Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-06 / 182. szám

6 BÉLM A 0 Y A.RORISZ A (1 Szeged, 1916. augusztus 12. Ebben az ösaaeg'bsn értékelhetjük tehát összes, nem részvénytársaságok, vagy szövetkezetek kezében, tehát a fizikai személyek kezében levő magángazdaságainkat. Azonban még evvel sínes kimerítve nemzeti vagyonunk. (Folytatjuk.) HÍREK oooo Aki 1883-ban Szegeden huaía a királynak. — Hamza Miska, öreg cigányprímás folyamodása a királyhoz. — (Nagyváradról írják: Régi idlok bét vár­megyéiben hires prímása, jó öreg Hamza Miska levelet irt a királynak. Az ezüstös fe­jti vén cigány — hir mondója daliás, boldog múltnak — összetörve, szomorúan tipeg kö­zöttünk. Éjszakánkint a vére hajtja, be-be­kiukkant a kávéházakba, hallgatja szomorú szívvel a nótát, nézi az urakat, akiket ő mai­nem ismer, mert azok, akiknek valamikor ö muzsikált, akik valaha bankót ragasztottak a homlokára, nagyrészt .a sirban porladnak. Tisza Kálmán cigánya volt az öreg Miska, a bihari gentri mulatott a nótáin, fi­nom nemes kisasszonyoknak húzta megye­bálon a mástfélórás csárdást. Régen volt. Hamza Miska megnyomorodott öreg ember, öt fia a harctéren, egy orosz fogságban, jó­maga tehetetlen szegény. Elhagyatottságá­ban folyamodványt irt a királyfiak. íme az írása: Felséges Uram! Alulírott Hamza Mihály primás néven Hamza Miska mint szóles (Magyarország Náci. Irta: Kanizsai Ferencz. Istenein, ha valakit Nácinak hívnak, a negyedik polgáriba jár; kisnövésü is, vézna is; a haja rókavörös, az arca teli szeplő vei és pattanással... Ez alig irigyelhető és sem­mikép sem nevezetes állapot. Ám az a vala­ki, aki az ekként vázolt és Nácinak nevezett eniiberbőrnek a lakója, — ugy általában, elé­.giültséget érzett, legalább egyelőre. Nem iri­gyelt el, lelke, vagy micsodája részére porn­pázóbb bőrhajlékot és arra sem gondolt, hogy még a köznapi János is különb jelző a Náci­nál. Meg nem tudta, hogy Nácinak lenni, ki­vált szepliőkkel és vörös hajjal, tragikonii­kum. Náci, a tizennégy éves kisfiú boldog volt tehát. Mohón ós érdeklődve szemlélte a világot, mintha panoráma volna; beléptidij, diákoknak, tiz fillér... Ö polgáriba járt, a pajtásai azonban gimnáziumba. Gimnázium ugyanis nincs Madarason, a gimnázium Szegeden van; kö­vetkezéskóp a niadarasi fiukat, ha gimnazis­ták lettek, Szegdre kellett adni, kasztba, vagy konviktusba. Ez a körülmény Madara­son nagyon emelte a gimnazistasággal járó díszt; kivált, ha konviktusi (egyenruhával volt kapcsolatos. Nácit ezek a dolgok hide­gen hagyták; inkább csak a szülei búsultak titkon. Hiszen megvolna a hozzávaló mód­ink; hanem, jó Isten, a gyerek vékonydon­gájú, köhögésre hajlamos, meg aztán túlon­túl anyás. Elég baj, hogy jövőre mégis csak át kell iratni a gimnáziumba és akkor ide­genbe kell adni. Vájjon viselnek-e rá gon­dot? Ki nézi meg, éjszakánként tízszer, hogy nem rugta-e le magáról a takarót? Kap-e jó tápláló eledelt? Nem bánnak-e majd vele és Biliarország legrégibb cigánya, 78 éves, öreg, beteg, életem végén járó ember, kö­nyörgő szóval, legalázatosabb kéréssel járulok felséged legmagasabb trónja elé, atyai jó szivéhez, hogy engem, kereset­képtelen embert segélyben részesíteni ir­galmas legyen. A régi időkben hírneves cigány prí­mása voltain nagy Magyarországnak. Mu­zsikáljam Felséged előtt 1883-ban Szago­dén, 84-ben Aradon, Síkban Kolozsváron. iNóhai való Erzsébet királyné előtt mu­zsikáltam 1889-ben Herkulesifürdőn és több ízben Rudolf trónörökös előtt Görgény­ben a vadászatoknál, majd József főher­ceg, a román királyi család előtt ós sok ki­tűnő országos nagy urnák. Az Isten nagy családdal áldott meg. 16 gyermekkel, de feleségem és 10 gyer­mekemet elragadta a halál és a mi még maradt, hat szép fiam a harctéren küzd hazánkért és királyunkért. Kenyérkere­sőtől elesve, idehaza, elhagyatva árván a legnagyobb nyomorban élek és rímes más­ban reményem, mint Felséged kimeríthe­tetlen jóságában, bogy meghallgatja kéré­semet. A felségkérvényt útnak indították. Öreg Hamza Miska ma ott járt a városházán és érdeklődött, vájjon küldött-e már feleletet levelére a király. — Nagyon elesett ember vagyok —­mondotta az uraknak. Még a hegedűm is zá­logban van. Harmincezer pengőm úszott el. Még egyszer akarok muzsikálni drága ko­mámnak, Dobozy Kálmánnak, meg az uraim köziül .azoknak, akik még élnek. Aztán gye­rünk, hadd ássák a sírt az. öreg cigány­nak ... ; durván? Az, hogy mint tanuló megállja a helyét, nem kétség-. Csupa kitűnő. A latint végzi magánúton ós bizonyára kitüntetéssel teszi le a fölvételi vizsgát. Legjobb volna tán, ha a szülők elköltöznének Szegedre . . . De ennek ezer akadálya van. Nem lehet itt­hagyni a virágzó üzletet, mely a kis Náci számára gyűjti a vagyont . . . Ha szépsé­get, deli férfiasságot nem örökölhetett, leg­alább a vagyonért legyen majd hálás abban az életkorban, amikor a szülők félnek a gyer­mek Ítéletétől. Tizennégy éves, de tiznél többnek alig látszik. A mosóné fia ép egyidős vele, de an valóságos legény. Nyúlánk, vállas; a baju­sza is pölyftiödzik. Min tartotta az a szegény mosóné a fiát, hogy igy fölnevelte? Biz nem igen adhatott a gyermekének paprikáskrum­plinál, kenyérnél egyebet; hust legföljebb sátoros ünnepkor. Náciba pedig csak uga­tom ték az izesebbnél ízesebb falatokat; táp­láló sülteket, finom tésztákat ... de .nem fog rajta. Nem azon. Hozatott az anyja gyógyszerészektől mindenféle elixireket, ola­jakat, emulziókat; olyiknak üvegje tiz pen­gőt kóstált. De hát hiába . . . Szerencsei még, hogy a vézna testben okos lélek ragyog. Ez a Náci már négyéves korában tudott irni és számolni. Babonás vénasszonyok csóválták a fejüket: — Olyan okos ez, akár a táltos. Nem él meg. Meglássa, ángyi, nemsokára elgyün ér­te a Szent Mihály lova . . . De bizony nem jött. Náci csak egyre nö­vekvók lélekben. És ugy lelhet, ez a mohó, szemlátomást való növekvés szítta el az erő­ket a test elől; akárcsak egyik palánta a má­sik elől a kertben. (Náci a torna alól, természetesen, föl­— Magyar miniszterek Bécsben. Bécsbűi jelentik: Qróf Tisza István miniszterelnök egyelőre még Bécsben marad. Báró Har­kányi János kereskedelmi és Teleszky Já­nos pénzügyminiszter az éjjeli vonattal visz­szautaztak Budapestre. — Hétfőn tesz Apponyí és Rakovszky audienciája. Budapestről jelentik : Gróf Apponyi Albert és Rakovszky István, mint az ellen zéki bizalmi tanács tagjai, hétfőn jelennek meg kihallgatáson őfelségénél. Gróf Appo­nyi Albert Eherhardtra táviratot kapott a kabineiirodától, amely szerint őfelsége ki­hallgatásának idejét hétfőn, augusztus 7-én délután fél egy órára tűzte ki. RakovszKy István kihallgatása hétfő délután fél két órára van kitűzve. Apponyi Albert és Ra­kovszky István már vasárnap délután fel­utazik Bécsbe. — József főherceg az I. osztályú vas­keresztet kapta. A bécsi Streffleurs Militar­blatt jelenti: Őfelsége megengedte, hogy Jó­zsef főiherceg lovassági tábornok a német császár által adományozott vaskereszt elsó osztályát elfogadhassa és viselhesse. — A képviselőház uj ülésszaka. Buda­pestről jelenti tudósítónk: A képviselőiház uj ülésszaka szerdán nyilik meg. A kormány, a jövedelmi adóról, a vagyon- és a. harma­dik osztályú kereseti adóról szóló törvény­javaslatokat — ha az ellenzék hozzájárul — általánosságban együttesen akarja tárgyal­tatni. Az ellenzék erős parlamenti akcióra készül. Gróf Károlyi Mihály napirend előtti felszólalásban kifejti azokat ,az okokat, ame­lyek uj pártalakitásra késztették. Hir sze­rint grólf Andrássy Gyula nagy külpolitikai vonatkozású beszédet tart. Szerdán fogják tárgyalni azokat az interpellációkat is, ame­lyeket julius 15-ikéig bejegyeztek. — A monarchia és Románia kereskedelmi forgalma. Bécsből jelentik: A román bevásár­lási bizottság két tagja Bukarestből Bécsbe mentést kapott. Nem bánta. (Sőt jól esett neki. Talán büszkévé tette, hogy neki nem kötelessége rudakra mászni, bakot átugrani, súlyzókat emelni és más eféle, nyilvánvaló haszontalanságokkal foglalkozni. A torna alól történt fölmentését, ha nem is tudatos határozottsággal, de meleg ösztönösséggel ugy fogta föl, mint valamely- elismerő meg­különböztetést. És ezen a ponton valahogy, az öreg nyelvtan-tanár (aki a külön latin­leckéket a'dta neki), Kratcfil bácsi volt a megértője, helyeslője, dédelgetője. Az öreg Kratcfil a régi világból maradt itt hírmon­dónak és gyűlölte Sefcsiket, a tornatanárt. — Az én időmben. — imígy meditált ma­gában, társtalan sétáin — a tornatanár nem is volt tanár, csak tanitó, és „Kuss" volt egyszerűen a neve, mint utolsónak. Akkor a lelket, a szivet neveltük. Én nem értem, ma csupa banditákat nevelnek a fiukból; pi­rosképiü, pufók birkózókat és ez a Sefcsik ugy jár-kel köztünk, mintha ő intézné a* iskola sorsát. A görög nem kötelező, a foot­ball kötelező . . . iAz öreg Kratofil ekkép dühösitette ön­magát; és indulatosan hadonászott a pál­cájával, amikor meditálása során odaért, hogy okleveles gimnáziumi professzor lété­re, a sors kajánsága folytán, ime, élemedett korára egy nógyosztályu polgári iskolában kell tanitania és tűrnie kell azt is. hogy ez a ífehérzubbonyos, tornasipkás, vászoncipős Sefcsik őt, sonice, lekollégaurazza. De az­tán homlokának redői elsimultak, mert eszé­be jutott vigasza: a vézna, beteges, magoló diákocska, aki mintha a régmúltból szárma­zott volna elébe; a régi kis diákok, a sápad­tak közül; abból a korból, amidőn az osztály legjobb tornásza egyszersmind és logice bét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom