Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-06 / 182. szám

6 BÉLM A 0 Y A.RORISZ A (1 Szeged, 1916. augusztus 12. Ebben az ösaaeg'bsn értékelhetjük tehát összes, nem részvénytársaságok, vagy szövetkezetek kezében, tehát a fizikai személyek kezében levő magángazdaságainkat. Azonban még evvel sínes kimerítve nemzeti vagyonunk. (Folytatjuk.) HÍREK oooo Aki 1883-ban Szegeden huaía a királynak. — Hamza Miska, öreg cigányprímás folyamodása a királyhoz. — (Nagyváradról írják: Régi idlok bét vármegyéiben hires prímása, jó öreg Hamza Miska levelet irt a királynak. Az ezüstös fejti vén cigány — hir mondója daliás, boldog múltnak — összetörve, szomorúan tipeg közöttünk. Éjszakánkint a vére hajtja, be-bekiukkant a kávéházakba, hallgatja szomorú szívvel a nótát, nézi az urakat, akiket ő mainem ismer, mert azok, akiknek valamikor ö muzsikált, akik valaha bankót ragasztottak a homlokára, nagyrészt .a sirban porladnak. Tisza Kálmán cigánya volt az öreg Miska, a bihari gentri mulatott a nótáin, finom nemes kisasszonyoknak húzta megyebálon a mástfélórás csárdást. Régen volt. Hamza Miska megnyomorodott öreg ember, öt fia a harctéren, egy orosz fogságban, jómaga tehetetlen szegény. Elhagyatottságában folyamodványt irt a királyfiak. íme az írása: Felséges Uram! Alulírott Hamza Mihály primás néven Hamza Miska mint szóles (Magyarország Náci. Irta: Kanizsai Ferencz. Istenein, ha valakit Nácinak hívnak, a negyedik polgáriba jár; kisnövésü is, vézna is; a haja rókavörös, az arca teli szeplő vei és pattanással... Ez alig irigyelhető és semmikép sem nevezetes állapot. Ám az a valaki, aki az ekként vázolt és Nácinak nevezett eniiberbőrnek a lakója, — ugy általában, elé.giültséget érzett, legalább egyelőre. Nem irigyelt el, lelke, vagy micsodája részére pornpázóbb bőrhajlékot és arra sem gondolt, hogy még a köznapi János is különb jelző a Nácinál. Meg nem tudta, hogy Nácinak lenni, kivált szepliőkkel és vörös hajjal, tragikoniikum. Náci, a tizennégy éves kisfiú boldog volt tehát. Mohón ós érdeklődve szemlélte a világot, mintha panoráma volna; beléptidij, diákoknak, tiz fillér... Ö polgáriba járt, a pajtásai azonban gimnáziumba. Gimnázium ugyanis nincs Madarason, a gimnázium Szegeden van; következéskóp a niadarasi fiukat, ha gimnazisták lettek, Szegdre kellett adni, kasztba, vagy konviktusba. Ez a körülmény Madarason nagyon emelte a gimnazistasággal járó díszt; kivált, ha konviktusi (egyenruhával volt kapcsolatos. Nácit ezek a dolgok hidegen hagyták; inkább csak a szülei búsultak titkon. Hiszen megvolna a hozzávaló módink; hanem, jó Isten, a gyerek vékonydongájú, köhögésre hajlamos, meg aztán túlontúl anyás. Elég baj, hogy jövőre mégis csak át kell iratni a gimnáziumba és akkor idegenbe kell adni. Vájjon viselnek-e rá gondot? Ki nézi meg, éjszakánként tízszer, hogy nem rugta-e le magáról a takarót? Kap-e jó tápláló eledelt? Nem bánnak-e majd vele és Biliarország legrégibb cigánya, 78 éves, öreg, beteg, életem végén járó ember, könyörgő szóval, legalázatosabb kéréssel járulok felséged legmagasabb trónja elé, atyai jó szivéhez, hogy engem, keresetképtelen embert segélyben részesíteni irgalmas legyen. A régi időkben hírneves cigány prímása voltain nagy Magyarországnak. Muzsikáljam Felséged előtt 1883-ban Szagodén, 84-ben Aradon, Síkban Kolozsváron. iNóhai való Erzsébet királyné előtt muzsikáltam 1889-ben Herkulesifürdőn és több ízben Rudolf trónörökös előtt Görgényben a vadászatoknál, majd József főherceg, a román királyi család előtt ós sok kitűnő országos nagy urnák. Az Isten nagy családdal áldott meg. 16 gyermekkel, de feleségem és 10 gyermekemet elragadta a halál és a mi még maradt, hat szép fiam a harctéren küzd hazánkért és királyunkért. Kenyérkeresőtől elesve, idehaza, elhagyatva árván a legnagyobb nyomorban élek és rímes másban reményem, mint Felséged kimeríthetetlen jóságában, bogy meghallgatja kérésemet. A felségkérvényt útnak indították. Öreg Hamza Miska ma ott járt a városházán és érdeklődött, vájjon küldött-e már feleletet levelére a király. — Nagyon elesett ember vagyok —mondotta az uraknak. Még a hegedűm is zálogban van. Harmincezer pengőm úszott el. Még egyszer akarok muzsikálni drága komámnak, Dobozy Kálmánnak, meg az uraim köziül .azoknak, akik még élnek. Aztán gyerünk, hadd ássák a sírt az. öreg cigánynak ... ; durván? Az, hogy mint tanuló megállja a helyét, nem kétség-. Csupa kitűnő. A latint végzi magánúton ós bizonyára kitüntetéssel teszi le a fölvételi vizsgát. Legjobb volna tán, ha a szülők elköltöznének Szegedre . . . De ennek ezer akadálya van. Nem lehet itthagyni a virágzó üzletet, mely a kis Náci számára gyűjti a vagyont . . . Ha szépséget, deli férfiasságot nem örökölhetett, legalább a vagyonért legyen majd hálás abban az életkorban, amikor a szülők félnek a gyermek Ítéletétől. Tizennégy éves, de tiznél többnek alig látszik. A mosóné fia ép egyidős vele, de an valóságos legény. Nyúlánk, vállas; a bajusza is pölyftiödzik. Min tartotta az a szegény mosóné a fiát, hogy igy fölnevelte? Biz nem igen adhatott a gyermekének paprikáskrumplinál, kenyérnél egyebet; hust legföljebb sátoros ünnepkor. Náciba pedig csak ugatom ték az izesebbnél ízesebb falatokat; tápláló sülteket, finom tésztákat ... de .nem fog rajta. Nem azon. Hozatott az anyja gyógyszerészektől mindenféle elixireket, olajakat, emulziókat; olyiknak üvegje tiz pengőt kóstált. De hát hiába . . . Szerencsei még, hogy a vézna testben okos lélek ragyog. Ez a Náci már négyéves korában tudott irni és számolni. Babonás vénasszonyok csóválták a fejüket: — Olyan okos ez, akár a táltos. Nem él meg. Meglássa, ángyi, nemsokára elgyün érte a Szent Mihály lova . . . De bizony nem jött. Náci csak egyre növekvók lélekben. És ugy lelhet, ez a mohó, szemlátomást való növekvés szítta el az erőket a test elől; akárcsak egyik palánta a másik elől a kertben. (Náci a torna alól, természetesen, föl— Magyar miniszterek Bécsben. Bécsbűi jelentik: Qróf Tisza István miniszterelnök egyelőre még Bécsben marad. Báró Harkányi János kereskedelmi és Teleszky János pénzügyminiszter az éjjeli vonattal viszszautaztak Budapestre. — Hétfőn tesz Apponyí és Rakovszky audienciája. Budapestről jelentik : Gróf Apponyi Albert és Rakovszky István, mint az ellen zéki bizalmi tanács tagjai, hétfőn jelennek meg kihallgatáson őfelségénél. Gróf Apponyi Albert Eherhardtra táviratot kapott a kabineiirodától, amely szerint őfelsége kihallgatásának idejét hétfőn, augusztus 7-én délután fél egy órára tűzte ki. RakovszKy István kihallgatása hétfő délután fél két órára van kitűzve. Apponyi Albert és Rakovszky István már vasárnap délután felutazik Bécsbe. — József főherceg az I. osztályú vaskeresztet kapta. A bécsi Streffleurs Militarblatt jelenti: Őfelsége megengedte, hogy József főiherceg lovassági tábornok a német császár által adományozott vaskereszt elsó osztályát elfogadhassa és viselhesse. — A képviselőház uj ülésszaka. Budapestről jelenti tudósítónk: A képviselőiház uj ülésszaka szerdán nyilik meg. A kormány, a jövedelmi adóról, a vagyon- és a. harmadik osztályú kereseti adóról szóló törvényjavaslatokat — ha az ellenzék hozzájárul — általánosságban együttesen akarja tárgyaltatni. Az ellenzék erős parlamenti akcióra készül. Gróf Károlyi Mihály napirend előtti felszólalásban kifejti azokat ,az okokat, amelyek uj pártalakitásra késztették. Hir szerint grólf Andrássy Gyula nagy külpolitikai vonatkozású beszédet tart. Szerdán fogják tárgyalni azokat az interpellációkat is, amelyeket julius 15-ikéig bejegyeztek. — A monarchia és Románia kereskedelmi forgalma. Bécsből jelentik: A román bevásárlási bizottság két tagja Bukarestből Bécsbe mentést kapott. Nem bánta. (Sőt jól esett neki. Talán büszkévé tette, hogy neki nem kötelessége rudakra mászni, bakot átugrani, súlyzókat emelni és más eféle, nyilvánvaló haszontalanságokkal foglalkozni. A torna alól történt fölmentését, ha nem is tudatos határozottsággal, de meleg ösztönösséggel ugy fogta föl, mint valamely- elismerő megkülönböztetést. És ezen a ponton valahogy, az öreg nyelvtan-tanár (aki a külön latinleckéket a'dta neki), Kratcfil bácsi volt a megértője, helyeslője, dédelgetője. Az öreg Kratcfil a régi világból maradt itt hírmondónak és gyűlölte Sefcsiket, a tornatanárt. — Az én időmben. — imígy meditált magában, társtalan sétáin — a tornatanár nem is volt tanár, csak tanitó, és „Kuss" volt egyszerűen a neve, mint utolsónak. Akkor a lelket, a szivet neveltük. Én nem értem, ma csupa banditákat nevelnek a fiukból; pirosképiü, pufók birkózókat és ez a Sefcsik ugy jár-kel köztünk, mintha ő intézné a* iskola sorsát. A görög nem kötelező, a football kötelező . . . iAz öreg Kratofil ekkép dühösitette önmagát; és indulatosan hadonászott a pálcájával, amikor meditálása során odaért, hogy okleveles gimnáziumi professzor létére, a sors kajánsága folytán, ime, élemedett korára egy nógyosztályu polgári iskolában kell tanitania és tűrnie kell azt is. hogy ez a ífehérzubbonyos, tornasipkás, vászoncipős Sefcsik őt, sonice, lekollégaurazza. De aztán homlokának redői elsimultak, mert eszébe jutott vigasza: a vézna, beteges, magoló diákocska, aki mintha a régmúltból származott volna elébe; a régi kis diákok, a sápadtak közül; abból a korból, amidőn az osztály legjobb tornásza egyszersmind és logice bét-