Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-06 / 182. szám

8 ijmMAJü "í AmömLkm Szeged, 1916. augusztus 6. érkezett, A román kiküldötteknek az a célja, liogy a monarchia és Románia kereskedelm; forgalmának élénkítése érdekében megbeszéléseket folytassanak. — D'Anmjnzio Londonba utazik. Genfből jelentik: Mint a párisi lapok értesülnek, Gabriele d'Annunzio legközelebb Londonba utazik, ahol előadásokat fog tartani az olasz háborúról. ~ A szappan árának maximálása. Aradról jelentik: Hechs Vilmos aradi gyógyszerész terjedelmes feliratban hivta fel a belügyminiszter figyelmét a szappannak sulypánttal való nagymértékű hamisítására és ennek, valamint a szappan ármaximálásának betartására módozatot javasol. A belügyminiszter táviratban válaszolt az ajánlattevőnek és közölte, hogy a javaslatot tárgyalják, mert a kormány behatóan foglalkozik a kérdéssel. — Hova lesz a szegedi gyümSics. Nagyváradról irják: Amig be nem köszöntött a nyár, a szegény emberek minden bizalma és reménye a nyári gyümölcstermésben volt. Azt hitték, hogy az olcsó gyümölcs enyhíteni fog a hushiányon és megjavítja az ő élelmezésüket is, sőt, dunszlolhatnak egy kis gyümölcsöt és télire is ellehetnek, szűkösebb időkre egy kevés nyári természetadományt. Azonban ugy látszik, hogy a szegény embert még az ág is húzza, mert a gyümölcspiacon ma már egyáltalán alig van gyümölcs. Ami pedig van, férges, rossz és megfizethetetlenül drága. Ennek nem az az oka, mintha Nagyváradon és Biharmegyében nem lett volna az idén jó termés, hanem az, hogy még a Biharmegyénen termett gyümölcsöt is összevásárolják a nagy gyümölcsexportcégek ügynökei és tömegesen külföldre szállítják a zamatos barackokat, almákat, körtéket, ringlótokat és szilvákat. Különben is a nagyváradi piac gyüszekundás, legutolsó nebuló volt; és Kratofil édesdeden elmosolyodott: — Az én kis Nácim ... a vörös Náci.. . Mondom, valahogy elckép találkoztak lelki hangoltságban ós Náci az öreg prafeszszor kegyes mosolygásából, becéző simogatásaiból lassacskán teleitta magát fura kevélységgel: lévén már nemcsak arra büszke, hogy a legjobb tanuló, de arra is, hogy testben a leghitványabb társai közt, hogy vézna, hogy a szellő is megárt neki . . , Pia olykor, torokhaj miatt, be kellett kötnie a nyakát, ezt már tudatosan élvezte; és a fejfájásnak annyihói örült, hogy mások szemeláttára porokat nyelhetett le . . . Náci akárcsak, ha a középkor szerzetesének leik-e szállt volna belé, mélységesen- megvetette gyarlándó porhüvelyét . . . Ezért mondottam, már elülj ár óban, hogy csak bőr az, emberbőr, a melyet Nácinak hívnak; holott nem is az a Náci, hanem a lélek Náci; a lélek, mely szerény Diogenes-lakója csupán e dísztelen, fonnyadt és a gyöngeségtől gyakran verítékező bőrnek. Ekkép volt ez, de nem sokáig. Mert Péter-Pál ünnepe után hazajöttek a szegedi diákok és meglátogatták Nácit, odahaza, a Braun Pista. Egyből bukott (latinból), de rajta volt a konviktusi egyenruha. Piros hajtókás, sötétkék zubbony, két sor aranyló rézgombbal; hosszú nadrág, -oldalt fekete, piros zsinór végig. És sapka, akárcsak a katonatiszteké. Ez még nem volt baj. Ilyet máskor is látott Náci. PPanem ahogyan ez a Braun Pista beszélt. Dörmögő hangon, mint a férfiak, az apák, a tanárok. Húsvétkor még cehangja volt. Most vastag. Mitől van ez? Alkalmasint attól, mert — nini — a nyalka is megvastagodott. De egyáltalán, az egész fin. Milyen magas! Náci elsétálhat a hóna niölcseit nem is a megyei és városi termelők, hanem Szeged környékének termelői szolgáitatiák eddig. Ezek a termelők szokásos gyümölcsszállitmányaikat már régen nem küldik Nagyváradra. Ugy látszik, tőlük is a külföldi exportcégek ügynökei veszik meg horribilis árakon a gyümölcsöket és küldik azonal hajón, vasúton a külföldre, ahol magas árakon kelnek el a jó magyar gyümölcsök. így a külföld ügynökei elárasztották Biharmegyét és az Érmellékeí is, ahol a szőlőtermés egy részét már előre ie-foglaiták. — Szeptember 15-én fép életbe a Hsztelláíés vj rendje. A lisztellátás uj rendje minden valószínűség szerint szeptember 15-én lép életbe. Az átmeneti idő alatt a közönséget a régi rendszer szerint látják el liszttel. — A városok kongresszusa. Budapestről jelentik: A városok kongresszusa hétfőn ülést tart a városházán Bárczy István dr. polgármester elnöklésével. Az ülés napirendjén a városok gabonaszükségletének magánbeszerzés utján való biztosítása szerepel. A városok kongresszusának határozatát küldöttség fogja a földmivelésügyi-, kereskedelemügyi- és belügyminiszterhez juttatni. — LisztcsempészA bűnszövetkezet Bácsmegyében. A napokban jelentette a Délmagyarorszá.g, hogy Szeged környékéről a városba csempészik a gabonát és jóval a makszimális áron felül adják el. A Haditermény szegedi képviselője az esetről, mint közöltük, följelentést tétt a kihágás! bíróságnál. Most arról értesülünk, ,hogy egyes bácsmegyei községekiben: Kulán, Torzsán, Cservenkáa, Vevbászon, Ókéren, Topolyán és Bácsfeketelhegyen ,hasonló üzelmek nek jöttek a nyomára. A visszaéléseket dr. Földes Imre alatt. És a válla széles. Amikor elment, Náci utána nézett. Akkor is, amikor már nem láthatta. Lehet, hogy még látta. Képzeletben . . . Hirtelen ideges lett. És mint ilyenkor, dadogva hadart. Az anyja nem értette meg mindjárt: — Mit akarsz az ingekkel, kis fiam? Hogy „kis üam"-nak szólították, most fájt neki. Határozottan fájt és valami szándékos kíméletlenséggel rivalt reá: — Mama, én más ingeket akarok. Érti mama, akarok. Ezek az ingek megfojtanak! — kiáltott ós a nyakánál széttépte az ingét. — De hát. mit akarsz, kis fiam? — Mit? -hogy mit akarok, mama? Fösvény vagy, apa is fösvény. A régi ingeimben járattok,, melyeket nyolc éves korámban kaptam. Ezeknek az ingeknek szűk a nyakuk cs megfojtanak! Már tizennégy éves vagyok és ma is olyan vékony a nyakam, mint egy nyolc éves gyereknek! Hát idenézz mama. Nyak-e ez? Ugy lóg rajta a'fejem, mint a körte a szárán! Oh mama . . . Zokogásba fúltak ezek az idegrclhamos szavak és Náci anyja mozdulatlan dermedtségben, mintha fejbevágták vonla, szinte elkábult. Náci az asztalra borulva zokogott. Aztán fölvetette a fejét; kisirt,_ vörös arcát, melyben a két szem vádlóan izzott. És áz anyja, aki eddig a pillanatig elrejtett gyermeke elől minden szót, minden vonatkozást, mely a fiatal lelket zavarja, kíméletlenül és keserves felháborodással tálalt ki: — Talán engem vádolsz, bogy ilyennek szültelek? Hát telhetek én róla? Borzalmas kinek lcözt szültelek, te hálátlan! Ha nem tetszem, miért nem választottál más anyái? Kövéret, széles csípővel, duzzadt kebellel? határrendőrségi fogalmazó, az újvidéki határszéli rendőrfők api tán yság vezetője fedezte föl. A határrendőrségi fogalmazó a vas' uti állomásokon levő föladási rovatlapok felülvizsgálása álkalmával súlyos szállítási szabálytalanságokat állapított meg, amelyeket malmosok, ügynökeik és hatósági emberek egymással szövetkezve követtek el. A bűnszövetkezet fő fészke Kula, ahonnan több száz vaggon lisztet csempésztek ki katonai fuvarlevelekkel Ausztriába. A torzsai, cscrvenkai és óverbászi malmok színleges megbízás alapján több ezer métermázsa búzát vásároltak és a makszimális áron felül eladtak és máshova szállhattak. A szállítási igazolványokat dr. Buday Pál kulai főszolgabíró állította ki, mint maga mondottá, minden különösebb ellenőrzés nélkül. Az odiózus ügyben Szohl Jakab ügynök, a Czin és Bucin cég, a Gutwein és Társa malmos eég, Szehiczki Lázár óverbászi gőzmalm-os, Décsei Lipót szabadkai kereskedő, Sefcsik Géza palánkai állomásfőnök, Szterin Ivárt népligeti kereskedő a szereplői. A vád sze rint a főbünös Sefcsik Géza állomásfőnök, aki közbenjárt a liszticsempószéSben. Minden vaggon liszt után 150—-200 korona jutalmat kapott. Állítólag neki van főrésze abban is, liLgy a Magyarországon makszimális áron vett lisztet Horvátországba csempészték, a hol horribilis áron adták el. Bűnrészességgel vádolják Esztergályi Zoltán karlócai állomásifőnököt, akit a Máv. igazgatósága állásától felfüggesztett, Sefcsik és társai bűnügyében augusztus 2-2-ére tűzték ki a tárgyalást az újvidéki törvényszéken. A ipörben a gyorsított eljárás szerint ötös tanács Ítélkezik, Az újvidéki királyi ügyészrég egyébként a hatalmas komplekszomu anyagot bárom részre választotta szét: Az egyiket az Én, én . • - én sovány vagyok . . . ami kevés köblöm vc-lt, azt is kiszittad, elhervasztottad, te hálátlan kölyök! Deszkamellü vagyok, meszeíőnyél vagyok, öreg vagyok, te miattad . . . Náci eleinte értetlenül bámult anyjára. Éles esze azonban pár pillanat alatt benyargalta a vonatkozások hídjait. Eszébe ötlöttek suttogva elejtett szavak; a szakácsné vihogása egyszer, a konyhában; a kocsis kaján arca, amikor undöritóan tréfálkozott vele; káromlások, miknek jelentését eddig nem tudta, de nem is kereste; és most, mindez a kuszaság, miknek a nyitját eddig, ösztönös szemérem folytán, soha sem feszegette, — ime, a tulajdon édes anyja szavaiból uj megismeréssé világosodik és a fejébe, az agyába beleharsog az émelyítő valóság: „Hát igaz, hát igaz! A szüleim sem kivételek, akiket angyaloknak tartottam! Ök is, még ők is!" Tágranyiit szemmel meredt az anyjára; aztán fölsikoltott, az ágyra dobta magát; vörös fejét a párnák közé fúrta és onnan hallatszott, mintha a pincéből hangzanék, a fojtott, elcsukló zokogás: — Oh mama . . . mama! Az anyja ijedten nézte vergődő fiát, a mint a válla a sírástól rángatódzik. Odament hozzá; fölkapta, magához szorította és mig könnyei a gyermek arcába folytak, elelhalmozta szenvedélyes, forró csókokkal: — Kicsikém, fiacskám! Ne sírj, ne légyrossz. Anyukád meghal érted, ha akarod. Szép vagy Nácikéin, gyönyörű vagy. Ne törődj semmivel. Te vagy nekem a világon a legszebb, a legdrágább, a leggyönyörűbb! Náci kitépte magát anyja karjaiból és elfutott. Elbujt valahová, estig meg sem került.