 1916. szeptember 24. ítéljen az Isten. — Irta Sis Vladimír, bolgár iró a harctéren. — Hajnalodik. Lovas járőr vágtat a faluba. Az öreg iNina ép az imént kelt föl és kijött ,az udvarra. Látja, hogy bilgárok és eleinte alig tud szóhoz jutná az örömtől. Aztán eléjük fut és a házba hivja őket. — •Nem mehetünk, anyó, szét kell néznünk, .nincsenek-e a faluban szerbek. — Szerbek? Vannak — két csendőr, meg az őrmesterük, verje meg őt az Isten! — iMiért, anyó, bántott? A vén asszony sir. — Megölte a fiamat. Koljut! Az egyetlen gyermekemét. Micsoda ember volt, Istenem, micsoda ember! És az őrmester megölte. Azt mondta, Kolju szembeszállott vele. Persze! íMeg.védte a feleségét! Azért lőtte le az a szebb a fiamat. Verje meg az Isten! — Majd elbánunk mi vele, hol bujkál? — Ott abban a házban a templom mellett. Várjatok csak! Hadd menjek én előbb. Megnézem, mit csinálnak, alusznak-e még? Miért keresnétek a veszélyt?! A vén asszony nein várja be ,a felelétet és a templom Ifeló siet; ott megáll egy házikónak az ajtaja előtt. Az ajtó nyitva. Belép. A bárom szerb a földöln fekszik és alszik. Köröskörül üres palackok hevernek. Bor- és pálinkaszag ül a szobában. A fegyverek az ajtóhoz támasztva és mellettük ott alszik a három szerb, köztük fiának a gyilkosa. Az anya lelke előtt megint feltűnik meggyilkolt fiának a véres homloka, megmeredt szeme és duzzad, elnémult ajka... Igy nézett ki a fia, amikor holtan haza hozták. És a gyilkosa most itt fékszik ós alszik... Az arcába tekint. Mennyire hasonlít az ő meggyilkolt áldozatahoz! Ö is fiatal, az orra éles és a homloka iveit, akár a Koljué... — Vájjon él-e még az anyja? persze, hogy él még... egyszer beszélt is róla. És ez talán az egyetlen fia... Megöljem? Itt vannak a töltött fegyverek... iMár öreg vagyok és gyönge... de a fegyver elsütéséhez nem is kell erő. Szeme megtelik könnyel: — ítéljen fölötte az Isten! •összeszedi mind a három if egy vert és kisiet az utcára. A katonák már türelmetlenek. — Nos? • — Itt vannak a fegyvereik. Alszanak és más fegyverük nincs. Eredjetek és kötözizétek meg őket. .De — ugy-e nem gyilkoljátok meg őket? — Csak azt, anyó, aki megölte a fiadat. A fiadért ibosszut fogunk állani— a másik kettőt pedig csak elfogjuk. A gyilkos lakoljon életével. Ugy-e ott van köztük? — A gyilkos? nem — nincs köztüik. Hárman vannak, de nincs köztük. A gyilkost valaki fölváltotta. Fogjátok el őket, aztán gyertek vissza reggelire. Addig miajd készítek nektek tejet. Menjetek... az Isten majd ítélkezik fölötte. A katonák elbámészkodnak az anyón és aztán elmennek, hogy elfogják a bárom csendőrt. A vén asszony keresztet hány magára és a szemét az égre szegzi: — Bocsáss meg, Kolju, bocsáss meg, fiam! Neki is van édes anyja... ítélkezzék fölötte az Isten! És azzal bemegy a házba, bogy reggelit készítsen a fáradt, éhes katonáknak. A húsfogyasztás korlátozása. — A szegedi vendéglők hétfőtől kezdve.— (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap csütörtöki számában rendelet jelent meg a ihus- és zsirfogyasztás ujabb korlátozásáról. A rendelet szerint szerdán és pénteken hust nyers, vagy pedig feldolgozott állapotban forgalomba hozni tilos. A hét többi napjain egy étkezésre egy személynek legfeljebb egy húsételt szabad kiadni. Ezeken a napokon a hal is húsételnek számit. Nem számit ellenben húsételnek az olyan ételneimü, amely legfeljebb ötven gramm hust vagy húsneműt tartalmaz. Hétfőn olyan ételeket, amelyeknek előállításához zsir szükséges, tilos eíőállitani, vagy forgalomba hozni. A kormányrendelet a magánháztartásokra nem vonatkozik. Szombaton délután öt órakor értekezlet volt a városházán dr. Somogyi Szilveszter polgármester „elnöklése alatt, amelyen a zsirés húsfogyasztásra vonatkozó kormányrendelet egyes pontjait vitatták meg. A .polgármester ismertette „a rendeletet, amely szerint, kedden és csütörtökön vágási , tilalom lép életbe. Szerdán és pénteken hust egyáltalán nem szabad forgalomba hozni, sem pedig hus felhasználásával készült ételeket eladni. Ezeken ,a napokon a hal nem számit húsételnek. Szabad ellenben vesét, velőt, májat, tüdőt fogyasztani. Azokon a napokon, amikor a húsfogyasztás meg van engedve, egy személynek egyszerre csak egy húsételt szabad kiszolgáltatni. Ez ,a passzus a vendéglőkre vonatkozik. Abból a szempontból, hogy egy személy csak egy húsételt fogyaszthat, a hal is húsételnek számit. Hétfőn a zsir hozzáadásával készült ételeket sem készíteni, sem eladni nem szabad. Hétfőn a vajjal, vagy olajjal készült ételek árusítása sincs megengedve. A hentesek és mészárosok a hústalan napokon nem árusíthatnak hust, csak zsirt és szalonnát. Az értekezleten a szegedi vendéglősök és hentesmesterek is képviselve voltak, akik az egyes pontokhoz hozzászóltak és akiknek a hozzászólása és szaktanácsa után a polgármester a rendelet egyes pontijaiban meghatározott rendelkezéseket a következőképen detaillirozta: A hústalan napokon halat szabad forgalomba hozni. A zsírtalan napon csak a saját zsírjában elkészíthető húsételeket szabad kiszolgáltatni. Igy például sertéskarmanádlit, — amennyiben a saját zsírjában elkészíthető, — adhat a vendéglős a vendégének. Friss sültkolbász is árusítható, ha az a saját zsírjában sült. Az előző napról megmaradt húsételt, ha ahhoz külön zsir nem szükséges, szintén szabad kiszolgáltatni. V~ A Royal kávéházban minden este Batfa Kálmán | hírneves szólista. Szeged leg- 1 kedveltebb zenekara i&tszik. g Beszélgessünk. * A fahonvéd: Későre jár már, uraim. Ilyenkar csak a szerelmesek szoktak az utcán járni, vagy akiket .a záróra kizavar a kávéházaidból. Én: Pedig én egyik csoporthoz sem tartozom. öregedő embernek nem való már sem a szerelem, sem a [kávéház. A fahonvéd: Az [öregséggel pedig nem kell mindig- előhozakodni. Csak a bün öreg. Én: Ván fiatal, friss bün is. Sokkal több, mint az ennber 'hinné. Ki hitte volna, hogy még elbben a véres időben is lopnak az emberek? A fahonvéd: Ez a világ sora. Ki pénzt lop, ki kórházi lepedőt, meg imiegymást, van olyan is, aki csókot lop. Éti: iAz utóbibit nam is kell lopni, jön az magától, csak az embernek bele ne fáradjon a szája. A fahonvéd: Oda jutottunk, liogy ma-holnap már az étkezésbe sem igen fáradhat bele a szánk. Megcsinálták már a hústalan napot, a zsírtalan napot, ugyan mi van még bátra? Én: Lesz, vagy talán van is: cukortalan nap, tejfelen nap, sótalan nap és Iháltalan nap. A fahonvéd: Jó szerencse, hogy még naptalan napot nem csináltak. Én: Erre is rákerül a sor, ha igy haladunk. És aztán jön a levegőtelen nap és telcn-talan, felkopik majd az álunk. A fahonvéd: Csak talán még ágy nem állunk? Én csak azon gondolkozom, liogy i.s lehetséges az, hogy étel,neműt alig kapni és mégis oly nagy a pucc, liogy példa imég nem volt rá, mióta világ a világ. Én: Eb a háborús ülő költészete. Ma mindenki tovább nyújtózkodik, mint a takarója ér. Sőt 'az nyújtózkodik igazán, aki a takaróját minél gyakrabban emelgeti, vagy változtatja. A fahonvéd: Mint Matókné a szószt. Én: Ha Matókné ma élne, nem változtathatná oly gyakran a szószt, mert a liszttel is csehül állunk. A fahonvéd: Ha már liszt nem lesz, akkor nem lesz cseh-plmasz sem. Én: Az mindig volt és mindig lesz. Ez minden időben kerül, mint eső után a gomba. A fahonvéd: De a jó Isten akárhová tegye, én lemondanék róla. Nem kívánja a testi berendezésem. Én: Sok mindent nem kivan az ember és mégis élni kénytelen vele. A fahonvéd: A házasélet ben is ugy van vele az ember. Hol az asszony az imával, hol a férj a feleségével kénytelen együtt élni. Én: Néha. mással is. Sőt gyakran is talán. A fahonvéd: Bizony olyan jdőket- élünk most, hogy e.sak az házasodjék, akinek megengedik a viszonyai. , Én: A viszonyt fenn lehet tartani a. házaséletben is. A fahonvéd: Már csak amondó vagyok, hogy közös lónak túrós a háta. Én: De vitéz honvédünk, ma már nincsen se ló, se turó. A fahonvéd: Sebaj, csak szerelem legyen. A költő is azt mondta: Addig boldog a szivünk, amiig szeretni tud. É11: A boldogság az nagy csoda! Majdnem olyan nagy, mint a piaci árak. A boldogságot azonban még ,a maximált áron felül ,sem lehet megszerezni. A fahonvéd: Akinek tiszta a lelkiismerete, az boldog lehet és akinek van mit apritani a tejbe, az még tejet is ihat. Én: Egyszóval minden a pénzen fordul mieg. A fahonvéd: Csak az a baj, Ihogy a pénz meg mindenféle kézen megfordul. Én: És addig fordul, bogy gyakran a rendeli etési helyétől fordul el. A fahonvéd: Én meg azoktól fordulok el, ákik a jótékonyságot magukkal szemben gyakorolják. Én: Aikkor vitéz homvédiink, maga teljesen eljutott a forduló pontra . . .