Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-06 / 182. szám

6 Magyarország nemzeti vagyona. Irta: Gál Miksa. 2. Bányáink és kohóink értékét Fellner dr. 2.223.185,592 koronára teszi. Erre az eredményre azáltal jut, hogy ezek öt évi hozadékának átlagát veszi, amiből 60%-ot von le költség címén és az igy nyert összeget 4% járadéknak véve, kapja meg a tőke értéket; a sóbányák jövedelmezőségét 1911. évi statisztikai évkönyv szerinti megállapításban veszi és 4% járadék alapon számítja ki emennek az értékét is. Mi mindössze azt kifogásoljuk, hogy a bányák öt évi átlaghozadékból 60%-ot helyez levonásba regie ciímen; ez tul nagy összeg; 25%n'ak a levonása is teljesem megfelelő annak dacára, hogy a kibányászás évről-évre több költséget emészt, inert hiszen ennek arányálban rő az ár is Egyébként, ha a sóbányának költségeit vesszük figyelembe, ugy látni fogjuk, hogy azok folyton csökkennek, ily arányban tehát a többi bányák költségei is valószínűleg esnek, mert a termelés állandóan fokozódik és minél nagyobb a termelés, annál csekélyebb a regie is, mert nagyobb quantumra oszlik. A sóbányászat 1910. évben 7.3% költséggel dolgozott, az 1911. évben azonban már csak 6.9%-kai. Ha tehát a többi bánya- és kohómüveknél 25%ot, a sóbányászaténál 3-szorta nagyobb költséget veszünk alapul, ugy e bányák valódi értékét nemzeti vagyonunk értékelése .szempontjaiból inkább megközelíthetjük. Alapul véve tehát a Fellner dr. által kimutatott 147.594,603 koronás átlagjövedelmet és levonva abból 25% költség cinién 36.923,651 koronát, 110.770,952 koronát nyerünk, amelynek 25-.szöröse (4% járadék) 2.769.273,800 korona. Ennyire becsüljük mi bányáinkat és kallóinkat; ehhez a Fellner által is értékkép megállapított 746,239,562 korona sóbányák értékét, végösszegként 3.515.513,362 koronát kapunk, mely összeggel állítjuk be öszszes bányáink és kohóink értékét. , 3. Épületeink, közlekedésé eszközeink és ingóink, végül a külfölddel szemben fennálló követeléseink értékét, illetve összegét és azok ki- , számítási módszerét elfogadjuk, mert máskép kiszámítani magunk sem tudnók. Igy tehát arra az eredményre jutunk, liogy Fellner dr. 1—6. tétel alatt részletezett vagyontételeinket 49.915.987,753 koronára, mi pedig 52913.561,395 koronára, vagyis: 997.573,642 koronával többre becsüljük Ez a 6%-os többlet azonban nem változtat nagyon a végeredményben, mert hiszen Fellner kimutatása, valamint a mi egybeállításunk sem egyéb kísérletezésnél, amelynek egy 6%-os eltérés komoly számításba sem jöíhet. Kettőnk közti eltérés sokkal nagyobb és sokkal mélyrehatóbb. Fellner dr. idézett könyvében nemzetünk ingó vagyonát értékeli; felveszi ezek közt a mezőgazdasági felszereléseket (holt és élő fundus) magké'szletet, az ipari és kereskedői és mindennemű házi eszközt, a bútort, ruha- és fehérneműt az érték- és műtárgyakat stb. és a lehető legalaposabb becslés utján ezek összértékét — az állaim ingó vagyonával együtt — 13.309.570.984 koronában állapítja meg. Értékpapírjainkat u. m. részvényeket, zálogleveleket, kötvényeket, pénztárjegyeket, részjegyeket stb. — egészen helyesén — figyelmen kivül hagyja, épp ugy takarékbetéti álományunkat, mert hiszen ezek ugyan ily összegben vagyont és téliért is képeznek, tehát valójában egymást kiegyenlítik, ennélfogva a nemzeti vagyon tételei közé fel sem sorolhatók. Kivételt képez a külfölddel .szemben fennálló követelésünk, illetve tartozásunk, de ez külön beállítás tárgyát amúgy is képezi. Csakhogy mindemellett az ingók értékének megállapításánál Fellner dr. figyelmét egy lényeges körülmény kikerülte. Azokkal az egész — félkész — és nyers ipari meg mezőgazdasági terményekkel, azokkal a leltári értékekkel, amelyek az egyes, illetve a társaságok cime alatt ismert gazdaságok értéke kifejezést nem nyer és neon nyerhet. Valamely ipari társaság, 1 OBSMAQYÁMttSRS&ÁG vagyon és tehertétel közt mutatkozó egyenleg-, vagy pénzintézet részvénye névértékben nem lehet a nemzeti vagyon alkotórésze, mert evve.l szemben áll a figyelmen kivül hagyandó volt vágyontétel is, tehát e társaságok — nemzeti vagyon szempontjából — tehertétele is, azonban az ugyneveaet tiszta nyereség ez olyan koefficiense a nemzeti vagyonnak, amelyet a számadatokból kihagynunk nem szabad. Ez — ha ugy akarjuk — ezeknek a társasági és magángazdálkodásoknak az a materealiter is kifejezésre jutó ideális értékük, amelyet megfizetünk rószvéiiyfelpénz gyanánt, vagy magánüzletátVételkor magért az üzletért, a jogért, üzletet ott és ugy nyitni, vagy folytatni. A malmokért, cukorgyárakért, gép- még más gyárakért, pénzintézetekórt meg biztosító és más társaságokért ha azok egyik kézből a másikba kerülnek, nem az az összeg kerül kifizetésre, amely azoknak csak könyvszerinti értékét képviseli, tébát — részvénytársasági alakulatot véve alapul — nem történik oly alapon az átvétel, hogy a részvények névérték szerint vétetnek át, hanem azok forgalmi értéke szerint, amely néha (gondoljunk a Pesti hazaira, a Kereskedelmi bankra, a Gazz-Danubiusra, Közútira, stb.) többszörösen nagyobb a névértéknél. Ha tehát realitás szempontjából a társaságoknál azok teheroIdalát figyelmen kivül is hagyjuk, mert áll evvel szemben majdnem ily nagyságú vagyonoldlal,, vétenénk a realitás ellen, hogyha a társaságok értékét, amely azok nyereségében nyer kifejezést, fel nem becsülnők és be nem állítanák. 4. Ebből a szempontból fel kell tehát becsülnünk a társaságok értékét. Ezt olyformán teszsziik, hogy a kimutatott tiszta nyereséget 5%os járadéknak v.eszük és megkapjuk társaságaink azon fogható értékeit, amellyel azok részvényeik névértékén fölül bírnak. Kitett pedig összes pénzintézeteink tiszta nyeresége az 1911. évben 214.379.000 koronát, ipari részvénytársaságaink tiszta nyeresége BTmüm Bfl H Szeged, 1916. augusztus 6. ugyanakkor 88.062.000 koronát; felvettünk továbbá Kormos „Pénzügyi Kompass 1912/913'' évkönyve alapján a biztosító társaságok 7.577.465 koronát kitevő tiszta nyereségét és végül az Osztrák Magyar Bank 1911. évi 29.526,000 koronás tiszta nyereségének 50%-át A nyert 289470,465 koronából fejlesztettük részvénytársaságaink értékét, amelyet 5.789.409,300 koronában állapítunk meg. 5. Ugyanígy állunk a magángazdaságok vagyo'nával is. Avval, bogy az egyes iparos, meg kereskedő kezében levő nyers, vagy kikészített terményét az ingók közé felsoroltuk, ezen gazdaságok értékét még .nem határoztuk meg. A gyógy tárak, szállodák, kávéházak, a gyárak, szabadalmak, közvetítő irodák, ínagánbankcégek, stb. stb. magánvállalatoknak, a különféle jogoknak (tőzsde, italmérés, sóelárusitás, bélyegárusitás) a megszerzése pillanatában, még mielőtt azok gyakoroltatnak, óriási forgalmi értékük vau, amelyet nem szabad figyelmen kivül hagynunk, mert azok épp oly értéket képviselnek a nemzetgazdaság szempontjából, mint akár a kész kalap, a cukor, a gyufa, ,stb. Ezeknek a magángazdaságoknak az értékét másból, mint jövedelmük után fizetett adóból fejleszteni és megállapítani nem lehet. Mégis többé-kevésíbbó alapos eljárás utján határozza meg az állam ezek tiszta jövedelmét adókivetés szempontjából és igy nekünk is ezen kell haladnunk. Az 1911. évben a keresti adó összege kitett 58.242,000 koronát, hozzáütve ebez 30%-ot általáros jövedelmi pótadó cimén- 17.472,600 koronát, 75,714,600 koronát nyerünk. Ebből azonban az ezen adó kiszámításának alapját képezett jövedelem előállításához közreműködött tisztviselők és munkások miatt 25% cimén 18.928.650 koronát le kell vonni és igy 56.785.950 koronát nyerünk. Ezt az összeget a tényleges jövedelem 10%-ának véve 567.859.500 korona évi hozadékot kapunk, amelyet 5%-kal tőkésítve egy 11 milliárd 357,191.000 koronás vagyon tételt nyerünk. Vasárnap A Nordisk filmgyár ez évi első szenzációja! Tan rő Dráma 3 felvonásban. • • * Szenzációs akfuáiifás! Vaux erod. Felvételek az erődről az elfoglalás után. Előadások szombaton 5, 7 és 9 órakor. Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor.